Kelet-Magyarország, 1986. április (43. évfolyam, 76-101. szám)

1986-04-23 / 95. szám

4 Kelet-Magyarország 1986. április 23. Hatékony, fegyelmezett munkával a gyorsabb haladásért! Az utolsó esély? A portugál zöldek képviselői Amodovar közelében tiltakozó plakátot állítottak tel, ezzel a szöveggel: Nemet mondunk a csillagok háborújára. Amodovárnál egy radarállomás építé­sét tervezik, amely része lesz az amerikai ürtegyverkezési programnak. (Teletoto) STOP a vegyi fegyvereknek A Szovjetunió kész megál­lapodni a vegyi fegyvereket gyártó üzemek, berendezések rendszeres nemzetközi, hely­színi ellenőrzés mellett tör­ténő leszerelésében. A jelentős új javaslatról kedden tájékoztatta a sajtót Viktor Iszraeljan nagykövet, a genfi leszerelési tárgyalá­sokon részt vevő szovjet kül­döttség vezetője. Az új ja­vaslatok, amelyeket Mihail Gorbacsov, az SZKP főtit­kára a napokban Berlinben már jelzett, azt célozzák, hogy megszülethessen az egyezmény a vegyi fegyverek gyártásának eltiltásáról, a készletek megsemmisítéséről. A kérdésről 17 éve tárgyal­nak Genfben, de — bizonyos haladás ellenére — áttörést még nem sikerült elérni. A megállapodás legfőbb akadálya a tervezett egyez­mény ellenőrzésének kérdé­se. A Szovjetunió új javas­latai a következők: az egyez­mény aláírása után az álla­mok hivatalosan bejelentik a területükön lévő, vegyi fegy­vereket gyártó állami és ma­gántulajdonban lévő üzeme­ket, azok helyét. Az üzemek berendezését meg kell sem­misíteni, vagy le kell szerel­ni, mégpedig szigorú, rend­szeres helyszíni ellenőrzéssel, mind nemzeti, mind nemzet­közi alapon. A Szovjetunió kész olyan ellenőrzési rend­szert kidolgozni, amelynek alapján a nemzetközi ellen­őrök jelen lehetnek a vegyi- fegyver-üzemek felszámolá­sának minden fontos szaka­szánál. Az üzemek leszerelé­sét az egyezmény megkötése után legkésőbb egy évvel meg kell kezdeni. A vegyi- fegyver-készletek megsem­misítését hat hónappal a szerződés aláírása után kez­denék meg, s a készletek felszámolásának tíz éven be­lül kell befejeződnie. (Te­kintettel a bonyolult feladat­ra, e határidőben a leszere­lési bizottságban már koráb­ban megállapodtak.) Ú|abb atomrobbantás Kommentár Rendezési tervek és ellen­tervek, nyilatkozatok és cá­folatok, híresztelések és hi­vatalos bejelentések. Az el­múlt napokban a jelek sze­rint újabb fejezet kezdődött a ciprusi válság oly régóta húzódó történetében, ám ez sem ígér érdemi változást ahhoz képest, ahogyan a kis földközi-tengeri szi­get görög és török nép­közössége közötti, holt­pontra jutott tárgyalások ügye a legutóbb, néhány hó­napja lezáródott. A patthelyzet feloldására ismét az ENSZ főtitkára tett kísérletet. Pérez de Cuellar részletesen kidolgozott terve­zetben fogalmazta meg az Aphrodite istennő egykori hajlékának tartott sziget po­litikai jövőjével kapcsolatos elképzeléseket. Ezek lényege, hogy szövetségi alapon kerül­ne sor az ország egyesítésé­re, s a leendő görög államfő éppúgy vétójoggal rendelkez­ne a parlament határozatai I illetően, mint török alelnö ke. Az eddigi reagálások alap­ján nem sok az esély arra, hogy a mostani kezdeménye­zés áttöréshez vezetne. Pedig jó néhány diplomata véleke­dett úgy, hogy Cuellar pró­bálkozása talán az utolsó esélyt jelenti a több évtize­de kirobbant krízis békés rendezésére. Meglehet, ez a vélemény túl borúlátó, s azt sem lehet tisztán látni, hogy a Kiprianu ciprusi elnök, ^il­letve török ellenlábasa, Denktas részéről nyilvános­ságra hozott válaszok meny­nyiben takarnak egyelőre taktikai megfontolásokat. Annyi azonban valószínű, hogy a török ciprlóták a Cuellar-javaslat viszonylag gyors elfogadásával inkább készségüket igyekeznek hangsúlyozni az előrelépésre, semmint hajlandóságot a vál­tozatlanul nyitott, heves el­lentéteket szülő problémák megoldására. Kiprianu kor­mányának elutasító reagálá­sa viszont ellenkezőleg, épp e tisztázatan kérdéseket helye­zi előtérbe (görög menekül­tek, a török csapatok jelen­léte). A ciprusi elnök ugyan­akkor megismételte, hogy a ciprusi válság rendezésére továbbra is két lehetőséget lát: akár nemzetközi konfe­rencia keretében, akár a két népközösség közti közvetlen megbeszélések révén. Az állásfoglalások tehát — remélhetőleg — korántsem tekinthetők véglegesnek. A feszültség feloldása, a békés kibontakozás mindenesetre szükségessé tenné, hogy az érintett felek egyetlen esélyt se hagyjanak ki. Az Egyesült Államok ked­den, közép-európai idő sze­rint délután fél öt óra körül újabb földalatti nukleáris robbantást hajtott végre ne- vadai kísérleti telepén. A „Jefferson” fedőnevű kísér­let célját nem közölték, a hivatalos bejelentés szerint a felrobbantott töltet kapacitá­sa 20 és 150 kilotonna között volt. Az első jelentések sze­rint a kísérlet a terveknek megfelelően ment végbe. A keddi robbantás már a harmadik bejelentett ameri­kai nukleáris kísérlet volt az idén és kilencedik azóta, hogy a Szovjetunió egyolda­lúan felfüggesztette nukleá­ris fegyverkísérleteit, mora­tóriumot javasolt az ameri­kai kormánynak. Washing­ton elutasította a szovjet ja­vaslatokat, arra hivatkozva, hogy a kísérletek felfüggesz­tése „nem szolgálná nemzet- biztonsági érdekeit’'. Az ame­rikai külügyminisztérium egy hétfőn nyilvánosságra hozott állásfoglalásában egyenesen azt hangoztatja, hogy a kí­sérletek felfüggesztése „a nukleáris fegyverek tovább­terjedését eredményezhetné”. Kedden hozták nyilvános­ságra Moszkvában azoknak a névsorát, akiket az SZKP Központi Bizottsága és a Szovjetunió Minisztertaná­csa kiemelkedő kulturális és tudományos alkotómunkájuk elismeréseként a legmaga­sabb szovjet állami kitünte­tésben, Lenin-díjban részesí­tett. Az idén hét művészeti díjat osztottak ki, valamint kiemelkedő tudományos és műszaki eredményeik elis­meréseként nyolc alkotócso- portnak ítélték oda a magas kitüntetést. ★ Befejezte küldetését a Progressz—25 teherszállító űrhajó, melyet 1986. márci­us 19-én állítottak Föld körüli pályára, és március 21-én kapcsolódott össze a „Mír— Szojuz T—15" orbitális komplexummal. A Prog­ressz—25 valamennyi előírt műveletét teljes egészében végrehajtották. A Mír űrállo­másról április 20-án lekapcsolt teherűrhajó a Föld légköré­nek sűrű rétegeibe érve meg­semmisült. LUXEMBOURG A Közös Piac külügyminisz­terei hétfőn Luxembourgban úgy döntöttek, hogy az Euró­pai Gazdasági Közösségnek saját hivatalos zászlaja lesz: égszínkék háttérben tizen­két, kör alakban elhelyezett aranycsillag. DÁKKÁ Eddig 125 holttestet emel­tek ki a szélvihar következ­tében vasárnap a bangladesi Dalesvari folyón felborult komphajó belsejéből, a folyó­ban pedig 22 holttestet talál­tak. Az ellentmondó sajtóje­lentések szerint az eltűntek száma 600, illetve ezer körül lehet. Az 1200 személy befo­gadására képes, kettős fedél­zetű komphajón állítólag mintegy 1500 utas lehetett. Az utasok közül csak mint­egy 300-nak sikerült partra úsznia. Értesítjük tisztelt megrendelőinket, hogy 1986. április 1-el közös érdekeltséggel megalakult a ZOlDÉRT-VOLAN gazdasági társaság! Szolgáltatásaink: — fuvarozási és szállítmányozási tevékenység közületek és magánszemélyek részére, az or­szág területén (tehergépjármű díjszabás sze­rint), — tehergépkocsik és traktorok rendelkezésre bo- csájtása 5 tonnától 11 tonnáig, — billenős és szippantós mezőgazdasági pótko­csik, utánfutók bérbe adása, — autóbusz bérbe adása gépkocsivezetővel vagy anélkül (az érvényben lévő díjszabás alapján), — személy- és tehergépjárművek javítása, mű­szaki vizsgáztatása, szervizelése. Díjkedvezményeket adunk hosszabb távú foglal­koztatás esetén. VARJUK. TISZTELT FUVA- ROZTATÓINK MEGRENDE- LÉSEIT * ZÖLDÉRT—VOLÄN GT. Nyíregyháza, Benczúr tér 7. sz. Telefon: 18-017, 15-322/22. JAVÍTÓMŰHELY Nyíregyháza, Debreceni út 13. Telefon: 15-322 51. (777) Nincs kincs, csak gin Nem találtak kincseket — csupán néhány üveg italt — Al Capone-nak, a harmin­cas évek hírhedt gengszter- főnökének rejtett kincses- kamrájában. A kincseskam­rát élő televíziós közvetítés során bontották ki hétfőn éj­jel egy chicagói szálloda pin­céjében. A ma már bezárt és átala­kítás alatt lévő szálloda, a Lexington, valaha Al Capo­ne szervezetének egyik főha­diszállása volt Chicagóban. Az átalakítás során bukkan­tak az elfalazott kamrára, s többen feltételezték, hogy anniak mélyén rejlik Al Ca­pone vagyonának jó része. Az amerikai gengszterfőnök vagyonát ugyanis sokkalta nagyobbra becsülték annál, ami valaha is előkerült. A hisztériának még az adóhi­vatal is áldozatul esett: kép­viselői haladéktalanul beje­lentették, hogy ha kincsre bukkannának, azt a hivatal feltétlenül lefoglalja, mert az 1947-ben természetes halált halt gengszterfőnök kibújt az adózás alól, s még mindig 800 ezer dollárral tartozik az amerikai kincstárnak. Je­lentkeztek Al Capone örökö­sei is, Chicago városa pedig hivatalosan közölte: ha kin­cset találnának, a város igényt tart arra. Egy televíziós társaság élő­ben közvetítette a kamra ün­nepélyes — és látványos fo­gadással egybekötött — fel­nyitását. A vastag fal mögött azonban nem találtak kin­cset, csupán néhány üres, il­letve teli ginesüveget. Igaz, Al Capone a szesztilalom idején egyebek között szesz­csempészéssel építette ki bandájának hatalmát, s ak­kortájt egy-egy ilyen üveg is valósággal kincset ért. f------------------------------------------------> Ki kicsoda Kínában? W ho’s who? A három angol szó nem csupán egy kérdést jelöl, hanem egy ma már általánossá vált kiadványtípust is. Számos országban utá­nozzák az angolszász példát és kiadják a hires-neve- zetes és fontos emberek listáját, amely tartalmazza e személyiségek életútjának^fc;állomásait, családi ada­tait, esetenként még hobmjaii is. Így korántsem szen­záció, ha újabb tagja akad az ilyen listával rendelkező országok „klubjának". Mégis, a hajdani pekingi tudósító, e sorok írója szá­mára kevés dolog mond iatfigit a távoli ázsiai ország változásairól, mint az a Mr, amelyet a héten röpítet­tek világgá a telexgépek Pekingből. Hamarosan Pe­kingiben is kiadják a „Ki kicsoda?” helyi változatát. Kétnyelvű lesz: kínai és angol, s nemcsak az anyaor­szágban, de a Hongkongban, Macauban és Tajvanon élő nevezetes honfitársak legfontosabb adatait is tar­talmazza majd. Tudniillik ma sincs olyan pekingi tudósító, akinek a könyvespolcán ne ékeskedne a rendszerint Hong­kongból beszerzett kötet, a „Who’s who in communist China”. A „kommunista Kínára” való utalás már a címben jelzi persze, hogy ezt a kiadványt a népköz- társaság határain kívül szerkesztik, olyanok, akik nem éppen a marxista történelemfelfogás szemüvegén át nézik a világot. Mindazonáltal ez is komoly apparátus­sal készült, és nélkülözhetetlen munkaeszközt jelentett azokban az években, amikor éppen azt lehetett a leg­kevésbé tudni Kínában, hogy ki kicsoda. A Kínai Népköztársaság kikiáltása, 1949 után termé­szetesen volt annál fontosabb dolga is a kínai forra­dalmároknak, minthogy névjegyzéket állítsanak össze magukról: az ország infrastruktúrája sem■ épült még ki. Ezen túlmenően azonban már az I960—76-os „pro­letár kulturális forradalom" előtt is gyakran előfordult, hogy valamelyik vezető eltűnt a nyilvánosság elöl — néha hosszabb, néha rövidébb időre. A kinevezéseket és leváltásokat már korábban se nagyon jelentették be külön, a „kulturális forradalom" éveiben meg csak úgy lehetett követni az egyes vezetők pályáját, hogy min­den egyes nyilvános szereplésüket külön kartotékra rögzítették. Hongkongban, tehát brit területen erre külön intéz­mények szakosodtak: embereik elolvastak minden új­ságot, minden sajtóközleményt, lehallgattak minden rá­dióadást, s így próbáltak kikövetkeztetni, „ki kicsoda”. Ennek a munkának az eredményeit összegezte az elő­ször 1965-ben, majd 1970-ben, s ezután is többször ki­adott „Who’s who in communist China", amelynek be­jegyzései nemegyszer elég különösek voltak. Az 1970-es kiadás első bejegyzése például Aj Csi- sengre vonatkozott, akiről annyit tudtunk meg. hogy 1957 novemberében a pekingi Csinghua műszaki egye­tem pártbizottságának titkára volt, 1966 júniusában az egyetem diákjai „harcot indítottak ellene”, később pe­dig „ellenforradalmi revizionistának" nevezték. Teng Hsziao-pingről, Kína jelenlegi legtekintélyesebb veze­tőjéről az első bejegyzés az, hogy 1904-ben született Sze- csuan tartomány Kvangan járásában, s 1919-től 1922- ig Franciaországba ment egy oktatási program kere­tében. Az 1970-es Who’s who e passzusa azzal zárul, hogy Tenget, aki 1956-tól a KKP KB főtitkára volt, a vörösgárdisták — a „kulturális forradalom" e roham- osztagosai — ismételten „a második számú kapitalista úton járó személyként” bírálták. Sok emberről ekkori­ban csak annyit lehetett megtudni, hogy „felelős sze­mély”, méghozzá „egy bizonyos egységnél Azóta sok víz folyt le a Jangcén, a „kulturális for­radalom” messze tűnt, a négyek bandája” rács mögé került, helyreállt az állarrii rend, az intézmények mű­ködnek, Kína idén először nemcsak utólag vagy me­net közben, de előre kidolgozta és törvénybe iktatta öt­éves gazdasági tervét. Külön névjegyzékek nélkül is lehet már tudni, ki kicsoda, milyen szerepet tölt be a hatalmas országban. A Teng Hsziao-pingről szóló be­jegyzés azóta hosszabb lett: 1973-ban ismét miniszter­elnök-helyettes, 1976-ban újra eltávolítják (a „négyek bandája” által indított kampányban) a hatalomból, 1977-ben ismét visszatér, 1978-tól gyakorlatilag ő az ország legfontosabb vezetője. ■Kína már nem a titok országa, vezetői tudják, hogy a nagy célhoz, az ország modernizálásához nyíltságra van szükség. Immár nem a határokon túli kiadvány lesz a forrás arra, hogy ki kicsoda az országban. Erre már maga Kína ad kulcsot. A hongkongi kiadvány 3000 kínai vezető adatait tartalmazta. A pekingiben 30 ezer név szerepel majd. Baracs Dénes V. ___________________________________> Névadó és ebadó Nem l minden­napi különcség hírét kapta fel a brit bulvársajtó a hét végén. Egy chesterfieldi há­zaspár ugyanis azt akarta, hogy újszülött kislá­nyuk nem keve­sebb, mint negyed ezrednyi kereszt­nevet kaphasson. Hosszas , unszo­lásra azonban el­álltak eredeti ter­vüktől, s „megelé­gedtek” 140 ke­resztnévvel. Ami­kor az újszülöttet keresztelőre vit­ték, a lelkésznek percekig tartott, amíg a kérész - .- veket felsorolta. .1 csecsemőt azonban a hétköznapi éti­ben egysze Tracy Nelso ik hívják majd. Egy másik '<n- lönlegesség: mi­niszterek között váltott ki vitat az ebadó, amely 1978 óta változatlan összegű a brit szi­getországban. A gazdik jelenleg 37 pennyt fizetnek évente kedvenc háziállatukért, s a beszedést végző adótisztviselők bé­re, valamint az egyéb kapcsolódó költségek 4 millió fonttal haladják meg az ebadóból lefolyt bevételt. A környezetvédel­mi miniszter most azt akarja, hogy az ebadót, amely sok millió kutya- tulajdonost érint, egyszerűen töröl­jék el. A földmű­velésügyi minisz­ter azonban „köti az ebet a karó­hoz": 10 fontra akarja felemel­tetni az évi eb­adót. A vita még nincs eldöntve...

Next

/
Oldalképek
Tartalom