Kelet-Magyarország, 1986. május (43. évfolyam, 102-127. szám)
1986-05-29 / 125. szám
1986. május 29. Kelet-Magyarország 3 Időzítés Megyeszerte napirendre tűzik taggyűléseken a felkészülést a nyári munkákra. Akkor cselekszik helyesen a pártvezetőség, ha épít a korábban elhangzott észrevételekre, ha ismét előveszi az elfogadott cselekvési programot, s megvizsgálja, milyen teendők várnak a kommunistákra és a párton kívüliekre. Helyes-e, hogy a nyíregyházi Vörös Csillag Tsz alapszervezeteiben most tűzték napirendre az anyagi ösztönzés és az érdekeltségi rendszer korszerűsítésének kérdését? Igen. A jól időzített serkentés húzóerő lehet, a műhelyekben dolgozóknak, a szerelőknek, kom- bájnosoknak, mindenkinek, aki érdekelt az élet betakarításában. Hasonló gonddal készülnek a nyári munkák jó elvégzésére a dombrádi Petőfi Tsz- ben, a nyíregyházi Ságvá- riban és másutt is. Nem arról van szó, hogy vegyék át a kormánypálcát a gazdaságvezetéstől a tsz pártszervezetek titkárai, vezetőségei. De arról igen, hogy okos kezdeményezéseiket segítsék, legyenek ösztönzői az új módszerek alkalmazásának, s főleg: mutasson példát minden párttag. Fegyelmet, rendet, szigorúbb helytállást igényel mindenkitől az élét, a megnövekedett követelmények, a még mindig szorító külgazdasági körülmények, a piaci helyzet, az áruk termelése és értékesítése, a gazdaságosság növelése, a tartalékok feltárása és hasznosításuk. Taggyűléseink akkor töltik be feladatukat, ha azokon érdemi kérdések kerülnek terítékre, A pártmunka eredményessége jórészt az alap- szervezeteken múlik. Tőlük függ, sikerül-e a XIII. kongresszuson kitűzött célokat teljesíteni, s az azóta felgyülemlett teendőket megoldani, úrrá lenni a nehézségeken. Ez csak úgy lehetséges, ha a pártszervezeten belül is feszesebb a rend, ha követelmény a példamutatás, ha olykor áldozatokat is vállal életnívójának megőrzéséért a párttagság és valamennyi dolgozó. Farkas Kálmán Lapunk április 23-i számában három olyan pályázatot találtam, amely igen magas képzettségű munkaerőt keresett. Egy hónappal ezután nyomába eredtem: Mi let! a pályázatok sorsa? Az AGROBER építész irányító, tervezői munkakör betöltésére hirdetett pályázatot. A megyei tanács mezőgazda- sági és élelmezésügyi osztálya közgazdasági főelőadót keresett. A Számítástechnikai és Ügyvitelszervező Vállalat (SZÜV) termelésirányítót, adatrögzítési és feldolgozási műszakvezetöket, rendszerprogramozókat várt. Két újságban is hirdették — Az irányító, tervező nálunk kulcsember — mondja Szalanics András, az AGROBER személyzeti vezetője. — Olyan ember, aki önállóan tud tervezni, mégpedig igen magas fokon, korszerű köz- gazdasági szemléletű, alkalmas arra, hogy különböző tenderekre is dolgozzék, mi több, nemzetközi vonzatú munkák irányítására is képes. Más szóval: ízig-vérig építészmérnököt kerestünk. Hogy miért mondom múlt időben? Mert nem találtunk. Egyetlen pályázat sem érkezett. Pedig a Kelet-Magyar- országon kívül a Hajdú-Bihari Naplóban is megjelent a hirdetés. Beszélgetünk az okokról. Kevés az építészmérnök. A vállalat, még ha személyi fizetést ad is, bizonyos határok között tud mozogni. Lakást nem, legfeljebb kilátásokat ígérhet. A kisszövetkezetbe menők minimálisan a két és félszeresét keresik annak, mint amit egy tervezőiroda kínálni tud. — Legjobb információm szerint nemcsak mi vagyunk ilyen nehéz helyzetbem Más tervezőirodák, kivitelező vállalatok is építészmérnök-hiánnyal küzdenek. Mitől fonzó? A megyei tanácson a mezőgazdasági osztály helyettes vezetője, Takács László iobb hírekkel fogad: — A múlt évben jogászi állást hirdettünk. Négy jelentkező volt. Egyet felvettünk, de a többire is tudunk távlatokban számítani. A mostani pályázatra eddig hatan jelentkeztek. Elsősorban fiatalok, nem egy a termelő szférából készülne az igazgatásba. Nagyszerű lehetőségünk van, hogy válogassunk, és ismét úgy tűnik: érdemes getések után választottuk ki a törzsállományt. Jó, alapos, sokirányú elemzés volt ez. Ma is rendelkezünk igényekkel, s azok mérésére alkala legtöbb jelentkezőt jól megjegyezni, mert igen ígéretes tehetségek vannak köztük. A pályázótól a tanács vb osztálya sokat vár. Igazgatási munkát, de ami ennél több, sok egyéni ötletet, kezdeményezést. Mert foglalkozzék a közgazdász szanálással, termelésszervezéssel, fejlesztési munkával: mindegyikhez a kreatív ember kell. — Bizonyára lesz, aki meglepődik, miért vonzó a tanácsi munka. Gondolom azért, mert más, mint volt. Komoly lehetőség van arra, hogy az ide jelentkező ne csak megyei, de országos kitekintést is nyerjen, olyan összefüggések birtokába kerüljön, amire egv-egy tsz-ben, üzemben nem nyílik lehetősége. Az sem mellékes, hogy gazdag ismeretségre tesz szert. Évek óta az a tapasztalat, hogy hétszázalékos a fluktuáció osztályunkon. Az elmenők ismét a termelésbe mennek, ahol igen gazdag tapasztalataikat hasznosítani tudják. Kevés a szakember Török István igazgató és Fazekasné Horvát Ildikó személyzeti és oktatási csoport- vezető a SZÜV-nél kevés jót tud mondani. — Az indulásnál, két éve, komolv leszt alapján, beszélEnyhítő körülmény A z éjjel gyötrő álmaim voltak. A nehéz vacsora feküdhette meg a gyomrom, vagy mi, de rátámadtam a feleségemre, s hogy-hogy nem, már pontosan nem emlékszem, de megöltem. A bíróság előtti pillanatot nem kívánom az ellenségemnek sem. Az ellenszenves ügyész minduntalan piszkálódott. Puszta jelenléte is vádolt, és mivel a bíró sem rokonszenvezett velem, kutyaszorítóban éreztem magam. Kivert a víz, ahogy megpróbáltam valamit fölhozni mentségemre, de minduntalan megvonták tőlem a szót. így csak lassacskán tudtam előadni a történetet, miszerint a feleségem napok óta csak főz. És mivel itten van a zöldbabnak az ideje, minduntalan zöldbab ott Itt a bíró megint közbeszólt, tudakolván, hogyan lehet, hogy én nem szeretem a zöldbabot. Én nagyon is szeretem, feleltem kissé fölbátorodva. Elmeséltem, mennyire imádom a tejfölös zöldbablevest. ecettel, hogy a babfőzelékbe kaprot is főzünk, és a paprikás zöldbablevesbe meg zöldséget rakunk, mellé nokedlit is szaggatunk és, hogy nemritkán fogyasztunk köretként vajon párolt zöldbabot, és sós vízben főtt zöld- paszujt csemegeként is eszegetek, amikor csak kedvem szottyan. Hát akkor hogyan történhetett meg ez a tragédia, kérdezte a bíró, székében a kíváncsiságtól kissé megemelkedve. Magam sem tudom, mi történt velem. Elveszthettem egy pillanatra a fejem. Feleségem ugyanis ünnepi vacsorát ígért. Gyönyörűen terített, gyertyafényes asztallal, kedvenc poharaimmal várt. Az aperitif kelletén hűs volt, nemkülönben a fehérbor, pezsgő, míg ellenben a vörösbor hőmérséklete se több, se -kevesebb tizenhét foknál, természetesen Celsiusban mérve. Jött az előétel. Zöldbabsaláta. Zöldbableves követte, majd babsült, babfőzelék, babfasirttal, amit hideg babkolbász követett, utána babtorta, mellé babszörp, s nekem bizony a babból kezdett elegem lenni... De türtőztettem magam, nem szóltam egy szót sem. Hanem, mikor belekortyoltam az ebéd utáni babkávéba, kiderült, az is zöldbabból készült. De még ezt is elviseltem volna. Hanem a ritkás szűrőn át valahogy babszálka is került a kávéba. A szálkás babot pedig — tudják, tisztelt bíró és ügyész úr — ki nem állhatom. Azok összenéztek, s tekintetüket látva tudtam, nyert ügyem van. Csöppet sem idegeskedtem, amikor ítélethozatalra vonultak vissza. Tíz perc sem telt bele, s előkerültek. „Tekintettel az alapos enyhítő körülményekre, a vádlottat azonnali hatállyal fölmentjük. Az ítélet ellen fellebbezésnek helye nincs!” Feleségem hangja ébresztett. Ideje, hogy dolgozni indulj! Siess, mert elkésel! Ebédre várlak, fél kettőre gyere! A ztán még utánam kiáltott. Tegnap voltam a piacon. Vettem finom zöldbabot. Mit szeretnél? Levest vagy főzeléket csináljak belőle? Csendes Csaba más módszerekkel. A baj az hogy a látszólag nagy létszámú képzés a valóságban igen kicsi. A képző központok: Budapest, Veszprém, Debrecen elsősorban, a legtöbb számítástechnikához, informatikához értő fiatalt fel is szippantja. Így egy-egy pályázat során kevés a jelentkező. Éppen eddigi tapasztalataink győztek meg arról, hogy mielőbb itt is létre kell hozni a képzés lehetőségét, a megfelelő alapképzettségűek átképzését kell biztosítani. Azt aligha lehet vitatni, hogy a számítástechnikáé a jövő. A szakember kell a SZÜV-nek, de jelentkezik a másik, a fogadó fél is. A vállalat, az intézmény, a gazdaság, a hivatal. Ha ma a központi vállalatnak nem jut elegendő, akkor mi lesz azokkal, akik a számítástechnikát alkalmazni akarják, fogják’ Jó okulást kínál a pályázat arra, hogy az egész magyar képzés bővítése sürgető, hiszen ha ma lemaradunk, akkor holnapra a hátrány bővített újratermelésének leszünk tanúi. Tanulságok helyett Látható: verseny van, a jó. kvalifikált munkaerőért meg kell vívni a harcot. A bér mellé mást is érdemes ajánlani, mi több, már-már kell. A pályázatok igen szakszerűen fogalmazottak, de éppen az a többlet hiányzik belőle, ami egy fiatalember érdeklődését felkeltheti: a feladat, a lehetőség, az alkotási alkalom, a szakmai ambíció kiélésének ígérete. Ez — a megyei tanácson mondták — sok esetben a bérnél is nagyobb vonzerő. Bürget Lajos Rugalmas munkaidő a kereskedelemien A A lkalmazkodjon igényeinkhez, szokásainkhoz, ne kelljen „lógni” miatta a munkahelyünkről, elérhető legyen hétköznap este, szombaton és vasárnap. Mi is lehetne ez más, mint a nyitvatartási idő. Csak amikor igényeinket felsoroljuk, hajlamosak vagyunk elfelejteni, hogy a kereskedelemben dolgozóknak is ötnapos a hét, nekik mégis hat nap a nyitvatartás, hogy a pult mögött estig álló anyának is 6-ig lehet az óvodában a gyereke. Hogyan lehet ezelket az ellentéteket feloldani? A választ Holló Jánosné, a megyei tanács kereskedelmi osztályának csoportvezetője és Nemes András, az osztály helyettes vezetője adták meg abban a tanulmányban, amelyet a megyei tudományos koordinációs bizottság által kiírt pályázatra készítettek el. Ma a megye kiskereskedelmében körülbelül ezer hálózati egység korszerű üzemelési formában tevékenykedik. A hálózat és a központ kapcsolata a régi maradt. Ismert, hogy az évtized végéig a boltok, szórakozóhelyek legalább 70 százalékát kellene új formában működtetni. Ez a lakosság igényeihez jobban igazodó nyitvatartási feltételez, méghozzá úgy, hogy közben csökken a boltokban dolgozók létszáma. Ha pedig közben a kereskedelem is áttér a 40 órás munkahétre, a mai zárt profilú boltok esetleg újabb árufélékkel csalogatják a vevőket, akkor még nagyobb gond lesz olyan összhangot találni, hogy a vásárlók, és a kereskedelemben dolgozók is jobban járjanak. A pályázat szerzői felosztották a munkaidőt. A törzsidő az a napi óraszám, amikor minden dolgozó egyidejűleg köteles munkahelyén tartózkodni. A peremidőt a dolgozók — a vezetőkkel összehangolva — saját maguk határozzák meg. Ami a gyakorlati alkalmazást illeti: célszerű a lépcsőzetes munkakezdés bevezetése, a törzsidőt pedig mindenkinek csúcsforgalmi időszakban kellene majd ledolgozni. Természetesen nemcsaik napi, hanem heti, sőt havi munkaidőcsúcsot is lehet tapasztalni a kereskedelemben, ezért nagy felelősség meghatározni úgy a törzsidőbeosztást, hogy a napi csúcsok ne okozzanak zavart a heti, vagy havi csúcsidőben. A szerzők kombinált munkaidőrendszert javasolnak bevezetni, amiből napi 4—5 órát a törzsidő tenne ki. Ez természetesen a csúcsidőre esik, s hogy a dolgozó mikor kezd, vagy mikor végez, az alku tárgya lehetne. Azt azonban mindenütt követelményként kellene támasztani, hogy a peremidő ne lehessen napi 4 óránál kevesebb, illetve 12 óránál több. Természetesen nem lehet egyforma szabályokat hozni egy nagy létszámú ABC-re, vagy egy egyszemélyes boltra. Éppen ezért dolgozták ki az egyenlőtlen munkaidő-beosztást, valamint az osztott napi munkaidőt, amelyet elsősorban a hosszabbított nyitva- tartású boltokban célszerű alkalmazni. Ezzel tehet legtöbbet a kereskedelem a boltjaikban dolgozó nőkért, hogy otthoni feladataiknak is eleget tehessenek. A kiegyenlítő elemű munkaidőrendszer a 30— 40 dolgozót foglalkoztató boltokban alkalmazható előnyösen. Ez azt jelenti, hogy akár egy héten, egy hónapon vagy akár egy negyedéven belül egyenlítheti ki a dolgozó azt a munkaidőt, amit vagy előre dolgozott, vagy amivel tartozik munkahelyének. Van aztán a pályázatban osztott munkaidő, amelyet a kistelepülések boltjaiban célszerű alkalmazni, egyenlőtlen munkaidő-beosztás, amely az idegenforgalmi ellátási területeken, illetve a felvásárló kereskedelemben jelent jó megoldást mind a dolgozóknak, mind a vállalatnak, szövetkezetnek. A rugalmas munkaidőrendszerek alkalmazására természetesen alaposan fel kell készülni a kereskedelemnek, sőt a pályázat szerzői arra is javaslatot tesznek, hogy először kísérletképpen vezessék be, s ha megnyeri a dolgozók tetszését, ha jól fogadják a vásárlók is, akkor tegyék általánossá. szerzők a rugalmas munkaidőrendszertől várják, hogy javul a munkaerő-gazdálkodás, vonzóbbá válik a kereskedelem a pályaválasztók számára, kevesebb lesz a munkaidő-kiesés, csökken a túlórák száma, jobban elterjednek a bevásárlóna- pok, jobban igazodik a kereskedelem a több napos ünnepekhez, s hogy a kereskedelemben dolgozók is jobban összehangolhatják saját érdekeiket munkahelyük érdekeivel. B. J. SPORTCSARNOKOT ÉPÍT az ÉPSZER a mátészalkai Esze Tamás Gimnázium udvarán. Az épülethez 15 nagyméretű vasszerkezetet készítenek az Űjfehértói Építőipari Szövetkezet lakatosüzemében. Szűcs László és Nagy Zoltán üvegbetéteket alakít ki. (elek)
