Kelet-Magyarország, 1986. április (43. évfolyam, 76-101. szám)

1986-04-06 / 80. szám

1986. április 6. Kelet-Magyarország 7 n M [sport é ti Storczer harmadik A Moszkva—Riga nemzetközi tornászviadal rigai „állomásán” az egyetlen magyar dobogós he­lyezés — a szerenkénti döntők­ben — Storczer Beáta nevéhez íűződik, talajon harmadik lett. Salakmotor Nyíregyházi győzelem Miskolcon Pénteken délután került sor Miskolcon az idei első osztályú saliakimotoros csapatbaj nokság első fordulójára. Nagy volt a tét, ugyanis a négy együttes közül kettő azonnal bekerült az októberi döntőbe. Előzetesen mindenki a debreceniek sike­rét jósolta, végül azonban nagy meglepetés született. Nyolc futam után a rendező miskolciak álltak az élen 16 ponttal, a 14 pontos Nyíregy­háza . előtt. A küzdelem má­sodik fordulójában aztán a nyírségiek fokozatosan elhúz­tak, és végül toronymagasan szerezték meg az első helyet. A debreceni Volán az utolsó előtti futamban érte utol a miskolciakat, s a 16. futam­ban Adorján megelőzte Ju­hászt. ezzel egypontos előny­höz juttatta csapatát, amely a második helyet jelentette szá­mukra. Végeredmény: 1. Nyíregyházi Volán 40 (pont (Petrikovics 11, Balogh 8, Se­res 8, Kovács 3). 2. Debreceni Volán 24 (Adorján 7, Bódi 7, Tihanyi 7, Oreskó 2, Hajdú l). 3. Borsodi Építők-Volán 23 (Sziráczki 9, Juhász 6. Koszo- ván 5, Üjihelyi 3). 4. Békési Volán 19. Az első és második helyezett csapatok az országos fináléba kerültek, a többiek folytatják csatározásukat. V Á hegyek, vizek vándora A hegymászóknál minden be­jelentett magasságot feljegyez­nek, csakúgy mint a sziklamá­szók eredményeit. A vízitúrá­zóknál központi nyilvántartás ugyan nincs, mindenki saját ma­ga jegyzi a ..lelapátolt” kilomé­tereket. — Hogy miért én kaptam „Az év vízitúrázója” címet? — kér­dezett vissza dr. Egri Kiss Tibor katonaorvos. ennek az egyfajta elismerésnek tulajdonosa. — Egri Kiss Tibor az 1985-ös Nem­zetközi Tisza Túra megnyitóján, szemüvegben, kezében a nevezé­sekkel. Szerintem sokkal inkább több évtizedes szervezői tevékenysé­gemet jutalmazták, mint a meg­tett kilométereket. — A túrák testet, lelket gyö­nyörködtetnek, ráadásul nem versenycentrikusak, hiszen itt az a győztes, aki a legtöbbet, legszebb időben túrázik — mond­ta ars poeticáját hobbijáról. — Hazánk vizei közül kedvencem a Bodrog, amely táj képileg csodá­latos, Tivadarnál gyönyörű a Tisza, a Hernádot és a Szamost is szeretem, utóbbira azonban ..haragszom”, mert környezete jóvoltából egyre jobban el­szennyeződik. A család — egy lány és két fiú (mindhárman 20 évesek el­múltak), anyuka (tanárnő a 12- es iskolában), apuka — a gyer­mekek hároméves korától már együtt lapátolta a vizet. Az utóbbi években számukra a Ti­sza Túra ünneppé lépett elő, hi­szen azt a tíz napot együtt, kö­zösen töltik el, előtte és utána mindenki a maga útját járja. Hobbiról írtunk eddig, pedig a vízitúrázás csak nyáron tölti ki szabad idejét, télen a síalpiniz- mus, tavasszal és ősszel a hegy­mászás lép fontossági sorrend­ben a másik kettő elé. — A Tátrában 6—8 kilométeres út után 2000 méter magasra is felcipeljük a léceket, ilyenkor mi tapossuk ki a nyomokat. Fel­fele hat óra, a lesiklás csak fél óra, de a rövid idő kárpótol mindenért. Ilyenkor a lécekre speciális kötést teszünk, amely egy mozdulattal átalakítható fu­tóléccé. A talpára fókabőrt erő­sítünk, amelynek apró fogai nem engedik visszacsúszni a síelőt. A hegymászók könnyű gerinc­túrával, iskolázással (Hámori szikla) kezdik, majd fokozato­san magasabbra jutnak, ahol a sziklákat egytől hatos fokozatig jelölik. A hetes és nyolcas szá­mú sziklákon már foggal, kö­römmel kell kapaszkodni. A ne­hézségi sorrend így következik: Kárpátok, Alpok, Magas Kauká­zus. Ezek az utak nem szokvá­nyosak. nem az utazási irodák szervezik. A több mint 20 kilós hátizsákba kötelek, szögek, jég­csákány, pehelykabát, sátor, gleccserszemüveg és még sorol­hatnánk. hogy mi minden ke­rül. Egri Kiss Tibor a nyolcas, kilences fokozatú csúcsot is ma­ga mögött tudhatja, hiszen 1982- ben a Kaukázusban 5180 méter magasra jutott fel. Előtte a töb­bi hegymászóval komoly orvosi vizsgálaton vettek részt, amely hasonlít az űrhajósok tesztelésé­re. A teljesítményt mérték az életkornak megfelelően, a nyír­egyházi hegymászónál 116 szá­zalékot mutatott ki a gép, ame­lyet ha nem is ennyire, bár tud­na mindegyik 50 éves teljesíteni A megyei természetbarát szö­vetség főtitkára már alig várja, hogy újra próbára tehesse iz­mait. Legelőször a Zemplén- hegységben teszik rendbe ebben a hónapban a sziklamászó isko­lát. A Honvéd Bottyán SE ügy­vezető elnökeként pedig a bar­langászok és sziklamászók idei programját szervezi. A szezon április 20-án a Zemplén 50-nel kezdődik, amelynek 50 kilométe­res távját 12 óra alatt kell tel­jesíteni a résztvevőknek. Fele­ségével együtt a megyében elő­ször teljesítették a Kék túrát, amelynek szakaszait az_ idén is felkeresik. Az eddig felsoroltak csak tö­redéke annak, ami belefér a hétvégekbe, a 25 nap szabadság­ba és az összes szabad időbe. Máthé Csaba Létogatám a nyíregyház! 2-as Iskolában Sporttörténeti tabló Az idén nyolcvan esztendeje, hogy egy Kondos István nevű tanító harmincöt diákkal elkezd­te az oktatást és iskolánk tör­ténetét. Az akkori polgári isko­la 1926-ban a névadó születésé­nek centenáriumára felvette a Jókai Mór nevet. A felszabadu­lást követően, 1948-ban a pos­tával szemközti volt római ka­tolikus iskola is hozzánk ke­rült, így a Színház utcai, 1962- ben átadott épülettel együtt há­rom helyszínen tanítjuk diákja­inkat — mondta el dióhéjban a Nyíregyházi 2. számú Általános Iskola múltját és jelenét Jeles István igazgató. Az iskola sporttörténetét be­mutató tablókon olyan nemzet­közi núrű sportolók találhatók, mint Szabó Ildikó, Fórián Éva. Mellettük számtalan, nem is olyan rég még, vagy már ma ismert sportolók koptatták az iskola padjait, mint Daku Mó­nika, Szokol Tamás, Vass Tün­de, Viroszt Beáta, Csoba Nor­bert . .. Jelenleg hetszáz tanulója van a „kettesnek”. A német és nor­mál osztályok mellett a me­gyénkben elsőként, 1970-ben be­indított testnevelés tagozatosok. Hivatalosabban a szakosított tan­tervű osztályok, közismertebben a tesisek. Atlétikában, tornában és a labdajátékokban, de külö­nösen az első két sportágban számos ígéret érdemel említést. Az atléták közül Nagy György, Tekse Zsolt. Molnár Márta. Szé­les Imre, Jóba Elek, Pauwlik Éva, Erdélyi Mónika, Nemeské- ry Barbara. Az elmúlt évi úttö- rő-olipmia kaposvári országos döntőjén bronzérmet szerzett tornászcsapat tagjai: Banga Zsolt, Forgó András, Hliva Sán­dor, Kardos Róbert, Német Si­mon és Tóth Attila. Aztán a kisdobosok megyei versenvé- nek idei győztese, Nagy Andor. Atlétikában és tornában márka a kettes iskola neve. A kézisek és a focisták városi szinten az élmezőnybe tartoznak. Tollas­labda, sakk, asztalitenisz, és még sorolhatnánk a sportága­kat, mindegyikben akad egy-két tehetség az iskola diákjai közül. Jó kapcsolat alakult ki az NYVSSC és a tanárképző főis­kola egyesületének szakosztá­lyai, valamint az iskola között. Az atléták legügyesebbjei a pi­ros-kék klub tagjai, míg a tor­nászok a_főiskola edzőinek ke­ze alatt készülve gyűjtik az ér­meket. Az árgus szemű szakem­berek rendszeresen bejárnak az iskolába, kutatják a tehetsége­ket. Az iskolai testnevelésnek van­nak objektív szükségszerűségei. A tárgyi feltételeket tekintve nem éppen rózsás a 2-es iskola helyzete. A Színház utcai isko­larész tornaterme mintegy két tanteremn.yi, és igencsak ráfér­ne egy külső-belső fazonigazí­tás. Az udvaron bitumenes ké­zilabdapálya és egy készülő tá­volugrógödör jelenti a szabadté­ri létesítményeket. A feltételek alig ütik meg a városi átlagost, és változás nem is igen várha­tó. Még ettől is mostohábbak a postával szemközti épület körül­ményei, ahol az alsó tagozato­sok tanulnak, és ott van a nap­közi is. Az emeleten, az egyko­ri dísztermet alakítottak át tor­nateremmé, ahol futni, ugrálni nem lehet. A terem mérete - és az osztályok száma miatt jó né­hány osztály a Színház utcán tartja testnevelésóráit. A tornatermek kicsik, a zsú­foltság nagy. A tantervi órákon túl még ott van a testnevelés tagozat utánpótlását jelentő ovis- torna, novembertől, márciusig tartó foglalkozásai. Sőt a Szín­ház utcai ..csarnokban” edzenek még a SZÉSE karatékéi és időn­ként az NYVSSC atlétái is. Végül, de nem utolsósorban essék szó a pedagógusokról, a testnevelés oktatóiról. Jeles Ist­ván igazgató, Bálint Mihályné igazgatóhelyettes és Seregi Er­vin szakfelügyelő mint óraadók. Körtvélyfáy Barna, Bodnárné Csepregi Lenke és Csabai Mi­hályné testnevelők a 2-es isko­la sportsikereinek kovácsai. Akik a tárgyi feltételek hiányosságait felkészültségükkel, odaadással pótolva végzik munkájukat. Mán László Nagy siker volt 1984-ben az útt< rő-olimpia zánkai döntőjén, az öt­tusacsapat bronzérme. (Csoba Norbert, Kádár József, Schmidt Ferenc, Ács Zoltán, Illés Zoltán és Takács Gábor) Világbajnoki ABC (2.) Mundial másodszor Mexikóbao B-csoport: Mexikó boldog MEXIKÓ: Részvételei: 1930, 1950, 1954, 1958, 1962, 1966, 1970, 1978. BELGIUM: Részvételei: 1930, 1934, 1938, 1954, 1970, 1982. PARAGUAY. Részvételei: 1930, 1950, 1958. IRAK: Most először szerepel a világbajnokságon. Bár a szereplők hangulatára nyilván a vb-eredmények lesznek majd a legnagyobb hatással, annyi bizonyos, hogy a huszon­négy részt vevő ország közül egyelőre Mexikóban a legtelje­sebb az öröm. Két okból is. Egy­részt azért, mert másodszor is megrendezhetik a Mundialt, másrészt a számukra különlege­sen kedvező sorsolás miatt. Az erőviszonyok alapján a B-cso­port nevezhető a legkönnyebb fajsúlyú négyesnek, hiszen Me­xikó, Paraguay és Irak együtte­se sohasem tartozott a nemzet­közi élmezőnyhöz, s eddig egye­dül a belga válogatottat jegyez­ték a futballtőzsdén (az utóbbit is kizárólag az elmúlt öt-hat év­ben). Hangsúlyozni kell, hogy eddig, mert a szakemberek szerint a vendéglátó csapat a világbajnok­ság kellemes meglepetése lehet. Igaz, 1970-ben csak annyiban élt a hazai pálya előnyével, hogy először és mindmáig utoljára ju­tott túl a csoportmérkőzéseken (a második fordulóban viszont már kiesett), ám a jelenlegi együttes esélyei mellett nem csu­pán a megszokott környezet szól. Velibor Milutinovics, a ju­goszláv származású szövetségi kapitány (a belgrádi Partizán egykori labdarúgója) ugyanis olyan — korábban szinte elkép­zelhetetlen — támogatást kapott a szövetségtől, hogy például a válogatott játék osokat kiszakít­hatta a klubjaikból. A keret a múlt nyár (!) óta együtt készül a jeléteknek még a bajnoki mér­kőzéseken sem kell szerepelniük. A rendkívüli ,,hadműveletek’* jóvoltából érthetően összeszokott a mexikói csapat, s az utóbbi időben sorozatban éré el a fi­gyelemreméltó eredményeket. A többi közt legyőzte az angol és a nyugatnémet válogatottat, és kétszer a magyar együttest is (1984-ben Budapesten, valamint a múlt év decemberében Tolucá- ban, egyaránt 2:0-ra). Kivételes tudású futballisták ugyan nem szereplenek a keretben — talán csak Sanchez, a Real Madrid csa­tára, továbbá a középpályás Boy vívott ki magának nemzetközi hírnevet —, ám az állandó közős gyakorlások révén mind jobban megvalósul Milutinovics átgon­dolt taktikai terve. A szakvezető azt szorgalmazza, hogy együtte­se európai módon védekezzen, és dél-amerikai stílusban támadjon, s ez — mint elképzelés — ideá­lisnak mondható. Ugyanakkor a kivitelezés roppant nehéz; majd a Mundial választ ad rá, hogy a barátságos találkozók után a tét­mérkőzéseken mennyire sikerül. A házigazdák régi ismerősei a belgák, hiszen 1970-ben is egy csoportba kerültek velük. Az ak­kori találkozó eredménye 1:0 vo*,t a mexikóiak javára, de azóta Belgium labdarúgása nagyon so­kat fejlődött. A „vörös ördögö­ket” ma már Európa élvonalához sorolják, bár kérdéses, hogy ez a minősítés meddig marad ér­vényben. A belgák ugyanis csu­pán a pótseljetezőkön harcolták ki a részvétel jogát, s emlékeze­tes, hogy továbbjutásukat egy szerencsésnek mondható gólnak köszönhették. A brüsszeli 1:0 Ceulemans. után Rotterdamban 2:0 arányú vesztésre (azaz kiesésre) álltak a hollandok ellen, amikor a csere­hátvéd Grun a 85. percben gólt fejelt, és „mexikói” megoldásá­val mindent megfordított. (Az idegenben elért találat az össze­sítésben a vendégeknek kedve­zett.) Belgium csapata — amelynek a világbajnokságok történetében csak egyszer, 1982-ben nem kel­lett már a csoportmérkőzések után hazautaznia — hasonló gon­dokkal küzd, mint a címvédő olasz válogatott. A középpályás Scifo kivételével nincsenek új felfedezettjei, azaz továbbra is a régi, mindinkább öregedő fut­ballisták alkotják a gárdát. Rá­adásul Pfaff, Ceulemans, Czer- niatynsiki, Vandenberg, Vercau- teren és a többiek főként a klub­csapataikban nyújtanak a ké­pességeikhez méltó teljesítményt, a válogatottban újabban kevésbé csillognak. Az is igaz viszont, hogy a bel­gák rendkívül kellemetlen ellen­felek. Agresszív stílusukkal, be­gyakorolt lestaktikájukkal és egyáltalán: egész védekezési szisztémájukkal valamennyi vá­logatottnak feladhatják, a lec­két. És ebben a csoportban kü­lönlegesen eredményes lehet ez a játékmodor, hiszen vetélytársaik egyike sem kedveli az erőszakos futballt. Valószínű tehát, hogy Belgium együttese (már csak a riválisok — mindenekelőtt Para­guay és Irak — szerényebb tu­dása miatt is) továbblép a leg­jobb tizenhat közé. De Brüsszel­ben, Liege-ben, Antwerpenben sokan aggódnak, hogy mi lesz aztán? Amíg a belgák szoronganak, addig a paraguayiak régi-régi emléket idéznek, mert ötvenhat éve, az első világbajnokságon 1:0-ra legyőzték Belgium váloga­tottját. A dél-amerikai országban senki sem bánná, ha ismétlődne a múlt, ám ez a remény aligha megalapozott. Annak ellenére sem, hogy a válogatott a vártnál sokkal jobban szerepelt a selej­tezőkön, hiszen — egyebek közt — pontot vitt el a brazil katlan­ból, a híres riói Maracana sta­dionból (1:1), majd egy fölényes hazai győzelemmel (3:0) és egy idegenbeli döntetlennel (2:2) megelőzte az esélyesebbnek tar­tott chilei csapatot. Caetano Re, a paraguayi szö­vetségi kapitány ás úgy érezhette, hogy a továbbjutással a maxi­mumot teljesítette az együttes, mert közvetlenül a selejtezők után lemondott. Aztán — a szö­vetség kérésére — mégis maradt, és visszatérése óta a korábbinál magabiztosabbnak látszik. Nem­régiben például kijelentette: „A Mundialon mindenképpen támad­ni fogunk, mert ebben vagyunk a legjobbak.” Kétségtelen, a pa­raguayi csapatban a szervező középpályások és a csatárok vi­szik a prímet, főként a két „ide­genlégió®”: Julio Cesar Romero, a braxÜ Fluminense, valamint Roberto Cabanas, a kolumbiai America játékosa. (Azelőtt mind­ketten a New York Cosmos tag­jai voltak.) Rajtuk kívül még a szintén Kolumbiába szerződött Buenaventura Ferreiráról hallani hízelgő véleményt a szakembe­rektől, de a rádió- és a tévéri­porterek azért bíznak benne, hogy ezt a nevet a világbajnok­ságon nem kell sokszor kimon­daniuk . . . A kommentárok az irakiak esetében sincsenek könnyebb helyzetben. A csapatkapitány ka­pust (civil foglalkozása: rendőr) Raad Mammoudi Salmannak, a vezéregyéniségek egyikét Khalil Mohammed Allawinak hívják. Ezek a játékosok és társaik rend­kívüli körülmények között jutot­tak el a Mundialra, hiszen (az iraki—iráni háború miatt) egyet­len selejtezőjüket sem játszhat­ták hazai pályán. Ennek ellené­re tíz mérkőzésük közül hetet megnyertek; igaz, ellenfeleik (Libanon, Jordánia, Katar, az Egyesült Arab Emírségek és Szí­ria) nem sorolhatók a labdarú­gónagyhatalmak köze. ‘ Az irakiak játéka nyilván ro- konszenvet kelt Mexikóban, mert jellemzőjük a dél-amerikai stí­lus. Ezt Jorge Vieira, a brazil származású szövetségi kapitány honosította meg az arab futbal­listák között, így érthető, ha Irak válogatottja Rio de Janeiró- ban és Sao Paulóban készül majd a világbajnokságra. E táborozás a legkevésbé sem költségmentes, de a hírek szerint a pénz nem számít, mert az ország vezetői mindent megadnak a vendég szakvezetőnek és csapatának. Vagyis Irakban már-már nem­zeti ügy a sikeres vb-szereplés. S hogy a játékosok mennyire át- szellemülten gondolnak a Mun­dialra, azt jelzi: a selejtezők után valamennyien elzarándokol­tak Mekkába, hogy hálát mond­janak Allah nak, amiért erőt adott számukra a továbbjutás kivívásához. Am ahhoz, hogy Mexikóban is jó eredményeket érjenek el, feltehetően még so­kat kell fohászkodniuk. (H. I.) (Folytatjuk) Mexikó csapata.

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom