Kelet-Magyarország, 1986. március (43. évfolyam, 51-75. szám)
1986-03-06 / 55. szám
1986. március 6. Kelet-Magyarország 7 CJ LAKÓTELEP ÉPÜL tJjfehértó északi részén. A nagyközségi tanács a fiatalok letelepedését kedvezményes építési telekárakkal is támogatja. Ebben a térségben a közeljövőben egy új, 8 tantermes általános iskolát is építenek. (Sisa István felvétele) Kísérletező pedagógusok Nagy izgalommal bontották ki a nevelői szobában a TANÉRT (tanszereket értékesítő vállalat) úgynevezett egységcsomagját, mert az egyik tantárgyból már nagyon szükség lett volna a tanulói kísérletekhez az előírt szemléltetőeszközökre. Az egész osztály minden tanulójának. Sajnos, az örömből hamar üröm lett, mert az osztálynak elegendő mennyiség helyett mindössze egyetlen darab érkezett. Talán nem volt több a raktárban, talán mintapéldánynak, hogy legyen miről kopírozni. GYÁRTMÁNYKATALÓGUS Adatbankárok Szövetkezetek finanszírozásában: Program — fcészGn Egy sokat tudó számítógép, s a hozzáértő szakemberek mellett jól szerkesztett programokra is szükség van ahhoz, hogy a legkorszerűbb számítógépes technikát alkalmazni tudják a munkahelyeken. Ez adta az ötletet több hazai termelőszövetkezetnek egy gazdasági társaság létrehozásához, kifejezetten számítógépes programok szerkesztéséhez. Az alapító tagok — így a gödi, a hódmezővásárhelyi, egy jászsági, az érdi és a nyíregyházi Ságvári Tsz — olyan korszerű számítógépet rendeltek meg, amely minden könyvelő- és más adminisztratív gépet fölöslegessé tesz. A nyíregyháziak terv szerint az év közepén: júliusban állítják munkába a 2 millió 800 ezer forint értékű masinát. Hamarosan megkezdi a munkát a fővárosban a gazdasági társaság is, amely szakemberei — a tagszövetkezetek finanszírozásával — 8 féle programot állítanak össze: például a bér, a könyvelés, az anyag, vagy a fogyóeszközök nyilvántartására. Várhatóan jövő év végére készülnek el a programok, melyeket elsősorban a tagszövetkezetek hasznosítanak majd. A GT tagjai úgy tervezik, hogy lehetőséget adnak az érdeklődő tsz-eknek a programok megvásárlására. Ezzel nemcsak a társaság tagjai járnak jól — mivel így legalább részben visszatérülnek a számítógépes beruházás költségei —, hanem a vásárlók is, hiszen készen kapják meg a munkájukat megkönnyítő programokat. A történet ugyan metm „nyomdaifestékszaigú”, meglehet nem', is általános, de főleg az idősielbib pedagógusoknak ismerős lehet. Voltak időszakok az oktatás történetében még az oktatáspolitikai .pánthatározat és az újabb reform - intézkedések után lis, amikor a pedagógus szinte rákényszerült a barkácsmunkára, magának kellett megfaltorilkál- nia a szemlél tetőeszközöket. Talán ez az „ösztönzés” is szerepet játszott albfoan, hogy bizonyos tantárgyak körében kialakult a pedagógusok többségében a kísérletezés, alkotás belső igénye, és egyre többen foglalkoztak szerényebb, kevésbé munkaigényes szemléltetőeszközök készítésével. Tekintélye, rangja volt a kísérletező, alkotó tanárnak, aki a szemléltetéssel jelentősebb eredményt ért el .tanulói körében. Napjainkra azonban változott ez a helyzet, főként a fiatal' pedagógusok körében. Tény, hogy a mai oktatói gárda jóval1 korszerűbb gépek, eszközök segítségével taníthat, visizont más is gátolhatja a kísérletező, alkotó kedv kibontakozását. A pályakezdő időszakban tapasztalható bizonytalanság, esetleges félelem a sikertelenségtől, vagy annak tudatosulása, hogy a meghirdetett pályázatokat úgyis az „öregek”, a szakma rókái nyerik. Szunnyadó ötletek Ezt felismerve hirdetett pályázatot fiatal pedagógusoknak a nyíregyházi városi KISZ-hez tartozó pedagógus KlSZ-bizotetság. Kiderült, hogy mennyi szunnyadó ötlet lappangott, és került most az alkalom adódásával a felszínre. A szép számiban beérkezett pályamunkákat szakemberek értékeltek, s válogattak közülük egy — sajnos, csak három napig látható — módszertani kiállításra való anyagot. A bemutatónak a megyei Pedagógiai Intézet adott otthont, azzal a céllal., hogy az ott Látható újdonságok másokban is gondolatokat ébresszenek, s esetleg ösztönözzenek az alkotómunkáira. Vágy egy négy és fél voltos laposelemet, készítsd _ el hibásan az áramkört — és a .tanuló saját magától rájön, hol a kapcsolása Mba. Ez a felfedeztető oktatói módszer talán, a leghatékonyabb. Egy sereg olyan eszközt láttunk ezen a kiállításon, amely felér akármilyen ékesszóló tanári magyarázattal, s megadja a d iáknak a rácsod á'lkozás, rádöbbenés élményét. A leggazdagabb anyag a számítástechnika területéről érkezett, karunk slágere igencsak meg- ffliiette a fiatal pedagógusokat — és nemcsak a matematika szakosokat. Szinte minden tantárgyról bebizonyították, hogy lehet az eddigiektől eltérő módon szemléltetni, ami nem feltétlenül jobb, de másabb a réginél, értéke a gondolat. Egy hangos diasorozat például a közösségteremtéssel foglalkozóik, a k isdobosélet eseményeit vizsgálva. Hangszalag érkezett, amelynek segítségéve] gyorsan, lehet javítani a glépírési sebességet. Nyelvtől motorig Egy dolgozat szerzője azzal foglalikoailk: eredinüénye- sebb a kémiatanítás, ha a tanár megfelelő esztótófoai érzékkel rendelkezik, illetve rajzai a táblán milyen esetben kelitSk fel jobban a figyelmet. Nyelvrendszertöl a Trabant-motorig igen széles skálát kínált a .bemutató, a leglátványosabb mégis az óvónők, óvodai KlSZ-szerve- zetek tagjainak kollekciói voltak. Több tanulsággal is szögűit a pályázat és a kiállítás. Sok szellemi erő került napfényre, másokat is hasonló tevékenységre késztetve. Arra is lehetőség lesz, hogy a Pedagógiai Intézet menedzselésével a legjobbakat újításként fogadtassák el — ez aiz anyagi elismerés mieHett a módszer megyei terjesztését is jelenti. Jó, hogy Nyíregyházán már van ilyen pályázat, érdemes lenne gondolkodni a folytatásán. Baraksó Erzsébet P ilyu talpraesett fiatalember. Tizenkét éves kora ellenére már aránylag jól eligazodik az élet dolgaiban. Hatodik osztályos. Szombaton tőle szokatlan eleganciával állított be hozzánk. Éppen a farsangi sulibálba indult. Akkor került sor az alábbi beszélgetésre: — Pityu, mi ez a nagy flanc? — utalok imigyen fehér ingére és viszonylag megkímélt farmerére. — Nem jó koszos ruhában mulatni. — Talán inkább a lányok kedvéért öltöztél ki? Pityu zavartan mosolyog, a nyakát tekergeti. — A dehogyis. — Szerinted milyenek a lányok? — Kényesek. Egy-két kivétellel a csajok kényesek. (Magyarázatul nevetve hozzáteszi.) — Megverik a fiúkat. __•>•>•> — Ha nem tetszik nekik valami, akkor püff. — És hagyjátok magatokat? — Nem. Többnyire elszaladunk. — És ha nem szaladtok el? GYÄMOLITANI, HATÉKONYABBA TENNI AZ IPART nem újkeletű feladat a megyében. Sokféle módja van ennek. A célt szolgálja — egyebek mellett •— az is, ha az üzemek között bizonyos információs csatornák épülnek ki. Nemzetközi tapasztalat mutatja, hogy búsás társadalmi hasznot hajthatnak az adatbankárok. ök azzal foglalkoznak, hogy begyűjtik, tárolják és karbantartják az egyes vállalatok, vállalkozások termelési, illetve piaci képességéről tájékoztató adatokat. Az ilyen bankok — némi ellenszolgáltatás fejében — kikeresik az érdeklődő cégeknek azokat a lehetséges partnereket, amelyek megrendeléseket adhatnak fel a szabad kapacitások lekötésére, hajlandók koope- perálni, közös piacon értékesíteni. Mindezt persze egy kiterjedt és egymásra kapcsolt számítógéppark segítségével oldják meg. Szabolcs-Szatmárban is szükség van — a termelési színvonalnak és az infrastruktúrának megfelelő — vállalatközi információs szolgálatra, illetve bázisra. Az első lépéseket a Műszaki és Természettudományi Egyesületek Szövetsége tette meg. Kérdőíveket küldtek ki több mint kétszáz, a szűkebb pátria határain belül működő gazdálkodó egységhez. A gyáraknak, gyáregységeknek, tsz melléküzemeknek elsősorban arra kellett választ adniuk, milyen kihasználatlan termelési szolgáltató tevékenységet ajánlanak fel más cégeknek, ill. milyen munkákat vennének szívesen igénybe másoktól. TERV SZERINT ÁPRILIS VÉGÉRE a kérdőíven kapott adatokból egy megyei termékkatalógust állítanak össze, amely az 1986. januári állapotokat tükrözi majd. Elhagytuk a február, vele együtt a visz- szaküldési határidőt. Számos cég azonban még mindig nem juttatta el a válaszait az MTESZ-hez. Ennek több oka lehet. Pityu lovag — Hát akkor felkapják a könyvet, aztán némi szövegelés után leteszik. Úgysem ütnek. Mi is csak játékból szaladunk el. — Ha ütni akarnak, bizonyára van is rá okuk. — Néha a fiúknak van igazuk, néha a lányoknak. — Mikor nincs igazuk például a lányoknak? — Ha nem úgy van, ahogy ők akarják. — Hány fiú és lány van az osztályotokban? — Tizennégy fiú és tizenkét lány. — Szóval több a fiú. Szerinted jó ez az arány? — Jobb lenne, ha egyenlően lennénk. — Miért? Hisz az imént mondtad, hogy kényesek. — Hát mondjuk a táncnál ... szóval minden fiúnak jutna egy lány. — Pityu, van-e már az Nem tételezhető fel a vállalati vezetőkről, hogy nem értették meg a katalógus célját, és ezért nem is segítik az összeállítók munkáját. Bárki beláthatja ugyanis, hogy egy ilyen lista milyen előnyöket nyújthat. Üj, megyén belüli kooperációs partnerre lelhetnek például olyan cégek is, amelyek eddig több száz kilométerre lévő üzemmel működtek együtt. A váltás, a közelség számos előnnyel járhat, például a szállítási költségek csökkenésével, a nyereség növekedésével. Egyesek miért nem foglalkoznak mégis ezzel az ingyen piackutatási lehetőséggel? Valószínűleg azért, mert nincs erre kellő érdekeltségük. Bizonyos cégeknél még mindig nem túl fontos, hogy a hátrányosabb kooperációkról előnyösebbre váltsanak. Ilyen lehetőséget pedig csak akkor hagyhatnak figyelmen kívül, ha a felesleges költségeket különösebb nehézség nélkül beépíthetik az áraikba, vagyis kikényszeríthetik az áremeléseket. Mindemellett létezik a szabolcsi specialitás: a túltengő gyáregységek kényszerű helyzete. Ezek az üzemek ugyanis nincsenek nagy befolyással arra, hogy kikkel kereskedjenek és kikkel nem. A nagyobb szabású kérdésekben úgyis a távoli központ dönt. Ezért a gyáregységeket hidegen hagyja a megyei gyártmánykatalógus. AZ MTESZ VÁLLALKOZÁSA DICSÉRETES és szükséges. Mégis nyugod- tabbak volnánk, ha a munkájuk folytatásának már most láthatnánk a biztosítékait. Egyelőre ugyanis csak elképzelés van arról, hogy melyik szervezet, intézmény hogyan fogja karbantartani a gyármánylis- tát. Jó volna tudni, hogy mondjuk három év múlva hova kell majd fordulni egy — akkor — aktuális megyei termékkatalógusért. osztályotokban szerelmespár? Pityu a beavatottak tudálékos mosolyával bólogat. — Egy. Krisztián és Tünde* — Miből látni, hogy öszszetartoznak? — Kifigyeltük őket. Valahogy másképpen beszélnek egymással, mint a többiek. — Pityu. Nézz csak a szemembe. Neked tetszik-e már valaki? — Senki... Az osztályból senki. — Aha. Akkor ezek szerint esetleg más valaki. Pityu szemét lesütve bólint: — Esetleg. — Mit érzel, ha mellette állsz, vagy ha beszélgetsz vele? — Zavarba jövök, ha mellettem áll. — És még? — És még jó érzés... A beszélgetés ilyentén fordulatán igyekszik tőlem megszabadulni. Holnap már talán tavasz lesz. Talán az első szerelem fészkélódik benne. Bodnár István f-------------------------------------------------------------------------------------' Á tű mestere C sordás Mihály a tű mestere és napszámosa. Ö varr, én a gondolatait írom. A kimon- dottakat és azokat is, amelyeket csak a mozdulatai árulnak el. Tanítványai, vezetői mesélik: mintázhatnák róla a szorgalmat, a kötelességtudást és a makulátlan tisztességet is. — Mióta varr? — Ha a tanulóéveimet is számítom, már 35 esztendeje. Nyíregyházán, a Takarékpalota alatti férfiszabóságban dolgozik. Itt a műhelyben beszélgetünk. — Mennyi cérnát „fogyasztott” el ennyi idő alatt? — Ezen még nem gondolkodtam — s számolni kezd. — Egy öltönyhöz 4—500 méter szükséges. Rengeteget készítettem. No és a sok pantallót, mellényt, zakót, felöltőket, reverendákat, díszmagyart, ki is tudná felsorolni. Több kocsira lenne tehető az a cérna- mennyiség, amit elvarrtam. Ujjat varr. Figyelem begyakorolt, kifinomult mozdulatait. Kéz és ujjmozgá- sát, a gép fölé hajtását, lábainak moccanásait. Harmonikus összhang ember, gép és szövet között. Olyan kapcsolat, amelyből a szép munkadarab, s végül a zakó összeáll. — Nem unja harmincöt év óta? — Megszoktam, s az idők folyamán alkotássá vált — Mi a szép ebben a mesterségben? V______________________ — Ha jó a szövet és ha sikerül is szépen megcsinálni, gyönyörködik a ruhában az ember. — Látja egyáltalán a munkáját? — Innen a műhelyből szoktunk kikukucskálni az ajtón, amikor Füzesséry Tibor, a szabászunk próbál. Nagyon érti a mesterségét. S ha hibátlan a zakó, magunk is gyönyörködünk benne. Harmincöt esztendeje ezek az apró örömök lendítik át a tű mesterét és egyben napszámosát a sok-sok monotónián, a beidegzett mozdulatokon, s nyújtanak számára megújulást. Nyolc éve egy brigád vezetője. Szerencsés embernek vallja magát. Itt ismerkedett meg jövendőbelijével, Hegedűs Ilonával is. — Legnagyobb meglepetés a jubileumon ért, amikor megkaptam a Kiváló Munkáért miniszteri kitüntetést. Nem számítottam rá. Én csak a dolgomat teszem. H allgatag ember. Panaszkodni nem szeret, békességet kereső, munkatársait becsülő. Szerénységéről azok tudnának vallani, akiket elindított a tű mesterség pályáján, s ma vezető posztokon állnak helyt. Valahánnyal beszéltem, a legnagyobb tisztelettel szóltak Csordás Mihályról, aki megmaradt a tű mellett. Farkas Kálmán ,1 * Sztancs János Lehet egv élménnyel több?
