Kelet-Magyarország, 1986. június (43. évfolyam, 128-152. szám)

1986-06-23 / 146. szám

1986. június 23. Kclet-Magyarorszíg 3 Pécsi Jézsef őrnagy megyei tiizoltóparacsnok-belyettes Gépkocsitűz oltására kölcsön adtam a saját tűzoltókészüléke- met. Hová fordulhatok az újra­töltési költség megtérítéséért? — kérdezi Végső Lajos Nyíregyhá­záról. — Amennyiben a kölcsön adott tűzoltókészüléket olyan gépkocsinál használják fel, amelyre Casco-biztosítást kö­töttek, akkor a kárigény be­jelentésekor a tűzoltókészü­lék újratöltési díja is kérhe­tő, azt megtérítik. A tűzoltó­készülék felhasználását a biztosító előtt tanúval kell igazolni. Amennyiben nincs cascója a károsult gépkocsi­nak, akkor a biztosító nem fizeti meg az újratöltési dí­ját. A város több területén közép­magas épületeknél az úttest fel­festésével a parkolás elől jelen­tős területeket zártak le. Mi volt ennek az oka, amikor amúgy is parkolási gondok vannak, főleg a lakótelepeken? — kérdezte Tö­rök István Jósavárosból. — A középmagas lakóépü­leteknél egy esetleges tűz esetén fontos, hogy a tűzoltó gépjárművek zavartalanul megközelíthessék azokat. Ha a felfestett területen sze­mélygépjárművek parkol­nak, akkor a legfelső eme­letről a mentés nem oldható meg. A felfestés, a terület le­zárása az ott lakók biztonsá­gának védelmét szolgálja. Ráadásul nemcsak a felfes­tett területeket kell szabadon hagyni, hanem az oda vezető utakat is. Az utóbbi időben több tv-ké- szülék kiégéséről hallottam. Mit lehet tenni a megelőzés érdeké­ben? — kérdezi Váradi János Nyíregyházáról. — A tv-készülékek bizton­ságos kivitelben készülnek, azonban mint minden beren­dezésnél, itt is előfordulhat­nak az elektromos rendszer­ben meghibásodások. A tüzek megelőzése érdekében szük­séges az idősebb, több éve üzemelő készülékeket szak­emberrel felülvizsgáltatni. Biztosítani kell a tv-készü- lék szellőzési lehetőségét és bekapcsolt állapotban fel­ügyelet nélkül nem szabad üzemeltetni. A lakásunk panelből épült és többemeletes. Egyik szomszédom az elektromos árammal úgy spó­rol, hogy a konyhában pb-gáz- tüzhelyet használ. Szabad-e az ilyen épületekben gázkészüléke­ket használni? — kérdezi O. An- talné. — A panel szerkezetű épü­letben az Országos Építés­ügyi Szabályzat előírása sze­rint tilos palackos pb-gázzal bármilyen berendezést üze­meltetni, mivel egy esetleges robbanás esetén az épület akár össze is dőlhet. Ha ilyen körülményről tud, ak­kor azt jelenteni kell szó­ban, vagy írásban a tűzoltó­ságnak, hogy a szükséges in­tézkedést megtehessük. A napokban séta közben meg­láttam, hogy az egyik lakóépü­letből füst áramlik ki. Nem volt nálam 2 forintos, így nem tud­tam a tűzoltóságot telefonon gyorsan értesíteni — írja levelé­ben Orbán János. — A nyilvános távbeszélő­állomásokról a segélykérő számokat (04, 07 mellett a tűzoltóság 05 számát is) díj­mentesen, pénz bedobása nélkül a telefonkagyló fel­emelése után közvetlenül le­het tárcsázni. A tárcsázás után létrejön az összekötte­tés, de egy szaggatott búgó hang hallatszik a beszélgetés közben. Amennyiben a 2 fo­rintost az automatába bedob­ták, a beszélgetés befejezése után a pénzt az automatának vissza kell adnia. A közelmúltban ellenőrzést tartott a tűzoltóság a lépcsőhá­zunkban. Sokan megértéssel fo­gadták ezt az ellenőrzést, de vol­tak olyanok is, akik ezt zakla­tásnak vették. Azt szeretném kérdezni, mi indokolta ezeknek a vizsgálatoknak a megtartását? — érdeklődik Antal János. — Megyénkben az év első öt hónapjában 213 lakóházi tűz keletkezett, s az esetek döntő többségében a tűz ke­letkezési oka az emberek mulasztásával állt összefüg­gésben. A pincékben, a kö­zös használatú helyiségek­ben, az elektromos mérőszek­rényekben ruhaneműket, pa­pírt, festéket és egyéb tűz­veszélyes anyagokat tárol­nak, melyek mind elősegítik a tűz gyors kiterjedését. Ezek­nek a szabálytalanságoknak a megszüntetése, a tüzek szá­mának visszaszorítása tette indokolttá az ellenőrzési ak­ció megszervezését. A Jósavároshan lakunk az egyik X. emeletes lakóépület­ben. Szabályos-e, ha a vaslemez tetőkijárati ajtót lakattal lezár­ták? — kérdezi Mezei Arpádné. — A tetőkijárati ajtók le­zárása szabálytalan. A leg­felső szinten lakók biztonsá­ga megköveteli, hogy szük­ség esetén ott tudjanak me­nekülni. Ha elkerülhetetlen pl. a gyermekek testi épsé­gének megóvása érdekében az ajtó lezárása, abban az esetben a kulcsot valamilyen formában a tetőkijárat mel­lett kell elhelyezni. özv. Rajzinger Frigyesné kér­dése ügyében nem a tűzoltóság illetékes eljárni, panaszát ezért a városi tanács műszaki osztá­lyához továbbítottuk, erről a tűzoltóság írásban is értesíti. A B. A. aláírással küldött kér­désekre a helyszín ismerete nél­kül érdemben válaszolni nem le­het. A tűzoltóparancsnok-helyet­tes kéri a levélírót, hogy az ügy tisztázása miatt személyesen vagy írásban a pontos cím feltünteté­sével keresse a tűzoltóparancs­nokságot. A többi olvasónk kérdésének megválaszolására keddi lapunk­ban visszatérünk. Ekkor találja meg két olvasónk az egy héttel korábban küldött, s a MÉSZÖV takarékszövetkezeti titkárságá­nak vezetőjéhez intézett kérdés­re is a választ. B. J. m assan már ezt csak t azok tudják, akik is­merik a nótát. Mert búzavirág a valóságban rit­kán látható. Pedig szép vi­rág, szebb, mint a kerti ne­mesített változata. De szép a piros pipacs is. A kettő együtt, közte néhány vad margarétával maga a gyö­nyörűség. Állok a búzatábla köze­pén, és szemem issza a lát­ványt. Hogy hol, azt nem mondom, mert valaki azt mondta: ahol ilyen sok a búzavirág meg a pipacs, ott rossz a növényvédelem. Márpedig én senkit nem akarok hírbe hozni. Szóval nézem a pipacsot, a búzavirágot és a marga­rétát, és alig tudok betel­ni a látvánnyal. Megbo­csátom azt is, hogy valaki rosszul állította be a gé­pet, s a különben szép ve­tés között egy hosszú sávon csak tarka virág nő. Fur­csa is az ember. Tudja, hogy ez nem jó, de látja, A szatmári térség központjában, Mátészalkán tovább épül, szépül a belváros. A közelmúltban adták át a 36 lakásos épü­letet. A földszinten a vendéglátóhelyek és irodák berendezése most folyik. (Elek Emil felvétele) A csőd már nem fenyeget Megszólalt a vészcseagö Az iroda, ahol beszélgettünk, Mátészalka egyik leg­szebb helyén büszke piros homlokzattal néz az útra. Be­lül visszafogott, de jó Ízlésű elegencia lengi körül az igaz­gató, Szikszai Imre szobájának berendezését. De már nem sokáig. Az Építőipari Szövetkezeti Közös Vállalat székháza biz’ eladó. Az itt alkalmazásban állt 210 főből pedig 90 új munkahelyet keresett magának az év eleje óta. A veszteség és az alaphi­ány hárommilliót tett ki ta­valy. Szárnyra kelt a kósza hír, hogy felszámolják a környék 11 tsz-ének a közös vállalatát. Nem sok híja volt — A csőd már nem fenye­get, bár meg kell mondani: nem sok híja volt — szorít­ja még mindig idegesen a fotel karját Szikszai Imre. — Elég kalandos volt a vállalat történelme az utóbbi három­négy esztendőben — teszi hozzá. — Négy éve valóság­gal lefejeztek bennünket. A három legfőbb vezetőt egy­szerre küldték el az ered­ménytelenség miatt. Engem akkor neveztek ki. Azóta sem hevertük ki azt az ér­vágást. Kádereket nem tud­tam szerezni, az akkor itt maradt középvezetőkkel dol­gozunk azóta is. Közben az építőipar új feladatokat kapott. Az egy­szerű szerkezetek és épüle­tek iránt megszűnt az igény, a bonyolultakhoz pedig a cégnél nem volt szakember, és tegyük hozzá, pénz sem, amiivei csalogathattak volna. Volt viszont egy olyan bér- szabályozás, amihez kellett a sok alacsony bérű ember az átlag miatt. Nem véletlen, hogy amikor a közelmúltban áttértek, áttérhettek az új szabályozásra, 10 százalékot emelhettek. Ez megfelel a korábbi négy év teljes bér- fejlesztésének. Node éppen most? A csúcsveszteség ide­jén? Miután egy termelőszövet­kezetben veszteséges ágaza­tot fenntartani nem lehet, és itt a környéken nem éppen a legeredményesebb közös gaz­daságok köréből verbuválód­tak annak idején az alapítók, hamar elhangzott: „nos, ak­kor fel kell számolni!” Ügy látszik egy ilyen, minden egyéb alternatívát nélkülöző ijesztés nagyon hatásos. A válaszlépés emlékeztet a fo­lyadékok fizikájának egyik fontos tételére: a vízcsepp igyékszik a legkisebb felüle­tet felvenni, mert így a leg­stabilabb: gömb alakban. Ésszerűsítés mindenáron — Kiszámoltuk, hogy a veszteséggel azonos, sőt na­gyobb összeget takaríthatunk meg, ha leépítjük nem ter­melő állományunkat — elem­zi az igazgató a kilábalás út­jának keresését. — Nagyon rövid idő alatt elment a lét­szám közel fele. Vitánk há­rom ember kivételével sen­kivel sem volt. A másik lé­pésünk pedig: eladjuk ezt az irodát és kiköltözünk a te­lepre, egy ottani épületet ho­zunk rendbe. Nem nyílt meg a föld, és nem csaptak villámok a Kék a búzavirág... hogy ez szép. Összeütközik a két érdek: a gyönyörkö­dés és a közhaszon. De mi­re megyünk a szépséggel, ha kevesebb lesz vagy öt mázsával a búza? De mi­re megyünk öt mázsa bú­zával, ha gazdag életünk­ből hiányzik a szépség? Filozofálgatok magamban a búzatábla közepén. Lá­tom, lassítanak a jármű­vek, mást is megfog a lát­vány. Szépség és közhaszon találkozhat is. Vajon nem közhaszon a csekei ház előtt a futó portulácska? Vagy talán nem mindannyiunk öröme kömörői ház tarná- cán kúszó klemátisz? Föl­tétlenül szükséges, hogy mindig szembeállítsuk a szépet és a hasznosat? El­kalandozó gondolataimban még az is megfordul, hogy volt egyszer egy tréfás ked­vű növényvédő, aki úgy gondolta, legyen szép a ve­tés, legyen tarka virág is a búza között. Lelke most örül, mert más is örül. De ezt elvetem. Aligha így tör­tént, pedig történhetett volna. Keresem és kívánom éle­tünkben a szépet. Legyen az tárgy, környezet, utca, épület, táj, emberi magatar­tás. Még a nagy rend mo­noton sivárságán esett fol­tot is megbocsátom érte. A búzavirágot, a pipacsot a búzában. Álltam a búzame­ző közepén. Egy pillanatra lett csupán szebb az élet. Ettől lettem gazdagabb. Gomblyukamba virágot tűztem. Kék volt, szép volt, mint a nyári ég. (bürget) helyszínre, pedig ez a két említett lépés vállalati kö­rökben istenkáromlásnak számít. Az irodáért a válla­lat vár vagy öt és fél milli­ót. Ennyi pénzt ma Magyar- országon senki sem adna ne­kik. Harc a bizalomért A megszerzett pénz azon­ban csak a pénzügyi helyze­ten javít. Az eredményesség úgy maradna, ahogy van, ha ... — Vissza kell • szereznünk az alapítók, az igazgató ta­nács bizalmát — mondja Szikszai Imre, miközben ja­vasolja. hogy keressük fel az Ópályiban épülő iskolát, egyik legnagyobb beruházá­sukat. A helyszínig elsorol­ja a lehetőségeket. — Visz- szatérünk az alapprofilhoz, a tsz-ekben is lenni kell mun­kának. Ezért 40—50 millió értékű megrendelést várunk a környékről, és ez elegen­dő. Esetenként beszállunk ta­nácsi építkezésekbe és ki­sebb településeken hagyo­mányos szerkezetek megva­lósításába. A végére hagyta, de sem­miképpen nem utolsósorban a szakmunkásgárdát az igaz­gató. Azt mondta, hogy a meglévő állomány garancia a célok megvalósítására. Az ópályi iskolában Czine Ká­roly villanyszerelő brigádve­zetővel és Szolnoki József művezetővel beszélgettünk. A villanyszerelők főnöke Nagy- ecsedről jár be nap mint nap — Előttünk sem maradt titok, hogy mi megy itt, lát­tuk a bajokat, örültünk ne­ki, amikor megtudtuk, hogy megszabadulhatunk néhány embertől. Sejtette azt rögtön mindegyik, hogy róla van szó. Mi, akik maradtunk, megmondtuk: nem azért jö­vünk el reggelente, hogy ne legyünk otthon. Dolgozni és keresni akarunk. Szolnoki József: — Még mindig lesz, aki el fog menni, de úgy látjuk, jól alakul. Most különösen, mert béremelés is volt jócskán. Ha valaki dolgozik, az most már kezd jól keresni. Az ópályi iskola ütemesen épül. Szeptemberre, a tanév­kezdésre Czine Károlyék ke­ze nyomán elkészül a csen­gő, amelynek hangjára diá­kok bevonulnak a szép, nap­fényes és tágas osztályter­mekbe. Ez a csengetés azon­ban már most is a »levegő­ben van. Igaz, a felnőtteknek szól. A szálkái Építőipari Szövetkezeti Közös Vállalat­nál úgy tűnik meghallották. Igaz, errefelé már vészcsen­gőnek számított a figyelmez­tetés. Remélhető, nem utolsó csengetés volt. Elmenőben még megjegyeztem az igaz­gató egyik mondatát, amint a munkásoktól elbúcsúztunk. „A veszteség nem az ő bű­nük ...” Esik Sándor Érdek­ficam A kórházigazgató a ha­ját tépi. Már jó ideje fo­lyik egy falusi ház nagy­ságú egészségház építé­se, aminek költsége las­san a másfél milliót is el­éri. Mondja, hogy egy mé­ter 90 centis árok ásása ezer forinttal szerepel a költségvetésben. Közben felteszi a kérdést: csak azt tudnám, hogy minek eh­hez még külön is bonyo­lító vállalat? Az ember azt hihetné — így az igaz­gató, hogy a mi érdekün­ket védi, hiszen tanácsi vállalat. Közben kiderül, az ö érdeke se kutya, hi­szen két százalékot kap a bonyolító beruházási vál­lalat, ami nyilván annál több, minél többe kerül az építés. Továbbá — kér­dez magától — azt sem értem, hogy a műszaki és pénzügyi dolgokat miért nem tudja intézni a helyi városi tanács, melynek van ehhez szakembere? És még egy: ha valami nincs — fejezi be mono­lógját — akkor úgy is ne­kem szólnak, hogy kerít­sek, mondjuk kazánt. Való igaz, a kör ördö­gi. Van egy tanácsi beru­házó, mely egy nem taná­csi cég áraiban érdekelt, miközben felügyeli egy, a tanács keretébe tartozó intézmény építését. De minek. Az ember való­ban komolyan kételke­dik abban, hogy ésszerű a mi szervezésünk. Az or­szággyűlés ipari bizottsá­gában is megfogalmazták a drámai kérdést: nem kellene először szembe­nézni azzal, hogy miért ilyen vízfejű a mi szerve­zésünk? Felelős megyei testület is felvetette, va­jon ésszerű, hogy ellenér­dekeltségen alapuló be­ruházó közbeiktatása drá­gítson egy-egy munkát? Á képviselők azon a bi­zonyos ipari bizottsági ülésen úgy fogalmaztak: a mi apparátusunkkal akár egy 350 milliós or­szágot is el lehetne igaz­gatni. Ebbe a hatalmas apparátusba tartoznak a közbeiktatott szervezetek, legyen szó akár gyümölcs- piacról vagy építőiparról, érdemes lenne gondol­kodni komolyan: valóban ilyen gazdagok lennénk? Mert ha igen, akkor se­baj. Ha meg nem, ak­kor .., B. L. KÉRDÉSEIRE l'!M ililíl

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom