Kelet-Magyarország, 1986. május (43. évfolyam, 102-127. szám)

1986-05-04 / 103. szám

1986. május 4. Kelet-Magyarország 7 OSN: így készülnek Négyszáz pöttyös labda A piros iskola — 19. szá­mú — udvarán sárga alapú, piros pöttyös labdák írtak le köröket hétköznapi ruhába öltözött gyerekek feje fölött, akik zenére végeztek torna­gyakorlatokat. Még meg­megszakítja a dallamokat a testnevelő tanár hangja, de már egyszerre mozognak, s alig van néhány tanuló, aki kilógna a sorból. Három test­nevelő tanár irányítja őket, s míg Baloghné Kovács Judit és Sallai István dirigálja a gyakorlatokat, addig Molnár Annamáriát, a gyakorlat ter­vezőjét a felkészülésről kér­deztem. — Ez egy hálós labdagya­Gyakorlás — egyelőre — a „piros iskola” udvarán. korlat, amit május 17-én a városi stadionban fogunk be­mutatni. Február végén kezdtük a felkészülést, s az­óta szinte valamennyi test­nevelés órán, hétfőn pedig a stadionhan próbálunk. — Kik vesznek részt a gya­korlatban? — Majdnem valamennyi felsőtagozatos tanuló, mint­egy háromszázan. Ez abból a szempontból jó, hogy olyanok is szereplési lehetőséghez jutnak, akik nem tartoznak a legjobb képességű tornászok közé. A hátránya pedig az, hogy a gyakorlás miatt a A nagymester, aki „levelezőn végez...” Beszélgetés Brilla Bánfalyy Sándorral a sakkról Április közepén Fehérgyarma­ton járt, az innen évtizedekkel korábban elkerült Brilla Bán- falvy Sándor, nemzetközi levele­zési nagymester. A Szabad Föld Kupa országos döntője díszven­dégével a városi tanács nagyter­mében beszélgettünk. — Hogyan kezdődött? — Az első világháború évében születtem. A harmincas években kezdtem el sakkozni. A levelezési sakk érdekelt jobban, bár tábla sakkon se kellett szégyenkeznem. Én úgy vélem, igazi lehetősége itt van az embernek a tudás hasznosítására. Minden szükséges megismerésére támaszkodva kell megszabni a további megoldáso­kat. — Ma önkéntelenül mindig az anyagiakhoz kanyarodunk. Mit jelent ez egy nemzetközi nagy­mesternél? — Nagy szavak nélkül: én nem pénzért sakkozom. Egyet­len egyszer — amikor 5 tagú csapatunk a nemzetközi sikerért kapott 70 ezer forintot, ebből ju­tott nekem 14 ezer forint — kap­tam érte anyagiakat. Az erkölcsi siker, s a népek közötti kapcso­latteremtés azonban mindennél többet ér*. Oroszul, németül, franciául, angolul sikerült életem e rövid 72 éve alatt megtanul­nom, így partnereim szinte mindegyikével sikerült a sakkon kívül minden másról is kommu­nikálnom. Jó barátok vagyunk, így levélen keresztül. Ritkán ju­tottam el külföldre, de nem is ez motiválja a barátságot; a sakk­játék szeretetét. Ez egy szellemi párbaj, s kinek ne imponálna, ha sikerül akaratát keresztül vinnie. —- Sok év után milyen volt új­ra itthon, Fehérgyarmaton? — Nagyon jól éreztem magam. Régi barátokkal, ismerősökkel találkoztam; s a mai fiatalok pe­dig tényleg megkülönböztetett szeretettel fogadtak; feleségem­mel együtt. A Szabad Föld Ku­pán, táblasakkon játszottam fe­hérgyarmati színekben. Szeren­csére nem kellett szégyenkeznem (egy partit sem vesztett) az egy­kori falumbeliek előtt. Külön öröm volt számomra, hogy sok fehérgyarmati fiatal jár a Gulyás Feri által vezetett sakkszakkör­re. S azt meg igazán nem gondol­hatom, hogy a sakkújságban, az általam írt feladványokat is ilyen komolyan elemzik. S ami a várost illeti: talán mi, akik hosszú éveken át távol éltünk (élünk) az egykori gyermekkori emlékektől, tudjuk igazán érté­kelni azt a rengeteg változást, ami a településen bekövetkezett. Üj üzemek, gyárak; sok-sok la­kás, sportlétesítmények jelzik igazi várossá nőtt a mi Fehér- gyarmatunk. Molnár Károly testnevelés órák egyéb fel­adatai elmaradnak. — Milyen öltözetben mu­tatják be a gyakorlatot? — A fiúk piros alsóban, fehér mezben, s a lányok is piros mezben szerepelnek majd. Mindenkinél sárga ala­pú, piros pöttyös labda lesz. — Eleinte új volt, s még nem nagyon tetszett, min­dent akkor kellett megtanul­ni. Most már tudjuk a gya­korlatokat, a gyerekek is kedvelik. Szerintem a sport- bemutató biztosan szép lesz, főleg azoknak, akik a ma­gasról nézhetik. (K. S.) 10x400— jó kedvvel Mátészalkán, áp­rilis 30-án a Ha­zafias Népfront Béke és Barátság Bizottsága és vá­rosi testnevelési és sportbizottság ér­dekes futóversenyt rendezett. A ver­senyre a szálkái és a környékbeli ál­talános iskolákat hívták meg. Min­den iskola 10 fős fiú- és leánycsa- ’; X patot indított. Kor­határ nélkül a leg­tehetségesebb gyerekek futot­tak 400—400 métert. Minden gyerek idejét mérték, és így nem is a csapateredmény volt a fontos, hanem az, hogy a versenyt bonyolító testne­velők több tehetséges gye- ’ rekre is felfigyelhettek. Hangulatos, pergő, vidám találkozás volt a háromszáz gyerek versenye, amelynek végén közfelkiáltással a gye­rekek szavazták meg, hogy ehhez hasonló máskor is, és ha a Hazafias Népfront se­gít ehhez, máshol is legyen. Futni jólesett, találkozni nagyszerű volt. Ismétlés 1987 április végén, májusában ... Röplabda NB I KOMEP—NYVSSC 3:2 Május elsején a Nyíregyházi Városi Stadionban mintegy 300 néző előtt. Szabó és Újhelyi bí­ráskodása mellett, bajnoki mér­kőzésen találkozott a két csa­pat. NYVSSC: Dorogi, Varga, Ba­tai. Drotár, Kánya, Prékopa. Csere: Kovács, Nagy L.. Szik­szai. Edző: Balázs István. Jó kezdés után fokozatosan el­szürkült a nyíregyházi csapat­játék, a lelkes vendégek viszont feljavultak, és parádés egyéni teljesítmények révén fordítot­tak. Az ötödik játszanában fel­váltva vezetett a két együttes. Nagy izgalmaik közepette — mindkét oldalon — mérkőzés­labdát hárítottak a csapatok. A befejezés, a higgadtabb vendé­geknek sikerült jobban, ök nyerték a 143 percig tartó mér­kőzést ! Jók: Mészáros. Soós. Fekete III. Prékopa, Nagy L. Batai (fehérben) pontot érő leütése Piremon SC: második hely Befejeződött az országos ülő­röplabda-bajnokság 1985—86. évi küzdelemsorozata. A második bajnoki évét játszó nyíregyházi IMremon SC gárdája egész évi remek teljesítményükre tettek koronát, s a népes mezőnyben a második helyen végeztek, ezüst­érmet szereztek. Nagyszerű kö­zönség, jó kis csapat alakult a nyíregyházi mozgássérültek tá­borában. Hűen tükröződik a csa­paton belül folyó szakmai mun­ka. melynek bizonyítéka, hogy válogatottjai is vannak az együttesnek. A bajnokság végeredménye: 1. HOSC I. 16 pont. 2. Nyíregyházi Piremon SC 14 (a csapat tagjai: Domokos András. Gál László, Laczkó Lajos Kekecs Miklós, Kovács László, Kéninger István, Szabó László. Széchenyi Lajos. Edző: Szalai Erika.) 3. Nagyka­nizsa 12. 4. Eger 8. Az idős nagymester és világa . . . irodalom és tapasztalat birtoká­ban lehet a legjobb lépést kö­zölni a partnerrel. 1941-ben már országos bajnokságon szerepel­tem a dobogón, Barcza Gedeon és Balogh János mögött. Igye­keztem tudásom úgy is hasznosí­tani, hogy iskolás gyerekekkel foglalkoztam, s ha nem is lettek nagy sakkozók, de észcsiszoló­ként nagyban hozzájárult kar­rierjükhöz. — Miként zajlanak a sakk­csaták a levelezőknél? — Tíz lépésre 30 nap áll ren­delkezésre. Fontos tehát, hogy az ember szinte előre kombinál­jon. Ugyanakkor ki lehet küszö­bölni az összes zavaró tényező­ket, s nyugodtan lehet gondol­kodni a lépéseken. Nemzetközi Levelezési Sakk-szakosztály is működik, ahol ugyanúgy nor­mákhoz van kötve a minősítés. Szekundánsok nélkül, önmagám­ra és a szakirodalomra, a part­ner szisztémája minél alaposabb leles a pilótának — s. o. S! ... s. o. S! ... Segítség! Lezuhantam... el- vérzek . . . Segítsenek! Döbbenetes módon hatott a segélykérés a gépek rádióin, odafenn Kiskunhalas térségé­ben. A vitorlázórepülő-verseny mezőnye a bajba jutott társ ke­resésére sietett. — Hol vagy? Nem látunk ... Hol vagy?... Jelentkezz!... A kérdésre alig érthető hang­foszlány érkezett, később pedig elnémult a földi adó ... Ruzsiczky Pál számára ugyanúgy kezdődött 1985. júni­us 12-e, mint a többi nap. Jó meteorológiai adatok ismereté­ben készült a startra a Duna­újváros melletti repülőtéren. Várta az indulást a 300 kilomé­ter távú Dunaújváros—Kiskun­halas-Szeged és vissza útvo­nal megtételére. Tizediknek startolt. Jól bekötötte magát az ülésbe, lezárta a kabintetöt. előkészítette a térképet. Az in­dító engedélyt adott a startra. A PZL—101-es vontatógép ne­kiiramodott. Nyugodt volt, mint mindig. Izgalomra kevés ok, hiszen több mint 400 órát töltött le­vegőben. Egyenletesen emelke­dett a „szállítmány” a hosszú Ruzsiczky Pál, az életmentő. kötél végén. Hatszáz méter ma­gasságban pilótánk, annak rendje és módja szerint lekap­csolt a motorosgépről. Néhány szárnybillegtetés után átlépte a „rajtvonalat”'. „Viszlát, ko­hászváros!” — vett búcsút a Duna-parti repülőtértől. Mint­egy 2 órányi légiutazás áll a versenyzők mögött, már Szeged felől visszatérőben volt a tár­saság, amikor Imrehegy és Pirító között érkezett a segély­kérés. A földön életveszélyben volt valaki. A pilóták pillanatok alatt siettek segíteni. A ver­senyzők — gépeikkel — négy­ötszáz méter magasságból ku­tatták, pásztázták a környé­ket. Kiskunság fölött, az erdős- buckás területen elsőnek Fá­bián Mihály nyíregyházi piló­ta fedezte fel a földön lévő összetört gépet. „Megvan!” — kiáltotta a rádióba — ott fe­hérük a szőlőtáblák szélén...” A közelben repülő Ruzsiczky is észrevette a lezuhant gép­madarat s azonnal tudta, mit kell tennie. Számára ott, ab­ban a pillanatban befejeződött az aznapi küzdelem. Pedig jó pozícióban volt, amikor feladta a versenyt, hogy életet ment­sen. Közben a többiek riasz­tották a budaörsi helikoptert is. Az egyenetlen terep nem fe­lelt meg a biztonságos leszál­lás követelményeinek, mégis a leszállás mellett döntött. Mély homokba süllyedt Ruzsiczky Standard-Cyrus gépének kere­ke, s hamar megállt a talajon. „Jóságos ég. hisz ez Kövér Ági! ismerte fel az elalélt pi­lótát, aki sokkos állapotban feküdt a gép roncsai között. Rádióján közölte a tényt a többiekkel. . . Gyorsan elvégezte a legszük­ségesebb tennivalókat, előse- gélyt nyújtott, s fájdalomcsil­lapítót adott neki, elkötötte a vérzést, rögzítette a törött vég­tagokat, a szerencsétlenül járt lányt előkészítette a helikopter­szállításra. Hamarosan megér­kezett a forgószárnyas gép, amely a budapesti Péterfy Sándor utcai kórházba szállí­totta a sérültet. Egy nyíregyházi fiatalember, az aranykoszorús pilóta — az Eötvös Loránd Tudomány- egyetem elsőéves hallgatója — csupa jelesre vizsgázott. Bá­torságból, emberszeretetből és sportszerűségből. „A Minisztertanács Életmen­tő emlékéremmel tüntette ki Ruzsiczky Pál Nyíregyháza, Hímes utca 36. szám alatti la­kost. A kitüntetést dr. Gajdó- csi István, a Bács-Kiskun me­gyei Tanács elnöke a napok­ban Kecskeméten adta át a bá­tor fiatalembernek.** Kovács György Lif Vajúdás után Baktán Kegye, aki elhitette, hogy nincs lehetetlen Köreiket rótták a baktalóránt- házi focisták a pálya szélén, majd gimnasztikázfcak, különbö­ző gyakorlatokat végeztek, mi­közben a pálya közepén Vida Károllyal, a csapat gazdasági vezetőjével és Kormány Bélával, az ügyvezető elnökkel éppen róluk beszélgettünk. Kegye Ist­ván, az edző inkább csak fi­gyelt — hiszen az együttes múlt­ját ő elsősorban csak hallomás­ból ismeri — s közben játéko­sainak edzését irányította. Be­szélgetésünkön sok minden szó­ba került, s a csapat történeté­nek utolsó felvonásáról Vida Károly a következő történetet mesélte el. — A területi bajnokságból ki­esett csapat kilátástalan helyzet­be került egy évvel ezelőtt. Tí­zen távoztak csapatunkból, akik között ott volt Borbély Attila. Kozma József, akik azelőtt NB I-es játékosok voltak. Kétséges­sé vált az is, hogy egyáltalán indul-e a csapat a megyei I. osztályban. Végül Jánvári József vette át az edzői teendőket, s rendkí­vüli feladatok nehezedtek rá. Igazi kapussal sem rendelkeztek. Ezek után keserves mérkőzések következtek. s a nézők sem tudták fékezni indulataikat. így kerülhetett sor három mérkőzés­re szóló pályabetiltásra. Később Jánvári József nem vállalta az edzpi feladatokat, s elterjedt a hír,* hogy visszalép a csapat. — Ekkor történt — folytatta Vida Károly —, hogy egy idegen­ben játszandó mérkőzés előtt Juhász Sándor — akinek egyéb­ként annyi köze van a csapat­hoz, hogy szereti a focit — ösz- szeszedte a játékosokat, s a mérkőzést lejátszották. Az ifi­csapat összeállítására már nem futotta erejéből, így ők nem mérkőztek aznap, amiért 2 bün­tetőpontot vontak le, s ennek a levét most isszuk. — Ezek után Baktalórántházán senki sem hitt abban, hogy ez a csapat talpra tud állni — foly­tatta Kormány Béla. — Az új edző, Kegye István volt az egyetlen, aki hitt bennük, s já­tékosaival elhitette, hogy még nincs vége mindennek. A szur­kolóknak újra öröm a baktai mérkőzésekre kilátogatni. % Kegye István eddig fél füllel figyelte beszélgetésünket, s a végén azért hozzátette: — A felkészülést januárban kezdtük, amihez a vezetés min­den támogatást megadott. Aztán az is kiderült, hogy ez a csa­pat nem is olyan rossz, mint ahogy azt a táblázat mutatta, és úgy döntöttünk, hogy kemény munkával megkíséreljük a benn­maradást. Ehhez az is hozzátar­tozik, hogy ha mégsem sikerül­ne, akkor a munka gyümölcsét a megyei II. osztályban kama­toztatjuk. Az alapozás jól sike­rült, s a jó eredmények eléré­sében az idősebb játékosok élen járásával — Győrfi Dezső, Klé- ninger László, Kozma Béla, Réti Ferenc, Gdovin János — a csa­pat maximálisan teljesítette az elvárásokat, amihez a fiatalok teljesítménye rendkívül sokat je­lentett. Azt igazán senki nem hiszi, hogy egyik napról a másikra bármi is megváltozna Baktaló­rántházán. Igaz, öt mérkőzést sorozatban nyert a csapat, de másik öt még hátra van. Egye­lőre ennyit a baktai fociról. Re­mélhetőleg a bajnokság végére több jót írhatunk róluk. Kertész Sándor

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom