Kelet-Magyarország, 1986. május (43. évfolyam, 102-127. szám)
1986-05-28 / 124. szám
1986. május 28. Kelet-Magyarország s Történelmi takarékosság M a több. mint négymil- liárdan élünk a földön. Az ezredfordulóra leszünk úgy 6,5 milliár- dan. A jövő század húszas éveire 10 milliárd az előrejelzés, 2100-ra SO milliárdot jósolnak. Ma még lélegzik a világ, bár egyre rosszabb levegőt. A mind több gépkocsi, a gyárak ezrei, a levegő szennyezése általában azon-; ban felveti a kérdést: vajon mit kell a tüdőnek befogadni holnap? Fenyegető a melegházhatás, amely földünk klímáját képes megváltoztatni. A kérdés: lehet-e takarékoskodni a holnap levegőjén ? De gondoljuk végig: a termőterület a világon alig növelhető. Az intenzív termelés mind több vegyi anyagot emészt fel. Szükségszerűen? Vágy lenne más, egészségesebb megoldás?... Fantasztikus tömegű veszélyes hulladék. háztartási szemét keletkezik. Földjeink minősége veszélybe kerül, s mind több helyet foglal el a hulladék. Szabad-e takarékoskodni azon. hogy égetőket építsünk? Hogy mentsük a.menthetőt? De itt vannak a nyersanyagok. A korlátlan s pazarló kitermelés vajon mit hoz néhány évtized múltán'.' Egyre-masra ejtjük a sebet a föld felszínén, hogy kiaknázzunk mindent, ami található. És holnap? Mi lesz a megrabolt földek helyén, melyek nem teremnek? És mind ezzel egy időben a vizek is egyre^szennyekettebbek. A folyók éppúgy, mint a felszín alattiak, a talajvizek. Vajon mibe kerül majd mind mélyebbre fúrni, odáig, ahol talán még iható vizet talál az ember? Csökönnek erde- ink a világban: i97Ö-ben még a föld 1 4 része volt erdő. ma már csak 1 5, 2000-re alig 1 6-od rész lesz az. Irtjuk a legjobb levegőtisztítót, ezzel megfosztjuk magunkat a legolcsóbb légtisztító eljárástól. Futó felsorolás ez, csupa jelzés. Nem tagadottan ijesztő felsorolás. Olyan dolgokról van szó, melyek megoldása részben már ma a mi kezünkben van. Mert aligha találunk olcsóbb megoldási a jövő védelmére, mint a mai gondos, takarékos életet. A mai ráfordítás a környezet védelmére olcsóbb, mint lesz valamikor az életbenmara- dásra kiadott összeg. A ma körültekintő intézkedései kétségtelenül pénzbe kerülnek, de a tét hatalmas. A mai és holnapi élet, s ami ezen túlmutat: hagyunk-e olyan világot magunk után, ahol lesz dalos madár, belélegezhető levegő, pihenésre alkalmas fű, termésre jó föld. iható víz. A mai takarékosság — történelmi takarékosság. A mai ráfordítás — történelmi beruházás. Ügy éreztem, hogy ' az OKTH elnökének nyíregyházi előadása, amely* megdöbbentő képet festett, s halaszthatatlan feladatokat jelölt meg, elgondolkodtatta a hallgatókat. A környezetvédőket, az ipari, egészségügyi, vízügyi, erdészeti szakembereket, a pedagógusokat, mezőgazdákat. Ma mondhatjuk: Szabolcs-Szatmárban még viszonylag jó is a helyzet. De az is köztudott: a környezel védelme nem szűkülhet megye- és országhatárok közé. A történelmi feladatból nekünk is részt kell vállalnunk. De ahhoz, hogy tékozlásainknak gátat vessünk, ahhoz mindenki hozzájárulása kell. (bürget) Központ és egység A megyei tanács ipari osztálya által készített — felmérés teljes képet ad a Szabolcs-Szatmárban gazdálkodó gyáregységek helyzetéről. A tanulmányt az MTESZ közelmúltban megtartott elnökségi ülésén ismertették és értékelték. Mintegy száz ipari cég van jelen a megyében. Ezek majdnem fele gyáregységként, esetleg leányvállalatként egzisztál. A szőkébb pátria 'iparának termelési értékéről hozzávetőlegesen ötven százalékkal részesednek ezek az üzemek, az ágazat dolgozóinak 46 százaléka található itt meg. Szembeötlő, hogy ak utóbbi évek jelentős fejlődése ellenére a megye nem önálló üzemei mindössze 44 közgazdászt és 8 jogászt foglalkoztattak. Ami viszont már elképesztő lehet, nem is igényelnek sokkal többet. A diplomások ilyen alacsony száma már csak azért is indokolatlan, mert az egységek vezetőinek jó része csak középfokú iskolai végzettséggel rendelkezik. A legjellemzőbb gazdasági gazdálkodási mutatókat figyelembe véve némi arány- és súlyelt^lódás volt tapasztalható az önálló cégek javára a VI. ötéves, tervciklus idején. Ennek oka elsősorban abban keresendő, hogy az általános beruházás csökkenése jobban sújtották a vidéki telephelyeket, üzemeket, mint a központokat, illetve akik a maguk urai. Magyarul: Szabolcsban a kevésből is kevesebb jutott fejlesztésre. a termelés bővítésére. így aztán semmi meglepő nincs abban, hogy a gépek, berendezések egyre avultab- bak. Az elhasználódás mértéke általában 50 százalékos, a nullára leírt gépek a működtetett masinák ötödét teszik ki. Különösen aggasz. tó a helyzet a könnyű- és a faiparban. Annál elgondol- kodtatóbb, hogy a gyáregységek vezetőinek túlnyomó többsége a valóságosnál sokkal jobbnak ítéli meg saját technikai színvonalukat. Kimondva furcsán hatott a felmérés megállapítása, miszerint a központ-gyáregység viszonyban — 18 évvel 1968 után — a direkt irányítás jegyei fedezhetők fel. Az utasításos rendszer tovább élésében nagy szerepet játszik a központ félelme az elszakadási, önállósulási törekvésektől. Más szemszögből nézve viszont gyakran találkozni olyan gyáregységvezetői magatartással, amely a jelenlegi állapotok tartóssá tételét célozza, lévén a naturális tervmutatók megtartása. viszonylag probléma- mentes feladat, mert kiváló alkalmat ad a felfelé- mutogatásra, az elhárító hivatkozásra. Az önállóság, önelszáfnolás körül jelenleg meglévő feszültségeket. félelmeket várhatóan oldani fogja, hogy az új vállalatirányítási rendszerben ugyanezek a kérdések teljesen más alapon vetődnek fel. Persze azt senki sem hiszi, hogy a vállalati tanácsok önmagukban teljes megoldást hoznak. Sztancs János Naponta 48 fonna friss kenyér készül a nyíregyházi Orosi útüjtenyérgyárban. Képünkön: Sinid András gépsorkezelő ellenőrzi a kemencéből kijövő kenyereket. (Farkas Zoltán felvétele) „Á cipőd* ha kilyukad*./1 Megjavítja a cipész? „A cipőd, ha kilyukad, megjavítja a cipész" — szólt a sláger nemrég hazánkban. Nos, a szövegírót abszolúte nem lehet azzal „vádolni”, hogy mélyenszántó gondolatok barázdálták agyát, mikor e sorokat papírra vetette. De még azzal se, hogy igazat írt. Mert hol vannak már azok a boldog idők, mikor a lyukas cipőt gond nélkül meg lehetett javíttatni! Igaz. a nagyobb településeken. ahol a szolgáltatások színvonala úgy ahogy kielégíti az igényeket, még hagv- ján. De a kisebb falvakban...! Megyénkben ma megközelítőleg hatszázezer ember él. Ez legalább kétmillió pár lábbelit jelent. És ismerve a cipők minőségét, strapabíróságát, azt is jelenti, előbb vagy utóbb legalább egymillió pár vár javításra. Csak a megyében. Ahol a cipészek száma a legóvatosabb becslések szerint se haladja meg a százötvenet! Ipar — özvegyi jogon Ám jó részük azoknak is a városokban várja a kuncsaftokat. Mit tehet hát az uszkai, az urai vagy az új- kenézi polgár, ha kilyukad a cipője? Buszra ül, s irány Fehérgyarmat, Mátészalka. Kis- várda. Végjük a megye második legnépesebb városát, Mátészalkát. Itt. ahol valamikor egymást érték a bőrösök, csizmadiák, cipészek, ma egyetlen egy főhivatású szakember dolgozik, de ő is az úgynevezett özvegyi jogon folytatja* az ipart. Ám ez mind semmi. Csenger környékét nem számítva, az egész volt szálkái járásban se dolgozik egynél több szakember, ő is csak nyugdíjasként. A megye illetékes vezető szakemberei is rájöttek a helyzet tarthatatlanságára. Arra próbálják ráVétini a fiatalokat, de a kevésbé fiatalokat is, hogy minél többen válasszák hivatásul ezt a szakmát. A múlt évben nyolc tizenévest sikerült beiskolázniuk, az idén viszont már csak heten jelentkeztek a képzést biztosító nyíregyházi szakmunkásképző intézetbe. Próbálkoznak a felnőttek körében is A megyei tanács és a KIOSZ megyei titkársága szervezésében tízhónapos tanfolyamot hirdettek, jelentős kedvezményekkel. Bárki jelentkezhet ide, ha csak egy icipici köze is volt valamikor a szakmához. Eddig heten jelezték, hogy megpróbálkoznak a szakmunkás-bizonyítvány megszerzésével. Vesxíeft presztízséből Mi lehet az oka, hogy a szakma- ennyit vesztett a presztízséből? Első helyen majd mindenki az anyagi megbecsülés hiányát említi. E sorok írójának volt szerencséje beszélgetnie egy idős mesterrel. Eszmecserénk közben toppant a parányi műhelybe egy férfi, két szandált hozott. Harminc forint, mondta a mester. Majdnem szégyenkezve vallotta be később, jó három órát kell majd rászánnia arra, hogy az a lábbeli ismét hordható legyen. Tízforintos órabér. Négy évtized szakmai gyakorlat után. Többet nem is kérhet, mert a tarifa köti a kezét. A még aktív cipészek azonban nemcsak az alacsony kereseti lehetőségre panaszkodnak. A megyében rengeteg, a javításhoz szükséges kellék krónikus hiánycikk régóta, de az ilyen profilú üzletekből is elkelne még jó néhány. Képtelenség: a géber- jéni mesternek Miskolcra kell mennie anyagért. A jó szándék nem elég A hozzáértők szerint főleg e két tényező az oka, hogy mind több igazi cipész hiányzik a megyéből. S hiába a jelentős adókedvezmény, s hiába a társadalmi igény, a mesterek mind kevesebben lesznek. De nemcsak a cipészek ! Ma több mint félszáz olyan szakmát tartanak számon, melyek művelőinek az illetékes tanács rögtön kiadná az iparengedélyt, ha az illető nem követett el valami főbenjáró bűnt. Nemhogy szakmunkás-bizonyítványt, de még szakmai jártasságot sem kérnek. Akkora szolgáltatásaik iránt az igény. Ám a legtöbb esetben hiába az engedélyező szerv jó szándéka. Mint a cipészeknél is, akik egvre fogyatkoznak. Egyetlen megoldás kínálkozik: ha a cipőgyártó szövetkezetek, vállalatok szakemberei vesznek le vállukról mind nagyobb terhet, í ha a szükség úgy hozza — bár ne lenne rá szükség —. ők lépnek majd egykor a helyükbe. Nagyipari szervezettséggel. kéziipari minőséggel. Balogh Géza N Költözködés A zt sem tudom» hol áll a fejem. Kitakarítottuk, rendbe hoztuk az újat. Már ott alszunk, onnan megyünk dolgozni, de a bútorok egy része még a régi lakásban maradt. Ha minden igaz, a hétvégén mindent sikerül átpakolni, de utána következik a régi festése, takarítása, mert csak így veszi át az OTP. A jövő héten azzal is végzünk, végre megpihenhetünk egy kicsit. — mesélte valaki a buszon ismerősének. Karikás szemei, fáradt tekintete bizonyította, hogy nem túlzott, valóban sokat dolgozott az utóbbi időben, s kevés maradt alvásra. Megértőén bólogattam magamban, és csak azért nem szólaltam meg, mert nem akartam elkeseríteni. Szegény, naiv ember! Azt hiszi, ha ezeket a munkákat befejezte, véget ér a költözködé- si hercehurca. Persze ami a fizikai erőfeszítéseket illeti, valóban megpihenhet kicsit, bár a hivatalok, intézmények, szolgáltató vállalatok körbejárása még úgy is megterhelő. Először is át kell jelentkeznie a, tanácson az új lakcímre, közölni kell ezt a tényt a gázosokkal, villanyosokkal, a távfűtőkkel, tudni keli az új címet a postának, nehogy a régi helyre kerüljenek kedvenc újságjai. Satöbbi satöbbi. Hacsak . . . Hacsak nincsen akkora szerencséje, hogy az ő tanácsa is felfedezi azt a módszert, amire Egerben már bevált gyakorlat van. Az ügyfélszolgálatnál ott minderre egyszerre keríthetnek sort. Az átjelentkezéssel együtt minden ilyesmit elintézhetnek. Néhány ládika áll ugyanis a falon, benne formanyomtatványok. Ezeket helyben kitölthetik, s a következő napon minden szolgáltató vállalat tudomást szerez a címváltozásról. Az Egri Városi Tanács olyan egyezséget kötött ezekkel az intézményekkel, hogy a hivatalsegédeik mindennap délutánján bejönnek az ügyfél- szolgálati irodába, s elviszik a kitöltött nyomtatványokat. Ugye milyen egyszerű? P. D. G yümölcsfáit metszette id. Bakti István, mikor nemsokkal ebéd után hozták a hírt. hogy Flóratanyán ég az erdő. Á metszés félbeszakadt, s percek múlva Nagy Miklóssal. Lovász Zoltánnal, és fiával, ifjabb Bakti Istvánnal már úton voltak oltani a tüzet. Kovalcsik János busszal ig'ye- kézett utánuk. Flóratanyán ekkor már legalább 30 hektár erdő égett, s a lángok a „Önkéntes” emlékek ÉG AZ ERDŐ! fenyvest fenyegették. Az ötezer literes tűzoltókocsival elkezdték az oltást, majd tovább kelleti menni, mert a tűz az adótorony felé terjedt. Idősebb Bakti István mégis megállította a kocsit. Egy lángoktól ölelt tisztáson hét kis őz loporgott. majd néhány perc múlva kimenekültek azon az ösvényen, amit az önkéntes tűzoltók tömlőiből kisugárzó víz nyitott számukra. Továbbmentek, s megakadályozták, hogy az adótorony is lángot fogjon, s a fenyvest sem érte el a tűz. Ezt követően folyamatosan érkeztek a tűzoltók, s a hivatásosak, önkéntesek együtt fékezték, meg! a' lángokat. Este hat órakor meleg vacsora várta Bakti Istvánt. aki 1938 óta önkéntes tűzoltó, és harminckét éve önkéntes tűzoltóparancsnok Baktalórántházán. Akkor is víztömlő volt a kezében. amikor meglátogattam. de ez kicsi volt, s csendesen csordogált belőle a víz a virágokra. A szobában ültünk le beszélgetni, a negyvennyolc. önkéntes tűzoltóként eltöltött évekről. s volt mit mesélnie. — Egyszer egy forró gázpalackot a kezemben hoz- tam ki az iskola épületéből, ahol gyerekek voltak. Elég lett volna egy rossz mozdulat, és katasztrófával végződhe- letl volna az eset. Boglyatanyán a magasfeszültségű vezeték alatt égő szénaboglyákat oltottunk, és sikerült megakadályozni, hogy a tűz ne érje el az akoli, ami tele volt állatokkal. — A legszörnyűbb az. amikor már nem tudunk segíteni. Nyírmadán egy égő házból sikerült kimentenünk két gyereket. de a, harmadikat már nem ... Vaján is kudarccal végződött egy másik kísérletünk, ahol nem tudtunk segíteni egy idős emberen, s ő is a lángok közt lelte halálát. A fotók is őrzik a régi emlékeket. — Nagyon jó kis csapatunk van. közülünk még senki nem mondta, hogy nem jön, mindenki tudja mi a kötelessége. A felszabadulás után úgy szedtük össze a tömlődarabokat, sisakokat, csákányokat. s aztán naponta jártunk a tanácsra, a tűzoltószertár építésé miatt, s végül az is lett. Aztán előkerülnek az elismerést jelző oklevelek, érmek is. Az asztal hamar megtelik velük, amik között az ezüstkoszorús szolgálati érem mellett ott van a Tűzrendészen Érem arany fokozata is. Van kél szép fiam. mindkettő már úttörő kora óta önkéntes tűzoltó, s lassan már a négy unokám is velőink jöhet. Kertész Sándor
