Kelet-Magyarország, 1986. június (43. évfolyam, 128-152. szám)
1986-06-07 / 133. szám
1986. június 7. O O Hit mutat a színházi mérleg? •siak a debreceni tárlaton Sajnos a debreceni országos tárlat valamilyen okból nem keltette fel eléggé a megyében élő képzőművészek érdeklődé'essy-emlékplakettet, a vele- ró 10 ezer forintot. Győríi indor ugyan nem Szabolcsin él. de számos alkotása fű- ídik itteni élményeihez és ndszeres látogatója, alkotója sóstói művésztelepnek. A ni- ídíjasok között van Bényi rpád festőművész, aki a Deb- ■ceni Megyei Városi Tanács ivódíját kapta. Az országos tárlat jól tükrö- azokat a művészi törekvé- •ket, amelyek általában is llemzik képzőművészeti éleinket. Együtt él a hagyomá- yosnak nevezhető, az alföldi stészet értékeit továbbfej^ sztő stílus és a modern áb- izolóművészet. A kiállított művek között abolcsi alkotók festményei. :obrai, érmei is helyet kap- k. Balogh Géza „Hívószó”, közeledés’', Bényi Árpád ímlékezés a festőre", „Szeles konyát". Horvát János ,.Tormás". „Nomádok I.". Soltész Ibert „Nyírfák". Nagy Lajos Dro natura". „Allegorikus ab- k", Tóth Sándor három almása szerepel az országos illaton. ttatér 30 sírjelét készítet- e munkája a magyar múlt igikus korát idézi, és azóta vissza-visszatér e téma- rökhöz szobraiban. Királylkjaiban történelmünk for- ilói állnak előttünk legen- ikkal övezve. Kő ‘Pál részt tt a vatikáni magyar kápolna kialakításában három domborművével, magyar szentek bemutatásával. Kő Pál köztéri szobrász, portrék és domborművek alkotója. Kisplasztikák, plakettek és érmék mintázása is jelentős helyet foglal el művészetében. Áchlm András _______________________________> V alószínű nem egy, sok száz, vagy ezer mérleg készül a Móricz Zsigmond Színház most befejeződött évadjáról. a színház eddigi fél évtizedéről. Mérlegre tették az évad művészi teljesítményét a fenntartó szervek, a megyei tanács, csakúgy mint a Művelődési Minisztérium színházi főosztálya. Természetesen elkészítette saját értékelését a társulat is. Ezekhez a hivatalos értékelésekhez jön a sok-sok egyéni mérleg, az alkalmi vagy rendszeres színházbarátokban kialakult vélemény. Talán nem tévedünk, ha azl mondjuk, a legfigyelemreméltóbb észrevételek éppen azok, amelyek mind a hivatalos, mind a nem hivatalos közvélemény értékítéletében közösek. De melyek lehetnek ezek, amikor köztudottan égj színháznak nincs sok lehetősége arra, hogy folyamatosan „mérje” a közönség tet- szési, nemtetszési mutatóit, s minden előadás minden nézőjétől kérdőíves, vagy más módszerrel megtudakolja, mi a véleménye a látottakról. . . Mégis, az előadások látogatottsága. a közönség viselkedése. a hullámzó vagy éppen tartós érdeklődés, az országos színházi szakemberek vélekedése a társulat művészi teljesítményéről, tehetségéről, érettségéről — támpontot adhatnak a hiteles mérleghez. S ad ehhez fogódzót az idő is: eltelt öt év a társulat létrejötte óta. Az újdonság varázsa némileg átszíneződött, s bár a színház iránti szimpátia, érdeklődés nem, Vagy alig csökkent, a színházba járó közönség érthetően igényesebb, kritikusabb lett. Jobban meg tudja ítélni a magas művészi teljesítményt és a rutinszerű, közepes produkciót, a szerencsés vagy éppen számára érthetetlen darabválasztást. Ez nagyobb igényességet kíván a közönséget megtartani akaró társulattól is. . . öt év társulatépítő, művészi törekvései tükröződnek az 1985—86-os évad eredményeiben. Gondos és árnyalt műsorválasztás, magas művészeti és sokszínű munka jellemezte a befejezett évadot. öt év távlatából már színházi törzsgárdáról is beszélhetünk. egy erősnek bizonyuló — érzelmileg is kötődő — magról, amely vonzerőt jelent a társulat iránt érdeklődő és ide szerződő művészeknek. S ami a legfontosabb és korábban nem mindig volt súrlódásmentes, az alapitótagok, a régebben itt lévők és az érkezők jó szellemben tudnak együtt dolgozni, minőségileg javult az alkotóműhely légköre. A stabilizálódás és a be- érés fontos motívuma a színházvezetés korszerű stílusának állandósulása, amely attól korszerű elsősorban, hogy a lényegre, a műsor .szellemiségere és nem utolsósorban az emberre figyel. Őszinte és kritikus eszmecserékre buzdítja a színházi kollektívát. Léner Péter igazgató érdemeit a fenntartó szervek, a Művelődési Minisztérium illetékesei csakúgy, mint a megyei tanács kulturális ágazatának vezetői, nagyra értékelik. S mit hozott a számok, tények nyelvén szólva az elmúlt évad? Kilenc nagyszínházi és két stúdióbemutató előadásra. 220 helyi és 58 tájelőadásra került sor. A statisztikai adatok szerint a látogatottság ismét eléri a 85— 90 százalékot, amely a vidéki színházak között az egyik legelőkelőbb hely. Az évad műsorterve mennyiségében és műfajilag is növelte az előző évit. Továbbra is jellemző a mai magyar és a modern külföldi művek bemutatása. klasszikus értékek színpadra állítása, de munka a kísérletező igyekezet is. Az évad átlagon felüli közönségsikerét hozó darabja Goldoni: A hazug című vígjátéka (36 előadás. 90 százalékos látogatottság) és Eise- mann—Baráti—Dalos: Bástyasétány Ti című operettje (32 előadás. 90 százalékos látogatottság). Magas előadássét. Nem. ismerhetjük ennek okát. de szívesen láttuk volna a tárlaton több élvonalbeli szabolcsi művész alkotásait, hisz egy országos jellegű tárlat mindig hordozza a megméretés semmivel sem pótolható tapasztalását. A kiállításra eljutott szabolcsi alkotók művei viszont állják az összehasonlítás próbáját, ízelítőt adnak a szabolcsi képzőművészeti alkotóműhelyek eredményeiből. Elismerés illeti a tárlaton szereplő művek alkotóit. (P) számot ért el az évad egyik kiemelkedő művészi vállalkozása, Németh László Galilei című drámája is. A tekintélyes látogatottság a kedvező fogadtatást jelzi, e filozofikus. gondolatokban gazdag mű azonban nem ért el átütő színházi sikert a közönség körében. Nagyon megoszlottak a vélemények Franz Grillparzer osztrák szerző Bancbanus című darabjának műsorra tűzéséről, a közönségre gyakorolt hatásáról is. Meggondolandó tanulságnak tűnik, hogy egy vidéki, egyszínhá- zas város társulatának szük- séges-e, érdemes-e ilyen irányban is kitekinteni. Esetleg a szakmai figyelem felkeltése miatt próbára tenni a már kialakuló törzs színházba járó közönség hűségét, szellemi-érzelmi kötődését. Ezzel nem a kísérletező szándék jogosságát kívánjuk megkérdőjelezni. . . Nincs szándékunkban az évad valamennyi produkcióját újra mérlegre tenni, jól, vagy rosszul elvégezték ezt a bemutató előadásokat követő, s a lapunkban megjelent kritikák, amelyek nem mindig egyeztek a közönség véleményével. Ezek természetesen nem szerkesztőségi kollektív véleményt, hanem a darabról kritikát mondó szerző saját álláspontját, értékítéletét tükrözték. Inkább szeretnénk töprengeni és buzdítani a műsorpolitikát alakító és megvalósító színházi szakembereket: az évad. sőt az öt év legfontosabb tapasztalatait felhasználva tegyék még emlékezetesebbé, izgalmasabbá, vibrálóbbá a nyíregyházi életet. Ezt, jól tudjuk, nem elég kívánni, sok feltétele van.de éppen az 1985—86-os évad kiemelkedő művészi teljesítményeire alapozhatjuk véleményünket, a Móricz Zsigmond Színház társulatában, művészi vezetésében megvannak azok az értékek, amelyek jobban lázba hozzák a közönséget. Örülünk a fővárosi szakmai és közönségsikereknek — a Bancba- nus és az Otthon pesti bemutatkozásainak, az ország különböző városaiban elért sikereknek — de szeretnénk hinni, s bizonyosan így is van: a társulat elsősorban a helyi, a nyíregyházi, a szabolcsi közönségnek kíván játszani, darabot választani. Nem pedig a fővárosi szakmai sikerek bűvöletében — a megméretés jogos igényével — esetleg kevésbé figyel a saját, itthoni közönségére, s kevésbé tartja lényegesnek, melyik darab, előadás ér el közönségsikert és melyik bukik meg, vagy mondjuk szebben, fullad csöndes érdektelenségbe. Ilyen előadások is voltak az évadban. Érdemes érzékenyebben rugalmasabban reagálni a közönségigényekre, melyre a műsorterven felül bemutatott Kalló-darab — Négyen éjfélkor — sikere is felhívta a figyelmet. Meglepetés, csemege. akár váratlan „aján- | dék" is kell a közönségnek. De az sem baj, ha ez a már i ismert műsorterviben szerepel, s előadásmódjában, szín- | vonalában, szellemében igazi színházi csemegével kecseg- 1 tét... Szólni kell még arról is, : amit az egyik vezető színészünk is szóvá tett: az igyekezet. a megfelelni akarás, , az igényesség túl erős tempót diktál a társulatnak. Osztjuk azt a hivatalos és nem hivatalos véleményt, hogy a Móricz Zsigmond Színház társulata a vidéki színházak között az egyik legerősebb kollektíva — tehetségben, teherbírásban — mégis úgy véljük, egy évadban sok volt a kilenc nagyszínházi és két stúdióbemutató. A színház igazgatója a záró társulati ülésen nem véletlenül beszélt arról is: javítani kell a próbák fegyelmét, az előadásokra való felkészülést, a bemutatók kiérleltségét, színvonalát. Ám a mostani tempó mellett ez már-már elérhetetlennek látszik. Mindez, jól tudjuk, a színház belügye. A terhelés, a színészfoglalkoztatás megnyugtató megoldása nem kis gondokkal járhat és nem is egyetlen előadás, vagy évad feladata. A közönség inkább azt látja: miközben örül kedvenc színészeinek, egyre több hasonló karakterű, típusú szerepben látja viszont őket. s olykor a már ismert gesztusok. mozdulatok „visszaköszönnek". Valószínű a legtöbb színészt fenyegeti — akarata ellenére is — a be- skatulyázásként emlegetett, egysíkú szerepkényszer, még inkább áll ez az „egyszínhá- zas” városok társulataira. ami ellen azért lehet tenni. Szereposztással, rendezői intenciókkal, egyéni önkontrollal. .. Igényes és változatos műsort megvalósítani és minden színészt minden évadban — tehetsége, alkata, teherbírása szerint — foglalkoztatni talán teljes mértékben lehetetlen. Ezt a törekvést érezzük a színháznál, még ha esetenként ritkán is látunk a színpadon néhány színészt, akiket már elfogadott, megszeretett korábbi alakításaiból a közönség. Szólni lehetne még a színház tájelőadásairól, a megyén belüli jobb szereplési lehetőségek megteremtéséről, vendégrendezők, vendégszínészek fogadásáról egy-egv darabban, más színházak meghívásáról, vendégszerepléséről. Említhetnénk a bér- letezés erényeit — több mint kilencezer bérletet adtak el az elmúlt évadban — és gyengéit, hisz a bérletek zöme nem egyéni, hanem vállalatok, intézmények által vásárolt bérlet, melyek olykor gazdátlanok — a székek üresen maradnak. De igaztalanok lennénk, ha olyan visz- szásságokat kérnénk számon a Móricz Zsigmond Színházon, amely valamennyi hazai színházunkra többé-kevésbé jellemző. De amit lehet, mégis meg kell tenni, hogy a színháztól elidegenítő motívumok ne árnyékolják be a színház és a közönség jó kapcsolatát. B efejezésül annyit: az elmúlt évadban a színházhoz szerződött színészek többsége — Safranek Károly, Gaál Erzsébet, Zubor Ágnes — színesítették, erősítették a társulatot, az egy évvel korábban jövők; Schlanger András, Varjú Olga, Juhász György, Salamon Suba László — pedig bizonyították tehetségüket. Az évad végén a művészek közül a korábbiaknál kevesebben mentek el. Különböző okok miatt a színháztól megvált Nagy András László rendező, Blaskó Balázs, Saárossy Kinga színészek. Teizi Gyula segédszi- nész. A színházhoz szerződik Osztrovics Levente irodalmi tanácsadó. Simon Mari, Molnár Erika, Földi László színművészek. Elcsendesült hát a színház, de vezetői nem pihennek, máris hozzáláttak az új évad előkészítéséhez. Reméljük, teljes sikerrel... Páll Géza Győrfi Sándor érme. rek varázslója ______________________________________.__________________________________________
