Kelet-Magyarország, 1986. április (43. évfolyam, 76-101. szám)

1986-04-24 / 96. szám

1986. április 24. _____________ Kelet-Magyarország — Nyíregyházi £let U2. millió utas Kötvénybuszok Akár hiszi a rendszeres utazó, akár nem. Nyíregyházán vannak olyan buszjáratok, amelyeken két-három ember lézeng. Igaz, ezek éppen „ellentétes” irányba igyekeznek, mondjuk késő este indulnak valamelyik la­kótelepről visszafelé. Mert ahhoz, hogy „oda” elvigyék az utast, „vissza” is mennie kell a busznak. Aki pedig kora reggel, a vélet­lenül egyszerre érkező vonatok idején sze­retne az állomás előtti buszra szállni, bi­zony számolhat a nagy tumultussal, akár az­zal, hogy csak a következő kocsira fér fel. íme a két véglet, amelyik meghatározza a megyeszékhely tömegközlekedését A való­ság megismeréséhez, a reális kép kialakítá­sához legjobb, ha egy nem túl régi tanácsi értékelést idézünk, miszerint a tömegközle­kedés a várossal együtt fejlődött. Vagyis na­gyobb gondok nélkül, jó országos átlagnak megfelelően utazhatnak azok, akik Nyíregy­házán buszra szállnak, azonban néhány pon­ton bizonyos feszültségekkel is számolniuk kell. A tájékozódáshoz, a jelenlegi helyzet megismeréséhez, a jövő felvázolásához szak­embereket kértünk meg, a Szabolcs Volán két munkatársát: Huba Péter személyfor­galmi osztályvezetőt és Danku Andor nyír­egyházi személyforgalmi üzemigazgatót. Tavaly másfélszer annyi utast szállított el a Volán, mint öt évvel korábban. A statisz­tikai jelentésekben 42 millió utas fuvarozá­sát regisztrálhatták a helyi járatokon. Eh­hez egy átlagos munkanapon 24 vonalon 1330 járatra szánhattak fel az utazók. Mindjárt tegyük az előbbi adatok mellé a másikat: a nyíregyházi személyforgalomban részt vevő 160 helyi és helyközi autóbusz öregszik. Az átlagos életkoruk eléri a nyolc évet, addig legalább egyszer teljes felújítá­son vesznek részt, s bizony elérnek a meg­tett kilométerek alapján az autóbuszéletkor végső határáig, mire selejtezhetik őket. A Volán szűkös anyagi lehetőségei pedig nem teszik lehetővé, hogy nagyobb ütemű selej­tezést hajtsanak végre, pótolják az elhasz­nálódott buszokat, de még jusson fejlesztés­re is minden évben. Ezért született meg az ötlet, hogy az igényekkel lépést tartandó la­kossági kötvényeket bocsátanak ki, összesen 40 millió forint értékben. Ennek révén az erre az évre tervezett 30 helyett ötven új autóbuszt tudnak venni, kisebb mértékű mi­nőségi javítást is végrehajthatnak, ami két új vonal megindításában testesült meg. Az örökösföldi munkába járók közvetlen bu­szokkal utazhatnak a déli ipartelepre és a gumigyárba. A lakossági kötvény — öt- és tízezer forintos címletekben — sikeresnek bizonyult, mind egy szálig elfogyott. így a többlettel együtt Nyíregyházán és környékén az idén 32 új autóbuszt állítanak forgalom­ba, köztük néhányat a legújabb, elővárosi forgalomra tervezett típusokból. A biztonsá­gosabb közlekedést is jelzi, hogy a korábbi nyolc év helyett várhatóan hat évre csök­ken a buszpark átlagos életkora. (Ez sokkal jobb, mint a megyei átlag, azonban az igény- bevétel is nagyobb, sűrűbb a forgalom, mint más vidékeken.) A buszjegyek árának közelmúltban történt emelése sem csökkentette az utazási kedvet — nem úgy, mint a községek közötti forga­lomban. Ugyanis a helyközi járatoknál 1932 óta nem észleltek növekedést, ami egyes vé­lemények szerint összefügg a falvak csökke­nő népességmegtartó képességével is. A helyi járatoknál viszont ugrásszerűen megnőtt a tanuló- és nyugdíjas bérletesek száma. „Fogódzkodjunk aranyoskáim, mert ka­nyar jön, jobbra senderedünk!” — ismert sok ezer utazó előtt a felszólítás, amelyet az egyik közismert buszvezető, Szálkai Pál mond. S ebben az a pláne, hogy nem egye­düli. aki közli a megállók neveit, aki kíno­san ügyel arra, hogy a legnagyobb zsúfolt­ságban is kedves legyen az utashoz. Mindez annak is tudható, hogy a Volánnak nincse­nek munkaerőgondjai. A nagy felelősséget, sokszor kedvezőtlen időbeosztást, némi túl­órát követelő buszvezetői beosztást ugyan megtépázta az új vállalkozási forma, többen elmentek taxisnak, azonban belső képzéssel pótolták a hiányzó gépkocsivezetőket. Bármennyire azt szeretné minden utas, hogy neki ülőhely is jusson, ezt — főleg csúcsforgalomban — egyáltalán nem lehet garantálni. Ami viszont a forgalmi helyzet elemzésében megnyugtató: az utóbbi 4—5 év­ben nem nagyon fordul elő utaslemaradás sem. (Kivételként a vasútállomást említet­tük, ahol egy teljes vonat utaslétszáma nem­igen fér fel az első buszra.) A törzsvonala­kon kialakult a nagyvárosi forgalom. Így Jósavárosnak már befejezett a közlekedése, a 8-as, 8,/A-s járatok hatpercenként indul­nak csúcsidőben, a 7/A-s, az 5-ös és 12-es sűrűsége is megfelelő. Az Örökösföld ellátá­sában is a Volán volt az első — a sok bí­rálat ellenére —, amelyik legalább azt tette lehetővé, hogy a helyben hiányzó szolgálta­tásokat másutt megtalálják az odaköltözők. Mint említettük, 24 vonalon járnak a he­lyi járatú autóbuszok. Azonban most is for­rongásban, változásban van a közlekedés. Nemcsak a még épülő lakótelepek miatt, mint amilyen Örökösföld vagy a Ságvári kertváros, hanem azért is, mert az új korá­ban is kicsinek bizonyuló Jókai téri autó­buszállomást nemcsak kinőtte a város, ha­nem a távlati rendezési tervek is megszün­tetésre ítélték. Már épül a Petőfi téren, a vasútállomás mellett az új autóbusz-pálya­udvar, amely hivatott mind a helyi, mind a városkörnyéki forgalom lebonyolítására. A 45 millió forintos építkezéshez a Volán 24 millióval járult hozzá. Minden bizonnyal gyökeres változások várhatók az autóbuszközlekedésben az új pá­lyaudvar idei átadása után. Forgalomtechni­kai szakemberek vizsgálják a lehetőségeket, végül is tanácsi feladat kimondani a végső szót. A Volán szándéka, hogy azoknál a já­ratoknál, ahol párhuzamosan fut a helyi és városkörnyéki, helyközi járat — mint a 4-es Orosra és a távolabbi buszok, a 2-es Borbá­nyára és a nagykállói vonal stb. — az úti­célnak megfelelően, ahol lehet, a városköz­pontot is érintsék a buszok legalább a kis­körút vonalában. Ugyancsak megoldásra vár a Széchenyi és Vasgyár utcák sarkán az át­szállás a távolsági buszról a helyi járatra. Amennyiben pedig sor kerül a Jókai téri autóbuszpályaudvar megszűnésére, akkor újabb irányítóközpontot kell kialakítani lega­lább örökösföldön a Tölgyes csárdái és va­sútállomási megoldásokhoz hasonlóan. (Le­gyünk pontosak: ami ma a vasútállomás előtt van, az minden, csak nem megoldás. Nyilvánvaló, hogy a helyi járatú utasforga­lom igényli az itteni megállót, azonban gon­dolkodni kell azon, hogy nem túl messze — a Vasvill Depóval átellenben lévő szabad te­rületen — hasonló buszfordulót és várakozó- helyet érdemes kialakítani, mint amilyen például a Tölgyes csárdánál van.) Amit még a nyíregyházi tömegközlekedés jelenéről és jövőjéről el kell mondani, ép­pen az előbb említett újszerű megoldások, az irányítással ellátott alközpont-kialakítá­sok, valamint a számítástechnika alkalma­zása. Több éve sikeres a menetrend számító- gépes szerkesztése — segítségével mintha „több” lenne az autóbusz —, valamint a sze­mélyzet hasonló módon történő vezénylése. Mindebből persze az utasnak nem kell sokat látnia, neki az a legfontosabb, hogy úticél­jának megfelelően a leggyorsabban utazhas­son. Vannak persze jó néhányan, akik össze­ütközésbe kerülnek a Volánnal, mert „elfe­lejtenek” jegyet venni (figyelmeztetés a szü­lőknek, hogy sokszor a diákok járnak ebben élen), de a többség igyekszik megérteni a közlekedési vállalat gondjait is, ha érzi, hogy annak az a törekvése, hogy minél magasabb szintre emelje a közlekedést, lépést tartson a változó igényekkel. Szív- és ér­' v'%- \ -í betegségek az életmód csapdái Szemet gyönyörködtet az emberi szorga­lom. Ám ha az ajtó mögé nézünk, lehetet­len nem észrevenni az önmagát hajszoló, sőt túlhajszoló embert és a szomszédhoz mért gyarapodás útjelzőit. Félelmetes csapda ez, amely a jólét, az anyagi előbbre jutás hamis álarcát kínálja. Cserébe viszont garantáltan nyújt önpusztítást, erőn felül vállalt terhe­ket. S rögtön érthető az a szomorúan nagy lapfelület, amelyet naponta gyászjelentések töltenek meg az újságokban, önmagunk rab­jai lettünk volna? Erről vallanak a statiszti­kák, amelyek rideg számokkal tárják elénk a döbbenetes valóságot: soha ilyen mérték­ben nem szedte áldozatait a szív- és érhalál. Unalomig ismételt frázisok ezek — legyint a tapasztalt újságolvasó —, de a szavak igazát csak az hiszi el, aki már átesett egy infark­tuson és a szerencsés kevesek közé tartoz­hat, akik még visszajöttek a mezsgyéről... Sajnos, az életmód csapdái kísértenek ben­nünket. A hárommillió koldus országából — egészségnevelők szerint — ma a hárommil­lió elhízott országa lettünk. Megálljt paran­csolni az évszázados nélkülözést felváltó étel­halmoknak, nagyon nehéz. Ám a túlzások­kal kérkedni legalább olyan dőre dolog, mint nélkülözni az elérhető javakat. Orvosok mondják: emberi mivoltunkat nem a túlzá­sok elviselése, hanem a mértékletesség meg­valósítása jelzi leginkább. Hisz a szenvedé­lyek hajszolása közepette nehezebb megfé­kezni életmódunk rossz szokásait. Itt az ideje, hogy behelyettesítsük a szí­vós munkával visszaszorított népbetegség, a tüdőbaj nevét a modern kor ártalmaival, a szív-, a vérkeringési rendszer betegségeivel. Mindent elsöprő kórról van szó, amely tize­deli a lakosságot. Csak tudni kell olvasni a Központi Statisztikai Hivatal által évente közzétett riasztó jelentésekben. Riasztóak a szívhalál számai. S azok is maradnak, ha a tudatos meggyőzés helyett csak az elriasztá­sig jut az egészségügy, a közigazgatás, a sajtó és a közmorál. Száz haláleset közül 54 szív- és érrendszeri betegségre eset közül 54 szív- és érrendszeri betegségre vezethető vissza. A 35 és 50 év közötti fér­fiak mellett ma már a nők is igen veszélyez­tetett csoportba tartoznak. Rövid történeti áttekintés: míg a tízezer lakosra jutó halá­lozásnál 1914-ben 18-at okozott szívrendelle­nesség, 1941-ben 30,5, 1960-ban 45,3, 1980- ban 71,8 és 1982-ben 72,3 haláleset kiváltója volt a szív- és érbetegség. Tehát negyven év alatt több mint a kétszeresére, az első világ­háború óta pedig négyszeresére nőtt a ke­ringési elégtelenség miatt elhalálozottak száma. Dr. Rusznák Miklós nyíregyházi kardioló­gus főorvos szerint az egészségügy utóbbi négy évtizedben elért látványos fejlődésével egyáltalán nem tartott lépést a lakosság egészségi állapotának fejlődése. Egészségünk és egészségügyi ellátásunk egyaránt beteg­ségcentrikus. Több jel is erre mutat. Akkor megyünk orvoshoz, ha fáj valamink és nem akkor, amikor életmódbeli útmutatásra len­ne szükségünk. Az orvostársadalomban sem a megelőzéssel foglalkozó doktornak van na­gyobb tekintélye, hanem aki közvetlenül a gyógyítással foglalkozik. De az orvosegyete­mek tananyagában sem a megelőzést pro­pagáló orvosé az elsődleges szerep, hanem aki a már kialakult bajjal száll szembe. Vajon mi ad magyarázatot arra a strucc­politikára, amelyet szívós következetességgel folytatunk önmagunk ellen? A túlhajtott, mértéken felül vállalt kötelezettségek miatt is erősén károsítjuk a „motort”. De igaz az érem másik oldala is, amikor az összkom­fortos panellakás még a szükséges testmoz­gástól is megkímél. Lassan, de biztosan szo­kunk le a mozgás szeretetéről. Közismert, hogy a kisgyermeket meg se lehet kötözni, annyit szaladgál egész nap. Iskolás korban azonban a mozgásról nem egyértelműen po­zitív a kép. Van, ahol csak ímmel-ámmal tartott testnevelés órák lennének hivatottak a rendszeres mozgást megszervezni. Már a gyermekek tudatában is rögződik egy torz kép: a tornaórát elbliccelni bocsánatos bűn. Az ortopédiai rendelők zsúfoltságát azok a szülők is növelik, akik mindenáron szeret­nék csemetéjüket felmentetni a testnevelés alól. A gyengébb jegy legalább nem rontja a tanulmányi átlagot... De hogy mit ront ez a magatartás, csak hosszú évek múlva mérhető le. Márpedig a gyermekeknél kell kezdeni a rendszeres moz­gás megszerettetését. Rusznák főorvos sze­rint úgy, hogy az élményt adjon. Leszoktunk a jóleső fáradtság adta örömről, s a'Z él­ményszegény testmozgás csak rövid ideig tartja fenn a kedvet az ismétlésre. Lányi Botond Nyíregyháza, Petőfi tér. Beszállás a kötvényből vásárolt „csuklósba”. 3 Egy délelőtt „terméke" — biztos út a szűr­és érbetegséghez. A mai középgeneráció annyit hangoztatta, hogy mozognának, de sajnos, nincs hol. Óriá­si pénzeket, suk ezer embert mozgatott meg a sportlétesítmények építése: Erdei tornapá­lyát, kispályákat létesítettek, uszodákat, tor­nacsarnokokat húztak fel Nyíregyházán is. Helyénvaló a kérdés: ezzel párhuzamosan egészségesebbek lettünk, többet mozgunk? Sajnos nemmel kell válaszolni. Néhány éven belül bebizonyosodott, hogy a mozgáshiány nem kizárólag a létesítményhiányból fakad. Bár vannak biztató jelek, amelyek a rend ­szeres sportolás iránti' igényre mutatnak, népszerűek a karatetanfolyamok, tucatjával jelentkeztek a nők az aerobic klubokba, az­tán itt is divatba jött a break. Csak hát jó magyar szokás szerint a kezdeti fellángolás megcsappant, s ha csak ki nem találnak megint valami újat, nem biztos, hogy ezek a szórakozási, sportolási formák újból lázba hozzák az embereket. Ha az egészségi állapot nem is, egészség- ügyi ismereteink számottevően gyarapodtak. Megtanultuk a rizikófaktorok, a koleszterin nevét. A szív- és érrendszeri betegségek ki­alakulásában több tényező együttes hatása okozza a bajt. Éppen ez az egyik ok, ami miatt hajlamosak vagyunk legyinteni a fi­gyelmeztetésre. Ki ne tudná manapság, hogy a dohányzás káros?! A napi 1—2 do­boznyit szívó ember is tudja, hogy a nikotin érméreg, a szénmonoxid tartós hatása ér­görcshöz vezet. A koszorús és az agyi erek és az alsó végtagok igen veszélyeztetettek, hiszen a nikotin hatására szűkülő erekben a vér nagyon nehezen teljesíti élettani funk­cióit. A másik rizikótényező a magas vérnyomás. Lassan népbetegségnek vehetjük. Az ital, a túlzott kávéfogyasztás nyomán is kialakult vérnyomásbetegséget nehéz visszafordítani. Az erek tartósan feszült állapota, a nyomás fokozódása ugrásszerűen növeli a görcskész­séget és az érelmeszesedést. A felesleges ka­lóriabevitel, a zsíros, szénhidrátgazdag éte­lek fogyasztása ma az anyagi jólét szimboli- zálásának számít. Talán csak az olaj és a zsír arányának változásában következtethe­tünk a propaganda eredményére. Felfokozott életritmusunkat, az erőn felül vállalt túlmunkát tehetjük felelőssé a stressz­helyzetek kialakulásáért. A kardiológusok naponta tucatjával gondoznak olyan betege­ket, akik túlértékelték saját lehetőségeiket. Hiánycikk lett a jó pszichés közérzet, ami­kor az erőfeszítés és a teljesítmény arány­ban van egymással, amikor elégedettek va­gyunk eredményeinkkel. A népbetegséggé előlépett szív- és érhalál megelőzésére a meggyőző szó mellett a komplex kardiológiai szűrést is bevezették megyénkben. Egyelőre még nem mindenütt, hiszen ez legalább ötéves program. A tüdő- szűréshez kapcsolódva a nagyobb szívárnyé­kot mutató röntgenfelvételeket kiemelik és a kezelőorvos név szerint hívja be vizsgálatra az embert. Egy Nyíregyháza környéki köz­ségben nemrégiben 214 (!) esetben talált a veszélyeztetettségre utaló jeleket az orvos egy szűrésnél. A kardiológus főorvos azt sze­retné, ha aktív szűréssel még panaszmente­sen ismerhetnék fel a közelgő bajt. Évente sok száz új beteget vesznek gondozásba a megyében. Jelenleg 3246 embert gondoz a nyíregyházi, kisvárdai és mátészalkai szív­gondozó, köztük több mint kétezer a megye- székhelyen él. A szívgyógyászok statisztikája szerint a felnőtt lakosság 10—15 százaléka tartozik a veszélyeztetett kategóriába, 3—4 százalékukat pedig közvetlenül fenyegeti a szív- és érbetegség. Ha valakinek nagyon fáj a keze, nem érzi magát annyira betegnek, mint akinek szúr a szíve. A társadalomba visszailleszkedés út­ját egyengeti a rehabilitáció, «amelynek or­vosi oldalát megoldottnak tekinthetjük. Pszi­chés szempontból is pozitív a kép, ám r foglalkoztatási rehabilitáció kiterjesztése még várat magára. Nincsenek olyan munkahe Ivek, amelyek a gyógyult szívbetegeket egész­ségi állapotuknak megfelelően foglalkoztat­nák. De a gyógyítást és a rehabilitációt is meg kellene, hogy előzze a prevenció, a meg­győző propaganda hitele. A mostanában ala­kuló primer prevenciós bizottságokban or­vos, egészségnevelő, pedagógus, a társada­lombiztosítás emberei igyekeznek többet ten­ni. De ez mindaddig nem sokat ér. amíg el nem hisszük: saját egészségünket megóvni mindenekelőtt nekünk magunknak kell. Tóth Kornélia

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom