Kelet-Magyarország, 1986. június (43. évfolyam, 128-152. szám)
1986-06-21 / 145. szám
HÉTVÉGI MELLÉKLET 19?^, június 21 & CISIAILI AlDMOlTITIIilOIN PROGNÓZIS: Őszi-téli divat A Magyar Divatintézet az idei őszre és télre ajánlott modellekből rendezett divatbemutatót a Duna Intercontinental Szállóban. Képeink ebből a kollekcióból mutatnak be néhányat. Csak egy kis figyelem Igen, csak egy kis figyelem, s oly kevés kell az embernek. És ez a figyelem még csak pénzbe sem kerül. Járok a hatalmas önki- szolgáló áruház pultjai között, és beleszeretek egy csodálatos, rozsdamentes habverő üstbe. Nem olcsó, de nem is megfizethetetlenül drága, és legutóbb nagyanyámnál láttam hasonlót. Meglátni és megszeretni.. 320 forint az ára, meglepem magam vele, beleteszem a kézikocsiba. Újabb forduló, újabb pult, ugyanez a csoda, csak kisebb méretben. Olyan vagyok, mint az alkoholista, nem tudok ellenállni. Leveszek egyet, nincs rajta ár. Még egyet, azon sincs. Vagy tíz darab sorakozik a pulton, ár nélkül. Keresek égy eladót, három sorral odébb találok. Vállát vonja, ő nem tudja, és amúgy is már itt egy vevő, aki éppen őt bosszantja azzal, hogy meg akar győződni arról, hogy a kiválasztott kávéfőzőnek minden alkatrésze megvan-e. Nem adom fel. Köpenyben egy fiatal lány. Igazán kedves, mondja is: „ó, ezt a Katikának kell tudni, tessék csak utánam jönni...” ö előbb ér oda, mint én, Katika valóban hasonló kisebb habüstöket pakol ki. Nem tudom, a kislány mit mondott neki, én csak a válaszi hallom: „nem fogok szaladgálni minden vevő után". Hát ilyet feltételezni sem merek, hogy egy eladó szaladgáljon. Csak annyit válaszolok: „Egyelőre én szaladgálok az áruval”. Ö: „mert miért a ládából veszi ki, nem várja meg, amíg kirakom?”. Én: „amikor két perce itt jártam, itt nem volt semmiféle láda, ez a tíz darab volt a polcon, de ár nélkül”. Katika ezt már nem vitatja, hiszen ebben a percben ért oda a ládával, és onnan emel ki árazott darabokat. Ö is tudja, hogy ha onnan vettem volna, akkor nem kódorognék eladókat „zavarva", ő is tudja, hogy most ért oda, tehát én csak az árazatlan tíz darabból vehettem le egyet. Nem, azt azért még most sem mondja, hogy elnézést kér, valóban ár nélkül tette ki azt a tízet. Nem, ezt nem mondja, csupán elhallgat. Én is elhallgatok, viszem a két habüstöt, de már nem is örülök annyira, mint amikor megtaláltam őket... Azután újabb fordulat. A pénztárban csinos fiatalasz- szony blokkol. Ügy látszik, még nem látta az új árut. Kedvtelve nézegeti, látom, ő is szívesen venne egyet. Ne- k*rn csak annyit mond: „ezt külön teszem, tessék szépen becsomagoltatni”. És kedvtelve nyomja be a pénztárgépet. Talán arra gondol, hogy műszak után esetleg ő is meglepi magát egy darabbal. Nem rontom a kedvét, nem mesélem el az előzményeket, pedig tudom, együtt- érezne velem. Megyek a cso- magolóba. Idősebb asszony veszi kezébe az én két csodámat, a háromszázhuszasat és a kettőszáznegyveneset. Selyempapírt vesz elő: „ezeket külön is becsomagolom. Olyan szépek, kár lenne, ha összekarcolódnának...” Csak ennyit mond, csomagolja, és én újra örülök annak, amit megvettem. Csak egy kis figyelem. Olyan kevés kell az embernek ... 149-ről 70-re Fogyasztás teljes koplalással Csak kórházi körülmények között Töltött burgonya Hozzávalók: 10—12 db közepes burgonya. Töltelékhez: yt kg darált sertéshús, vagy sültmaradék, 1 tojás, 1 zsemle, só, bors, 1 kávéskanálnyi reszelt vöröshagyma, 3—4 dkg zsír. A kihűlt, főtt burgonyát héjától megtisztítjuk, két végét levágjuk, és burgonyafúróval átfúrjuk, hogy tölthető legyen, úgy, hogy a két végén látható legyen a töltelék. A tölteléket a következőképpen (készítjük: a darált húsba beletesszük a tojást, az áztatott és kinyomott zsemlét, a pici zsíron meg- dinsztelt hagymát, sózzuk, borsozzuk, jól összedolgozzuk, és nyomózsák segítségével a burgonyákba töltjük. Egy tűzálló tálat kizsírozunk, és belerakjuk a burgonyákat. Forró sütőben pirosra sütjük. Reszelt sajttal meghintve tálaljuk. Előételként is adhatjuk, de főzelékkel vagy idénysalátával önálló étel. Burgonyakrokett spenóttal Hozzávalók: K kg burgonya, 30 dkg spenót (parajpü- ré), 2 db tojás, 10 dkg liszt, só, bors, olaj a kisütéshez. A főtt, áttört burgonyát Receptek összekeverjük az átpasszíro- zott spenóttal (vagy mirelit paraj pür év el), liszttel, tojással; ízlés szerint fűszerezzük : sózzuk, borsozzuk. Lisztezett deszkán 10 cm-es hengereket formálunk, és forró olajban kisütjük. Sajttal meghintve tálaljuk. (Spenót helyett zöldborsót, karfiolt vagy metéltre vágott kelkáposztát is bedolgozhatunk.) Rántott palacsinta Hozzávalók: 2 tojás, 2 dl szódavíz, 1 dl tej, 20 dkg liszt, olaj a kisütéshez. Töltelékhez: 20 dkg gomba, 2 dkg vaj, 1 evőkanál liszt, 2 evőkanál tejföl, só, törött bors, petrezselyemzöld. Panírozáshoz: 2 tojás, zsemlemorzsa, olaj a sütéshez. A tojást, a tejet, a szódavizet és a lisztet simára keverjük, és olajozott palacsintasütőben vékony palacsintákat sütünk. Egy lapos tányéron egymásra rakjuk, hogy ne hűljön ki. A vajat felhevitjük, és rádobjuk a szeletekre vágott gombát, sózzuk, borsozzuk, petrezselyemzölddel ízesítjük, 2—3 percig pirítjuk, majd megszórjuk liszttel, hozzáadjuk a tejfölt, és sűrűre főzzük. Majd ezzel a gombapéppel megkenjük a palacsinták közepét, két szélét visszahajtjuk a közepéig, és henger alakra sodorjuk. Tojásba, zsemlemorzsába forgatjuk, és olajban szép pirosra sütjük. Előételnek vagy feltétnek adhatjuk. Gyors pogácsa Hozzávalók: 25 dkg liszt, 25 dkg tehéntúró, 25 dkg margarin vagy vaj, 10 dkg reszelt sajt, só, 1 tojás. A sajt kivételével a felsorolt hozzávalókat egy tálban összegyúrjuk, kidolgozzuk, 1 cm-es vastagságúra nyújtjuk, és a szokásos módon hajtogatjuk. Hűtőbe tesszük, és % óránként ismételjük a hajtogatást háromszor. Majd ujjnyi vastagságúra nyújtjuk, késsel bevagdossuk rácsosra, és kiszaggatjuk, tenyerünkkel magasra sodorjuk, tojással megkenjük, reszelt sajttal megszórjuk, és forró sütőben sütjük. A test többletsúlyát az idézi elő, hogy a megnövekedett étvágy következetében több kalóriát veszünk fel, mint amennyi felhasználódik. Mindegy, hogy szénhidrátot, zsírt vagy fehérjét eszünk-e, a táplálék mindig elsősorban zsír formájában tárolódik. ■'Nyugatnémet táplálkozástudományi kutatók vizsgálódásai azt mutatták, hogy a teljes koplalás veszélytelen, és hatékony módja a kóros elhízás kezelésének. Fehérjehiány általában nem lép fel, mivel teljes táplálékelvonáskor a fehérje- bontás a minimumra csökken, és majdnem kizárólag a zsír- készletekből származó semleges zsírok égnek el. A ma még mindig általánosan elterjedt nézet szerint teljes koplaláskor már csak az agynak glukózzal való ellátása miatt is (a glukóz fehérjékből szintetizálható, zsírsavakból nem) növekednie kellene a fehérjebontásnak. Az agy glukózszükségletének a fedezésére naponként 200 gramm fehérjét kellene glukózzá átalakítania a szervezetnek, s ez mintegy 650 gramm zsírmentes testtömegnek felel meg. Mivel az egész energiaszükséglet fedezéséhez ezenfelül a zsírkészleteket is igénybe kell venni, a naponkénti súlycsökkenés mintegy 850—900 gramm lehet. Ha azonban a fe- hérjekészletek naponként 200 grammal csökkennének, akkor 2—3 héten belül feltétlenül be- állna a halál. Nagyszabású klinikai vizsgálatok azonban ellentmondanak ezeknek az elméleti meggondolásoknak. Sem a halál nem következik be háromhetes teljes koplalás után, sem a naponkénti súlycsökkenés nem éri el a 850—900 grammot. Az átlagos súlycsökkenés teljes táplálékelvonás esetén a férfiak között csupán napi 460, a nők között 385 gramm. A fehérjefogyasztás még negatív kalóriamérleg esetén sem növekedik lényegesen, a fehérjebontás napi 15—25 grammra csökken. A szervezet tehát szabályozza a fenntartásához szükséges létfontosságú folyamatokat. A fehérjebontás a minimumra csökken, és ennek következtében teljes koplalással, a súlycsökkenés veszélytelenül elérhető. Ezt a drasztikus módszert a betegek általában könnyebben viselik el, mint a szigorú és hosszan tartó diétát. A koplalás során ásványvesz- teségek általában nem következnek be. Csupán elégtelen — napi egy literen aluli — ivóviz- mennyiség esetén kell pótolni a ká liumveszteséget. A teljes koplalással járó fogyasztást természetesen csak kórházi körülmények között, állandó orvosi felügyelet mellett szabad végezni. A pácienseket az éheztetés előtt alaposan meg kell vizsgálni, ninos-e olyan betegségük (például szívbetegség, cukorbaj), amely miatt nem lehet koplaltatni őket. Az éheztetés időtartama általában tiz nap. De egy amerikai orvos az egyik betegét — egy 46 éves férfit — egyfolytában 142 napon át éhez- tette, akinek a testsúlya ezalatt 170 kg-ról 101 kg-ra ősökként. A leghosszabb koplaltatásról egy angol orvos számolt be: 20 éves nőbetege 249 napig koplalt, és 149 kg-ról 70 kg-ra fogyott le! Fontos szabály, hogy a kezelés során nem szabad megszegni az étkezési tilalmat, ugyanis egyetlen falat táplálék is lerontja a kezelés eredményét, és a koplalásra ítélt személynek gyötrő, csillapíthatatlan éhségérzete támad. Szezon előtt A gomba- ■érgezésekril Szomorú törvényszerűség: ha bőséges a gombatermés, sok a gombamérgezés is. Ugyanakkor érthetetlen az a felelőtlenség, amivel évről évre sokan életveszélynek, súlyos betegségnek teszik ki magukat, családtagjaikat, barátaikat. Hazánkban több száz ehető gombafaj terem, de alig húszféle erősen mérgező gombát ismerünk. A mérges gombáknak nincs közös, látható jelük, külön-külön azonban megvan a jellegzetességük, melyekről a gombaszakértő felismeri őket. A szakismereten kívül nincs semmilyen általánosan alkalmazható és megbízható módszer, amivel az ehető gombát meg lehet különböztetni a mérgezőtől. Csak babona a forrázás méregtelenítő hatása, vagy az ezüstkanál próba. Hazánkban a gombák kereskedelmi forgalmát külön rendelet szabályozza. Kizárólag szakképzett gombavizsgáló által ellenőrzött terméket lehet árusítani. A gombamérgezéseket nem is az üzletben vásárolt gomba okozza, hanem a saját sze- désű, vagy ajándékba kapott gomba. A szakemberek fáradozásai ellenére még mindig évente több száz gombamérgezés van Magyarországon és 10—20 eset halállal végződik. A halálos végű mérgezések zömét a Gyilkosgalóca okozza. Ezt a gombát mindenkinek ismernie kellene. Legfőbb jellegzetességei: Közepes nagyságú, a tönk 5—15 centiméter hosszú, 1—2 centiméter vastag, melyen lelógó gallér és jól fejlett bocskor van. Kalapja félgömb, vagy harang alakú- an domború, 5—12 centiméter nagyságú, színe barnás- zöld, de lehet fehér is. Sűrűn álló lemezei fehér színűek. (A gyilkos galóca összetéveszthető az ehető csiperkével. Különbség, hogy a csiperkének sötétbarna lemeze van és nincs bocskora.) Megtévesztő az is, hogy az íze nyersen is, főzve is jó. A ' gyilkos galóca egyetlen példányában több ember halálos adagját kitevő méreganyag van. A gyilkosgalóca-mérgezés első tünetei 6—8 órai lappangás után hirtelen kezdődnek: csillapíthatatlan hányás, hasi görcsök kíséretében a beteg sokszor ürít, igen híg székletet. Ebben az első szakaszban a szervezet vízháztartásának felbomlása és a szívműködés gyengülése következtében a halál is beállhat. Ha a beteg ezen az időszakon túljut, átmeneti javulás következhet be. Ezalatt azonban fokozatosan kifejlődik a máj, vese, szív és az idegsejtek ártalma. A májtájék fájdalmassá válik és sárgaság jelentkezik. A gyilkosgalóca-Tnérgezettinek csak akkor lehet reménye az életben maradáshoz, ha sürgősen korszerű kórházi gyógykezelésben részesül. Ezért a mérgezettet azonnal kórházba kell szállítani. Az elsősegélynyújtás során tilos hánytatást alkalmazni, mert a tünetek jelentkezésekor a gombás étel már kiürült a gyomorból, így a hánytatás csak fokozná a kiszáradást. Súlyos mérgezést okoz még a susulyka, a parlagi tölcsérgomba és a légyölő galóca. Nemcsak mérges gomba okozhat megbetegedést. Ehető, de nem friss gombából készített, eltett étel is gyakran okoz mérgezést. Dr. Gilányi Ibolya megyei KÖJÁL KM
