Kelet-Magyarország, 1986. április (43. évfolyam, 76-101. szám)
1986-04-22 / 94. szám
1986. április 22. Kelet-Magyarország 3 Statisztika A napokban jelent meg a Magyar Statisztikai Zsebkönyv, 1985 — amelynek ezúttal fő erénye a frissesség. Évről évre elsőként ad számot társadalmi és gazdasági életünk helyzetéről, elmúlt évi eredményeiről. A KSH számítóközpontjában feldolgozott adatokat közérthető formában, gazdagon illusztrálva adja közre, a közvélemény tájékoztatására. Az első rész a Társadalmi jelzőszámok címet viseli, a népesség számának és összetételének, valamint a népmozgalmi változások adatsorait (tartalmazza. Számot ad emellett a foglalkoztatottságról, a jövedelem és a fogyasztás, a lakáshelyzet és a lakókörnyezet alakulásáról, a szociális ellátásról, az egészségügy, az oktatás, a tudományos kutatás, a számítástechnikaalkalmazás, a közművelődés és a sport helyzetéről. Táblázatai a balesetek, a biztosítás és az igazságszolgáltatás adataival zárulnak. A kötet második részét a Gazdasági jelzőszámok képezik. A nemzeti jövedelmet elemezve .közli többek között a nemzeti termelés és jövedelem értékét és szerkezetét, a belföldi felhasználást, a bruttó hazai terméket, az állami költségvetés bevételeit és kiadásait, és az újratermelhető nemzeti vagyont. A továbbiakban foglalkozik az állóeszközök és a beruházások alakulásával, majd a termelő és szolgáltató ágazatok tevékenységének, eredményeinek részletes ismertetése következik. Nem hiányoznak a kötetből a kisszervezetek működését bemutató adatok sem. A zsebkönyv függeléke áttekinti államigazgatási rendszerünket, országunk földrajzi és éghajlati viszonyait. Nemzetközi adatai elősegítik a világgazdaság főbb folyamatainak megismerését, a helyünk a világban kérdés objektív megítélését. A hazánk iránt érdeklődő külföldiek rövidesen kézbevehetik a kiadvány angol, német és orosz nyelvű változatát. Leltárhiányok ás -többletek Nagyvonalúság kinek a számlájára? Milyen a bizonylati fegyelem? Formailag nagy a rend. A könyvelésben, a kasszában fillérre stimmel a végeredmény. Tartalmilag már nem mindig tapasztalható ilyen precizitás. Legutóbb a népi ellenőrök a leltározást vizsgálták 182 gazdálkodó egységnél. A tapasztalatok ellentmondóak. A vizsgált egységek 70 százalékánál van ugyan leltározási szabályzat, de 7—16 éve változatlan formában, s így több tétele már elavult. A megszűnt trösztök, nagyvállalatok önállósult egységei például nem igazították saját adottságaikhoz a központilag kialakított szabályokat. Kiderült a vizsgálat során továbbá, hogy az előírt nyomtatványok helyett gyakran használnak — engedély nélkül — attól, eltérő, házilag készített bizonylatokat. A leltározási bizonylatokat pontatlanul, hiányosan, olykor grafitceruzával töltötték ki. Az esetleges javításokat, átírásokat a leltárfelelősök aláírásukkal nem hitelesítették. A vizsgált egységek 85 százalékánál a leltárfelvétel eseményeit jegyzőkönyvileg nem vagy hiányosan rögzítették. Jóváírás vagy elsimítás? Amíg a kasszában, a kettős könyvelésben forintnyi többletet vagy hiányt nemritkán több órás hibakeresés, oknyomozás követi, addig a leltározás nyomán mutatkozó a tíz- és százezer forintos eltéréseket már gyakorta nagyvonalúan tudomásul veszik. Az adminisztráció számszakilag legyen precíz, a tényleges anyagi értékeket azonban a raktárban, a műhelyben, az üzletben, úgy látszik már nem védik, óvják hasonló gondossággal. Bizonyos veszteségeket (áruromlás, elpárolgás, mérési pontatlanság, elhullás stb. miatt) a normák engedélyeznek. A statisztikailag kimutatott normán felüli hiányok 1984-ben elérték az 1,7 milliárd forintot. Ki és milyen mértékben felel ezért? És a hasonló nagyság- rendű többletekért, amelyek többnyire a vevők, a megrendelők, megkárosításából származnak? Vizsgálják-e, megismerik-e a kiváltó okokat? Néhány helyen a belső ellenőrök valamennyi lényeges eltérést kivizsgálták, az előidéző okokat is többnyire feltárták. De sajnos, nem ez a jellemző. A 182 egységnél tapasztalt leltári eltéréseknek összesen még a tíz százalékát sem vizsgálták, az Szakmai gyakorlat Őrben Központifűtés-diáksegítséggel Központifűtést vezetnek be az őri iskolába. A kazánház építését februárban kezdték meg, s terv szerint a nyár végére befejeződik a szerelés is. Így az új tanévtől kezdve már a leghidegebb napokon is kényelmes körülmények között tanulhatnak az őri gyerekek. Látszólag semmi rendkívüli nincs abban, hogy annyi más iskola után az őriben is megoldják a központifűtést. Pedig kevés idővel ezelőtt még reménytelennek tűnt, hogy teljesül ez az óhaj. SZÉLDZSEKI BAKTÁRÓL. A Skáia-COOP megrendelésére készítenek háromezer olimpiai emblémával ellátott széldzsekit a baktalőrántházi Vertikal Ipari Szövetkezet kon- fekcióüzemébtn. A képen Kiss Kálmánná az ötpróbázók részére készített dzsekiket minősíti szállítás előtt. (Császár Csaba (elvétele) A Vajai Nagyközségi Közös Tanácsnak, ugyanis csak ke vés pénz állt rendelkezésére erre a célra. Mivel az őriek jelentős felajánlást tettek lakóhelyük gazdagítására — vagyis évi ezer forint településfejlesztési hozzájárulás fizetését vállalták — szóba sem kerülhetett, hogy az iskolai fűtés megoldásához is a helybeli ektől kérjen segítséget a tanács. Segítség onnan jött, ahonnan a legkevésbé számítottak rá. A tiszavasvári szakmunkásképző iskola másodikos központifűtés-szerelő tanulói vállalták, hogy őrben töltik a szakmai gyakorlatot, s felszerelik a csöveket, radiátorokat, s technikai berendezéseket. A tanácsnak az anyagokra, meg a kazánház építésére kellett költeni, melyet hamarosan befejez egy gazdasági munkaközösség. A megegyezés Úgy szól, hogy az ifjú szakmunkásjelöltek egy hónapig: júliusiban dolgoznak majd őrben. A fiatalok hét köziben a diákhotthonban laknak, a hétvégeket pedig otthon töltik. Étkezésükről, utaztatásukról a tanács gondoskodik. Az együttműködéssel jól jár a f«Lu, hiszen az iskola mellett bevezetik a központi fűtést a művelődési házba is, ahol telenként alig-alig tartanak rendezvényt a hideg miatt. Sőt a most épülő kazánház energiájából jut az 1988-ban felépülő két új tanterem fűtésére is. A szakmunkástanulók haszna pedig, hogy módjuk nyílik a gyakorlatban kamatoztatni, elmélyíteni tudásukat, s egyúttal megismerkedhetnek Vaja nevezetességeivel, ör életével. (h. zs.) előidéző okoknak pedig mindössze hét százalékát tárták fel. Egyszerűbb felemelni a megengedett veszteségnormát és utólag nyomban eltűnik a frissen kimutatott leltárhiány. Így tűnt el a tapasztalt leltárhiány — a hiánykulcsok automatikus növelésével — a népi ellenőrök által megvizsgált egységek 40 százalékánál. A többi esetben pedig — néhány kivételtől eltekintve — a raktáros és más felelős személy — magyarázatát, feltételezését elfogadták, s a hiányt gyakorlatilag „jóváírták”. Kétes kompenzálások A „jóváírás” egyik sajátos módja az úgynevezett kompenzálás, amikor a hiányok és a többletek értékkülönbözetét (egyenlegét) jelzik csupán, mint leltáreltérést. Holott a társadalmi tulajdon megkárosításával keletkező hiányok, valamint a vásárlók vagy a rendelők megrövidítéséből származó többletek „kompenzálása” nem éppen megengedhető aktus. Jellemző egyébként, hogy a vállalati nyereséget növelő leltári többletek okait, felelőseit akkor sem firtatják, amikor forrásai nyilvánvalóan kétesek. A személyes felelősség érvényesítése enyhén szólva nem jellemző, persze nem is könnyű feladat. A norma feletti leltárhiánynak a kereskedelemben 9, a mezőgazdaságban és az élelmiszeriparban 2,8 százalékát térítették meg az anyagilag felelős dolgozók. A kártérítések nagyobb arányú kiszabását több körülmény is megakadályozta. Kiderült, hogy a norma feletti hiányok 37 százalékánál megoldatlan volt az eszközök biztonságos tárolása, és őrzése. 18 százalékánál pedig hiányoztak a szükséges jogi feltételek. (Nem íratták például alá a felelősségvállalási nyilatkozatot.) További 40 százaléknál viszont a vállalati munkaügyi döntőbizottságok érvénytelenítették a kártérítési határozatokat. Ezért a vizsgált vállalatok egy részén eleve anyagi következménnyel nem járó, könnyebben érvényesíthető felelősségrevonásokat alkalmaztak. Az utóbbi három év alatt a belkereskedelemben 266 hálózati egységvezetőt váltottak le ismétlődő leltárhiányok miatt — fegyelmi eljárások lefolytatása nélkül. Á kormány döntése A mezőgazdaságban és az élelmiszeriparban ugyancsak három esztendő alatt 113 figyelmeztetésre, 21 megrovásra, 7 szigorú megrovásra, 133 esetben prémiummegvonásra került sor leltárhiány miatt. Mindössze három felelős dolgozót zártak ki a szövetkezetből, illetve bocsátottak el. A. Minisztertanács március 13-i ülésén a vizsgálati jelentést megtárgyalta, a népi ellenőrök javaslatait elfogadta. így korszerűsítik a raktári dolgozók leltári felelősségéről szóló kormányrendeletet. Egyértelműbben és szigorúbban szabályozzák a vezetői felelősség érvényesítését, az úgynevezett kompenzálás lehetőségét, s a kollektív szerződés keretébe utalt bizonyos pontokat. Végül elejét kívánják venni annak, hogy a fogyasztók megkárosításából nagyobb összegű leltártöbbletek keletkezhessenek. Kóvács József Didergőben Amíg közútiról „vetéskész” lesz... Bolond az az április, de majd csak kinövi. Addig is van miről beszélni. Toroni- caa László úgy mondja: tegnap meg akart gyulladni, ma meg kénytelen volt tüzet rakni. A tűznél most sokan melegszünk. Várunk Tóth Bélára, a traktorosra, de leginkább az új, sokat tudó vetőgépre, az IH 6200-ra, hogy lencsevégre kapjuk. — Hová ment az a Tóth? — kérdem a tűz melegét kínáló vendéglátónkat, aki — ■más dolga nem lévén, egy pótkocsi zabosbükkönyre vigyáz. — Nem messze. Tegnap félbe maradt egy tábla, azt veti be lipinusszal. Jön mindjárt. A lipinuszra mi úgymond*- juk, csillagfürt. Amíg én erre gondolok, a melegre vágyó Toranicza egy rókáról beszél. — Jött át a szántáson, én meg fel a pótkocsira. — Fél tőle? — Tudok én emberekről, akik megjárták már. Bár ez a róka nem volt veszett. Idenézett, talán meglátta a tüzet, megijedt és elment. .. Á redves és nedves akác a lángnyelvekben pattog, rakjuk, piszkáljuk a tüzet és mert pillanatnyilag nincs miről beszélni, nézzük a határt, az eget és egymást. Az égből ritka sorokkal kövér esőcseppek hullanak, északi szél csapkod. Didergőnk. Bensőnkben is, mert nemcsak bolond ez az április, de veszélyes is. — Ha fagy lesz, kárt tesz a gyümölcsösben. — Az baj lesz. — Vetni azért lehet? — Azt bizony lehet. — Milyen föld ez? — Jó föld ez. De amott, ott a dombtetőin tanya állott. Gyermekkoromban egyszer, amikor disznóra vigyáztam itt, volt ott a tanya mellett egy körmöstraktor. Hozzányúltunk, be akartuk indítani és valami megvágta a kezem. Én meg előbb a homokba dugtam a vérző ujjam, aztán hagytam a disznókat és iszkiri, haza. Kaptam érte. — Hol laktak? — Ott. Túl az úton. Még most is ott lakunk. — Kint a határban, tanyán? Hiszen se villany, se televízió, talán még jó víz sincs. — Van lámpa. Televíziót meg nézhetek másutt, ha akarok... Ha sütne a nap, már deleién álLna, hogy megjött végre a gép. A géppel együtt a munka is megérkezett. Tóth Béla, Vajas Béla, Toro- nicza László ugyancsak megizzad, amíg a közúti szállításra beállított gépet vetésre készítik. Üj gép, ismeretlen eszköz az IH, bele kell tanulni a gyors átállításba. Az iménti vendéglátónk a tűztől, morog is, valahogy így: — Mindig kitalálnak valamit. Amíg ezt is kitapasztalom, kell hozzá egy kis idő... Végre vetnek. Zabosbükköny hull a talajba, sűrű sorokban. A tűz már kialudt, mégis megszűnt a didergés. A munkának még a látványa is melegít. Április van és már havas eső esik. Seres Ernő Hajnali intelem — Kelj fel, mert jöttek a kocáért! — szólongat virradatkor anyám. — Gyere segíteni, feltenni! Napcserzett arcú, ke- ménykötésű öregember a vevő. Dús bajuszával, amolyan móriczi magyar. A hajnali ugrasztás miatt kissé bosszúsan kérdezek rá: — Nem álmos, bátyám? — Én? Majd, ha halni akarok ... Palló segítségével valahogy felerőltetjük a termetes jószágot az öregember szekerére. Aztán megisszuk a kupica pálinkát. — „Ügy engedje a Jóisten!" Már indulóban van a gazda, de ráhegye- zi a fülét arra, amit anyámnak súgok: — Én még visszafekszem egy kicsit. — Visszafekszel? — harap rá a mondatomra fancsalin — mint dohos kenyérre — az öreg. — így könnyű szép testet nevelni. Hát a dologgal mi lesz? — Megvár — válaszolok hirtelen zavaromban, mert ugyan miféle dologban számíthatnak rám itthon, amióta városivá vedlettem ... — Hát a lányok megvárnak? Nősülhetnél már megfele. A legszebb korban vagy. De egyre nagyon ügyelj! Nem baj, ha csúnya is, csak gazdag legyen. Nappal eljárod, éjszaka nem látod, a szépséget nem eszik kanállal. És íme, hat rám az öreg berzenkedése. Ahelyett, hogy visszadőltem volna, iparkodva körmölöm az iménti eseményeket. Egyféle munka ez is — és még mindig nagyon korán van. Csak azt nem tudom, mit kezdjek a nősülésre vonatkozó intelmével? Sztancs János
