Kelet-Magyarország, 1986. május (43. évfolyam, 102-127. szám)
1986-05-26 / 122. szám
1986. május 26. Kelüt-Magyarország 3 © KÉRDÉSEIRE unmszoi az iparcikk kiskar vállalat igazgatója, Iyanov István Kinek a kötelessége, feladata visszaküldeni a gyártó vagy szállító cégnek a hibás árut. legyen az ruha, cipő, műszaki vagy egyéb cikk? — kérdezi Laskai lstvánné nyíregyházi olvasónk. — A vásárlók minőségi kifogásának intézését a 13 1978. (III. 1.) MT rendelet szabályozza. A rendelet 3. paragrafus 1. bek. értelmében a hibás árut a forgalmazó kereskedelmi egység (bolt) köteles a szállító vállalatnak visszaküldeni. A szállító vállalat továbbküldi a hibás terméket a gyártó cégnek, az ehhez kapcsolódó és megfelelően szabályozott ügyintézési formák alapján. A fenti rendelet minden árura vonatkozik, ruha-, cipő-, műszaki és egyéb cikkekre. Nyíregyháza az egyedüli olyan megyeszékhely, ahol nincs Do- mus Aruház. A Kőlaposon létrehozott új bútorbolt ellátása véle. ményem szerint rosszabb, mint ami azelőtt volt — teszi szóvá Hódi János Nyíregyházáról. — Az 1985. április 1-gyel megnyílt Nyír-Domus Áruház készletét 9 millióról 19 millióra, majd 1986-ban 25 millióra növeltük. Jelenleg áruházunkban az országban gyártott valamennyi bútor megvásárolható és a Domus Áruház központján keresztül az import exkluzív bútorokkal is vásárlóink rendelkezésére állunk. Gondot jelent még mindig a közkedvelt és keresett Zala Bútorgyár és a Székesfehérvári Bútoripari Vállalat által gyártott elemes termékeket a keresletnek megfelelően kielégíteni. Ezen sajnos nem tudunk változtatni, mivel elosztásos rendszerben kapjuk, a Nyír- Domus Áruház részére diszponált mennyiség messze a kereslet alatt marad. Véleményünk szerint az országban működő Domus-áruhá- zak választékával mi is rendelkezünk. Igaz-e. hogy lesz Domus Aruház Nyíregyházán, ha igaz, mikor és hol? — kérdez] Marosi Tiborné Nyíregyházáról. — A Belkereskedelmi Minisztérium és a megyei irányító szervek állásfoglalása alapján a VII. ötéves terv végére valóban megépül a Domus Áruház Nyíregyházán. Terv szerint a Vay Ádám körúton, a Kossuth Lajos utca és a Dózsa György út által behatárolt területen. A megyében sok szép cipő és csizma készül az ipari szövetke. zetekben. Miért nem lehet ezeket az iparcikk kiskereskedelmi vállalat boltjaiban megvásárolni? — kérdezi Tárnái László- né. — A megyénkben lévő cipőgyártó vállalatokkal, szövetkezetekkel jó kapcsolatunk van. Azonban termékeiket elsősorban exportra gyártják, ezért boltjainkban csak korlátozott mennyiségben kaphatók. Az ország más részein sokkal jobb a gyermekruha-választék, mint a szabolcsi boltokban, pedig itt születik a legtöbb gyerek. Miért nem veszi ezt figyelembe a vállalat? — kérdezi Diószegi Jánosné Kisvárdáról. — Vállalatunk üzletpolitikai célkitűzései között — a megyei sajátságokat szem előtt tartva — kiemelt feladatként szerepel a gyermek- ruházati cikkek ellátásának biztosítása. Boltvezetőink élnek a többcsatornás árubeszerzés lehetőségével, számos nagykereskedelmi vállalattól és termelőtől történő beszerzésekkel törekszenek a megfelelő választék kialakítására. Több esetben tapasztaltam, hogy egyes cipöfélék ára a Nyírfa Áruházban sokkal magasabb volt, mint a Kelet Áruházban. Miért van ez? — kérdezi Kasik Jánosné nyíregyházi olvasónk. — Az érvényes árrendelet lehetőséget ad a szabadáras termékeknél az áreltérésre. Ennek során azonban figyelembe vesszük más cipőt forgalmazó boltok fogyasztói árait is, ugyanazokra a termékekre vonatkozóan. Az esetleges magasabb árakból származó árrés más termékek alacsonyabb áraiban, illetve engedményes értékesítési akciók során visszaadjuk a kedves vásárlóinknak. mint ahogy az elmúlt héten a Zrínyi Ilona utcai cipőbol- tunkban 40 százalékos engedménnyel nyári cipővásárt tartottunk. Korábban a Nyírfa Áruházban gyakran rendeztek szovjet heteket, s ezek népszerűek voltak, mert sok olyan termékhez juthattunk. ami máskor nem hozzáférhető. Miért marad ez el mostanában? — kérdezi Kovács Arpádné Nyíregyházáról. — Éppen a kedves vevő által említett népszerűségre való tekintettel 1986-ban tervezzük ismét a szovjet hét megrendezését Nyírfa Áruházunkban. Akár a Skála, akár a Centrum különleges termékekkel csábítgatja a vásárlókat. Miért nem teszi ezt az iparcikk-klsker is? — kérdezi Dicső Arpádné olvasónk? — A Skála- és a Centrumvállalatok országos üzlethálózattal rendelkező kereskedelmi vállalatok, önálló exportimport joggal rendelkeznek, évek óta kialakult külföldi kereskedelmi kapcsolatuk van. Nagyságuknál fogva képesek egyes gyárak termelő kapacitását lekötni és ez lehetővé teszi, hogy egyes cikkek értékesítésénél monopolhelyzet alakuljon ki. Nagy szériás termékeket is tudnak gyártatni, mivel az egész ország a felvevő piacuk. Az Iparcikk Kisker. Vállalat „csak" megyei kereskedelmi vállalat, így lehetőségei jóval szerényebbek. Mi mennyiségben sem tudunk a termelőüzemeknek partnerei lenni, mivel forgalmazási lehetőségeink döntően a megye határain belül maradnak. A választék bővítése céljából megyén belül is, megyén kívül is keressük a partneri kapcsolatokat a termelőüzemekkel és a mi lehetőségeinkhez képest ezek a kereskedelmi kapcsolatok jók (kishatár- menti és áruházi cseréből származó beszerzések stb.), de versenyezni nem áll módunkban olyan nagyságrendben, amelyet az országos két nagy vállalat képvisel. B. J. Nyíregyházi harmonika Vásárdíj a Taurusnak Egy nagydíj és egy vásárdíj a Taurus Gumiipari Vállalat mérlege az idei tavaszi BNV-n. Nagydíjat nyert a tengeri olajfúrótornyokhoz készített mélyfúró tömlő termékcsalád. A vásárdíjjal jutalmazott termék a nyíregyházi gumigyár által készített új alapanyagból gyártott csuklós autóbuszt összekötő harmonika. Korábban az Ikarusz 260-as autóbuszokhoz gumiból készültek ezek a termékek, a vásárdíjjal jutalmazott harmonika, formába fröccsöntött, enyhén habosított puliuretán alapanyagú. Ezzel a nyersanyaggal egy új anyagféleség jelentkezik a Taurus palettáján. Üjat jelent a technológia is, valamint az, hogy a hozzá tartozó gépek egy részét is a Taurus gépgyára készíti. Az új technológia segítségével lényegesen értékesebb terméket, kisebb ráfordítással tudnak előállítani. Az új harmonikacsuklót már nemcsak a megszokott fekete színben tudják majd gyártani, hanem rövidesen megjelenhetnek a tetszetős, pasztellszínekben készült elemek is. Ezzel az alkatrésszel szereli már az Ikarusz az új, 300-as és 400-as csuklós típusait, és már a jövő év elejétől a hagyományos autóbuszok számára is csak ezeket gyártják majd. Lehetőség van arra is, hogy a csuklós trolibuszok és villamosok számára is készüljenek majd új típusú harmonika elemek a nyíregyházi gyárban. Egyébként kiállították az idei vásáron a mezőgazdasági abroncsgyár termékeit is. Ma már 18 nagyméretben gyártanak világszínvonalon radiál abroncsokat, ehhez jön néhány diagonál szerkezetű gumiköpeny. A fejlődés útja — és ebből is kaphatnak ízelítőt a Taurus standján a vásárlátogatók — az összkerék meghajtású traktorokhoz készített abroncsok választékának a bővítése. Állandóan visszatérő igény, hogy ne csak haszonjármű- vek, hanem személygépkocsik részére is készítsen radiál abroncsokat a Taurus. Nos erre még néhány évet várni kell, bár nem vette le napirendjéről a vállalat műszaki gárdája. Ehhez azonban fél kell kutatni a piacot, a beruházáshoz szükséges tőkét, és nem utolsó sorban azt a technikai, technológiai hátteret, amely ma a világ- színvonalat képviseli. Erre pedig reálisan csak a mostani ötéves terv végén, a következő elején lehet gondolni. Horváth Péter Gülbaba a sivatagban fl vajai tsz kísérlete Kuvaitban De mi lesz akkor, ha elfogy egyszer az olaj? Erre Kuvaitban is gondolnak. Fejlesztik az ország iparát, mezőgazdaságát. A sivatag terméketlennek hitt homoktalaját is termőre kívánják fordítani.'De lehet-e egyáltalán a sivatagi körülmények között zöldségféléket, avagy bármi mást termeszteni? Lehet, de költséges és ezt éppen egy szabolcsi termelőszövetkezet, a vajaiak igazolják. Három hektáron A vajai Rákóczi Termelő- szövetkezet évekkel ezelőtt létrehozott egy olyan vállalatot (az Agroindrusti-át), amely külkereskedelmi joggal is rendelkezik. Fő részvényes 51 százalékkal a tsz. Nos, ez a vállalat három évvel ezelőtt megbízást kapott burgonya és más zöldségfélék termesztésére sivatagi körülmények között. A kísérletre egy háromhektáros területen rendezkedtek be. A sivatag homokját és az öntözővizet kivéve a kísérletben minden magyar, sőt a burgonyafajták közül az egyik kimondottan szabolcsi, a neve gülbaba. Ez a jó ízű, küllemre is tetszetős krumpli a honi köztermesztésből már több mint egy évtizede kiszorult. A kuvaiti sejkség nem arról híres, hogy ott virágzó a mezőgazdaság. A sivatag csak olajat terem, de azt mérhetetlen bőséggel. A Perzsa-öböl északnyugati partján a kőolaj-kitermelés negyven évvel ezelőtt kezdődött. Az olaj- tartalékokat akkor több mint 8 milliárd tonnára becsülték. Az olajból származó dollármilliárdok a kis ország (területe 15 540 négyzetkilométer) valamivel több mint 200 ezer lakosának gondtalan jólétet biztosít. A másik fajta a somogyi sárga. Sós vízzel öntöznek Milyen eredménnyel folynak a kísérletek? Iklódi László, a vajai termelőszövetkezet elnöke néhány hete Kuvaitban járt és a február végi burgonyabetakarítást követően frissek az adatai. A burgonyatermés hektáronként 35 tonna volt, jóval több. mint amennyit mi itt el tudunk érni. A burgonyát öntözik. A kuvaiti víz sótartalma nagy, a burgonyát ez nem zavarja, eltűri. Nem így az egyéb zöldségféle, az uborka, paprika, paradicsom a sós víztől elpusztul. A paprikát, uborkát, paradicsomot szintén öntözéssel, dupla falú vízhűtéses fóliasátrak alatt termesztik. (Érdekesség, hogy amíg nálunk a fólia a napenergia jobb hasznosítása miatt előnyös. Kuvaitban a helyzet fordított. Ott a fólia a naptól és a nagy melegtől védi a növényt.) Ami az eredményeket illeti, uborkából négyzetméterenként 12 kilogrammot szedtek és hasonlóan jó volt a termés paradicsomból és paprikából is. Egyetlen bökkenő van csak, sokba kerül az öntöző víz sótalanítása. így a termelés költségei magasak. A magas termelői ár vonatkozik az egész kísérletre, dé a kuvaitiaknak megéri, hiszen a sivatag meghódításáról van szó. Megkettőzik... A kísérletet Vakrában két magyar mérnökcsalád irányítja. A megrendelők az eddigi hároméves eredményekkel elégedettek, amit bizonyít, hogy most hat hektár művelésére kötöttek szerződést. A magyar felek véleménye is az, van perspektívája a sivatagi zöldségtermesztésnek. Seres Ernő „Paszufy, krumpli a mi álmunk, de mi fogyni nem kívánunk ..Nem kell sok töprengés, hogy kitaláljuk: ez a részlet egy csasztus- kából származik, negyven esztendővel ezelőtt született. Szombaton újra elhangzott Nyíregyházán — ötvenes éveik derekán járó férfiak és nők szájából mo- solygósan-fátyolosan. Volt népi kollégisták gyűltek össze a megyeszékhely egyik öreg épületében, a Véső utcán. Kollégium működik itt ma — mely négy évtizede alakult, s az első lakók közül többen is itt voltak a találkozón. A Benczúr Gyula Népi Kollégium egyike voLt az öt új intézménynek 1946-ban — egy időben alakult a Bessenyei György, Petrőczy Kata, Rozgonyi Piroska, Áchim András nevét viselő népi kollégiumokkal, melyekben tanulni akaró szegény sorsú paraszt- és munkásgyerekek kaptak helyet. Kissé talán korainan tűnhet a megemlékezés, hiszen csak júliusban lesz negyven éve annak, hogy Búcsú és emlék A kollégiam csasztuskája közrebocsátották a felhívást a népi kollégiumok szervezéséről — ám sajátos ok késztette arra a volt diákokat, hogy most találkozzanak. A Benczúr kollégium megvénült épülete hamarosan eltűnik — lebontják. Búcsú is volt hát ez az összejövetel: a régi termektől-falaktól köszöntek el meghatódva a régi népi kollégisták. „Emlékeztek?..." — ez volt az első szó sok-sok mondat előtt, és sorra előkerültek tarka emlékek. A falvakban tartott színi előadások, melyek Tejében élelmet kaptak a kollégisták, a ruhák, melyeket hár- man-négyen hordtak felváltva, a nagy viták, a szűkös ebédek, a lelkesedés, a világforgató szándékok emlékei. Régi papírok kerültek elő, ismerős nevek röppentek föl, csínyeken nevettek, eltávozott társak említésekor halkult a szó. Hallgatom őket én, aki akkortájt jöttem a világra, hallgatják őket az asztalnál ülő mai kollégisták, akik számára régmúlt történelmi idő 1946. A mesélők, az emlékezek akkoriban voltak annyi idősek, mint ma ők. Fürkészem őket — mi a közös, mi lehet a hasonló vagy azonos a negyven év előtti és a mai diákokban? Az életkor? Az apró titkok, a nagy szerelmek, a döcögő vagy rohanó tanulás? Ezek is. De ezzel vége is a hasonlóságnak. De ezzel vége is a hasonlóságnak? Fájdalmas, ha ez igaz lenne. Akkor hol a lelkésedés. a hit, hogy mi meg tudjuk változtatni a világot? „Tudjátok, érdekes, hogy éppen most kezdődött a KISZ kongresszusa ... — mondta valaki a találkozón. — A ma fiataljainak, ha más körülmények közt is. de legalább annyi gondjuk, annyi megoldásra váró feladatuk van, mint nekünk annak idején. Nem hiszem hát, hogy kevesebb lenne a dolguk, s hogy ne tudnának valamit nyújtani nekik az akkori események, emlékek idézésével.. A látszólag hiányzó lelkesedés, hit ott lappang valahol a mai kollégistákban és nem kollégistákban is, a fiatal ma is képes lobogni, tűzbe jönni. Célt, értelmes célt kell felmutatni neki. S akkor máris tűnőben a látszólag irdatlan távolság, amit ez a négy évtized jelenít ... Ebédre rántott leves és kukoricadarás káposzta volt, utána krumplis pogácsa és víz. Mint régen. A régi és a mai kollégisták jő étvággyal, együtt ebédeltek (tarnavölgyi) iBjoponfa érkeznek vá- Im laszok az illetékesektől a Kelet-Ma- gyarországban közölt írásokra, illetve olvasói levelekre. Nagyon tanulságosak ezek a hivatalos válaszok. Többnyire két nagyobb csoportra oszthatók. Ha a szituáció „fehér-fekete", a válasz általában jó, mert intézkedtek, remélik, hogy az együttműködés kölcsönösen gyümölcsöző volt. A másik nagyobb csoport az erősen jogi színezetű válasz. Könnyen lehet, hogy a levélírónak ez esetben is igaza (némi iga_ za) volt, ám ezt az illetékes nevében eljáró nem szívesen ismeri el. A múlt héten, szerdai lapunkban két példa is volt ez utóbbira. Az egyik téma az „átrendezett” munkanapok során május elején alkalmazott autóbuszmenetrend volt: azt bíráltuk, miért■ közlekedtek a buszok ünnepnapi menetrend szerint május 3-án. Igazán szimpatikus választ küldött a Volán: nagyobb figyelemmel fogják kísérni az ilyen áthelyezett munkanapokat, rugalmasan sűrítik a járatokat, ha kell. Ám ezt az igazán kellemes, jó választ agyonütötték az „ásznak” számító mondattal: „A menetrendi naptár meghatározása nem vállalati hatáskör, attól nem térhetünk el.” Azóta sem fér a fejembe: egy önálló vállalat a rugalmas gazdálkodás mellett — amire egyébként számos jó példát szolgáltatott már eddig is — miért takarózik egy ilyen általános jogi szöveggel. Aminek ráadásul a 76 „rásegítő" járat eredményeképpen amúgy sincs nagy jelentősége. Egy másik alkalommal a vásárosnaményi úton épített autóbuszöblök miatti sebességkorlátozás indokolatlanságát tettük szóvá. Az autóbuszok már használhatták az új megállókat, ám az autósok még napokig nem vehették vissza az utat, azaz kényszerültek sebesség- korlátozásra. Mi több, a közlekedésrendészet (formailag természetesen jogosan) a „jelentős” sebességtúllépésekért lefényképezte és feltehetőleg bírságolja az autósokat. A Közúti Építő Vállalat illetékese szemrebbenés nélkül Írja válaszát: ' amig a műszaki átadás meg nem történik, kinn kell legyenek a táblák. Megdöbbentő „magabiztosság". Az, hogy egy országos főúton közlekedőnek legalább olyan jogai vannak, mint az ott alkalmanként javításokat végzőknek, eszébe sem jut. Az pedig pláne nem, hogy ha a munkát befejezték, a munkások biztonsága érdekében kihelyezett sebességkorlátozó táblákat (akár naponta) letakarják. Mert egy hatósági (vagy annak tűnő) előírással nálunk ma még (sajnos) mindig érdemesebb takarózni. mint jól intézkedni. Vajon meddig (és miért)? Marik Sándor
