Kelet-Magyarország, 1986. június (43. évfolyam, 128-152. szám)

1986-06-24 / 147. szám

4 Kelet-Magyarország 1986. június 24, Grósz Károly látogatása megyénkben (Folytatás az 1. oldalról) miképpen szervezik főleg az egyedül élő idős emberek tá­mogatását? Milyenek a ta­pasztalatok a pedagógusellá­tás tekintetében Szabolcs- Szatmárban? Mi lehet az oka az itteni orvoshiánynak, mi­közben a fővárosban rendkí­vül nagy az orvostúltengés ? A válaszokból kiderült, hogy 98 településünkön van öre­gek napközi otthona, máris kiterjedt a házi szociális gondozás hálózata, ezek fej­lesztése fontos feladat. Di­cséretes, hogy főleg a tsz-ek törődnek, foglalkoznak meg­öregedett tagjaikkal, de a gondoskodást valamennyi munkahelynek magára kell vállalnia. A nyíregyházi ta­nárképzés jótékony hatása ellenére az általános isko­lákban — különösen a pe­remterületeken — újra meg­jelent a tanárhiány, amelyet a feltételek javításával lehet ellensúlyozni. Ez a helyzet a vidéki középiskoláknál is. Sok a tennivaló azért is, hogy megszűnjön az orvoshiány, elsősorban a vidéki kórhá­zak műszerezettségét, s az orvosok letelepedési feltéte­leit szükséges ehhez javítani. A Politikai Bizottság tag­jának útja ezután a Papír­ipari Vállalat nyíregyházi gyárába vezetett, ahová a megye vezetői mellett elkí­sérte Tóth Lajos, a KB mun­katársa is. Itt először Juhász Mihály vezérigazgató és Sár­ái Sándor gyárigazgató ad­tak tájékoztatót a legnagyobb magyar papírfeldolgozó egy­ség munkájáról, amely ta-. valy és az idén világbanki hitellel korszerűsödött, s 15 éve bizonyítja: helyes volt az idetelepülésről szóló dön­tés. A munkásgárda igen ha­mar felnőtt a legmodernebb profilhoz, s jelenleg ez a gyár a nagyvállalat legna­gyobb nyereségtermelő egy­sége. A rekonstrukció is pél­damutató módon ment vég­be. amellyel mind a szocia­lista és a tőkés, mind a ha­zai piac elégedett. Nagy le­Grósz Károly beszél a me­gyei aktívaülésen. (Elek Emil felvételei) hetőséget látnak a szovjet, illetve a szocialista válasz­tékcserében, s már újabb fejlesztési elképzeléseik is vannak, amelyek nyomán gyorsan megtérül a befekte­tés. Elmondták a Politikai Bizottság tagjának, hogy a gyári önállóságnak itt ko­moly múltja van. A nyír­egyháziak ma már a nagy- vállalati vezetés érdemi tag­jai. A gyáregységek hozzájá­rulásuk alapján differenciál­tan részesülnek az eredmé­nyekből. Ez számos belső tartalékot tárt fel, nagy kedvvel tanul tovább a ma­gasan kvalifikált szakember- gárda, termékeik 90 százalé­kát feldolgozva bocsátják ki. Idén 3 milliárd értéket gyár­tanak, 112 ezer tonna ter­mékük 20 százalékkal több, mint tavaly. Céljuk a jelen­legi 70 százalék nyersrost és 30 százalék hulladékanyag- feldolgozási arányt megfordí­tani. A tájékoztatást követően Grósz Károly gyárlátogatá­son ismerkedett a nyíregy­háziak munkájával. A hul­lámlemez gépsornál Kará­csonyi Lukrécia folyamatos munkaidőben dolgozó mun­kásnő elmondta: Csepelen volt átképzésen, s 6500 forin­tot keres havonta. Bak Sán­dor művezetőtől — aki a gyáralapításkor Csepelről ke­rült ide, és ma már tősgyö­keres nyíregyházi — arról érdeklődött Grósz Károly, mi foglalkoztatja elsősorban a párttagságot. A válasz az volt, hogy a megélhetés, kü­lönösen a nyugdíjasok ese­tében. — És itt, a nyíregyházi papírgyári munkások min­dent megtesznek azért, hogy a gazdasági helyzetünk ja­vuljon? — kérdezett újból a vendég, amire határozott igen volt a válasz, hiszen az itteni gyár eredményei évek óta ezt támasztják alá. Mar­ton Kornél gyári főmérnök a televíziós programozóláncot mutatta be. majd a zsák- és a parii náló, a hullámdoboz- ragasztó üzem következett, ahol Miló Mihálvnéval vál­tott szót Grósz Károly. Hor- nyacsek László, a gyári párt­vezetőség titkára és Túri Gé­za, a nagyvállalati pártbi­zottság titkára a párt- és a tömegszervezeti életről, a meglehetősen nagy vitát ki­váltott érdekeltségi rend­szerről szóltak. A gyárláto­gatás végén a vendég gratu­lált a tapasztaltakhoz. El­mondta: elég sok információ­val rendelkezik e nagynevű és nagy teljesítményű válla­lat munkájáról. Nyíregyhá­zán arról győződött meg, nagy érték e kollektívában a megújulási készség és az új keresése, aminek társada­lompolitikai haszna óriási. — Jó folytatást várunk a vállalattól, hiszen az embe­rek igénye a többre teljesen tisztességes. Csak egyet kell kérni tőlük, teremtsék meg ennek az alapjait saját jobb munkájukkal. Ha tehát az igényeket jól tereljük, az társadalmunk egyik nagy hajtóereje. Ez a pártmunka, a mozgalmi munka nagy tar­taléka itt is, mint az ország minden más üzemében, mun­kahelyén — mondta a ven­dég. A gondok leküzdéséhez új felfogásra, új magatartásra van szükség Grósz Károly délután a megyei pártbizottság nagy­termében találkozott a párt- bizottság tagjaival, akitivis- táival, s adott tájékoztatót a politikai és a gazdasági élet időszerű kérdéseiről. Beve­zetőként nyíregyházi látoga­tásáról elmondta: jól érezte magát, sok új ismeretet szer­zett a városban, maradandó élményben volt része a pa­pírgyárban. A továbbiakban a Központi Bizottság leg­utóbbi üléséről tájékoztatta az aktívaértekezlet részt­vevőit. Részletesen szólt Mi­hail Gorbacsov magyaror­szági látogatásáról, s a Var­sói Szerződés Politikai Ta­nácskozó Testületének ülése kapcsán a nemzetközi hely­zet néhány időszerű kérdésé­ről. Többek közöt elmondta: rendkívüli jelentőségű volt az SZKP főtitkárának ma­gyarországi látogatása, amely szorosan beillik a két ország és a két párt közötti kap­csolaterősítő tevékenységbe, s amely Kádár János múlt év szeptemberi látogatásá­nak, majd az SZKP XXVII. kongresszusának idején is megnyilvánult. Nyílt, őszin­te eszmecsere volt Kádár János és Mihail Gorbacsov mostani megbeszélése is, és igen jó politikai légkörben zajlott le. Hasonlóan jó han­gulatú volt és nemzetközileg is jelentős visszhangot vál­tott ki a csepeli látogatás és az ott elhangzott beszéd. Gor­bacsov elvtárs ittléte alatt tájékoztatta magyar tárgyaló partnereit a Szovjetunió hely­zetéről, arról, hogy a XXVII. kongresszus óta kibontakozott mélyreható , folyamatokat a szovjet társadalom minden rétege támogatja. A stratégia nem változott, de a módsze­rek megújulnak, s ehhez nap­ról napra bátorítást, bíztatást kell adni, hogy a szovjet em­berek mindegyike tudatilag is felzárkózzon az új köve­telményekhez. A párt veze­tése perspektívát, progra­mot adott, a végrehajtás el­sősorban a helyi szerveken múlik. A szocialista társada­lom demokratizálásának programja is állandó napi­renden van a Szovjetunióban, hiszen nem csupán a gazda­ságnak, az államnak, a tár­sadalomnak is át kell szer­veződni az új követelmények­hez. Igen nagy feladat je­lenleg a Szovjetunióban a jo­gok és a kötelezettségek új~ rafelosztása, a jó munkameg^ osztás az országos irányító szervek és a végrehajtók között. Tisztázni kellett, me­lyek a központi feladatok, és melyek azok, amelyeket csak helyileg lehet megoldani. Gorbacsov elvtárs itt-tartóz- kodásakor elmondta, hogy megindultak az első szimpa­tikus fejlesztési folyamatok a gazdaságban. A két párt és a két ország közötti kapcsoltatokat az SZKP főtitkára jónak minő­sítette, s hangsúlyozta, hogy az együttműködés új, korsze­rűbb formáira, módszereire, köztük közös vállalatok léte­sítésére, közös műszaki fej­lesztő-kutatómunkára és az eredményei közös alkalma­zására, az érdekek további egyeztetésére van szükség. A szocialista országok kap­csolatai megkülönböztetett fiigyeimet kapnak a Szovjet­unióban. Ennek keretében keressük a jövőben is a ma­gyar—szovjet gazdasági együttműködés új területeit. A magyar belpolitika né­hány kérdéséről a Politikai Bizottság tagja hangsúlyozta: ha élni, haladni akarunk, mielőbb úrrá kell lennünk gazdasági nehézségeinken. Szóit arról, milyen körülmé­nyek miatt alakult (kedve­zőtlenül az elmúlt gazdasági év, miért indult nehézen az idea esztendő tervének telje­sítése, majd szóvá tette, hogy a gondok leküzdéséhez új felfogásra, új magatartásra van szükség. Elemezte a kül­ső és a belső objektív okokat, de hozzátette, hogy hiba len­ne csak 'azokban keresni á problémák forrását. Részle­tezte az ipar, a mezőgazdaság munkájában fellelhető hiá­nyosságokat, a gazdaság tar­tósan alacsony növekedési ütemének okait, az export alakulását, a a beruházási te­vékenységünk színvonalát, amely nem eredményezett hatékonyságot, exportképes­séget, műszaki fejlettséget. Nem ruháztunk be eleget a feldolgozóipar fejlesztésére. Külön gond, hogy csökkent itt a géphányad, s elmaradt a fejlett technika importja. Nem történt érdemi elmozdu­lás a beruházások idejét, költségét tekintve. Sajnos, mind az iparban, mind a mezőgazdaságban jelentős a termelő berendezések el­avultsága, rendkívül lassú a szerkezeti változás, a termék- cserélődés üteme. Az okok között említette a szabályo­zórendszer és a tervező mun­ka gyengeségeit, amely sok­szor enged a vállalati nyo­másnak, és sok helyen nyo­mon követhető a munkafe­gyelem, a munkamorál, a vállalati együttműködés gyengesége. Mindezekből a Központi Bizottság azt a következte­tésit vonta le, hogy azonnali, rövid távon is ható intézke­désekre van szükség, olya­nokra, amelyek már az 1986- os munkában is megjelennek. A legnagyobb figyelmet ezek­re szükséges összpontosítani. A kormány 'intézkedéseket tesz a itőkés export ösztönzé­sére, az érdekeltség növelésé­re, a terven felüli jövedelem­kiáramlás visszafogására. Egyensúlyt kell teremteni a teljesítmények és az anyagi elismerés között! Változatla­nul a fizetési mérleg egyen­súlya és a kitűzött életszín­vonal biztosítása az elsődle­ges feladatunk. A Központi Bizottság ez évben újra napi­rendre tűzi a gazdaságpoliti­ka tanulságait. Azt tapasztal­juk, hogy a lakosság — ben­ne a párttagság — várakozá­sa igen nagy ia párt és kor­mány tevékenysége iránt. Ügy ítéljük meg, a politikai helyzet jó alap arra, hogy e nehezebb körülményekből is kijussunk. Az emberek tő­lünk várják a megoldást és tetteikkel készek is hozzáse­gíteni a pártot és a kormányt a gondok leküzdéséhez. Ugyanakkor szorítanak ben­nünket a pályakezdés, az idős korúak gondjai, az ér­telmiségi, különösen a mű­szaki munka leértékelődése, s az, hogy sok ember nem látja bíztatónak a holnapot. Ezek tények, ám mindezek­kel együtt adott a lehetőség, hogy jobban szervezett mun­kával, hasznosabb politikai tevékenységgel a nemzetközi gazdaság számunkra válto­zatlanul szigorú feltételei kö­zepette is van kiút. Ennek el­ső számú fettétele, hogy a társadalomban álljon vissza a munka becsülete, kapjon méltó rangot a tisztes helyt­állás. Ennek része a htékonyabb, célirányosabb és határozot­tabb vezetés mindent szin­ten. Véget kell vetni a társa­dalmilag tapasztalható le- zserségnek, amelynek egyik oldalon szenvedő alanyai, másik oldalon pedig újra­termelői vagyunk magunk is. Hiszem, hogy a fegyelem, a rend megszigorításának a társadalom minden szférá­jában végbe kell mennie. Ez nem megy harc és konflik­tusok nélkül. Szükség van rá, hogy a kommunisták hajlan­dók legyenek felvállalni a politika küzdelmeit, tudato­san vállalják a nehézsége­ket; az egész mozgalmi élet­nek magára kell vállalnia a megújulást minden terüle­ten. Ezt a küzdelmet, meg­újulási készséget a társada­lom nagyon széles skálája akarja és kész cselekedni ér­te! Ám tudnunk kell, hogy van egy réteg, amely közöm­bös a politika mai kérdései iránt, s hogy az össztársa­dalmi célok érdekében moz­gósítani tudjuk ezt az erőt is, feltétlenül szükséges a politi­kai munka felfrissítése, meg­újítása. Általában nyíltabb, tisztább, őszintébb, egyér­telműbb politizálásra van szükség. Társadalmi harcot kell meghirdetnünk a tor­zítások, a korrupció, a ha­talommal való visszaélés, az önzés ellen. A közösségi — a csoport — és az egyéni ér­dek konfliktusánál egyér­telműen a közösségi érdek­nek kell elsőbbséget adnunk, mind a gazdaságban, mind a, társadalom más szféráiban. Az egyén csakis a társadalom által boldogulhat. Sok helyen vita tárgya: van-e mind ehhez progra­munk? Van! A XII. kong­resszus, valamint a társadal­mi és tömegszervezetek prog­ramja adott. Áz utóbbi más­fél év alatt többször cserél­hettük ki társadalmi mére­tekben gondolatainkat, ja­vaslatainkat. Most arra van szükség, hogy szívósan, fe­gyelmezetten dolgozzunk ezért a programért. Oly kor­ban élünk, amikor nem en­gedhetjük meg magunknak az Illúziókat, a részsikerek­ből levont következtetése­ket. Ehelyett szívós, kemény küzdelmet kell folytatnunk. Meggyőződésem, hogy ebben számíthatunk az ország párt­tagságára és népére, köztük Szabolcs-Szatmár kommu­nistáira és lakosságára. Grósz Mihály a tájékozta­tót követően megbeszélést folytatott a megye vezetőivel a budapesti iparvállalatok és Szabolcs-Szatmár megyei gyáregységeik kapcsolatáról, majd elutazott megyénkből. r-------------------------------------------------------\ Központosítotton Tudomány és irányítási gyakorlat Munkatárson!! riportsorozata az NDK-ból O — A feladatunk: az új termékek 60 százaléka a csúcstechnológiát képvisel­je — fogalmazza meg Rudi Höntzsch. Ahol vagyunk, kétszere­sen is jelképes hely. A Kammer der Technik (a Magyar Műszaki és Termé­szettudományi Egyesületek Szövetségének megfelelője), természetes, hogy ia leg­újabbal kívánja a techni­kában. S az épület, ahol vagyunk, a berlini Clara Zetkin utca vége, ,a fal mel­lett áll, amely elválasztja az NDK fővárosát Nyugat- Berlintől. Az ablakból kilá­tás a brandenburgi kapura és a Reischtagra. Rudi Höntzsch a KdT elnökségé­nek egyik titkára, aki a mű­szaki fejlesztés kiemelt .sze­repéről beszél. A mikroelektronika al­kalmazása, az automatizá­lás, számítástechnika az üzemekben — mind-mind ismerősen csengő fogalom, amikor a hazai fejleszté­sekről is szót ejtünk. S nem ár,t tudni, hogy a Német De­mokratikus Köztársaságban 120 ezer mérnök, műszaki továbbképzéséért felelősek, bennük látják a gazdaság dinamizálásának zálogát, hiszen a ma elért tecnnifcai fejlődés már kevésnek bi­zonyulhat holnap, a nem­zetközi lépéstartáshoz szük­séges az élenjáró eljárások alkalmazása. A fejlesztési célok között szerepel a szocialista integ­ráció bővítése, a nyugati technikától való függés fel­számolása, a további anyag- és energiatakarékosság. A XI. kongresszusra hivatkoz­nak itt is — mint szerte az országban, hiszen a közel­múltban volt a nagy ese­mény —, amely kifejezte, hogy sóik mindent elértek, de ami van, az nem elég a további fejlődéshez. A KdT tapasztalatcserék­kel, információs napok szervezésével, a legújabb tudományos módszerek át­adásával kíván részt venni az 1990-ig szóló nagy ter­vek végrehajtásában. — A csúcstechnológiát az emberek fejében is el kell ültetni — szinte visszhang­zik a megállapítás, amelyet Karl-Heinz Hilbert, az ál­lami tervhivatal osztályve­zetője hangoztat. Vele és munkatársával a sajátos — legalábbis ma­gyar szemmel sajátos — gazdaságirányítási gyakor­latról váltunk szót. A köz­ponti tervezés dolga ugyan­is, hogy kidolgozza a nép­gazdaság fejlesztésének Jänickendorf termelőszö­vetkezetében maguknak építettek gépműhelyt, ahol a betakarításra készülnek. főbb mutatóit. S hogy „könnyebb” legyen a -meg­oldás, az országban 153 kombinátot szerveztek, amelyek átfogják a termelés valamennyi fázisát. Mellet­tük a megyékben az ellátás, szolgáltatás szervezését szintén kombinátokban ol­dották meg. Az immár nyolcéves gyakorlat egyik vélhető érdeme, -hogy egy­szerűbbé vált laz irányítás, könnyebb lett a -tervezés. Az eredményeket az idei első negyedéves adatokkal támasztják alá: eszerint a terv főbb feladatait teljesí­tették, a 446 tervmutatóból csak 77-nél nem úgy ala­kultaik a számok, ahogy el­képzelték. (Azt már a köz- gazdasági gyakorlat, s az üzemi tapasztalatok bizo­nyítják, hogy egyes itervmu- tatókat igazából akkor le­het teljesíteni, ha (a másik­nál kevésbé jól sikerülnek az adatok. Ám a tervezés finomításánál, az optimum keresésénél ezeket az elté­réseket szeretnék kiküszö­bölni.) A kombinátoknak — amely mind úgy működik, mint egy kis népgazdaság — a központi tervezés szab­ja meg a fő irányokat. Mindez a gyakorlatban egyfajta tervalkut is je­lent, hiszen egy-egy iparág harcol a jobb anyagellátás­ért, a kedvezőbb szállítási pozíciókért, aminek adott esetben egy másik kombi­nátban látják kárát. — Ám a legfontosabbak a fő mutatók — szól a ma­gyarázat. — Mindenütt a termelés, -a nyereség, az ex­port és a lakosság számára gyártott késztermékek ará­nyát vizsgáljuk. Ezek körül forog minden. Tény, hogy a tavalyi gaz­dasági eredmények megíté­lésében éppen a legújabb tudományos-műszaki ered­mények hasznosítását, a korszerű technológiák beve­zetését emelik ki. Mindeh­hez kisebb mérvű anyag- és energiafelhasználás já­rult. így értékelik a nép­gazdaságot a világ tíz leg­jelentősebb ipari nemzete között. A most elkészült ötéves terv pedig újabb fejlődést irányoz elő, a kombinátok­nak kiadott állami felada­tok magasabb szintet szab­tak meg. (VÉGE) Lányi Botond

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom