Kelet-Magyarország, 1986. május (43. évfolyam, 102-127. szám)
1986-05-17 / 115. szám
1880. május 17. Q ;rgyfijtemény egyik i. Teret adnak majd a •s képzőművészet kiemel- alakjainak éppúgy, mint íazai és külföldi múzeu- féltve őrzött kincseinek. Reszler Gábor ion. Török—magyar fogolycsere 1641 »ben Címzettje: az ibrányi várkapitány f> k (}aa éve, 1686-ban, közel háromhórtapos ostrom után szabadult fel a török UFalom alól Buda. A mohácsi csatavesztést követően előbb két, majd három részre szakadt az ország és mintegy 150 évig kénytelen volt tűrni a kultúrájától, hagyományaitól, szokásaitól és vallásától idegen nép jelenlétét, hatalmát. Az ország északkeleti része soha nem került tartósan török megszállás alá, de a harcokból az itt élők is kivették részüket. Sok vitéz került török rabságba. A törökök a rabok hozzátartozóitól magas váltságdíjat követeltek. Ha a család képtelen volt előteremteni ezt, a fogoly csak abban reménykedhetett, hogy egy török rabért majd kicserélik. Az ilyen alkudozás néha évekig is elhúzódott, mert mindkét fél igyekezett számára előnyösebbnek tűnő alkut kötni. Mindennek persze a rab látta a kárát. Az Országos Levéltárban az Ibrányi család iratai között található az az 1641-ben keletkezett levél, amely egy fogolycsere részletéről tájékoztat: „Adassák ez a levél a Nem- zetes és Tekintetes, jó szívvel, névvel tündöklő Vitéz Férfiúnak, Ibrányban lakozó Ibrányi Lászlónak, nékem pediglen mindenkor jóakaró, becsületes Uramnak és jó vitéz ismeretlen barátomnak tisztességgel a kezébe! Az én Hatalmas Győzhetetlen Csajbát Uramnak Lippa végvárában lakozó hívemnek, az Boross Jenei és Lippai Sánczságának gondviselője, úgymint Mahumeth Bég. Megadák tiszteletes, jó vitéz barátom és Uram az Ura- ságod tisztösséges levelét, melyet Uraságodtól nagy bö- csülettel vettem és megértet_______________Aa_________ tem, az Uraságod kívánságát, hogy tudnia illik a Huszba- int, mely Uraságod rabja volt, felküldeném Uraságod- nak bizonyos jobbágy emberekkel. De ím én arra menék jó lelkem ismereti szerint, hogy Uraságod annak az hitvány és nyavalyás szegény Husz- bainnak hagyna békét, ne kívánja magához Uraságod, mert bizony mondom, hogy az nem uraságodnak való ember. Oka az, hogy nem ép ember, sehol semije bizony Isten nincs, hanem még a szájába való falatja is mától van, tudván mások is nyavalyás voltát, úgy táplál- gatják. Sartzát is nem tudom honnan adhatná meg Uraságodnak. Tudom; azt mondhatja erre — hát miért ígért any- nyit? Azt mondom, azért ígért a nyavalyás, hogy hamarabb kiszabadulhasson a nyomorúság alól, mivelhogy természete a Rabnak az. Én az Huszbainért Uraságodnak két magyar Rabokat bocsájtok ki, mely két Rab bizonyára többet használ Uraságodnak, hogysem az egy nyavalyás ember, az Huszba- in. Mindenkor jobb hasznosabb kettő az egynél, de ha Uraságod ez két magyar Ra____aA\___________________ bokkal meg nem elégednék, hanem az Huszbaint kívánja tőlünk Uraságod, én felküldöm az jobbágy emberekkel. Uraságodat mégis szeretettel kérem, mint nekem mindenkor jóakaró Uramat és Vitéz Barátomat, hogy Uraságod elégedjék meg ez két Rabbal az egy nyavalyás Rabjáért. Uraságod nézze és tekintse az én barátságomat és jövendőbeli szolgálatomat, melyet, ha Uraságod megcselekszik, meglátja, hogy én is Uraságodnak megszolgálom. Ezek után Isten tartsa és éltesse Uraságodat hosszú ideig kedves, jó egészségben, minden háza népével egyetemben! Én az Uraságod ismeretlen jóakarója Mahumeth Bég.” A levél címzettje a nagymúltú IbráAyi család egyik jeles tagja, Ibrányi László, az ibrányi vár kapitánya. Unokája, akit ugyancsak Lászlónak hívtak, 1703-ban majd az elsők között csatlakozik II. Rákóczi Ferenchez, aki ezereskapitánnyá nevezi ki. A levél írója Mahumeth Bég, Lippa várának ura, aki a címzésben pontatlanul, de nagyon is tudatosan, a bo- rosjenői vár parancsnokának is mondja magát. A két jelentős Arad megyei várra a török 1613-tól, Bethlen Gábor fejedelemmé választásától formál jogot, annak fejében, hogy segítséget nyújtott Bethlennek a fejedelmi cím elnyeréséhez. Lippát Bethlen 1616-ban át is engedi, de Jenőt csak 1658-ban tudja elfoglalni a.török. Az alku tárgyát képező Huszbain Ibrányi László rabja, aki foglyát megfelelő kezes személyek ellenében visz- szaengedte Lippára. Elsősorban azért, hogy gyűjtse ösz- sze „sartzát”, váltságdíját. A bég mindenféle nincstelen nyavalyásnak elmondja a törököt, pedig jelentősebb személy lehetett, hiszen váltságdíj fejében két magyar rabot is akar Huszbainért adni. Hogy létrejött-e a csere és milyen feltételekkel, nem tudjuk. Több szomorú példa is van arra, hogy a rabságból bizony csak a halál jelentett szabadulást. Így, éppen az Ibrányi család egyik tagja, a kántorjánosi ágból való Ádám is török rabságban lelte halálát. A levél címzése, stílusa, alázatos hangvétele könnyen megtévesztheti az olvasót. Elfeledteti, hogy itt abból a szenvedésből kapott egy cseppnyi ízelítőt, amelyből tengernyit élt át a magyar z1 nép a hosszú török uralom 'C idején. Nagy Ferenc >ZÁG yzésekkel a vidéken készült. Az észak-magyarországi összeállításban a Tokajról megjelent képek közül nem is egy visszaköszön a már említett kötetből. összességében Szerényi Károly válogatása nem sok újat adott képei megfogalmazásában, témaválasztásában. A Magyarország cím többet takar, illetve többet vár el, aki kezébe veszi ezt a kötetet. Ebben a szerkesztésében mintha csak impressziókat kapnánk, de azokat sem látványosan, megkapó új perspektívában. Mindezek ellenére a Képzőművészeti Kiadó Vállalat angol és német nyelven is megjelent Magyarország című kiadványa szép album. Elek Emil Budapest, Nyugati pályaudvar. Szélmalom, Gyula határában. A csengeri református templom. Emil felvételei)
