Kelet-Magyarország, 1986. június (43. évfolyam, 128-152. szám)

1986-06-18 / 142. szám

1986. június 18. Kelet-Magyarország 3 Számvetés művelődésügyünkről Lassú felzárkózás Asszonyok kérték Ebéd után jólesik a pihenés. KÉT ÉV NEM TÚL NAGY IDŐ — ennyi telt el a Műve­lődési Minisztérium me­gyénkben végzett átfogó vizsgálata óta. Mi változott azóta? Mennyit sikerült le­dolgozni a közismert hátrá­nyokból? Miben segít a mi­nisztérium? Ezekről — és még számos kérdésről — volt szó a művelődési miniszter közelmúltban történt szabol­csi látogatásakor. A helyzet- megítélés hitelességét iga­zolja, hogy a megye közok­tatási és közművelődési ve­zetői és a minisztérium ve­zetőinek értékelése össze­cseng. Egyaránt értendő ez az elért eredményekre, a két éve tett sokirányú erőfeszí­tésekre — és a megoldandó tennivalókra. Mit mutat nagyvonalakban a két év utáni mérleg? Kedvező az összkép: a mi­nisztériumi vizsgálat óta el­telt rövid időszakban is fi­gyelemre méltóan változott a megye művelődési helyzete. A közoktatásban zömében megvalósultak a hatodik öt­éves terv célkitűzései, leg­alább is ami a tárgyi, beru­házási fejlesztéseket illeti. Megépült öt év alatt 1975 óvodai hely, 309 általános is­kolai, 32 középiskolai tante­rem, 12 szakmunkásképző intézeti tanterem, említhet­jük a 280 kollégiumi he­lyet. melyhez még 200 idén elkészülő hely csatlakozik. Mindezek ellenére nem csökkent lényegesen a fe­szültség. magyarán a zsú­foltság egyes nagyobb tele­pülések, a városok iskolái­ban. Ha ehhez hozzávesszük, hogy a tantermek 11 száza­léka szükségtanterem, 40 százalékuk pedig elavult épületben van. érthető a megyei oktatási szervek to­vábbi törekvése, amelyek szerint a hetedik ötéves terv­ben kiemelt feladatnak te­kintik a tanteremépítést. A tanácsok öt év alatt 308 tan­terem építését határozták el megyénkben. VAN EZENKÍVÜL NÉ­HÁNY sajátos megyei GOND is, amelyről szintén őszintén beszéltek a minisz­tériumi és megyei vezetők. A demográfiai helyzet, vala­mint ezen belül az értelmi fogyatékos gyermekek szá­mának további emelkedése megyénkben az- átlagosnál nagyobb terhet ró az okta­tási szervekre. Hasonlóan az állami gondozott gyermekek számának emelkedése. Az előkészítés alatt álló máté­szalkai gyermekotthon meg­építése mellett belátható időn belül szükséges lenne meg­oldani a felnőtt korúvá váló, lakással nem rendelkező ál­lami gondozott fiatalok meg~ felelő elhelyezését egy ifjú­sági lakáskomplexum létre­hozásával. Megnyugtató volt hallani, hogy a minisztérium 19 hat­ványozottan hátrányos hely­zetű település tanteremépíté­sét kívánja támogatni me­gyénkben a rendelkezésre álló pénzeszközökből. Egyik sajátos megyei gond ugyanis a hátrányos helyzetű kistele~ pülések közoktatási-közmű­velődési alapellátásának mi­előbbi javítása. Az értékelés a középisko­lákról többek között megál­lapítja: itt a legnagyobb a tanárhiány, főként a kész­ségtárgyak és az idegen nyelvek oktatása okoz ne­hézségeket. A minisztérium intézkedéseket tett a szakta­nár-utánpótlás növelésére — a korábbiaknál magasabb keretszámot adott az egye­temeknek, főiskoláknak — de ezek több év múlva érez­tetik majd hatásukat, ami­kor a most tanuló főiskolai, egyetemi hallgatók végez­nek. S ha a vágyak és ter­vek szerint valóban az isko­lát választják. A megyében ugyanis a 250 ösztöndíjjal to­vábbtanuló fiatal 20 száza­léka visszafizette a tanulás­hoz nyújtott több éves anya­gi támogatást és nem a szer­ződésben vállalt munkakör­ben helyezkedett el... A két évről szóló mérleg arra is felhívja a figyelmet, a megyében a felsőfokú ok­tatási intézményekben - to­vábbtanuló fiatalok aránya javuló képet mutat, a felvé­telre jelentkezők aránya két százalékkal, a ténylegesen felvetteké egy százalékkal növekedett. De még jelentő­sen elmarad a megye az or­szágos átlagtól, amely 61 százalék. A jelentkezések belső arányát elsősorban a tudományegyetemeken és az agrár felsőoktatási intézmé­nyekben szeretnék javítani. A miniszter a megyei meg­beszélésen jelentette be, hogy hozzáláttak a két idegen nyelvet oktató gimnáziumi képzés bevezetéséhez, mely­nek tervében egy szabolcsi középiskola is helyet kapott. S MIT MUTAT A KÖZ­MŰVELŐDÉS utóbbi két évének mérlege? Nem vál­toztak számottevően' a vizs­gálat óta a közművelődés feltételei. A tárgyi ellátott­ság javulását néhány intéz­mény felújítása — 6 könyv­tár, 7 művelődési otthon — jelentette. Sok helyen kevés a népművelő, sok a képesí­tés nélküli. Kedvezőtlen a közművelődésben dolgozók bérezése. Ezért jelentős, hogy a megyei tanács végrehajtó bizottsága egymillió forinttal járult hozzá a közművelő­désben dolgozók bérszínvo­nalának növeléséhez. Beszéltek a további gon­dokról is: a közművelődési társulások üzemi támogatása csökkent, a különböző mun­kahelyek, szervek által fenn­tartott együttesek közül né­hány nagyobb együttes sor­sa is bizonytalanná vált. A MOZIK GONDJAIT sem sikerült • csökkenteni, to­vábbra is kevés a látogató a kistelepülésen, nem gyara­podott a játszóhelyek száma a városokban. A kistelepülé­seken a mozi helyett a vi­deo bevezetését ajánlják a szakemberek, a megyeszék­helyen pedig szó van egy művészmozi létrehozásáról, amely rétegigényeket elégí­tene ki. A szórakoztatás kul­turált formáinak bővítését szolgálja a közeljövőben át­adásra kerülő szeszmentes „diáktanya’' a megyeszékhe­lyen, de ilyen céllal szor­galmazzák az ifjúsági klu­bok új típusú programjait is. Két év mérlege kedvező — de még sok a tennivaló a hátrányok ledolgozásáért... P G. Ennyi napsütésnek már ' nem lehet igazán örülni. Rekkenő a hőség, a levegő szinte vibrál. Ilyenkor csak a strandon lenne jó. A helyszín azonban még vé­letlenül sem hasonlít az effélékhez: a nyírbátori Uj Barázda Tsz dohányföld­jén vagyunk. Raguleves az akácok alatt Az asszonyok, akik a tűző nap elől az akáclombok hű­vösébe menekültek, az előbb fogyasztották el a helyükbe fuvarozott üzemi ebédet. Ma raguleves és diós tekercs volt a menü. S hogy van-e olyan jó mint a hazai? Egyöntetű a válasz: a gyakori szalonnánál bármi csak jobb lehet. Az asszonyok mindnyájan a közeli Nyjrvasváriban él­nek. A két tsz egyesülése után lett bátori munkahe­lyük. Van, akinek 10 perc az út biciklivel, van, aki még a faluhoz is négy kilométerre lakik. — Minden reggel négy óra­kor kelünk. Ellátjuk a jószá­gokat. Nálunk két tehén, 10 disznó, 300 baromfi ad mun­kát reggelente — mondja Heller Jánosné. Férje negyed hétkor indul a nyírbátori erdőgazdaságba. Elüti az óra az ötöt, mire új­ra együit a család. Kezdődik az esti munka. 11 is van. amire ágyba fekhetnek. Csak a maszek? Nem ritka, hogy naponta 12 órát töltenek a földeken. — Gyakran megesik, hogy minden - bezár, mire haza­érünk — mondja Szkablé Jánosné. Kenyeret meg csak úgy kapunk, ha reggel fel­iratkozunk. Akkor legalább megvár vele a boltos. Habár a múltkorában már azt mondta, miattunk nem tart tovább nyitva, mert nem fi­zetik ki neki a túlórát —te­szi hozzá bosszúsan. Úgy látszik, a lényegre ta­pintottunk, mert egyszeriben mindenki mondja a magáét. Kiderül, hogy falugyűlésen is felszólaltak az asszonyok. kérték, nyissák inkább ké­sőbb az üzletet, hogy még ők is megvehessék. ami a vacso­rafőzéshez szükséges. Három bolt is van a faluban, de hozzájuk csak a maszek iga­zodik. Munkaidőben tart nyitva a gázos is. így nem csoda, ha néha üres marad a palack. Tápot venni is külön bonyodalom, pedig a jószág­nak sok kell belőle. Több lenn* a nyugdíj Az asszonyok közül többen már azt számolgatják, meny­nyi van még a nyugdíjig. Nagy Józsefné, akinek már csak három évet kell erre várnia, meg is fogalmazza közös sérelmüket. — Azt nem értjük, hogy van az. hogy a tsz-ből szinte minden asszony 2150 forint­tal megy nyugdíjba. Jó len­ne, ha télen is dolgozhat­nánk, hogy többét kaphas­sunk. — Bizony ez a legnagyobb baj — veszi át a szót Simít-s Lajos, aki egyetlen férfi lé­vén mi más is lehetne, mint brigád vezető? — 2180 mun­kaórát kell teljesíteni a bri­gádtagoknak. de ha az idő­járás beleszól, még szomba­ton is jönni kell. hogy meg­legyen. Ha télen is lenne munka, mi is könnyebben boldogulnánk. Hi a hála? Minden fillérnek megvan a helye. Az idősebbek szinte mindnyájan a gyerekeiknek gyarapítónak. Egyikük nem olyan rég adta férjhez a lá­nyát, 40 ezer volt a lakoda­lom. 45 ezer a bútor. Csorba Jánosné egyetemet végzett lánya debreceni laká­sának beugrójához segített. De a nagyobb kiadások mel­lett ott vannak az apróbb segítségek is. Hétvégeken jön a család, és a városba senki nem utazik vissza üres kéz­zel. S hogy visszafizetik-e a nehéz munkával szerzett tíz­ezreket a fiatalok? Nem is nagyon várja azt itt el senki. Mint Csorbáné fogalmazott: elég. ha jól tanulnak, rende­sen élnek. Az ő életük, bol­dogságuk a hála. Magyarázkodók P anaszolta a minap egyik építőipari vál­lalatunk párttitkára: az új vezetés bizonyítani akar, hogy a vállalat szeke­rét kihúzzák a kátyúból. Né­hány .műszaki vezető mégis azzal állt elő már a hónap elején, (!) hogy képtelen a havi programot teljesíteni létszámhiány miatt. Ezen az­tán csodálkoztak, mert a munkaügy által odairányított munkásokat meg elküldte Amikor pedig azt vizsgálták, megfelelő hatékonysággal foglalkoztatja-e a meglévő munkaerőt, kitudódott: nem Ugyanakkor néhány kulcs­ember sürgősen beteg lett. vagy szabadságra ment, „ha­laszthatatlan" intéznivalója akadt. Érthető volt az igaz­gató és a pártvezetés megrö­könyödése. Elsősorban nem azért, mert gondok és hibák vannak, hiszen adódhatnak. Inkább a tehetetlenség mi­att háborodtak fel. Hasonló eset fordult elő az egyik élelmiszeripari válla­latunknál is. Sajnos, itt sem azt kereste a vezető beosztá­sú mérnök, miként lehetne úrrá a nehézségeken, inkább panaszkodott! Csaknem min­denre. Hivatkozott arra, hogy sok a beteg, Kiborultak az emberek a túlórázások miatt, egy-egv szalagon a szüksé­ges létszámnak a fele dolgo­zik. „Olykor inkább megma­gyarázzák a bajt. mintsem a megoldáshoz látnának" — említette a párttitkár. Ért­hető, hogy az intenzívebb gondolkodásra képtelen mű­szaki vezetőknek hosszú tá­von nem sok jövőt jósolnak itt. Ha minden. emberileg megtehetőt elkövetünk an­nak érdekében, hogy a célok megvalósuljanak, és mégis akadályba ütközünk, akkor érthető és elfogadható, hogy segítséget kérünk. Létkérdés manapság: előre látni-gon­dolkozni két-három lépéssel. mint a jó sakkozónak, aki kiszámítja lépéseinek követ­kezményeit és hatását is. Értem és elfogadom az igazgatók logikáját: nem óhajtanak pironkodva és fő­leg üres kézzel odaállni majd az emberek elé akkor, ami­kor emelt fővel és tartalmas borítékkal is kezet foghatnak velük. (Esetleg éppen a ko­rábban magyarázkodó mű­szaki vezetővel együtt.) Igaz: ez sok erőfeszítést, munkát, okos szervezést, a gondok megoldását igényli: A nyíregyházi Szabolcs Cipőgyár záhonyi üzemében — na­pi két műszakban — 1400—1500 cipőfelsőrész készül a nyíregyházi gyár részére. Képünkön Bódi László a cipők fejrészeit szabja, (cs) Kovács Éva Farkas Kálmán É rdekes vállalkozás­ba kezdtek a vá­ros legszebb ne­gyedének fiataljai. Annyit hallottak a jó városren­dező társadalmi munkák­ról és annyit panaszkod­tak családjaik öregei, hogy elhatározták: ülőpa­dokat építenek az autó­busz-megállókhoz. Vannak ugyanis autó­buszok, amelyek csak húszpercenként, sőt, olyanok is, amelyek fél­óránként járnak. És nincs pad, amire a várakozó utas leüljön. Fiataljaink tehát’elhatározták, hogy segítenek a gondokon: szegény öregjeiknek, fá­radt lábúaknak ne kelljen félórákig állniok, ha le­késtek az előbbit. Szereztek is fát, desz­kát, rudakat. (Ugyanis á ládákat — amivel először segíteni akartak a gondo­kon, műanyaggal letakar­va — elvitték valakik. Te­hát csak földbe vert ru- dakra épített padokkal le­het tartósan segíteni — ezt kiszámították.) Már javában benne voltak a padcsinálásban, amikor érdekes dolog.tör­tént. A keveredett tavasz hol télnek tette magát. hol nyárnak. Olykor hideg volt — de nagyon sűrűn kezdett esni az eső is, mégpedig hirtelen és gaz­dag vizet hozva. Az idős családtagoknak újabb — és még erősebb panasza támadt ebből. Nem kívántak negyed­vagy félórákat ázva vár­ni a járművekre. fllegáitó A fiatalok annyi anya­got nem tudtak össze­gyűjteni, hogy padokra is. meg vízvédő ernyőkre is jusson. Megpróbálták ugyan rudakra kifeszített nylontetőkkel, de azokat mindig elvitte valami nylongyűjtő. Az egyik fiú érdekes újítással érkezett a meg­beszélésre. Csináljanak olyan padféle erős leme­zeket, amelyekre ülni is lehet, de ha esik az eső, egy mozdulattal valami tengely körül „esernyővé’’ lehet felfordítani. Tetszett az ötlet mindenkinek, de már az elsőt megint el­vitte valaki. Nem volt elég erői a „gyűjtő" keze ellen. És közben érdekeset tett az időjárás. Bár sűrfin esik mindenfelé, a várost kihagyja. Panaszkodnak is a kertesek, alig győzik locsolni a palántákat, hogy nőj jenek és egyál­talán megmaradjanak. Szóval pad is kell —föld­be rögzítve, mert még a piros padot is elvitte va­laki. És ernyő is, jó erős, valami betonoszlopon. Azt nem tudják elvinni. A megbeszélésen ér­dekes ötlettel állt elő az egyik kez­deményező: „Hátha a közlekedési dolgozók is segítenének, meg az ő vál­lalatuk is. Majd javasol­juk őket kitüntetésre.” S Most tehát nagy az iz- g galom mindenütt: az is- || kólában is, meg a sok || üres megállót birtokló m szép kis városrészben. M — Mi lesz most? — Ezt || kérdi mindegyik öreg és jf fiatal. Meglesz mind a §| kettő? Vagy semmi. Egyszóval játszanak * yyy duplát vagy semmit. || Csakhogy ez komoly já- || ték. Legyen hozzá sze- || reneséjük: ■ - - • g gjiij (gnz) *

Next

/
Oldalképek
Tartalom