Kelet-Magyarország, 1986. június (43. évfolyam, 128-152. szám)

1986-06-19 / 143. szám

1986. június 19. Kelet-Magyarország 3 Hanyatló gyepgazdálkodás A széna nem lehet Csáki szalmája Két éve állították be az első számítógépet a METRIPOND fehérgyarmati gyárában. Azó­ta kísérleteznek, dolgoznak a modern technikával. Képünkön: Horváth József a Com­modore—64-es géppel egy termelési programot futtat. (Elek Emil felvétele) Közel a tűzhöz Itt vibrál a levegő! Meleg van. Sőt, ezt mostanában már nem is nagyon mondjuk, inkább azt: hőség, mégpedig a javából. Ilyenkor mindenhol nehezebb a munka, de különösen azokon a he­lyeken, ahol egyébként is „forró a légkör”. VAN SZABOLCS-SZAT- MÁR MEGYÉNEK 80 ezer hektár gyepterülete. Van to­vábbá a megyében 150 ezer szarvasmarha, 300 ezer juh és pár ezer ló. Az adatok jel­zik, rétben-legelőben gazda­gok vagyunk és úgy tűnik, a kérődző állatok száma elég magas ahhoz, hogy higgyük: a füvet és szénát termő te­rületeinkkel jól gazdálko­dunk. Volt Fehérgyarmaton egy gyepgazdálkodási tanácsko­zás, amelynek értéke és ér­dekessége egyedül az, hogy a kevés számú érdeklődőt rá­döbbentette: gyep ugyan bő­séggel van a megyében, de tudatos gyepgazdálkodás nemigen. Igazolásként most számok sokaságát lehetne felsorakoztatni, és van is bő­ven adat, de tekintsünk el et­től. Ami tény: az ősgyepek fele legelő, 26 százalék ve­gyes hasznosítású és csak 24 százalék a kaszáló. Ide tarto­zik, hogy több mint négyezer hektár az, amit semmire sem használnak, elgazosodott, senkiföldje. A gyephasznosítás módjá­ból arra lehet következtetni (és ez a valóság), hogy renge­teg az értéktelen vagy kevés­bé értékes fű, kaszálni nem érdemes, legeltetésre megfe­lel, de nem első osztályú. Hogy így alakult, annak nem csak a természet az oka. Üze­meink a legelők, a kaszálót felújítására, karbantartásá­ra csak kevés energiát fordí­tanak. Ritka az olyan terme­lőszövetkezet a megyében, ahol jelentős költséggel, in­tenzív gyepet telepítenének, de azoknak az üzemeknek a száma is kevés, ahol a gye­pek gyenge termőképességét műtrágyázással, tárcsázással és felülvetéssel javítanák. Beszédes adat, hogy Szabolcs- Szatmárban a 80 ezer hektár gyepterületből nem egészen egy százalékot, csak 700 hek­tárt öntöznek. JOBB VOLT A GYEPGAZ- DÄLKODÄS helyzete néhány évvel ezelőtt, amikor még lé­tezett az állami támogatás. Akkor, ha nem is sok, de évente 20—25 millió forint fejlesztési lehetőséggel szá­MÄR TÖBB MINT NÉGY ÉVE ANNAK, hogy gazdasá­gunk új elemeként megjelen­tek a kisszervezetek. A me­gyében alapításuk — az or­szágoshoz képest — kissé késve indult, és még jelenleg is terjedőben van. Legnép­szerűbbek a vállalati gazda­sági munkaközösségek, bár a 10 ezer lakosra jutó munka- közösségi tagok száma a me­gyék között még mindig a legalacsonyabb, az országos átlag (184) nem egészen négy tizede. Számuk 1985 novem­ber végén 558 volt, működ­tetésükben elsősorban az ipa­ri vállalatok érdekeltek. Az iparban 26 megyei székhelyű egységnél 207 vgmk-t hoztak létre. Az érdeklődés szak­ágazatonként eltérő, pl. hét gépipari egységnél működik az ipari vállalati gazdasági munkaközösségek hat tizede, a többi iparfőcsoportnál ki­sebb a jelentőségük. Az épí­tőipari gazdálkodók közül tíznél alakult 63 vgmk, a me­zőgazdaság és erdőgazdálko­dásban pedig 51 vgmk 11 gazdálkodó egység között oszlik meg. A vállalati gazdasági mun­kaközösségek több mint négy tizede szolgáltatást, és hasonló arányban ipari ága­zatba tartozó tevékenységet folytat. A lakossági szolgál­tatások az összes tevékeny­ségnek csak kis részét teszik ki.. . A magánszemélyek által alakított gazdasági munka­molt a termelési ág. Napja­inkban talán még 1—2 mil­lióról sem lehet beszélni. Ez meg is látszik a gyepek ál­lapotán, a fűterméseken, a széna minőségén, de még a betakarítás eszközein is. De vajon lehet-e és szabad-e a gondok és bajok forrása­ként csakis az állami támo­gatás hiányára hivatkozni. Még a legelfogultabb ember sem mondhatja, hogy lehet. Vannak helyzetek és történ­nek dolgok, amikor és ami­ért nem lehet a szabályo­zókra, a dotációra, de még a természetre sem hivatkozni. Elhangzott a fehérgyarma­ti tanácskozáson egy olyan értékelés is, miszerint az el­múlt évben a betakarított széna csupán 4 százaléka volt első osztályú. Megelőzte ezt, hogy a füveket az üzemek késve kaszálták (egyértelmű volt az elöregedés), vontatott volt a begyűjtés, kazlazás, megázott, elázott a széna. Ez bizony nem dotáció, inkább munkaszervezés kérdése. A sorozatos mulasztások foly­tatása, hogy néhány gazda­ságot az sem érdekel, hogy milyen minőségű szénát etet a jószágokkal. A szálas takar­mányok beltartalmi értékét termelőszövetkezeteink 40 százaléka nem vizsgáltatta közösségek tevékenysége sok­rétű, eleinte többnyire fuva­rozási munkákra alakultak, ma már szinte valamennyi népgazdasági ágban tevé­kenykednek, de főleg szol­gáltatással foglalkoznak. Szá­muk — az országoshoz ha­sonlóan — a megyében is igen élénken emelkedett, 1985 novemberében 274 volt. IPARI ÉS SZOLGÁLTATÓ SZÖVETKEZETI SZAKCSO­PORT 67 működött, melyből 21 ipari, 22 szolgáltatási, 23 építőipari tevékenységet vé­gez. A 12 kisvállalat és a 15 kisszövetkezet kialakulásá­hoz hozzájárult egyes válla­latok (Gelka, AFIT) átszer­vezése, a fodrász és fényké­pész szakma szervezeti de­centralizációja, több vállalat hozott létre melléktevékeny­ségének végzésére kisvállala­ti formában működő leány- vállalatot (pl.: VAGÉP Öra- és Ékszerjavító Leányválla­lat). Profil szerinti megosz­lásuk az országoshoz hason­lóan alakult, 7 kisvállalat és 6 kisszövetkezet ipari, ezen­kívül 5 kisszövetkezet építő­ipari, 3 szolgáltatási, és egy közlekedés-, posta- és hír­közlési szakágazatba tarto­zik, valamint egy kisvállalat építőipari és 4 kereskedelmi tevékenységet folytat. A kisvállalatok 1985. évben közel 455 millió forint, a kis­szövetkezetek 262 millió fo­rint árbevételt értek el. Az meg. Lehet, hogy vizsgálat nélkül is tudják, szénájuk minősége gyenge, a végzett munka is az volt, minek te­hát arra pénzt költeni, hogy külső szerv igazolja a felelőt­lenséget. Most a szénabetakarítás idejét, éljük. Ezért is, másért is aktualitása van ennek a témának. Hosszú távra szóló intelem viszont, hogy sürgő­sen cselekedni kell. Nem le­het közömbös, hogy van a megyében 80 ezer hektár fű­termő terület, ugyanakkor mindennapi gondunk a jó le­gelő, a jó minőségű széna hiánya. OTT, A FEHÉRGYARMA­TI TANÁCSKOZÁSON sok hasznos javaslat elhangzott, ezekből egyet mindenkép­pen meg kellene fogadni: ké­szítsenek az üzemek a gyep­gazdálkodás fejlesztésére olyan tervet, amely a kor­szerűsítés lehetőségeit reáli­san tartalmazza. Igénylik ezt az állattenyésztés fejleszté­sével kapcsolatos elképzelé­sek, és azok a törekvések, amelyek a kérődző állatok tartásának gazdaságosságát kívánják javítani. Seres Ernő árbevétel mintegy fele ipari tevékenységből, főleg ipari szolgáltatásból származott. Jelentősebb még mindkettő­nél az építőipari, valamint a kisvállalatoknál a kereske­delmi tevékenység is. 1985 év végén a kisválla­latok 1601, a kisszövetkezetek 1031 embernek biztosítottak munkalehetőséget, a vállalati gazdasági munkaközösségek­nél mintegy 4700-an, az ipari és szolgáltató szövetkezeti szakcsoportoknál több mint 800-an dolgoztak. A kisválla­latoknál foglalkoztatottak 74 százaléka, a kisszövetkeze­teknél foglalkoztatottaknak pedig 82 százaléka fizikai ál­lományban van. Nyugdíjaso­kat csak kis számban alkal­maznak. Az átlagbérek és az átlag- keresetek jelentősen emel­kedtek, bár a kisvállalatok­nál elmaradnak az országos értéktől, a kisszövetkezetek­nél viszont meghaladják azt. A FOGLALKOZTATOT­TAK nagy része a szabad idő terhére, mellékfoglalkozás­ban végzi tevékenységét. Fő­állásban csak a kisvállala­toknál és a kisszövetkezetek­nél dolgoznak, mivel ezek ál­talában korábbi gazdálkodó egységek átalakulásával, il­letve szétválásával jöttek lét­re, így alig vonnak el mun­kaerőt más szervezetektől. Szántó Györgyné KSH megyei igazgatósága A Nyíregyháza közelében található aszfaltkeverő üzem hatalmas tornyai már távol­ról jól láthatók, s közelről még nagyobbnak tűnnek. Árnyékuk tisztes távolság­ból kellemes — közelebb lép­ve azonban megcsapja az embert a csövekből, tartá­lyokból áradó hő. Szurokfe­kete csille fut a magasba, tartalma alázúdul a várako­zó teherautó platójára. Gő­zöl a sötét anyag, 150 fokos lehet. „Heg lehet f rr ■ ff om... Tóth József ül fenn a nap­fényben izzó fülkében, kis ventillátor kavarja fölötte a meleg levegőt. A pult gomb­jait, karjait kezeli verejté­kezve. Megcsikordult mögöt­te a vaslépcső — munkatár­sa, Zámbor Antal gépkezelő lépdel fölfelé. Az árnyékba helyezett szódástartályokhoz lép, s spriccel az átmelege­dett ital a pohárba. Lent Nemesik Ferenc fő­gépész vizsgálja az automa- tikát, centiméterekre tőle szinte izzani érzi az ember a forró gőzt szállító csöve­ket. — Szörnyű meleg van — tör­li a homlokát a főgépész. — Itt ez a nagy szárító, százhat- van-száznyolcvan fok van benne, ebben készítjük elő a kőzúzalékot. A bitumentar­tályok is forrók, hiszen On­nan kerül a folyékony anyag a keverőbe. Elég itt tenni- venni még hűvösebb időben is. — Déltől egyenest a fül­kére tűz a nap — mutat a fejünk fölé Tóth József. — Akkor aztán meg lehet főni fent. — Most az új örökösföldi szakközépiskolához szállítják innen az aszfaltot — mond­ja Zámbor Antal. — Az előbb cseréltük a rostát, eb­be nagyobb szemű zúzalék kell, mint az előző anyagba. Csattogva száguld felfelé a csille, ömlik a fekete masz- sza, vibrál a levegő ... Hint a gőzfürdőben Gyakorlott kézzel adagol­ják, formázzák a zsemléket a táblás asszonyok a Nyír­egyházi Sütőipari Vállalat Zó ja utcai kenyérgyárában. Hiába dolgoznak közel a nyitott ablakokhoz, legalább 38—40 fokos a meleg. A ke­mencéknél lehet úgy ötven fok is. Nem csoda, hogy a férfiak egy szál rövidnadrág­ban sürgölődnek az üzem­ben. Orha Antal hátán kis pata­kokban csorog az izzadság, ahogy a Graham-kenyereke't pakolja a vetőszalagra. Kö­zel van a tűzhöz, hiszen köz­vetlenül a kemencénél áll. Ráadásul sietnie kell, hogy túl ne érjen a tészta. Pár perc múlva, ha megkezdődik a sütés, olyan lesz idebenn, mint a gőzfürdőben. A sütő­térből kiáramló hő mellett a levegő párával is telítődik, mert a tésztát gőzzel vará­zsolják gusztusosán fényes­re. — Az épületbe eredetileg beszerelték a klímaberende­zést is, de az kezdettől fogva rossz. Csupán a készárurak­tárban működik elfogadha­tóan — panaszolja Donka Miklós gyárvezető. — Ezért aztán egy kis átalakításra volt szükség. Megbontottuk a plafont, így természetes szel­lőztetéssel cseréljük a leve­gőt. A kánikula próbára teszi a pékek szaktudását is. Nyá­ron hamarabb érik meg a tészta, ráadásul nagy figyel­met követel az érett kovász adagolása is. Munka közben jólesik a szóda, amiből át­lagosan száz liter fogy — pe­dig a három műszakban csak negyvenen dolgoznak a sü­tödében. Ha szükséges, na­ponta kétszer is hozatnak szikvizet a dolgozóknak. A pékek türelmesen viselik a forróságot. A Zója utcai üzemben összekovácsolódott kollektíva dolgozik, sok a törzsgárdatag. Olyan esetre nem emlékeznek, hogy vala­ki azért hagyta ott a gyárat, mert nem bírta a meleget... Nem a hőmérőt nézik... Ha lenne hőmérő a huta­üzemben, bizonyára ötven fok fölé kúszna a higany szá­la a kemence mellett. A vá- sárosnaményi üveggyárban Fejes Attila, a hutaüzem ve­zetője nézi át a tegnapi sta­tisztikát: ezek szerint a dél­előtti műszakban 21-en iz­zadtak az üvegfúvók és a ke­mence kiszolgáló személyze­tének tagjai közül. A nap folyamán 60—65 dolgozó ke­resi a kenyerét a forróság­ban. — A rekkenő hőség sem mehet a minőség rovására — hangsúlyozza Fejes Atti­la. — Bármilyen hömérsék~ let mellett nekünk ugyanazt a teljesítményt kell nyújtani. A francia vevő nem azt né­zi, hány fokban fújták a kelyhet, a gyertyatartót ha­nem ízléses-e, hibátlan-e a termék. Most például fran­cia exportra dolgozunk. Az ólomkemencében kris- tálykelyhek nyerik el vég­leges alakjukat. Káliüvegből kelyheket, gyertyatartót ké­szítenek. A munkavédelmet nemcsak az egészség meg­őrzése, a balesetek elkerülé­se miatt veszik komolyan. A termékek minőségét is óvják vele, mi több, a selejt csök­kentését is segítik. Egyszeri, összevont étke­zési szünetet tartanak 9,20 és 9,50 óra között, viszont az üzemvezető és a művezetők saját hatáskörben engedé­lyezhetnek áfánként pár per­ces pihenőt. Amire rendkívül nagy szükség van, mert az épület nem hutaüzemnek ké­szült, alacsony a mennyeze­te, szűkösen férnek el ben­ne. Kívülről friss levegőt fújnak be, az üzemben belső ventillátor birkózik a hőség­gel. Jót tesz az egyszerű légfrissítés, kereszthuzatot nyitnak. Légkondicionálás, sajnos, nincs. A szódavízben konyhasót oldanak fel, így a védőital egyszerre pótolja a szervezetből távozó sót. Az idén még jól tűrték a hőséget a fúvók. Házi Zsuzsa Tarnavölgyi György Tóth Kornélia Több mint százezer export almásláda gyártásához vágják az elemeket a főiskolai tangazdaság meleghegyi fűrész­üzemében. (elek) Kisszervezetek megyénkben A kemencénél, (f. z.)

Next

/
Oldalképek
Tartalom