Kelet-Magyarország, 1986. június (43. évfolyam, 128-152. szám)
1986-06-21 / 145. szám
KU HÉTVÉGI MELLÉKLET 1986. június 21. FIATALOKRÓL — FIATALOKNAK — FIATALOKRÓL — FIATALQKNAKj SZÓRAKOZUNK! SZÓRAKOZUNK? Négy-öt ember összehajolt, és hajnalba nyúló tanakodás, vita után másnap postára tették a pályázatot. A fényeslit- kei fiatalok Nyíregyházáról kapták az ötletet, hogy klubjaik színvonalasabb működ tetéséhez központi támogatásból nyerjenek pénzt. Az ötletadó, a klubok tartalmi munkáját ismerő népművelő Az előzményekhez tartozik, hogy az 1985—86-os tanévre elkészült Fényeslitkén az új általános iskola. A helyi tanács úgy határozott, hogy a régi iskolaépületből ifjúsági ház lesz. Végre állandó otthona lenne a színvonalas programjai miatt méltán népszerű Új-Tükör Klubnak, az ifjúsági klubnak, ott találkozhatnának a KlSZ-esek. Az épületet tehát megkapták a fiatalok, a berendezése azonban gondot okozott. — A helyi tanács nem tudja a szükséges anyagi feltételeket előteremteni, más megoldás után kellett nézni — magyarázza Széles Károly. a fónyestitkei termelőszövetkezet erdésze, klubvezető. — Megtudtuk, hogy az Állami Ifjúsági Bizottság pályázatot hirdetett az önművelődési Csoportok Intézménye szervezésére. Ez a bizonyos „ÖCSI” arra hivatott, hogy a település öntevékeny közösségeit, klubjait összefogja, a szétaprózódó támogatásokat egy kalapba gyűjtse és a pénzt a legcélszerűbben használhassák fel az egyesülethez tartozók. Az országban ön- művelődési csoportra akad már példa, orosházi szakmai találkozón magam is tapasztaltam. Ezért fogtunk papírt, tollat és készítettük el a pályázatunkat 1985 decemberében. — A fiatalokat érintő, érdeklő színvonalas program eddig is volt Fényeslitkén — veszi át a szót Nagy Ferenc- né orosz—'testnevelés szakos pedagógus, az ÖCSI gondolatának egyik felkarolója. — A pályázatban kifejtettük, hogy „korhatár nélküli” szabadidős rendezvényekre is gondolunk. A fiatalokon kívül az idősebbeket is ki akarjuk mozdítani otthonról. Az értelmes és vonzó szórakozáshoz elengedhetetlenek a jó feltételek. Az, hogy otthonosan berendezett helyiségek fogadják az érkezőt, és kényelmes székre üljön a vendég, ne pedig olyanra, amelyiknek bármelyik pillanatban kitörhet a lába. Az ifjúsági házba betérő joggal elvárhatja, hogy színes televízión nézhesse a műsort, vagy képmagnó szórakoztassa, ahogy az ma már nem egy italboltban is vendégcsalogató. A fényesdítkei fiatalok tehát mindenekelőtt otthonossá kívánják tenni önálló épületüket, ahova az ifjúsági klubosok a tűzoltószertárból, illetve a mozi színpadáról érkeznek, az „új-tükrösök" pedig a szép házasságkötő terem külsőségeihez mérik az új helyet. Korábban ugyanis egyik csoport itt, másik ott húzta meg magát. A pályázatra eddig nem érkezett válasz, a helyiségeket ideiglenesen használt, kiselejtezésre érett bútorokkal rendezték be. Közösen hozzáláttak, hogy az egyesület létrehozásához szükséges engedélyeket beszerezzék. Félő, eltévedünk a hivatalok útvesztőiben. Nincs kiforrott gyakorlata az egyesületek szervezésének — mondja Széles Károly. — A kisvárdai tanácshoz fordultunk. Előbb engedély kell az ÖCSI megalakításának előkészítéséhez, utána egy alapszabálytervezetet adunk be — nem. tehetett többet, várt, hogy a pályázat elnyerésével új pályára álló közösségeknek segít majd a forintok célszerű beosztásában. Vártak türelmesen a fényeslitkei fiatalok is, de félévi csend után egyre kevésbé hiszik, révbe jut elképzelésük. Egyre többször teszik fel a kérdést: ezen most dolgozunk —, és az előzetesen jóváhagyott alapszabályt szavazza majd meg alakuló ülésén az önművelődési csoport tagsága. Úgy 100^-150 alapító taggal számolunk, de ez a szám remélhetően az egyesület korhatárt nem ismerő nyitottsága miatt tovább emelkedik. Ám az idő nem nekünk dolgozik. Mi, 30 évesek lassan kiöregszünk, és ha nem tudjuk kinevelni az utódokat, akkor a ma jól működő klubok is veszélybe keGyerünk a A LEMEZLOVAS ÍGY LATJA: „ ... ez a megközelítés hibás, élesebben szólva ostoba. A diszkó, a videodiszkó ellen tüntetni lehet, ám teljesen értelmetlen. Hogy személyiség- romboló, hogy butit, hogy a nyugatmajmolás színtere? Lehet, de napjainkban, amikor a bevételben érdekelt művelődési központ éves jövedelmének felét az ilyen zenés, táncos rendezvények jelentik, a dühös kirohanások nevetségesnek tűnnek. A népművelőknek azt kellene látniuk, hogy a diszkóra betérő fiatalok miként nyerhetők meg tartalmasabb, igényesebb kulturális rendezvénynek. Ne mondjanak le a nevelésükről, no de a kudarcaikat se a diszkómuzsikának róják fel. A hasonló érdeklődésű fiataloknak kevés az alkalom a találkozásra, az ismerkedésre. Különösen igaznak látom ezt műveltebbek, a fejlett ízlésű- ek esetében, akik a diszkóban nem érzik jól magukat, és önfeledten vagy kesernyésen, társaságban, esetleg családi, baráti összejöveteleken. A hétköznapokban felhalmozódott feszültségeket próbáljuk ilyenkor levezetni és kellemesen eltölteni, múlatni az időt. Ha türelmetlenül várjuk az emelkedett, gondjainkat ho- mályositó hangulatot, akkor sűrű poharazgatással siettetjük jövetelét. Csiklandós tréfákat mesélünk, nevettetünk, végül sírva fakadunk. Szórakozunk. Szórakozunk? Ennyiből áll az egész? A kocsmai pohártö- résből, a heves kártyacsatákból, a lábzsibbasztó táncból, az éjszakai lokálok füsttel ködös tompa fényeiből, a nézőtéren felcsattanó tapsból? „Nincs időnk szórakozni" — mondják az időrülnek, és az önművelődési csoportnak nem lesz mit ösz- szafognia. diszkóba! éppen ezért több közöttük a magányos, a befelé forduló. A zene segít a társas kapcsolatoknak, hiszen a diszkóklubba betérőknek a közös kiindulási pontot jelenti. Azután persze kiderülhet, hogy egyébként különbözik a gondolkodásuk, a felfogásuk, az élet számos kérdésében nem értenek egyet. A diszkó rendje, ritmusa igazodik gyorsan változó korunkhoz. Ha valaki későn érkezik a rendezvényre, azonnal bekapcsolódhat, legfeljebb lemaradt néhány számról, lemezújdonságról. Ez a gyors élettempó a fiatalok gondolkodását is felpörgette. Az első zeneszámokat illusztráló videós történetek készítői erre éreztek rá. A diszkóban szórakozó fiatal két percbe vagy maximum hat percbe sűrítve egész i filmalkotást kap. Hitchcock gyomorszorítóan izgalmas filmjei éppen ezért nem kötik le a mai fiatalokat, mert hosszú a bevezetés, a drámai fordulatig megtett út. A -szájba rágós« stílus helyett a tömörséget részesítik sebbek. „Fiatal korunkban egész más volt a helyzet, de most már a család, az unokák __” S a fiatalok, ők hogyan szórakóznak? Magukra maradva, vajon kitől lesik el a tartalmas szórakozás titkát, kitől tanulnak különbséget tenni a nemes és silány szórakozás közé? Hol szórakozhat a fiatal? Marad a diszkó és az ifjúsági klubok értékőrző közössége? Mi történik akkor, ha egy lakóhely klubjai kísérleteznek az összefogással, településük szellemi életének otthonosabbá tételével? Kedvesebb-e a fiataloknak az a munkahely, ahol a hét végi szabad idő unalomtól fenyegetett óráinak tartalmat találnak? íme a válaszok! előnyben. A KISZ-gyűlések is jobbak, hasznosabbak lennének, ha ezt a-fiatalos lendületet átvennék, nem pedig a felnőttek komótosságát utánozva tennék -elegánssá•- az ifjúsági mozgalmat. Nem életcélom a lemezlovasság, csak hobbi, mások ellenben a magamutogatást az »önmegvalósítás« irigyelt formájaként élik át. Tíz év alatt ez a -szakma« is sokat változott, engedve a hallgatóság igényességének, igénytelenségének. Ma már ritkább, hogy a diszkós az együttes munkájáról beszél, megoszt néhány pletykát, érdekességet, esetleg a zenei hatás újszerűségéről beszél. Előfordult velem is, kifütyülték a mondanivalómat, -hagyd már a szöveget, halljuk a zenét« kiabálták. Mégis próbálkozom, hogy igényesebbet nyújtsak. Vásárosnaményban, Uj- fehértón fordulok meg gyakrabban. Már azt is elértem, hogy humorista műsorát beépítettem a programba. Kísérletezem a táncház és a diszkó ötvözésével. Prózának már sokkal nehezebb, kockázatosabb helyet találni a diszkóban. Úgy vélem, fokozatosan el lehet jutni az igényesebb szórakoztatásig. Ezért is mondom, nem a diszkó ellenében kell a fiataloknak más formát találni, hanem a színvonal emelésével a kellemes és tartalmas időtöltéshez utat mutatni..." Megszületik-e ÖCSI? Három műszak és a tánc Szórakozás és munkahelyi kötődés. Kerényi István, a Miagyar Posztógyár nagykál- lói gyáregységének szakszervezeti titkára szeriint szoros e két dolog között a kölcsönhatás. Mielőtt azonban véleményét részletezte volna, néhány adatot sorolt fel. A gyár közel nyolcszáz dolgozójából 650 harminc éven aluli. Közülük minden harmadik KISZ-tag. Hogy vonzó és lendületes legyen az ifjúsági mozgalom, hogy a gyárkapun belül is tartalmas szórakozást találjon a fiatal, az elsőrendű' kérdések egyike. A felnőttek, az idősek egyre itöbb kritikával illetik a fiatalokat. Megkérdőjelezik munkaszeretetüket, sivárnak látják, ahogy a szabad idejüket töltik, az ifjúkori bűnözésről hallva könnyen általánosítanak. Torzulásokkal, hamis értékrenddel valóban találkozhatunk a fiatalság körében, de ez nem az ő vétkük. Magam már túl vagyok a negyvenen, szakszervezeti titkárként kívülről és belülről is láthatom a fiatalság életvitelét. Szerintem hajlanak a jó szóra, megnyerhetők mindenkor a gyári termelési érdeknek, ugyanakkor neveltetésük nem állja mindig ki a kritikát. Az utóbbi húsz évben bizony megfeledkeztünk — elsősorban a családban — a felnövekvő nemzedékről. A leterhelt, fáradt szülők nevelési „deficittel” eresztették útnak gyermekeiket. A gyárakban pedig ezt a hiányt nehéz pótolni. — Mi megpróbáltuk és ebben nem kis szerepet szántunk a KlSZ-alapszervezetek- nek, a szocialista brigádoknak, az ifjúsági klubnak. A II. Rákóczi Ferenc szocialista brigád kulturális célpá- lyázaton nyert, a pénzt a klub felszerelésére költöttük. Vállalati pénzből kaptak televíziót, lemezjátszót, vásároltunk székeket, .asztalkákat. Helyet teremtettünk a szak- szervezeti Letéti könyvtárnak, melynek köteteit az SZMT könyvtárából havonta cserélik. Legutóbb a KISZ-esek adtak be kulturális pályázatot ,a Textilipari Dolgozók Szakszervezetéhez, hogy a támogatást a kluibmunkát segítő felszerelésekre költsék. A vállalati vezetésnek érdeke, hogy jó munkahelyi közérzetet teremtsen a fiataloknak. S ha lakóhelyükön baráti körben elmondják, miért szeretnek nálunk dolgozni, az felér a leghatékonyabb munkaerő-toborzással. — Sok a bejáró dolgozónk. Az ötszáz ember közül jó né- hányan 30—40 kilométerről jönnek naponta. A három műszakos munkarend mellett becsalogatni őket szombati klubestre, nehéz vállalkozás. Különösen iaz utóbbi esztendő igazolta ellenben, hogy nem is Lehetetlen. Jánosi Katalin KlSZ-ti'tkár vezette a klubot, érdekes vetélkedőket, játékokat honosított meg a nagyon várt diszkók bevezetőjeként. A „Kikérdezzük...?” elnevezésű fórumokon kemény kérdések pergőtüzébe került a gyárigazgató, a főmérnök és más vezetők. Éjfélig táncolhattak azután a fiatalok és az egyik buszsofőrünk a bejárókat hazavitte. Minderről most múlt időben beszélhetünk. A csepeli központunkban hirtelen munkaerőgondok keletkeztek, néhány ügyes, szakképzett fiatalt tőlünk is kértek. Elment ia KISZ-títkárunk és még néhány aktív dolgozónk. Nehéz lesz a helyükre alkalmas embert találni. Az ifjúsági klubunkban lehet, hosz- szabbra nyúlik a szokásos nyári szünet. Bízom benne, hogy a sikeres összejövetelek emléke nem hagyja nyugodni a fiatalokat, és hamarosan lesz folytatás. KLUB ’86 A nagykállói Kodály Zoltán Ifjúsági Klubot 1972-ben alapították. Az alapító tagok egyike Szilágyi Imre, aki tíz esztendeje egyben klubvezető. A nagykállói művelődési központban találtak otthonra. Harmincnyolc tagot számlálnak, az öttagú vezetőségnek okoz elsősorban fejtörést, hogyan űzhető el az unalom a klubfoglalkozásokról. —' Hova mehet szórakozni ma egy nagykállói fiatal? — Ha a művelődési központban nem talál megfelelő programot, csak a kocsma marad. Az pedig nem nevezhető szórakozásnak. Szombatonként azért nyitottak a klubfoglalkozásaink, rendezvényeink, hogy az értelmes időtöltésre vágyók bejöhessenek. — Kik a klub tagjai? — A segédmunkástól a főiskolai hallgatóig igen eltérő érdeklődésű, felfogású fiatalt tömörít a klubunk. Nagyon nehéz, szinte lehetetlen olyan programokat találni, mely mindenki figyelmére egyformán számíthat. Rendszeresek a vetélkedők, például magyar irodalomból, történelemből, földrajzból. A kérdéseket igyekszünk úgy összeállítani, hogy a kevésbé iskolázottak is sikerélményhez jussanak, a felszínre kerülő ismeretek beépüljenek az általános műveltségbe. A következő foglalkozás témakörét előre megmondjuk, néhány témába vágó könyvre is felhívjuk a figyelmet. Aki tehát jól akar szerepelni, felkészülhet. — Az egészséges életmódot népszerűsítő programokra a megyei tanácstól kapott a klub támogatást... — Tavaly ebből a támogatásból hét előadást szerveztünk. Meghívott vendégeink a káros szenvedélyek következményeiről, az italozás, a dohányzás egészségkárosító hatásáról beszéltek. A most kapott támogatást hasonló témájú felvilágosító előadásokra szánjuk. Változatlanul igényli a tagság a fiatalok problémáinak megvilágítását. Éppen ezért volt nagy sikere az ifjúság elleni bűncselekményekről és a fiatalkori bűnözésről szóló előadásoknak. — Mi teheti vonzóvá az ifjúsági klubot? — Lehet, hogy nem a leglényegesebb oknál kezdem, de úgy tapasztalom, többen azért lesznek klubtagok, mert a közösséggel eljuthatnak kirándulni, táborozni. Szinte minden évben szervezünk külföldi utazást, jártunk már Csehszlovákiában, az NDK- ban és Bulgáriában. Eljuthatnak az if júsági klubból a megyei művelődési központ vízi- túratáborába. Kedvezményes ellátást kapnak, felszerelést a túrázáshoz. Vonzza a klubhoz a fiatalokat, xhogy kulturált körülmények között megbeszélhetik korosztályi problémáikat. A játék, a vidámság mélyíti az összetartozás óLményét, és egy baráti közösség tagjaként átérezhetik a kötődést. Az oldalt írta: Reszler Gábor
