Kelet-Magyarország, 1986. április (43. évfolyam, 76-101. szám)
1986-04-28 / 99. szám
1986. április 28. Kelet-Magyarország 3 Q KÉRDÉSEIRE 1'lnW^l a ZÖLDÉRT Kovács István A vidéki kis zöldségboltok problémáját vetette fel levelében Kosa Lajosné nagydobosi olvasónk, azt, hogy ellátásuk nem olyan rendszeres és széles körű, mint a városi nagyobb boltoké. — Nem lehet hosszabb távon sem cél, hogy mező- gazdasági területeken, kistelepüléseken a lakosság zöldségellátását szinte kívülről biztosítsuk nagy választékban és rendszeresen. A primőrök esetében más a helyzet, azt jogosnak tartjuk, hogy a kisebb településeken élők is hozzájuthassanak a zöldség-gyümölcsfélékhez, ám a gazdaságossági követelmények gyakran lehetetlenné teszik a kiszállítást. Pár darab, pár kiló primőrt nem is tudunk, de bevalljuk, nem is akarunk több tízkilométeres távon utaztatni. Nemcsak a vidéki boltoknál, hanem a városi üzletekben is lehetővé tettük ettől az évtől — és remélem gyakorlattá is válik —, hogy saját maguk döntsék el: közvetlenül a kistermelőktől, vagy a vállalat központi raktáraiból kívánják áruellátásukat biztosítani. Meg vagyok győződve róla, hogy ha mi nagy tételben vásárolunk, a többszöri mozgatás az áruk minőségének rovására megy, s ezt nem akarjuk ráerőltetni a boltosra, miközben a magánkereskedő aznap leszedett árut kínál. A mi áruink így nem versenyképesek, s ezen az sem segít sokat, ha áraink szolidabbak, mert a vásárló — olykor drágábban is — a szebb árut választja. Négy levélben kifogásolták olvasóink, hogy egyre ritkábban kapnak a vevők körében népszerű Oázisból. Mi ennek az oka? — Sajnos nekünk ellenkező tapasztalataink vannak, s ez az oka, hogy az Oázis minden évben tetemes veszteséget okozott a vállalatnak. Sajnos sem a megyében, sem a környéken nem igénylik ezt a terméket, ezért gyártását megszüntettük. Idős Jarobi Sándor jármi olvasónk több kérdést tett fel. Az egyik: van-e jövője az almatermesztésnek? — Egyértelműen igen a válasz. Ehhez azonban tudomásul kell venniük a termelőknek és a forgalmazóknak is. hogy a 60-as, 70-es évekre jellemző aranykorszak véglegesen lezárult, s nekünk rugalmasan kell alkalmazkodni ahhoz a változáshoz. ami bekövetkezett részben a termelés költségtényezőiben. s irreális lenne arról beszélni, hogy például a igazgatója, növényvédő szerek ára csökkenni fog. Alkalmazkodnunk kell a piaci viszonyokban, igényekben bekövetkezett változásokhoz is. A magyar alma nem olyan sláger már a szocialista országokban sem, mint néhány évvel ezelőtt. Gondok vannak a minőséggel, a tárolhatósággal és azt sem szabad elfelejtenünk, hogy a szocialista országok a miénktől piacképesebb almát termelnek. Feltétlenül számolni kell tehát a termékszerkezet-váltással, hogy az összhangban legyen a piac igényeivel. Mennyi lesz az idén a téli alma átvételi ára? — ezt is jármi olvasónk kérdezte. — Reméljük, hogy ebben az évben is sor kerülhet a felvásárlási árak további emelésére, ami enyhíthet a jövedelmezőségi feszültségeken. Az égetett szeszes italok árát emelték várható-e emiatt az ipari alma árának emelése? — kérdezték többen is olvasóink. — Előre nem tudjuk eldönteni, mert sok tényező befolyásolja, de annyit azért szeretnék elmondani, hogy a vállalat nem tartja indokoltnak az ipari minőségű alma felvásárlási árának további növelését, mert már. jelenleg is komoly feszültség van az ipari és a minőségi alma fel- vásárlási ára miatt, következésképp jövedelmezőségük között, s ez a jövőben nagyon veszélyes lehet a minőségi alma termesztésére. Nem rendezkedhetünk be arra, hogy csak ipari alma teremjen — technológiai és piaci okok miatt sem. Varga Ferenc nyíregyházi kertbarát többek között azt teszi szóvá, hogy olykor másod- osztályúnak átvett árut első osztályúként értékesítenek. Szi- gorftják-e az ellenőrzést? — Nem állítjuk, hogy a kérdező által említett példa és hozzá hasonló esetek nem fordulnak elő. Ezzel kapcsolatban azt szeretném elmondani: vállalatunknak is fel kellett ismernie, hogy piaci pozícióit csak úgy képes megőrizni, sőt erősíteni, gazdasági érdekeit érvényesíteni, ha azok találkoznak a termelők és általában a termelés érdekeivel. Üzletpolitikánkat már ebben az évben is e rendezőelvek jegyében alakítottuk ki. Az említett visszaélések elkerülése, vagy legalábbis érdemi csökkentése céljából adminisztratív és anyagi érdekeltségi szankciókat alkalmazunk a vállalat vezetőivel és dolgozóival szemben. Kiemelt feladatunknak tekintjük a belső ellenőrzés megerősítését, ugyanakkor arra biztatnám a termelőket, hogy ha ilyet tapasztalnak, forduljanak az államigazgatási és társadalmi ellenőrzés szerveihez, vagy vállalatunk vezetéséhez. Többen kérdezték: miért nem kötnek szerződést kistermelőkkel olvan tipikusan megyei jellegű termékekre, mint a téli káposzta, vagy a sárgarépa? — Kötünk, de csak olyan mennyiségre, amilyenre piaci igény, vagy reális kockázat- vállalás mellett értékesítési lehetőség mutatkozik belföldön vagy külföldön. Nagy sikere volt a megyében a Szovjetunióból hozott 49 forintos uborkának. Tervezik-e hasonló akciókat más termékek esetében Is? — kérdezte Pócsi Albert nyíregyházi olvasónk. — Igen .Belföldön nehezebbek a lehetőségeink, főleg korai zöldségfélék esetében. Szovjet partnerünkkel épp e hét elején folytattunk megbeszéléseket további zöldségfélék megvételéről. A „meglovagolt“ nosztalgiahullám... Világot járt kandallósok Nem elég a jó anyag, jó mester is kell A burgenlandi borfesztivál idején megrendezett kiállítás hozta az első sikert. Az osztrák „sógoroknak” hamar megtetszettek az ízléses cserépkályhák, a nosztalgia jegyében megálmodott kandallók. A kapcsolat azóta is tart, s egyre szélesedik — jól jött a nosztalgiadivat a nyíregyházi Kommunális és Szolgáltató Vállalatnak, amely nem hagyta kihasználatlanul a kínálkozó lehetőséget. A hazai piac forgalma lecsökkent, új utakat kellett keresnünk — mondja Lend- vai István, a vállalat igazgatója. — Munkánk iránt idehaza egyébként is időszakos igény mutatkozik. Áprilistól októberig tart a csúcs, télen alig van megrendelés. Ezt a holtidőt akartuk kihasználni, ezért kerestünk más partnereket. Szükségből erényt A tőkés piacokon fokozott követelmény az energiatakarékosság. Űjságolvasók, tévénézők előtt nem titok: Ausztriában és az NSZK-ban az elsők között vezették be azokat az építészeti előírásokat, amelyek az energiával történő takarékoskodásra ösztönöznek. A nyíregyházi cserépkályhák és kandallók ennek a követelménynek is eleget tesznek. A piacot azonban nem elég megszerezni, meg is kell tartani. A módszer tulajdonképpen egyszerű. Jót, s jól kell csinálni, ez a legfontosabb követelmény. — Nem állhatunk meg — folytatja az igazgató. Ha továbbra is versenyben akarunk maradni, belső fejlesztésekre van szükség. Legnagyobb gondunk jelenleg a megfelelő máz beszerzése. Amiben a magyarok jobbak A tőkés piacon talpon maradni soha nem tartozott a könnyű dolgok közé. A megrendeléséért nap mint nap meg kell küzdeni. A nyíregyháziaknak elsősorban az Ausztriában kapható kitűnő minőségű csempékkel. Van azonban valami, amiben mégis a magyarok jobbak. Amíg odakinn egyre szebb és több a kályha, egyre kevesebb a kályhásmester. Mégpedig a kettő egymás nélkül édeskeveset ér. A szabolcsiak egyik nagy ütőkártyája éppen ez. Vállalják azt is, hogy a helyszínen építik be a megrendelt kályhát, kandallót. A nyíregyházi szakemberek dolgoztak már az osztrák Alpok apró falvaiban, az NSZK városaiban, jártak ott, ahdl a Duna ered, emlékeznek arra is, hogyan lettek a Fekete-erdőben egyik napról a másikra a méteres hó foglyai. — Ez még csak a tanulóidő nekünk is, a vállalatnak is, — mondja Szalanics József, a „világot járt” mesterek egyike, aki 43 évéből 29-et töltött a vállalatnál. Itt volt inas annak idején, azóta itt dolgozik. Jelenleg a fejlesztés egyik felelőse, ö és munkatársai tervezik meg az új csempéket, mintákat, kísérletezik ki az újabbnál újabb fazonokat. Ha a nyíregyházi csempékből osztrák vagy nyugatnémet házakban épül •kandalló, Szalanics József és társa kél útra, hogy a helyszínen végezze el a munkát. — Nincs ottk önnyű dolgunk — mondja mosolyogva. — Gyakran különleges igényeket teljesítünk. Precíz, pontos munka nélkül akár vissza is fordulhatnánk. Sokszor csak a helyszínen derül ki, mit akar valójában a háztulajdonos. Tizennyolcból csak négy Csak igen magas képzettségű, rutinus kályhás mehet külföldre — mondja Bártfai József, a vállalat termelési osztályvezetője. — Ahhoz, hogy megmaradhassunk a tőkés piacon, olyat kell produkálnunk, amit más nem tud. Jelenleg tizennyolc kályhásunk van, de közülük mindössze négyet küldhetünk külföldi munkára. Olyanokat, akik szakmai és emberi tulajdonságokban egyaránt kiválóak. Nem mindegy, milyen hírünket keltik a világban, s az sem mellékes, hívnak-e benőnket legközelebb. A Kommunális Szolgáltató Vállalatnál nem a kandalló- építés a fő profil. Ügy tűnik azonban, mégis a legremény- teljesebbek egyike. Ezért adnak bele — ahogy mondani szokás —apait-anyait. Az új formák, termékek kikísérletezésénél a saját fejlesztő- csoporton kívül festő, szobrász, formatervező iparművész és a Zsolnay porcelán- gyár segítségét ás igénybe veszik, a vörösmárvány, a Máriaüveg, a hófehér máz, a gótkapus csempeforma a nyugati vásárlók pénztárcáját célozza meg. Az eddigi tapasztalatok szerint nem is kevés sikerrel. Kovács Éva----------------------------------------------------\ SZERKESZTŐI oooooooo m f gazán nagy érdeklődés mellett nyitották meg szerdán a holnap Nyíregyházáját bemutató kiállítást megyeszékhelyünkön. A sok érdekes részletet kínáló tárlatot egyszerre alig-alig lehetett alaposan megnézni, ezért is tértem be vasárnap déltájban újra a Lenin téri kiállitóterem- be. A ragyogó idő, s a konkurrens sportesemények ellenére is volt látogató, jó néhányan érdeklődéssel szemlélték a térképeket, maketteket. A vendégkönyv is kitüntető érdeklődésről tanúskodik, a bejegyzések- , bői pedig kiérezhető a városszeretet, amely persze gyakorta türelmetlenséggel párosul: szépek a tervek, de vajon mikorra valósulnak meg? Mert a legtöbben szeretnék mielőbb „kompletten” látni a várost — jó néhány helyen ugyanis olyan munkák vannak hátra, amelyek mintegy megkoronázzák a korábbi évek eredményeit. Sokat változott a város a közelmúltban — a mai tervek is azt mutatják: mennyiségi és minőségi teljesítmények egyaránt jellemzőek. A nagyarányú lakótelep-építkezés mellett (amely egyszerre jelent sok új lakást például Örökösföldön) foghíjbeépítések, rekonstrukciók, egyedi díszítések, szépen formálódó terek díszítették a várost. Jó, hogy most bepillanthatunk félkész munkák kulisszái mögé is. Épülő vagy még csak tervezett létesítmények kontúrjait rajzolták bele a kész képbe a szakemberek, hogy bárki láthassa, elképzelhesse, milyen is lesz a város. Láthatunk újabb érdekes szoborter- veket, maketteket, ötleteket, amelyek a műszakigazdasági szakemberek és a helyben élő, városszere- tő művészek összefogását reprezentálják, mindany- nyiónk örömére. Érdekes, jó kiállításnak lehetünk szemtanúi. Sok olyan kérdésre ad szemléletes választ, amelyek a város számos lakóközösségét érintik — a belvárostól Őrösig. Érdemes rászánni egy félórácskát, magam másodszorra is bőven találtam újdonságot. M. S. ___________________________________ Gabonaábécé r----------------------— Apa! Te honnan tudod, hogy melyik a búza, melyik a rozs? Zöld mindegyik, és semmi különbséget nem látok közöttük. Mind egyforma amelyik mellett elmegyünk. — Rokonok valamennyien kislányom. A gabonafélék családjába tartoznak, és valamikor az idők kezdetén váltak szét külön fajokra. Különben csak azért látod őket egyformának, mert gyorsan megy az autó. Egyáltalán nem hasonlítanak egymásra. Létezik különben egy gabonaábécé, amelyik úgyszólván sorba rakja őket. Nem tanultátok még ezt biológiából? — Dehogy tanultuk, nekünk még nincs biológia, csak környezetismeret órán láttuk őket. És hogy rakják őket sorba? — A levelük tövében van egy fülecske, és nnak a hossza szerint. A gabonaábécé így hangzik: ábéerzé... Árpa, búza, rozs, záb. A zabnak már nincs is fülecskéje. Anyád nem mesélt még róla? — Ö, biztosan, csak én már elfelejtettem ... De apa! így a kocsiból nem is látszik a fülecskéje. — Hm... Ha ilyen egyszerű lenne, sok minden úgy lenne, mint ahogy van. Tudod, a rozs szálasabb, erőteljesebb, bírja a mostoha talajt is. Látod, ahogy elhagyjuk a dombokat és közeledünk hozzátok, egyre több a búza. Ez már alacsonyabb is. A zab meg nem is errefelé terem. Hiába hoznák ide, nem élne meg, csak seny- vedne, pusztulna. — Pedig hát azt mondtad, rokonok, apa. Vagy csak úgy testvérek ahogy én és az öcsém? — Hát, ahogy vesszük. Tulajdonképpen a rokon az testvér, a testvér meg rokon. Vagy nem egyformán? Az ördög tudja, hogy van ez az embereknél. A gabonafélék mindenesetre rokonok, de nem teljesen testvérek. — Akkor a másik apukám kislánya az rokonom, vagy testvérem? — Vér szerint egyik sem, törvény szerint mind a kettő. — Mint a búza meg a rozs... A fülünk mindenesetre egyforma. — Az embereknél minden sokkal bonyolultabb, mint a természetben. Majd ha nagy leszel megérted. — Ezt mondja mindenki. Pedig hidd el, már nagyon sok mindent tudok én. Igazán megmagyarázhatnád. — Kislányom én ezt a búza—rozs dolgot hosszú évekig tanultam. Légy te is türelmesebb. Mikor én gyerek voltam, és is azt hittem, hogy mindent egyszeriben megértek. És hamar meg is értettem sok dolgot. — Neked könnyű volt apa, mert nem volt testvéred, így a felnőttek hamarabb megmagyarázták amit kérdezték. — Akkor sem lett volna másként, ha van testvérem hidd el. Különben nagyon szerettem volna ha születik testvérem. Látod, neked milyen jó? Már van egy öcséd, és még lehet is testvéred ... — De édestestvérem soha sem lesz apa ... Esik Sándor B. J. Nyíregyházi kandallók — a mintateremben
