Kelet-Magyarország, 1986. május (43. évfolyam, 102-127. szám)

1986-05-31 / 127. szám

KM HÉTVÉGI MELLÉKLET 1986 május 31. O CISIA n /CIDHCITITIH C □ Párizsi divattudósítás Merész­párosítások Párizsban a csinos nőknek a nyáron is divatos viselet a nadrág. Az avantgarde modellek keresik az új formákat, a szokat­lan variációkat. Az idei könnyed, nőies modellek — de­rékban simán vagy apró Táncolással — le­felé szűkülő szárral divatosak. Anyaguk denin. bőr. színes szép rajzó pamutszatén, batiszt, lurex, imprimé. Az ellentétes anyagokból készült öltöze­teket harmonikusan egészítik ki a karkö­tők. strasszok, kendők, kalapok és a lak­kal kombinált lapos sarkú férfias cipők. A városi és szabadidőstílusból íme né­hány példa: Az új módi szerint készült aszimmetrikus felsőrész és a szoknyás-nadrág nagyon könnyű, puha ún. „mártott báránybőrből” készült. (Brigitte Sirvegux) Elegáns együttes sima és csíkos nyári pa­mutszövetből. (Elizabeth Messel) Divatos nyári stílust hoz a kék-fehér csí- kus szuperkönnyű anyagokból összeállított bermudanadrág, zakó és fehér ing. (SYM — Párizs) Kovács Mari Nyári mellénypulóver Család vagy kórház \m f Azonban az is kétségtelen. Q7 L J 9 IC 9 B fr* 99 " hogy a házaspár is károsa­«m ■ dik, kapcsolatuk is rongáló- w dik. Ez a kérdés mindenkiben érzelmeket vált ki, sőt viha­ros érzelmeket. Nem könnyű ugyanis állást foglalni. Egy történet a sok közül; Középkorú házaspár, akik már szeretnének kicsit kelle­mesen élni. Felnevelték sú­lyos beteg gyermeküket, és .miután ez sikerült, arra szá­mítottak, hogy öregségük előtt lesz tíz kellemes évük. Szabadon jönnek-mennek. nem kell örökké hazasietni, aggódni, megoldásokon töp­rengeni stb. Ügy érezték, hogy ezt a könnyebbséget meg is érdemlik, hiszen lá­nyukért valóban mindent megtettek. Ekkor történt, hogy az asszony édesanyját maguk­hoz kellett venni, mert már nem tudta magát ellátni. Hirtelen nem találtak egyéb megoldást, így újra hárman éltek a kicsi lakásban. Az idős asszony állapota azon­ban rohamosan romlott. Oly­annyira, hogy alapvető szük­ségleteit sem tudta egyedül elintézni. Bepiszkította a la­kást, mire a házaspár haza­érkezett a munkából. Etetni, mosdatni kellett őt. A házas­pár minden szabad percét ler- foglalta az idős asszonnyal való törődés, és lakásuk tisz­tán tartása is egyre nehezebb volt. Az idős asszony nem­csak tisztaság szempontjából okozott gondot, de a maga módján társaságra is vá­gyott, hiszen a nap nagy ré­szében egyedül volt otthon, tehát beszélgetni is kellett vele. Természetesen ha ott­hon voltak nem lehetett ki- rekeszteni az életükből. A házaspár fokozatosan le­mondott mindenről, aminek már a küszöbén voltak. Le­mondtak a szórakozásról, több okból nem hívhattak senkit magukhoz, így le­mondtak a társaságról is. Túlzással ugyan, de azt mondhatjuk, hogy rabszol­gái lettek az idős asszony­nak. Ekkor kezdtek keresni valamilyen megoldást. A férj különböző lapokkal levele­zett, információkat gyűjtött, körzeti orvossal beszélt. Egyetlen javaslat sem lát­szott megoldhatónak, a kör­zeti orvos is emberi köteles­ségnek tartotta a családon belüli ellátást, szemben a kórházi ápolással, ami ter­mészetesen helyes, de ... Tehát ebben a családban rengeteg feszültség keletke­zett. A házaspárnak közösen kellett lemondani a termé­szetes életről, és vállalni, immáron másodszor a rend­kívül sok gondot igénylő gondoskodást, ápolást. Nyil­ván a lelkiismereti kérdések közül is néhány közösen érinti őket. A megoldások közül is valószínűleg többet közösen vetnek el véglege­sen. De feltételezhető, hogy vannak olyan megoldások, amelyeket csak a feleség vet el, hiszen őt az anyjával tör­téntek mélyebben érintik. Vagyis akármilyen harmóniá­ban él is a házaspár, feszült­ség van köztük. A kérdés tehát az, hogy eltekintve az adminisztrációs nehézségektől, normálisan hogyan oldjunk meg egy ilyen problémát? Ebben az esetben, (és maradjunk en­nél az esetnél) olyan idős emberről van szó, aki első­sorban idegrendszeri károso­dást szenvedett a fokozott érelmeszesedés miatt, tehát nincs olyan fokú szervi be­tegsége. ami feltétlen kórházi ápolást igényelne. Ezzel szemben az együttélés vele, az ápolása sokkal problema­tikusabb, mint lenne más betegség, de szellemi tiszta­ság esetén. A házaspárnak két megoldása van, a csúnya kifejezéssel illetett elfekvő, és a családon belüli ápolás. De vajon érzékeli-e a be­teg, hogy milyen környezet­ben van, és ki ápolja? Igen. érzékeli. Tudja, hogy hol van, és ki ápolja. Természe­tesen ez a „tudás" nem olyan jellegű, mint az egész­séges ember helyzetfelisme­rése, de hasonlítható a cse­csemő, a kisgyerek tájékozó­dásához. Honnan „tudja" a néhánynapos csecsemő, hogy édesanyja szól hozzá, és nem valaki más? Mert tudja, ez kísérletileg, tapasztalatilag igazolt. Az idős asszonynak a családból való kikerülés bizonyára leromlást okozna állapotában, elsősorban a környezetére való reakció­ban. Mit lehet általában tenni? Véleményünk szerint az embernek, mind saját, mind a rokonai öregségével már jóelőre számolni kell. Fiatat nő, most harmincöt évesen életmódját, lakásviszonyait már úgy változtatta meg, hogy idősödő szüleit előbbr utóbb magához vehesse. Sok középkorú is előre gondos­kodik magáról különböző in­tézkedésekkel. Ügy gondol­juk. hogy az öregedéssel kapcsolatos időben való tá­jékozódást valami furcsa elő­ítélet akadályozza. Egyfajta tabu saját vagy rokonaink öregségéről, betegségéről, az ezzel kapcsolatos gondokról, terhekről beszélni. így marad sok idős ember egyedül küsz­ködve, és még akkor is nehe­zen látja be, hogy segítségre szorul. Ugyanakkor a segítés adott esetben nagy gond, nagy teher a fiataloknak. Jó volna ezt a problémát va­lóságában szemlélni, termé­szetesen nem felmentve ma­gunkat bizonyos erkölcsi kö­telezettségek alól. Olyan légkört kell terem­teni a generációk között a családban, hogy ezeket a problémákat meg lehessen beszélni. Az idős ember sor­sa a saját kezében is van, nem lehet helyette semmifé­le hivatkozással dönteni, te­hát közös döntéseket kell hozni. Visszatérve családunkhoz: számukra a legjobb megol­dás, hogy könnyítsenek a mindennapi terheken. Véle­ményünk szerint inkább dol­gozzanak bizonyos anyagi előnyökért többet, és bizto­sítsanak az idős asszony szá­mára állandó ápolónőt. Ez a megoldás azt is lehetővé teszi, hogy maradjon szabad idejük, hiszen ha továbbra is elmaradnak barátoktól, szó­rakozástól, az ápolás olyan pszichikai terhet fog jelente­ni számukra, ami károsíthat­ja érzelmi életüket és szemé­lyiségüket. A kötelességünk teljesítése, a szeretet biztosítása, a gon­doskodás nem járhat együtt a feltétlen odaadással, önma­gunk feladásával. (Dr. V. E.) Sütés-főzés a kertben Hozzávalók (92 cm-es mellbö- séghez) : 60 dkg APOLLO íél- gyapjúfonal. 5-ös kötőtű, körkö- tötü. KÖTÉSMINTAK Patentminta: 1 sima, 1 fordí­tott váltakozásával kötjük. Alap­minta: rizsminta: 1. sor: 1 sima, 1 fordított, második és minden további sor: simára fordított, fordítottra sima szemet kötünk. Szempróba: 17 szent x 32 sor — 10 cm. MUNKAMENET Háta: 69 szemre kezdjük, pa­tentmintával dolgozunk. Mindkét oldalszélen, a széltől számított 5. szem után 6X1 szemet szapo­rítunk (az előző sor szálára, há­túról szúrva szálra, simán le­kötjük), a kötőtűn 81 szem van. Az oldalszélen folyamatosan 5 szemmel még 9 sori kötünk. a munka középrészén alapmintá­val dolgozunk, majd teljes szé­lességben, 81 szemmel alapmin­tát kötünk. A kezdéstől számí­tott 41 cm elérése után, a mun­ka középrészén, a nyakkerekítés részére lefogyasztunk 25, majd ennek mindkét oldalszélén, min­den 2. sorban 3X2, 3X1 szemet. Az oldalszéleken megmaradó 16 szemet 46 cm után, egyenként, az alapmintának megfelelően le­fogyasztjuk. Eleje: a hátrésszel azonos szem- és sorszámmal, mintával, nyak- és vállfogyasztással köt­jük. A zsebnyílások részére 12 cm elérése után, 9 szem alap­minta, 21 szem patentminta. 21 szem alapminta, 21 szem patent­minta, 9 szem alapminta. A pa­tentmintás pántrészeket, 3 cm elérése után, szemenként lefo­gyasztjuk. Zsebbelső: 21 szem­mel, 10 cm magas belső oldal­részt kötünk, s a kővetkező sor­ban a lefogyasztott szemek mö­gé illesztve folyamatosan alap­mintával kötjük. Ujja: 30 szemre kezdjük, pa- lentmintával 3 cm magas kez- dörészt kötünk. A következő sorban, minden 2. szemre egy új szemet szaporítunk (43). A munkát alapmintával folytatjuk, mindkét oldalszélen, minden 4. sorban szaporítunk 30X1 szemet (103). A kezdéstől számított 41 cm elérése után a munkát pa­tentmintával folytatjuk, majd 3 cm után a szemeket az alap­szemnek megfelelően megfo­gyasztjuk. összeállítás: a részeket szem­es sortalálkozás szerint, alapszí­nű és alapvastagságú fonallal összevarrjuk. A belső zsebrésze­ket, a bal oldalon varrjuk az alapmunkához. A nyakszélen, körkötőtűre felszedünk 100 sze­met, patentmintával 3 cm magas pántot kötünk. Végül a szemeket az alapszemnek megfelelően le­fogyasztjuk. Akinek kertje, víkendtelke van, szívesen hódol a szabadban sütés-főzés ősi hagyományának, hiszen egyszerű grilltechnikával pompás falatokat varázsolhatunk akár családunk, akár vendége­ink elé. Ezek a sütnivalók a legkülön­félébb nyersanyagok lehetnek: kolbász, virsli, sertéskaraj, mar­hahús, csirke, hal, máj, amelye­ket különféle hozzávalók: zöld paprika, hagyma, paradicsom, alma, változatos fűszerek, ízesí­tők stb. — még finomabbá, iz- letesebbé tesznek. A grillnek valót általában olajjal vagy bar­na sörrel szokás bekenni, de kerülhet rá grillfűszer, mustár ízlés szerint. Mielőtt a rostély­ra vagy nyársra ráhelyezünk va­lamit, célszerű azt is beolajozni. Néhány ötlet a variációkra: 1. A nyárson sült csirke utol­érhetetlen ízű. A kívül-belül megtisztított, besózott csirkét hústűvel összetűzzük és vasta­gabb fém- vagy botnyársra fel­húzzuk. Ha a tartócölöpök kellő távolságra állnak egymástól, akár két csirke is forgatható a nyárson a parázs fölött. 2. Igen egyszerű módszer az, amikor a földbe a rostélynak megfelelő méretű téglalapalakú mélyedést ásunk, alulra berak­juk a faszenet vagy fahasábokat, a lyukra ráhelyezzük a rostélyt, és máris sülhet a finom karaj. 3. Másik módja lehet a ros­tély elhelyezésének, hogy 2—2 egymással szemben élére állított téglára helyezzük. 4. A szabadban sütéshez hasz­nálhatunk a tüzeléshez faszenet, hasábfát, de jó, ha alágyújtós is van kéznél. Nélkülözhetetlen^ a hosszúnyelü kétágú villa (ezzel forgathatjuk és emeljük le a hú­sokat), és házilag is készíthető vastag fogókesztyű. A húsokat süthetjük alufóliá­ba csomagolva is, ekkor minden szelet hús mellé tehetünk szele­telt burgonyát, hagymát, papri­kát stb., csak az utolsó percek­ben — a fóliát kibontva — süt­jük pirosra a grillfalatokat. Néhány ínycsiklandozó étel el­készítésének leírását is közread­juk : Gyümölcsös rablópecsenye. Hozzávalók: 2—3 csirkemell, 4 db őszibarack, 4—5 alma, olaj, só. Lebőrözzük, kicsontozzuk a melleket, és kb. 3 cm vastag ér­méket vágunk belőle. Besózzuk a húst, majd meghámozzuk, ki- magvaljuk a barackot és az al­mát, negyedekre vágjuk, s a gyümölcsöt a húsdarabokkal fel­váltva nyársra húzzuk úgy, hogy a végére őszibarack kerüljön. Addig sütjük, míg a hús puha és szép piros lesz. Köretként petrezselymes rizs illik hozzá. Nyári rablópecsenye. Hozzáva­lók: 1 kg sertéscomb, 40 dkg uborka, 8 kemény paradicsom. 8 húsos zöld paprika, 30 dkg gomba, 3 fej vöröshagyma, ke­vés olaj, só, törött bors. A húst ugyanúgy készítjük elő, mint az előző receptnél, csak sózás után borsozzuk is. Az uborkát vastag karikákra, a paradicsomokat félbe, a zöld paprikát szeletekre vágjuk. A gombát is felszeletel­jük és megsózzuk, s ugyancsak vastag karikákra vágjuk a hagy­mát. Ezeket a hozzávalókat egy­mással váltogatva felhúzzuk a nyársra, és megsütjük. Ehhez bőven elég egy nagy tál saláta, mustár, ketchup, esetleg valami­lyen pikáns mártás. Roston sült hal. 1 kg halat megtisztítunk, kibelezünk, majd sóval és borssal meghintve fél­órára félretesszük. A rostélyt be­kenjük olajjal, ráhelyezzük a hosszában félbevágott halat, ami 15 perc alatt megsül. Ezalatt fü- szerolajos toliecsettel kenegetjük. Parázson sült hal különleges fi­nom ízt kap a szőlővenyigéből készült parázson. Sajttal töltött húspogácsák. Hozzávalók: 1 kg darált marha­hús, 2 kávéskanál só. mokkás­kanál bors, 6 evőkanál reszelt sajt, 2 nagyobb hagyma, mus­tár. A darált húst sóval, borssal elkeverjük. A masszából a szo­kásosnál vékonyabb, 12 kerek húspogácsát formálunk. Hat hús­pogácsa közepére kis halom re­szelt sajtot, finomra vágott hagymát és egy kiskanál mus­tárt. teszünk. A másik hattal beborítjuk, a széleket jól össze­nyomkodjuk, hogy a töltelék ki ne folyjon. Közepes parázson egy-egy oldalát 6—7 percig süt­jük. Saláta és ropogós fehér ci­pó illik hozzá. Fűszeres olajat, amivel sütés közben kenegetjük a húsokat, otthon is készíthetünk, s jól záródó üvegben, sötét helyen tá­roljuk. Sertés- és marhahúsok­hoz: 2—3 dl olaj, 1 kávéskanál kakukkfű, 8—10 szem feketebors, l gerezd fokhagyma, 1 mokkás­kanál koriandermag, 1 kávéska­nál pirosarany, 1 mokkáskanál köménymag, 1 2 fej fokhagyma, s ezt a keveréket 1—2 heti érle­lés után leszűrjük.

Next

/
Oldalképek
Tartalom