Kelet-Magyarország, 1986. április (43. évfolyam, 76-101. szám)

1986-04-10 / 84. szám

TERVEK ÉS LEHETŐSÉGEK Megyénk legnagyobb vállalata, a tiszavasvári Alkaloida Vegyészeti Gyár, ahol ebben az év­ben közel hárommilliárd forint értékű termelést irányoztak elő. Amikor kidolgozták az idei elkép­zeléseket, rendeléshiányt, alapanyag-ellátási gondo­kat jeleztek, ezért nem vállalkozhattak a múlt évi sikerek megismétlésére, a még nagyobb termelésre. Azonban a mai tervet a vállalati tanács is mint mi­nimális programot fogadta el. Ezért érdeklődtünk Mán- doki István igazgatótól, ho­gyan indult a termelés, mi­lyenek a kilátások. Ami pozitív; jól kezdett a vállalat, az év első negyedé­ben a terv időarányos ré­szénél többet termeltek, mégha az előzetesen elkép­zelt ütemhez képest kissé le is maradtak. A múlt év ha­sonló időszakához képest kü­lönösen jelentős az árbevé­tel 12—13 százalékos emel­kedése. A termeléshez a fel­tételek rendelkezésre álltak, s a termelékenység emelke­dését jelzi, hogy a felada­toknak változatlan létszám­mal tettek eleget. A terme­lési program összeállításánál gondok is adódtak. Például a gyógyszergyártásban a ha­zai, előzetesen jelzett igény­től jóval kevesebb megren­delés futott be, másutt a ka­pacitásokat maximálisan ki kellett használni, más üze­mekből dolgozókat átcsopor­tosítani, hogy időben eleget tegyenek a rendeléseknek. Ennek köszönhető, hogy kü­lönösen a tőkés exportban volt jelentős túlteljesítés, kedvező termékszerkezet és árviszonyok mellett kéthar­maddal többet szállítottak. Többek között a maláriáéi* lenes szerek, a különböző fájdalomcsillapítók exportja alakult kedvezően. A vállalatnál most folyik a tervezett 8 százalékos éves keresetszínvonal-növelés szétosztása az egyes egysé­gek, dolgozók között, első­sorban a végzett munka ará­nyában. Mindez azért is szükséges, hogy a következő hónapok termelését megala­pozzák. Nagy erőfeszítéseket tesznek, hogy a kedvezőtlen hatásokat ellensúlyozzák. így a gyár is részt vesz azon a pályázaton, amely a tőkés export növelését célozza. Azt vállalják, hogy hosszabb táv­ra 3,7 millió dollárral több exportot teljesítenek a ter­vezettől. Ebből az idén két és fél millió dolláros teljesí­tést szeretnének elérni, így ismét húszmillió dollár fölé ínálják a karbamidot olcsóbban. Látszatra olyan ez, mint vala­mi jótétemény. Mert azt mondja az írás; aki vesz, az kap 30 százalék árked­vezményt. Igen ám, de a kedvezménynek ára is van. Ezt az árat azzal fizeti meg a vásárló, (esetünkben egy mezőgazdasági üzem), hogy terven felül igényel műtrá­gyát. Pontosabban: „ ... A kedvezményes értékesítés csak a már megrendelt nitrogénműtrágyák átvéte­lére tett kötelezettségen fe­lüli pótrendelésekre vonat­kozhat . . .” Ez egy kissé bo­nyolult, de azért nem any- nyira, hogy ne értenénk, milyen is ez a nitrogénes mézesmadzag. íme a képlet. Ha az üzem már megrendelt és átvett 100 tonna nitrogént és fi­zetett, úgy újabb 100 ton­na karbamidot jutányos áron kap. Kérdés csupán az, minek az üzemnek újabb 100 tonna nitrogén? Mert ha az az üzem jól ter­vez, a nitrogént a talajerő és a termesztett növény igé­nye szerint szórja ki, úgy minden további karbamid felhasználása nem más, mint pocsékolás. Persze az is meglehet, hogy egy adott üzemben pénzhiány vagy más okok miatt eleve ke­vesebb műtrágya-felhasz­nálást terveztek a szüksé­gestől. Ott bizony jól jön­ne a hirdetett olcsóság, de ha egyszer nincs pénz, ak­kor mit ér a kedvezmény. Ilyen esetekben a kínálat nem lelkesítő, hanem bosz- szantó. Van még egy másik ész­revétel is a karbamidakció- hoz. Ez ugyanis nem más, mint felhívás a pazarlásra. Költekezzen, aki tud, ter­ven felül, mert minek ta­karékoskodjon az, aki eléggé tőkeerős, nem szen­ved pénzhiányban. Persze, mint minden labdát, ezt is vissza lehet dobni azzal, hogy ilyet senki sem mon­dott, hogy ez csak belema- gyarázás a tényékbe. A tény pedig az: hogy árked­vezménnyel adják a kar­bamidot, ráférne még a földekre, általában, mert átlagban és általában csök­ken a műtrágya-felhaszná­lás, az akció tehát nem más, mint segítség. a*rre mondta az egyik ■ érdekelt: „Akkor lett volna igazi a segítség, ha az eredetileg rendelt mennyiséget is ol­csóbban adják, akkor mi nem 100, .hanem 130 tonna nitrogént veszünk.” Ezzel a véleménnyel egyetértünk. S. E. emelkedik a Nyugat-Európá- tól Afrikáig, Ázsiáig szállí­tandó gyógyszeralapanya­gok, intermedierek és kész­termékek értéke. (Ez adja a megye tőkés exportjának je­lentős hányadát is.) A válla­lat eleget tesz szocialista szer­ződött kötelezettségeinek is, eddig a tervezett mennyiség­nél valamivel többet szállí­tottak ki, amiben a legna­gyobb tétel a magyar—szov­jet agrokémiai egyezmény­ben szereplő növényvédő szer, a glifozát. (1b) JŐ __ AzMTI jelenti Befejezte három napon át sartó találkozóját Kujbisev és a kujbisevi terület lakóival Mihail Gorbacsov Az SZKP KB főtitkára a négyszáz éves város és az egyik legnagyobb szovjet iparvidék lakóival, üzemeivel, dolgozóival ismer­kedett. Ellátogatott a volgai autógyárba, ahol részletesen szólt az időszerű kül- és bel­politikai kérdésekről. Az üzemek, gyárak műhelyei­ben, az utcákon őszinte, tárgyszerű, célratörő eszme­cserék folytak. Az SZKP XXVII. kongresszusának ha­tározatait minél előbb konk­rét tettekké kell formálni, így vélik a terület dolgozói — derült ki a beszélgetésekből. A hivatalos látogatáson Kí­nában tartózkodó Papand­reu görög miniszterelnök Pe- kingben tartott szerdai nem­zetközi sajtóértekezletén támogatásáról biztosította a Varsói Szerződés tagorszá­gainak kedden közzétett nukleáris fegyverektől men­tes övezetek létesítésére vo­natkozó felhívását. A görög miniszterelnök kijelentette; „Válaszunk a Varsói Szerző­dés felhívására azonnali és pozitív. Ehhez nem fér két­ség. Evőeszközök Szatnárkil Ebben az évben több mint 80 millió forint értékű különböző típusú evőeszközt készítenek a MEKOFÉM fehérgyarmati üzemében. Az import krómacélból gyár­tott termékek iránt nagy a kereslet a hazai piacon. Ké­peinken: új termék a pecsenyekés, minősitését Kiss Zi­ta és Kosa Jánosné végzik (felül). — A mokkás készle­tet ízléses dobozokba csomagolják az asszonyok. (Elek Emil felvétele) Nagykereskedelmi boltok Megismerni a vevők igényét Akár örülhetne is a Meteor Ruházati Nagykereskedel­mi Vállalat igazgatónője, Dávida Kornélné a megállapítás­nak, hogy leértékelt boltnak minősítik a vásárlók a nagy- ker két nyíregyházi boltját. Nem új jelenség, viszont az utóbbi években ugrásszerűen megnövekedett az érdeklődés a nagykereskedelmi vállalatok saját boltjai iránt. Gondolták először csak a sajat termékeket forgalmazó üzletnek, vagy éppen ugyan­olyan kiskereskedelmi egy­ségnek, mint a hasonlók. Milyen szerep jut ezeknek a boltoknak a megye ellátásá­ban? — ezt kérdeztük a Me­teor és a Vasvill szakembe­reitől. — A legfontosabb szerepét abban látjuk, hogy gyorsan és pontosan jelzi a vásárlói igényeket — fogalmaz Dá- vidané. — Hamar eldönthet­jük, mit érdemes beszerezni a nagykernek és továbbítani a kiskereskedelmi üzletek­nek. Az, hogy leértékeltnek nevezik, növeli az érdeklő­dést a boltjaink iránt. Meg­van persze a magyarázata a ráragadt jelzőnek. Mi csak a hatóságilag megengedett kiskereskedelmi árrést tesz- szük rá, például a lakástex­tilnél 8,5 százalékot, a kon­fekcióáruknál 10,5 százalé­kot. Ezek a termékek sza­badárasak, így a hasonló ter­mékeket forgalmazó partne­rek gyakran nagyobb árrést tesznek rá. Drágább Lesz, , ,u másik boltban így ugyanaz az áru és ezért nevezik a mienket leértékeltnek. A Meteor egyik boltja Nyíregyháza peremén talál­ható, távol minden más üz­lettől. Éppen ezért a ruházati alapellátás megteremtésére törekedtek, amikor csecsemő­ruházattal, kötöttáruval és cipővel egészítették ki a sa­ját profilba tartozó kínálatot. Inkább lemondanak a zsíro­sabb falatot jelentő bolti ha­szonról, „cserébe” viszont megismerik a vásárlói igé­nyeket. Ettől hosszabb távon joggal remélik a későbbi hasznot. A Vasvill nagykereskedel­mi vállalatnak Nyíregyházán két, Mátészalkán egy kiske­reskedelmi üzlete van. Mo­gyorósi Olivér, a Depó veze­tője a sokcsatornás beszerzés híve, hiszen a saját profilba tartozó termékek mellett szo­ros kapcsolatot építettek ki az Amforával, az Óra-ékszer Kereskedelmi Vállalattal, az Agrokerrel. a MAGÉV-vei. — A választékbővítést jól felfogott üzletpolitikai érde­künkben tettük — hallottuk a boltvezetőtől. — Évről ev- re nagyobb a forgalmunk, a nyitás utáni első évben, 1982- ber. U4 rrúUiqt: ,ta«aly. Adjisüg- az idén 160 milliót árusítunk. Az ország minden részét bejárhatja a nagykereskedel­mi vállalat szakembere, hogy beszerezze a kurrens árut, a hiánycikket, az ízlésesebb darabot. így érthető, hogy a Depó — bár mostoha körül­mények közepette árusít — konkurrenciát jelent a nagy­áruházaknak. Kisebb árrést alkalmaznák saját boltjaik­ban, ezért ma már törzsve­vőik vannak. Több millió forintot jelentő kedvezmé­nyes akciókat hirdetnek. Sokszor panaszkodnak a boltvezetők, hogy fogalmuk sincs a nagykereseknek. mit kér a vevő. A nagykereske­delmi vállalatok főként a vásárlói igények megismeré­sét várják a saját boltjaiktól, hogy később a keresett árut tudják továbbadni partne­reiknek. Nyer a vásárló is, mert viszonylag olcsóbban jut hozzá a termékekhez. (t. k.) ÚJ ÜZEM A duplájára kívánja nö­velni a mostani évi 7—8 mil­lió forintos asztalosipari ter­melést a Nyíregyházi Bútor­ipari Szövetkezet. A Pazonyi úti központi telepen épül fel teljes berendezésével együtt mintegy 21 millió forintos költséggel az új üzem, amely eddig az Epreskert utcán volt, s ahonnan városrende­zési okokból is ki kell köl­tözni. VETIK A CUKORRÉPÁT. A porcsalmai Szatmár Termelőszövetkezet egyik ötven- hektáros területén megkezdték a cukorrépa vetését. Képünkön: a talaj előkészítésé­hez szerelik a kombinátorokat. (Császár Csaba felvétele) Költészet a gyárban E lvileg megérhette volna, hogy itt le- ' gyen közöttünk, amikor „a gép megállt’’ a Nyíregyházi Konzervgyár­ban. A kilencedik X-ben járó nagy bajszú, rossz tü- dejű bácsika volna, akin a legfeltűnőbb az élénk, gyémántként csillogó sze- mepárja. Meglepődne, hogy születésnapjára ün­nepséget rendeznek, de boldog volna, hogy az a proletariátus, amelyet ő megálmodott, most ott ül az oktatószobában, köny­vek között. Kívül szép ru­hában, belül tiszta lélek­kel. Készen a szép és ne­mes gondolatok befogadá­sára. Érdemes megállni egy gondolatnyira az ~ ilyen pillanatok mellett. Mert sajnálatosan ritka az olyan alkalom, amikor agy gyár dolgozói körében emlékeznek a költészet napja alkalmából egyik halhatatlanunkra, József Attilára. Elvétve fordul elő, hogy színművészek üzemben mondjanak ver­set, hogy irodalomtörté­nésztől a munkahelyükön halljanak értékelő elem- : zést a műszak végeztével a munkások és munkás­nők. Ilyen alkalmat teremt meg most a Móricz Zsig- mond megyei és városi , Könyvtár, illetve a Nyír­egyházi Konzervgyár a költészet napja tiszteleté­re rendezendő irodalmi műsor megszervezésével. Április 10-én délután fél háromkor, az első műszak után Bánszki István, a tanárképző főiskola taná­ra emlékezik a munkás- költőre, majd színházunk művészei, Varjú Olga, Zu- bor Agnes és Schlanger András adnak verses-ze- ; nés irodalmi műsort, (be) XLIII. évfolyam. 84. szám ÁRA: 1,80 FORINT 1986. április 10., csütörtök \ mm ■ u r | _______1 _ m. MPrtwP7fl ptflf pyifp-' ■ ü ■ wrnHt gis ssi IBH wP■ ■ R ^p0C .«as

Next

/
Oldalképek
Tartalom