Kelet-Magyarország, 1986. április (43. évfolyam, 76-101. szám)
1986-04-12 / 86. szám
Hétvégi interjú Tusay Pál . igazgatóval a szabolcsi gyermekvédelemről KM HÉTVÉGI melléklet Tusay Pál, a megyei gyermek- és ifjúság- védő intézet és nevelőotthon igazgatója ötvennyolc éves, korábban az államigazgatásban dolgozott, majd 22 évig a Közalkalmazottak Szakszervezete megyei titkára volt. Történelem szakos középiskolai végzettsége van, 1977. június 1-től irányítja az intézetet. G Sajnos örökzöld téma lett a gyermek- és ifjúságvédelem, az állami gondozottak számának gyarapodása. Megyénk az országos gyermek- és ifjúságvédelmi térképen milyen helyet foglal el? — Megyénkben az állami gondozott fiatalok száma meghaladja a 2700-at, ami jelentős szám. Az utóbbi három évben ugyan nem emelkedett az állami gondozásba vett gyermekek száma, inkább stagnálás tapasztalható, mégsem lehetünk nyugodtak Ezzel a gyermeíklétszámmal továbbra Is az ország megyéi között a második helyen vagyunk, ami egyben utal gondjainkra, tennivalóink sokaságára is. £ Melyek a leggyakoribb okok az állami gondozásba vételnél? Rég az árva, szülő nélkül maradt gyermekek kerültek állami gondozásba, árvaházakba. Milyen a mostani arányuk? — A hozzánk kerülő gyermekek hetven- hetvenöt százaléka a felbomlott, le'züllött, szétzilált családi élet, a szülők magatartása, mértéktelen italozása, munkakerülése miatt kerül állami gondozásba, intézetbe, vagy nevelőszülőkhöz. Vannak aztán olyan gyermekek is, akik a viszonylag rendezett családi körülmények, a megfelelő gondoskodás ellenére is súlyos magatartásbeli problémákkal, küzdenek, s a szülő, 1 vagy a pedagógus kéréséire.az állami gondozásba vetél marad az egyetlen njegoldás. Mindössze egy-másfé) százalékot tjesz ki azpknak a gyermekeknek az aránya, akik az egyik, vagy mindkét szülejüket elveszítették, árvák, félárvák, ezért kerülnek gyermekotthonokba. A Közrejátszik á család szegényes anyagi helyzeté az állami gondozásba vételnél, s ez milyen rétegekre jellemző? — Sajnos, közrejátszik, de azt is hozzá kell tenni, nem azoknál a családoknál, ahol a szülők tisztességesen és folyamatosan dolgoznak. Azoik a családok, amelyeknél az apa, vagy az anya nem dolgozik, vagy csak alkalmi keresetből próbál megélni és sok a gyermek, ott a gondozásba vétel első számú oka az anyagi helyzet. Ez főként egyes cigánycsaládokra • vonatkozik, hisz eléggé közismert, hogy az, állami gondozott gyermekek egy jelentős százaléka cigány, nálunk a megyében ez .körülbelül 60—65 százalékot tesz ki. — A gond az, hogy sokszor későn kerülnek állami gondozásba ezek a fiatalok, amikor már 14—15 évesek, túlkorosak, s ekkor már nehezen szokják meg az otthonbeli éledet, v.isszavágynak régi környezetükbe, igen nehéz az intézetben tartani őket és elérni, hogy pótolják a hiányzó Iskolai osztályaikat. . . dfc Megyénkben tehat az egyik sajátos ok W a ciganylakosság egyes csoportjainak elmaradt életmódja, amivel még jo ideig számolni kell. Mennyiben jelent veszélyeket a felgyorsult városiasodás, sza- poritják-e az állami gondozottak táborát a felügyelet nélkül maradó „kulcsos” gyermekek? — Kétségtelen, hogy megyénkben a hihetetlen mértékű városiasodás is — a családok egy részénél — szerepet játszik abban, hogy mind több gyermeket kell állami gondozásba venni. Itt a legnagyobb baj az. hogy megkésik a megelőzés, nem hatásosak az úgynevezett védő- és óvóin tézkeflések, melyeket a gyámhatóságok kezdeményeznek. Ezeknek a gyermekeknek sorsa azonban nem lehet csupán a gyámhatóságok, a gyermekvédelmi szakemberek ügye, valamennyiünkre tartozik. Mégis az esetek egy részében a szűkebb környezet, a munkahely, a lakóhelyi közösség, a szomszédság elég közönyösen szemléli, hogyan indulnak el gyermekek a rossz úton. /--------------------------------------------------------------A De ez elsősorban a szülő dolga és felelőssege lenne, hogy vigyázzon a gyermekére. .. — Igaz, de ha arra gondolunk, hogy a megyében a számítások szerint mintegy 5-6 ezerre tehető a veszélyeztetett családi környezetben élő gyermekek száma, s a szülők egy r.észe képtelen megóvná a gyermekét a különböző negatív hatásoktól — csavargás, ba-ndázas, randalírozás, bolti lopások, egyebek —, akikor a társadalomnak ke}l közbelépni és jelezni ezeket a jelenségeket, s még idejében megfelelő környezetbe juttatni a gyermekekeit. . . A Milyen foglalkozásbeli szülők gyermekeit kell állami gondozásba venni? — Ahogyan már említettem, az esetek jelentős részében éppen a foglalkozás nélküli, munkakerülő szülők gyermekeivel van a legtöbb bajunk. Ök alkotják az állami gondozottak utánpótlását. De találunk munkás, panaszit foglalkozású szülőket is, elvétve értelmiségieket, akiknél a család életvitele, harmóniája a; gyermeket a perifériára szorítja. — A hozzánk kerülő csecsemők 20—30 százalékát viszont a kórházakban „jelentett" gyermekek adják, akiket a leányanyák hagynak ott. Ami elgondolkoztató, az állami gondozásba kerülő gyermekek szüleinek 30—50 százaléka., a munkaképes korosztályhoz tartozik, tehát nem 55 •'«ség. betegség, vagy hasonló okok miatt kinevelni gyermekeiket. ‘ A Kik kezdeményezik a gonu.. .ba vételt? Előfordul-e, hogy a szüle akarata ellenére, úgymond erőszakkal keli a gyermeket intézetbe vinni? — Ariról már beszéltünk, hogy a veszélyeztetett családi környezetben élő gyermekek többségéről tudnak az iskoláik, a család- és gyermekvédelmi szakemberek, a tanácsok dolgozói, társadalmi segítői. Hozzávetőleg a gyermekek 50—55 százalékának gondozásba vételét az illetékes gyámhatóságok kezdeményezik, a többieket pedig részben az iskolák nevelői, részben pedig a már mindent megpróbáló és a neveléssel megbirkózni képtelen szülők kérik az intézkedést. — Az iskolák nevelői az esetek többségében valós okok alapján javasolják a gondozásba vételt, de az is előfordul, hogy a köny- nyebb megoldást választva meg akarnak szabadulni a sok bosszúságot, gondot okozó, s valóban nehezen kezelhető gyermektől. Ilyenkor • nagyon alaposan megvizsgálják a gyermekvédelmi szakemberek, hogy valóban indokolt-e az állami gondozásba vétel. Előfordult, nem egyszer, hogy nem adtak helyt a nevelők kérésének és nem került intézetbe a gyermek. Ráadásul a szülő sem akarta, hogy elvegyék tőle a gyermekét. Ez már az emberi jogokat is érintő kérdés, hisz indokolatlanul és főként erőszakkal nem lehet elvenni a szülőktől a gyermekét. Erre csak akkor kerül sor, ha a gyermek érdeke ezt kívánja és nincs más megoldás. .. A Milyen szellemi lelki sérülésekkel kerülnek intézetbe a gyermekek? Igaz-e, J - hogy egyre több az értelmi fogyatékos 1" - es ezért állami gondozásra szoruló gyermek? — Sajnos, a gyermekek egy jelentős része érzelmileg, lelkileg ilyen vagy olyan mértékben, de sérült állapotban kerül hozzánk, Az lenne a jó, ha az intézetekben, gyermek ■ otthonaikban mindenütt pszichológus is dol„gozna, .de, jel^nlgg ilyen végzettségű szakember nincs a , gyermekotthonokban. \ — .Sajnos,..(»gyreAöbb azi értelmileg fagya. tékos gyepjtnekeínik szátpa, \ez jelenleg i0—1-5 ' százalékra tehető. Nagy gondot okoz az elhelyezésük, mert hiányoznak az életkor és a szellemi fejlettség szerinti, differenciált gyermeko.tthopok. Nem tudjuk megoldani, hogy az intézetbe kerülő gyermekek tartósan, folyamatosan egy otthonban éljenek, olykor a külön fiú és gyermekotthonok miatt a különböző nemű testvéreket is más-más otthonban kell nevelnünk, ami nem kedvező. Megyénkben egyébként is szorító gond a helyhiány, a meglévő otthonok korszerűtlenek, zsúfoltak és nem teszik lehetővé, hogy az életkori sajátosságok alapján helyezzük el a gyermekeket. .. Ez a helyzet is indokolja, hogy minői töhb gyermeket vállaljanak nevelőszülők, Milyen most az arány? Hogyan alakult a nevelőszülőt hálózat? — Jelenleg a gyermekek többsége gyermekotthonokban, míg körülbelül 33—34 százalékuk nevelőszülőknél él. Szám szerint ezer gyermek, él családi környezetben, nevelőszülőknél, 594 családban, akik zöme 30— 50 éves, míg körülbelül 10—15 százaléka idősebb, hatvan év körüli nevelőszülő. Nagy gondot fordítunk a nevelőszülői hálózatfejlesztésére. Vannak nevelőszülők, akik két- három generációt, némelyek húsz gyermeket is felneveltek már és igen értékes tevékenységet fejtenek ki, akik többsége hivatásának érzi a nevelősóget. Sajnos még nem megoldott, bár napirenden van, hogy munkajogilag is tekintsék ezt önálló, teljes értékű foglalkozásnak, amiért akár nyugdíjban is részesülhet a nevelőszülő... £ Olykor még él á közvélemény egy részében az is, akik állami gondozott gyermeket nevelnek, ebből jelentős anyagi hasznot is húznak. Mi az igazság? — Ez egy tévhit, ami talán sohasem volt igaz. ,A valóság az, hogy a nevelési díjakat nagyon rég állapították meg és azok azóta se változtak. A gyermekek életkorától függően havonta 480-tól 630 forintig terjed az összeg, amelyet a nevelőszülő kap egy gyermek után. Elgondolható, hogy mondjuk egy tizenhét éves fiatalt hogyan lehet ellátni havi 630 forintból. — A kormány nemrég ezzel is foglalkozott, s reméljük előbb-utóbb sor is kerül rá, hogy rendezni fogják a díjakat, hiszen jelenleg sem anyagilag, sem erkölcsileg nincs megfizetve, ha valaki állami gondozott gyer1986. április 12. 0 meket nevel. Igaz, hogy ebben továbbra is a gyermek iránti szeretet, gondoskodás a legfontosabb motívum, de fontos az anyagi elismerés Is, a gyermekek étkeztetése, öltöztetése sokba kerül. , A Valamikor kiscselédnek tekintették egyesek az otthonokból kivett- gyermekeket. Mit tapasztalnak a nevelőszülőket látogató, ellenőrző gyermekfelügyelők? Előfordul-e, hogy vissza kell venni a gyermeket a nevelőszülőtől? — Évek óta nem volt olyan ügyünk, ami arra utalt volna, hogy valamelyik nevelőszülő embertelenül bánt az állami gondozott gyermekkel. Nagyon alapos előzetes környezettanulmányt végeznek a szakembereink, mielőtt hozzájárulunk a gyermekek kihelyezéséhez. Azután is folyamatosan megkeressük a - nevelőszülőknél élő gyermekeket, tájékozódunk a család életmódjáról, légköréről, a gyermek ellátásáról, tanulásáról és így tovább. Nagyon ritkán fordul elő, hogy vissza kell hozni a gyermeket az otthonba, s akkor sem a szülő hibájából, hanem a gyermek engedetlensége miatt kerül sor a konfliktusokra.,. — Az persze előfordul, hogy némely rossz- mdulatú szomszéd bejelentést tesz, hogy dolgoztatják a gyermeket. Valójában a saját gyermekét is dolgoztatja a legtöbb szülő a ház körül, amit helyeselnünk kell, így igaz ez az állami gondozott gyermekekre is. Olykor az egyik legtöbb baj forrása, hogy nem készítjük fel kellően az állami gondozás után önálló életet kezdő fiatalokat a munkára. . . ^ Müven segítséget kapnak a 18. évüket betöltött és az állami gondozásból kikerülő fiatalok? — Az előmenetelüktől, viselkedésüktől függően ötezertől harmincezer forintig terjedő életkezdési segélyt adhatunk a fiataloknak, amiből megalapozhatják a pályakezdésüket, önálló életüket. Ezt a többség nagyon jól felhasználja, de akadnak olyanok is, akik nem tudnak mit kezdeni a pénzzel, és vagy hamar elköltik, vagy a meggondol- tabbak takarékbetétben helyezik el és később használják fel, amikor megházasodnak, lakást kapnak. A nagyobb baj a lakás, azaz az albérlet. . . — A jelenlegi gyermek otthonul- sajnos nem teszik lehetővé a differenciált elhelyezést. Ezért a fiatalok, akik már dolgoznak, ugyanúgy az otthonban élnek. Létezik már az országban az állami gondozott fiataloknak ifjúsági otthon, ahol a dolgozó fiatalokiaknak, netán akkor is, amikor kikerülnek az állami gondozásból, nern bírják fizetni a drága albérletet. A megoldás az lenne, ha a megyében is lenne ifjúsági otthon, ahol kulturált körülmények között, de a korábbiaknál önállóbban élhetnének az idősebb állami gondozott fiataljaink. G Végül létezik az állami gondoskodásnak egy sajátos formája, a nevelési segélyrendszer, amelynek lényege: az a szülő, aki önhibáján kívül nehéz helyzetbe kerül, az egy főre jutó jövedelme nem éri el a nyugdíjminimumot emiatt a gyermekének az intézeti elhelyezése válna szükségessé, a gyermeket meghagyjuk családi otthonában, a vér szerinti szüleivel, de az állam segéllyel támogatja a nevelésüket, — A megyében az elmúlt évben 8 miUió forintot fizetett az intézet nevelési segély címén a .szülőknek. De a jogszabály módosításra szorul, mert jócskán akadnak, akik visszaélnek a lehetőségekkel, a papíron kimutatható egy főre jutó keresetük valóban nem haladja meg a minimumot, viszont más forrásokból a család anyagi helyzete jó, sőt nagyon jó, mégis kénytelenek vagyunk számukra folyósítani az állami segélyt. Évente egy kisebb gyermekotthon épülhetne fel az így kifizetett összegekből, amin érdemes elgondolkodni. G Köszönöm a beszélgetést. Páll Géza----------------------------------------------------------------.. .el kell gondolkoznunk azon az igazságon, amit Kós Károly kötött a lelkünkre: „A kövek tudnak beszélni. És a kövek igazat beszélnek csupán.” Mit mondanak el rólunk az utókornak azok a kövek, amelyeket mi rakunk városunk falaiba? Sok szépet? Sok jót? Biztosan! De aránytalanul sok rosszat is! A leorhló falak kövei azt: nem tudtunk kőre követ tenni úgy, hogy biztosan megálljon, a beázó tetők elmondják, hogy ha jött egy kis zuhé, együtt „könnyeztek" a felhőkkel és az elázott lakókkal, a tojáshéj vékony közfalak elsorolják azt a sok-sok átkot, amit azok szórtak az építőkre, akiknek az épület a mindent áthallás miatt nem adta meg az otthon intim világát. A kövek elárulják majd azt is, hogy építőmestereink kiktől tanultak, mit nem tanultak meg, felvilágosítanak arról, hogy az építővállalatok irányítói mennyire voltak alkalmasak vagy alkalmatlanok tisztségükre, szigorúak vagy megalkuvók csak azért, mert ledőlt falak, beázott tetők után is lehetett jutalmat és prémiumot húzni. .. No, de a kövek nem is tudnak mindent, és amit nem mondhatnak el, azt elfedi az idő? Jó mentség lenne! De ne örüljön egyetlen hanyag ember sem, mert korán és oktalanul örülne! Amit a kövek nem tudnak, arról beszél majd az a sok-sok panasz, jegyzőkönyv, perirat, bírósági döntés és ítélet, ami a levéltárakban fekszik. Meny- nyisége akkora, hogy bármilyen egérjárásos évezred jöhet, el nem pusztíthatja. Annyi a legrosszabb esetben is megmarad, ami elég ahhoz, hogy a rólunk tudakozó utódok hű képet- alkossanak építő készségünkről (beleértve a gyakorlati ügyességet, az elméleti tudást, a technikát és a velük gazdálkodó erkölcsöst is). Bajokból okuló napjainkban nem feledkezhetünk meg Kós Károly másik igazságáról sem, mert ez teszi az elsőt kiterjeszthető érvényűvé más tevékenységi köreinkre. Mégpedig: „Fontos a mit, de fontos a hogyan is.” Megvallom, ez már hangzásra is újszerű a máshoz szoktatott fülnek. Ez ideig a „mit” után a „sokat”, a „minél többet” következett fontosságban. „Termelj többet, jobban élsz!” — hirdette a régi jelszó és a mindennapi gyakorlatban élt is csaknem ez ideig. És mi igyekeztünk mindenből sokat létrehozni. Következésképpen termékeink egyike-másika csak hasonlított arra, aminek neveztük. Sok termékünkből még ma is hiányzik az a lényegi meghatározó valami, ami valóban azzá tenné, amire hasonlít, megfelelővé arra, amire szánjuk. E hiba velejére tapint a tréfa, miszerint külkereskedőnk magyar árut kínál külföldön — Kitűnő hegedűhangot ad...! — dicséri a hegedű formájú szerkentyűt. A vevő bekapcsolja a készüléket és vár. A szerkezet meg is szólal, de kisvártatva a hangja egyre torzul, torzul, aztán idétlen furulyaszót hallat. — Nem értem — csodálkozik ezt tapasztalva a külföldi partner —, tulajdonképpen mit kínál ön megvételre, a szerkentyűt vagy az ötletet, hogy furulyaszót hegedűhangba is lehet csomagolni?. .. Rosszul ítéltük, hogy a sok juttat messzire, tévedtünk, amikor hittük, hogy ha valamiből annyit termelünk, mint beérni vágyott szomszédunk, akkor már utol is értük. Aztán észre kellett vennünk, hogy haladunk ugyan, de a távolság nem fogy köztünk. Kitűzött céljaink is devalválódnak: ha elérjük is őket, nem azt adják, mint amit vártunk tőlük! Keserű felismerés, hogy egyben-másban Európa csaknem olyan messze van Pannóniához, mint egykor Pannónia volt Magna Hungáriához! Messze, ha nem is idővel, de tennivalókkal mérve messze. Hogy egészen Európába érjünk, nem sokat, hanem jót, mindenből legjobbat kell létrehoznunk. Ezt felismertük. A tennivalók felismerése után már nincs szükség szabadkozásokra, fogadkozásokra, de szükség van arra, hogy — isme' ' Kós Károly szavaival él' — végre „szervezkedjí® át a munkára”. en-k
