Kelet-Magyarország, 1986. április (43. évfolyam, 76-101. szám)

1986-04-02 / 77. szám

1986. április 2.

Kelet-Magyarország

3

Íz illan és a vállalatik

a minisztertanács legutóbbi Üléséről

megfogalmazott közlemény röviden, tömören adja tudtul, miről tárgyalt a kormány csütörtökön. E kommünikében olvashatjuk a következő — nem éppen szívderítő — mondatokat is: „A Minisztertanács... megállapította, hogy az elmúlt év gazdálkodására jellemző egyes kedvezőtlen jelenségek megszüntetésében nem kielégítő az előrehaladás. Így többek között elégtelen az exportárualapok termelésének növelése, lassan javul a hatékonyság, egyes gazdálkodó szervek a teljesítményeket meghaladó béremeléseket hajtanak végre” ...

Hogy mi rejlik e mondatok mögött, az többé-kevésbé már ismert. Az országgyűlés közelmúltban befejezett tavaszi ülésszakán Rácz Albert bér- és munkaügyi államtitkár részletesen szólt a túlzott mértékű bérkiáramlásról. Elmondotta például, hogy 23 százalékos béremelés történt decemberben az iparban (példátlan eset!), s az 1986. évi béremelési lehetőségeket a gazdálkodó szervezetek’ tetemes része már az év elején realizálta, nem gondolva arra, hogy a bértömeg kisebb-nagyabb részét év közben, a teljesítmények fokozására, ösztönzésére kellene felhasználni. Felhívta a figyelmet arra is, hogy — amivel különösen nem békélhet meg az igazságérzetünk — egyes alaphiányos, sőt veszteséges vállalatok is „élen jártak" ebben a bérversenyben, nem törődve azzal, hogy ennek következményeit a költségvetésnek, más szavakkal az egész lakosságnak kell majd vállalnia.

az Átlagos magyar Állampolgár közgazdasági műveltsége sokat nőtt az elmúlt években, így jól tudja: a megalapozatlan fizetésemelés igen csak veszélyes „játék”. Ha a gazdaságirányítás tétlenül nézné ezt a folyamatot, ingatag alapokra épülne az antiinflációs politika, az a lakosságunk körében már népszerűvé vált cél, hogy a fogyasztói árak emelkedése ebben az esztendőben ne haladja meg az 5 százalékot.

Mi rejlik az említett vállalati magatartások mögött? Betartották-e az írott és íratlan játékszabályokat, nem sértették-e meg az állam és a vállalatok közötti partneri viszonyt?

Hogy e viszony alatt mi értendő, arról az utóbbi hónapokban mind többet írnak a jeles közgazdászok. Sár- közy Tamás, a Marx Károly Közgazdaságtudományi Egyetem jogi tanszékének tanára például „A gazdasági alkotmányosság lehetőségéről” címmel tanulmányt írt a Valóság folyóirat idei, februári számában. A többi között a következőket olvashatjuk: ...,,a központi gazdaságirányítás és a vállalatok között alkotmányjogi keretjogviszony elemei jöttek létre, amelynek lényege a központi gazdaság- irányítás részéről a vállalatok részére törvényben, tehát az államhatalmi szervek által biztosított jogok garantálá sa, a gazdaságirányító tevékenység vállalati önállóságot biztosító, vállalati jogokat nem sértő gyakorlása, a másik oldalon a vállalatok részéről a vállalati kötelezettségek teljesítése és a vállalati önállóság keretét képező jogok visz- szaélések nélküli gyakorlása”.

A professzor kölcsönös jogokról, kötelezettségekről és az ehhez fűződő garanciákról ír a továbbiakban. Ismeretes, hogy a vállalati vezetők is sokat beszéltek erről a témáról az elmúlt nehéz gazdasági esztendőkben.

KÖZTUDOTT AZ IS, hogy sok minden történt e jogos kívánságok teljesítése céljából. A gazdaságirányítás 1985. január elsején életbe lépett új szakasza jelentősen bővítette a vállalatok önállóságát, mozgásterét. S bár a kormányzat az elmúlt évben is nyomatékosan és ismételten hangsúlyozta, hogy a több lehetőség több felelősséggel jár, az év végi és 1986 eleji fejlemények azt igazolják, hogy a gazdálkodó szervezetek kisebb-nagyobb köre 7— tisztelet a kivételnek — ez utóbbit már nem érzékelte megfelelően. Kertelés nélkül fogalmazva: rosszul vizsgáztak nagykorúságból. Többet, gyakran lényegesen többet fizettek ugyanannyi vagy még kisebb teljesítményért, vagyis olyasmire vállalkoztak, amit még a nálunk sokkal gazdagabb országok sem képesek megtenni.

Kérdés: mi történjék ezután? Az-e, amiről Rácz Albert szólt az országgyűlésen? A „teljesítménnyel alá nem támasztott, taktikai megfontolásokon alapuló keresetnövekedés előbb-utóbb a szabályozók szigorítására kényszeríti a gazdaságirányítást, mert az egész társadalom és az egész gazdaság érdekei oldaláról megengedhetetlen, hogy a személyi jövedelem alakulása tartósan elszakadjon a gazdasági teljesítményektől”. Kétségtelen, hogy ilyen előzmények után nehéz, sőt nem lehet ki- és elkerülni ilyen döntéseket sem. Erre utalt a minap, a televízió képernyőjén Lázár György miniszterelnökünk, s ugyanezt olvashatjuk a Minisztertanács ülését követő közleményben is: „A kormány ebből kiindulva és figyelembe véve a külgazdasági feltételek újabb módosulásait, pótlólagos intézkedéseket határozott el az 1986. évi tervben előírt követelmények érvényre juttatásának elősegítésére.”

NYILVÁNVALÓ, HOGY CSAK A KÉNYSZER SZÜLTE, ÁTMENETI JELLEGŰ döntésekről lehet szó. Hosszabb távon valóban csak a gazdasági alkotmányosság érvényre juttatása jelenthet kiutat ebből a helyzetből. Az, hogy a versenyszféra egyetlen vállalata se éljen vissza a több joggal és lehetőséggel, egyszerűbben szólva: a tisztességes, korrekt partneri viszony követelményeinek megfelelően tartsa be az írott és íratlan szabályokat.

A saját, jól felfogott érdekeik is azt kívánják, hogy így tegyenek.

A vajai általános iskola négy Commodore számítógépet kapott a közelmúltban. A gyerekek már ismerkednek az új technikával. Képünkön: Kelemen Zoltán tanár irányítása mellett Kiss Ernő és Tisza András tanulás közben.

(Baján Erzsébet felvétele)

Szovjet exportra csomagolják a nyári szandákat a Minőségi Cipőgyár nyírbátori üzemében. (Elek Emil felvétele)

Egy merész vállalkozás sikere Fehérgyarmaton

Primőrök — helyből

Ot évvel ezelőtt alig tudtak tíz jelentkezőt toborozni ahhoz, hogy megalakíthassák a zöldségtermesztő szakcsoportot Fehérgyarmaton. Az a 7—8 ember, aki komolyan akarta, csak így juthatott állami támogatáshoz. Sokan kevés jövőt jósoltak a vállalkozásnak. Hiszen az országnak ézen a részén nem kedvez az éghajlat a fólia alatti termesztésnek.

A merész kísérlet mégis bevált. Olyannyira, hogy 71- re bővült az áfész szakcsoportjának létszáma. Közülük 45-en fóliás, a többiek korai szabadföldi termesztéssel foglalkoznak. Lassan korlátozni kell a tagfelvételt, mert így is bőven elég a termés a körzet ellátására.

Helikopter

föbérletben

Helikopter-főbérlővé, s ezzel megyénkben a hatodik „légitársulás” gesztorává vált az idén a máriapócsi II. Rákóczi Ferenc Tsz. A márciustól szeptemberig tartó teljes szezonra lekötött gép a gazdaságban már végzett is a földek időszerű munkáival, s most már a környékbeli nagyüzemek táblái felett szorgoskodik.

A MÉM Nyíregyházi Repülőgépes Szolgálatától — természetesen pilótával együtt — bérbe vett helikopter teljes kihasználására a mária- pócsiak megállapodást kötöttek a velük évek óta szoros kapcsolatban álló gazdaságokkal. A spontán módon kialakult — 8—10 szövetkezet kölcsönös együttműködését jelentő — mikrokörzetben a repülőgép csaknem negyvenezer hektár földet művel meg a levegőből.

A legtöbb munkát azonban nyilvánvalóan a főbérlőtöl kapja. A gyomirtáson és a kártevők elleni védekezésen túl Máriapócson a helikopterre vár a búza és a kukorica lombtrágyázása is: a

Bábolnán gyártott biológiai hozamfokozó kiszórása. Ezt a növény fejlődését meggyorsító szert az elmúlt években kedvező tapasztalatokkal alkalmazták a gazdaságban. A helikopter most lehetővé teszi, hogy a gabonafélék együttesen több mint ezer- hatszáz hektáros teljes területét megszórják a hozamfokozó lombtrágyával.

(k. k.)

Start: január elején

Mintha csendes nyári eső szemerkélne, úgy potyognak a fóliára lecsapódott pára osöppjei a nyakunkba. A langyos, nedves levegő láthatóan kedvez a paradicsom-, paprika-, káposzta-, s uborkapalánták növekedésének. Földvári Imre, a szakcsoport elnöke az új esztendő első napján fűtötte be először a fóliasátrat. Mivel főállásban a termelőszövetkezetben dolgozik, ezért kora reggel és késő délután átlagosan 3—3 órája jut a kisgazdaságra. Nem számítva a hétvégéket.

— Segít a család is. A fiaimra főleg a földhordásban, locsolásban, a feleségemre meg a szamóca szedésében számítok — sorolja. — Van olyan munka, mint az ültetés, amit a világért sem bíznék senkire. Rám vár a fóliaház fűtése is. Sajnos nem sikerült folytonégő kazánt vennem, ezért éjszakánként kétszer is ellenőrzőm a sátorban a hőmérsékletet.

A gondoskodást jó terméssel hálálja meg a kertészet. Földvári Imre már betakaríthatta munkája első gyümölcsét az idén: salátát szállított a város boltjaiba.

Segít a szövetkezet

— Közvetlenül az üzletekbe viszik áruikat a termelők — tájékoztat Fecske László, az áfész felvásárlási osztály- vezetője. — Nekünk ebben annyi a szerepünk, hogy kijelöljük: ki melyik bolttal álljon kapcsolatban. A többi már a kereskedők és a termelők megállapodásán múlik. Ezzel jól jár a vevő — hiszen garantáltan friss zöldségekhez jut —, de a termelő is, mert a felvásárlásinál kedvezőbb áron tudja eladni a portékáját.

A termeltetés szervezése mellett segít a szövetkezet a munkához szükséges anyagok, eszközök beszerzéséhez is.

— Rendszerint a kertészeti egyetemről szoktuk megrendelni a vetőmagvakat — folytatja a szakcsoport elnöke. — Elsősorban a tagságon múlik, ha nem sikerül hozzájutni valamihez, mert nem

mindenki jelzi időben az igényeit.

Készenlét eiész évben

Nagy gond, hogy jelenleg hiánycikk a fólia. Am akik nem hagyták utolsó pillanatra a szükséges felszerelések beszerzését, azok időben megkezdhették a palántanevelést. Mint Szabó Károlyék is, akik ma már 1100 négyzetméter alapterületű fűtött fóliaházakban gazdálkodnak Fülesden.

— Férjem öt éve, munka mellett vágott bele a zöldségtermesztésbe. Már a második évben bővítettük a gazdaságot. ’83-,ban Károly úgy dön- töitt, hogy főállásban foglalkozik a fóliázással.

S zabóné beszélgetés közben egy percre sem hagyja félbe a munkát, hiszen 20 ezer paprikapaLántát kell tápkockába ültetni. A fiatal- asszony — aki kozmetikus — jelenleg gyesen van, így jut

ideje segíteni a kertészetben. Ügy tervezi, hogy nyáron visszamegy dolgozni a régi munkahelyére.

— Egész évben nincs egy csöpp szabadidőnk sem. A szezont már decemberben kezdjük a vetéssel. Általában paprikát, paradicsomot, uborkát telepítünk. Ha beérett a termés, akkor retket meg salátát szoktunk nevelni. Novemberben pedig a talaj-előkészítés ad elfoglaltságot.

Ha nem érné meg, aligha foglalkozna kertészkedéssel a házaspár. Persze e vállalkozás nélkül talán sosem vágnak bele az építkezésbe Fehérgyarmaton. A három és fél szobás, itetqtér-beépítéses házba várhatóan még az idén beköltöznek. Anyagilag nem jártak rosszul. A szépen rendben tartott fóLiaházak bizonyítják: szeretik is ezt a munkát. S amíg erejük, egészségük van, addig nem akarják abbahagyni...

Házi Zsuzsa

Erdőtelepítés

Újfehértón

Több mint félszáz megüresedett, romba dőlt tanya felszámolásával harminc hektár terület rekultivációját fejezték be a közelmúltban az újfehértói Vörös Hajnal Tsz- ben. A hajdani lakóépületeket övező fákat házilag készített tuskókiemelőkkel távolították el. A talajvizsgálatoktól függően túlnyomórészt, szántóföldi növénytermesztést folytatnak az egykori tanyák helyén, illetve lesz, ahová erdő kerül.

Ebben a gazdaságban egyébként az idén fejeződik be az erdőtelepítés hároméves programja. Az elmúlt két esztendőben több mint hatvan hektár parlagföldet ültettek be akáccsemetékkel, a napokban pedig megkezdték újabb harminc hektáron a facsemeték kihelyezését.

M

ondják, hogy ez a fickó egy „Trenymen”. Minimum ötért, de ha belelovalja magát, egy húszasig meg sem áll. Ezt hozta neki a nyuszi, de amint sejtem, lesz még meglepetésben része. Teszem azt kimaradt az ünnepi nagytakarításból a szőnyegporolás, az ablakpucolás és mindama férfias munka, amelyre a Tán- ti úgy kéri fel a ház urát: „Endre, rakja már rendbe.” Endre, a Trenymen mindent rendbe rak. Ez az ő sorsa, de soha sem keserű szájízzel teszi a dolgát. A szőnyegeket porolni külön élvezet. A perzsán és a futón torolja meg minden sérelmét. Veri gondolatban a dirit, az elmaradt előléptetésért, az alacsony fizetésért és veri Stohane- ket, aki soha sem tisztelte I benne a zsenit, legutóbb is 1 visszadobta a „bioterápiás tojásfestés” elnevezésű újí- I tását.

I Az ablakpucolás élvezete az egészen más. Amikor a i sima felületen a csomóba I gyűrt újságpapír karcos hangot ad, Endre a Treny- l men elképzeli, lehetett j volna ő karmester is. Miért I is ne. Hiszen egy olyan isA TRENYMEN

tenáldotta tehetség, aki az ablak és az újságpapír érintkezéséből hangot bír kicsikarni, annak pódiumon a helye. Mindezek elgondolása után Endre áll az ablakban a negyedik emeleten és szédületes produkcióra ragadtatja el magát. Vezényel. A látvány döbbenetes. A járdán csődület támad és az utca emberei fogadást kötnek, leesik vagy sem az az őrült hapsi, aki odafent hadonászik.

Endre a Trenymen nem esik le. Leszólítják. Jön az asszony a szatyorral, a cédulával, a pénzzel és el- rebegi az újabb férfias cselekedetek igéjét: „Menj le a boltba!” Kell még tojás, . élesztő, tejföl, tej és liszt, valamint a lista szerint kenyér, prézli, cukor, só, 'bors, tea, kávé, vaj — más szóval pakolja fel Endre a teljes ABC-t. És Endre megy és arra gondol, holnap, holnapután már csak enni kell. Az lesz a legnehezebb. Enni és inni, majd megint enni és inni...

Ekkor következik be — e keserű gondolatok közepette — a Trenymen-ség. Az ABC előtt valaki kilóg a sorból. Nem hímes tojást, nem kölnivizet árul az illető, hanem borítékos sorsjegyet. Endre nyerni akar. Előbb ötért, aztán húszért, később egy százasért. Nem sikerül. A cetlin örök érvénnyel írva van „NEM NYERT!" Elmegy a tej, a vaj, a mák, a dióbél és a liszt ára, és Endre fut a pénze után, de nem éri utol. A pénz futása gyorsabb.

E

ndrét mtfr őrjíti ez a szó NEM NYERT. Kínjában és idegnyugtatónak a továbbiakban már visszafelé olvassa a szöveget és kijön TRENYMEN. Van ennek értelme? Nincs, gondolja Endre, de én akkor is, csak azért is egy őrült TRENYMEN vagyok. Ezt ismételve félig rakott szatyorral ér haza és a kérdő szóra, hol a pénz, csak annyit mond: Trenymen. Kap a fejére. Főnyeremény viszont, hogy nem készült húsvétra bejgli, nem eszi magát rogyásig.

Seres Ernő