Kelet-Magyarország, 1986. március (43. évfolyam, 51-75. szám)

1986-03-29 / 75. szám

gnraiimfrg Este a Borsodi Sörözőből — munkahelyé­ről — telefonált. Elnézést kért, hogy a meg­beszélt reggelen nem tudott eljönni. Felese­gét kellett a kórházba szállítania. Ö viszont ezen az estén is zenekara elé állt. Szívében bánattal, szemében mosollyal. Muzsikált. Mert ilyen a muzsikus, a nagy szórakoztató élete. Mint az ismert régi nóta mondja, „Muzsikusnak dalból van a lelke, az egész világ szíve dobog benne...” Zoli szívében valóban benne dobog. Tizenhárom éves ko­ra óta áll kisebb megszakításokkal zenekar élén. Zoli, az énekes prímás. A nyíregyhá­ziak így ismerik. A magyar nóta. a mű- és népdal helyi koronázatlan énekes hercege. Repertoárján ezerötszáz nóta, népdal szere­pel. Felének szövegét is tudja és énekli. Es micsoda hangon! Régebben igencsak meg­csodálták elbűvölően szép, selymes hangját. Tőle elvárja a vendég, hogy ne csak mu­zsikáljon, énekeljen is. Varga Zoltánnál egy folyamban hömpölyög a zene és a dal. Cso­dálatos a memóriája. Húsz év múlva beté­ved egy vendég az étterembe, s megpillant­ja. néhány perc múlva már játssza kedvenc nótáját, dalát. — Még nem voltam hatéves amikor édes­apám — aki a híres Rácz Marci bandájában cimbalmos volt — vett nekem egy negye- des hegedűt. Ö tanítgatott. Otthon is volt hegedűje, cimbalomja. Az első nóta. amit megtanultam az „Alma a fa alatt, nyári pi­ros alma”. Az egyik legkönnyebben tanul­ható-játszható dal. Én mégis nehezen bir­kóztam vele, s az apám azt hajtogatta: be­lőled sem lesz prímás soha! Nem szívesen tanultam tőle. Kegyetlenül ^szigorú ember volt. Inkább félrevonultam, s hallás után magam gyakorolgattam — emlékezik gye­rekkorára. A cimbalmos apa ..ráunt” Zolira. Elvitte Füredi zenetanár úrhoz, fi meghallgatta, miiven a ritmusérzéke, zenei hallása és fel­fedezte a fiút. Tanítványává fogadta. Tanár úr meghalt. Zoli pedig ekkor nemcsak mes­ter. hanem apa nélkül is maradt, mert a családfőt elvitték katonának. Többé nem látta. Kereső nélkül maradt a család. Zoli volt a legidősebb, az ő nyakába szakadt az eltartás gondja. Rákénvszeriilt a kocsmá- zásra. a pénzkeresésre, öreg muzsikusok ka­rolták fel. tőlük és a vendé°ektől tanulta meg a nóták sokaságát. Korán belekóstolt az éjszakai munkába. A vendégeknek tet­szett a kis cigányfiú éneklése Székre állí­tották. s úgv “nekelt. muzsikált — Lényegében magam vettem észre, hogy tudok énekelni. Ezt aztán a zenekar is ki­használta — említi. — Nagybátyám. Varga Jenő mellett lettem segédprímás később az Ékes-féle vendéglőben. Itt hallgatta meg egyik alkalommal mu­zsikálni és énekelni Káté Pulu Lajos, a hi­res nyíregyházi cigányprímás. Meghívta ze­nekarába segédprímásnak. Rengeteget ta­nult tőle. És amikor Pulu Lajos betegsége miatt leköszönni kényszerült a zenekar ve­zetéséről, Varga Zoltán — mivel még kisko­rú volt — rendőrségi engedéllyel állt a ze­nekar élére. Nem sokáig bírta a fiatal fiú Kérte az étterem vezetőjét, nézzenek egy idősebb Drímást a banda élére. Így keresték fel Gubás Nagy Kálmánt, ö mellette ját­szott Zoli, s 1951 novemberében besorozták katonának. — Fontos állomás volt fejlődésem útján. Felkaroltak, különösen dr. Bállá Zoltán. So­kat tanultam, megismerkedtem több hang­szerrel, melynek később vettem hasznát Szakaszvezetőként szereltem ie — emlékezik a katonaévekre Varga Zoltán. Kísérte Solti Károlyt, Bujtor Imrét, Te­keres Sándort, Madarász Katit, Gaál Gab­Á prímás Tiellát, Boros Jolánt. Bangó Margiiot, Jákó Verát, Zala Tóth Erzsébetet. Kovács Apolló­niát. az egész magyar élgárdát. Egyik alka­lommai egy csaknem 250 fős vendégsereg nótáit játszotta és énekelte végig több órán át. Hallgatta muzsikáját Sóstón Kádár Já­nos, Dobi István Nyíregyházán, fellépett a KGST egyik szekciójának nyíregyházi ta­nácskozása alkalmából rendezett fogadásán. — És játszottam a nagy magyar mulató színesznek, Jávor Pálnak, aki megkönnyez­te, amikor eljátszottam nótáját, a „Most van a nap lemenőben”-t. Muzsikáltam Darvas Ivánnak, Pécsi Sándornak, Szabó Miklósnak, Gencsi Sárinak. Talán a legemlékezetesebb számomra az az este, amelyet együtt tölt­hettem dr. Palló Imrével, a világhírű ope­raénekessel, aki élményszámba menően éne­kelt magyar nótát is. A régi Koronában lé­pett fel. Én kísértem, óriási sikere volt Amikor vége lett a műsornak, én énekeltem. Nagy tapsot kaptam. ^ És amire Zoli nem számított: odalépett hozzá Palló Imre, gratulált neki és meghívta az asztalához, s azt mondta: Fiam! Maga jó muzsikus, de nem tudja, milyen énekes! Pesten lenne a helye. És felajánlotta segít­séget. Közbejött azonban az ellenforrada­lom, s visszavonzotta a szőkébb haza. Nyír­egyháza is. Így hazajött. Azóta is itt él, mu­zsikál. Immár huszonkét esztendeje egy helyen, a Borsodiban. A vállalat kiváló dol­gozója. Tizenöt gyermek édesapja, és tizen­két unokája van. Most 55 éves. Egy dolgot nagyon fájlal. Azt mondja, más szívvel mu­zsikál, ha igényes a vendég. Sajnos manap­ság egyre kevesebb az ilyen. Hegedűjét simogatja. — Ezt még édesapámtól örököltem. Fran­cia mesterhegedű. Esténként ennek húrjain csendülnek fe) Dinícu Pacsirtájának virtuóz hangjai, jelez­ve: Zoli és zenekara bekezdett.­— Van-e kedvenc nótája az énekes prí­másnak” — Van. „Tavasz legyen, ha meghalok, zengjenek a madárdalok. . ” — dúdolja. De neki még senki nem énekelt! ö magának igen Ha összejön a család, a tizenöt gyerek, a tizenkét unoka egy-egy jeles ünnepen, házasság: évfordulón. — Ilyenkor muzsikálok, énekelek, mert egyik gyermekem sem választotta a zenész hivatást. Noha zenélni csaknem mind tud! Farkas Kálmán Egy kiállítás cégtáblái Különös, a múltat vísz- szaálmodó és a jelent a pa­tinás időkbe helyező kiállí­tás tanúi lehettünk az el­múlt hetekben a Budapesti Történeti Múzeum várbeli épületében A felnagyított fényképek­ről a reformkori Pest-Buda iparosainak kereskedőinek, vendéglőseinek és szállodá­sainak közönséget hívogató cégtáblái és Kapudíszei néz­tek szembe velünk, olyan­formán, ahogyan 1833-ban Garay János, a Háry János költője leírta , A czime- rek hosszú sora, mint pá­vafark lengi körűi városun­kat. .Képünkön aszta­losmester kemenyfából ta- ragott cégére. Ámatőrfilmesek, videósok Ritkán tapasztalható, 78 százalékos helykihasználás­sal játszották nemrég a bu­dapesti Horizont moziban azt a műsort, amely díjnyertes hazai amatőrfilmekből állt össze. Érdekes volt már a vetítés is: szupernyolcas gép zümmögött az egyik hátsó páholyban, a Fővárosi Táv­fűtő Művek támogatásával működő Profil Amatőrfilm Klub tagjai szorgoskodtak körülötte (ők hozták a be­rendezést), míg a 16 mm-es masinát ezúttal is a mozi gé­pésze kezelte. A közönség nem csekély hányada lehe­tett amatőrfilmes, vagy „pár­toló tag” valamelyik klub, esetleg „magányos” filmal­kotó vonzáskörében. Minek szólhatott az ér­deklődés? Annak, hogy küszködő amatőrmozgalmunk egyik legallandobb érték vonulata épp a filmesek teljesítmé­nye: élénk a figyelem a Ko­rábbi s az újabb termés iránt. Furcsa módon a játék­filmkísérletek hatottak a leg­inkább kimódoltnak: épp a mindennapi élet természete­sen kínálkozó lehetőségeit hagyták figyelmen kívül. A mérleg így is: kitűnő. Csepp a tengerből; hasonló kép tárulna elénk, ha más amatőríitaies összeállítást elemeznénk. Mégpedig igen hízelgő kép, hiszen a tava­lyi szemlén, Siófokon a dön­tőbe jutott filmanyag csak­nem fele érettnek bizonyult valamilyen díjra, de leg­alábbis elismerésre. Nagyon valószínű, hogy nem lesz ez másként 1986 áprilisában, Hajdúböszörményben sem, a XXXIII. Országos Amatőr- film Fesztiválon. De vajon minden rendben van-e az amatőrfilmesek há­za táján? A 600 egyéni tagot, 100 klubot számláló mozgalom — húsz esztendővel a Ma­gyar Amatőrfilm Szövetség újjáalakulása után — ha­sonló gondokkal küszködik, minit amilyenekkel a szín­játszók vagy az énekkarok. Közismert, hogy „o 118-as rendelet” — így emlegetik a művelődés berkeiben -^föl­szabadította ugyan a vállal­kozói kedvet, gazdaságos te­vékenységre ösztönöz, ám eközben hátrányos helyzetbe hozta azokat a képződménye­ket, amelyek — úgymond — „csak viszik a pénzt”, tehát — például — a különféle művészeti ágak amatőréit. Emiatt szűntek meg amatőr- filmklubok is, mért helyisé­güket a művelődési ház Per­be adta hasznosabb” célok­ra. Megesett, hogy a művelő­dési ház vezetője be akarta fizettetni a ház kasszájába annak a nívódíjnak az ösz- szegét, amelyet a „megtűrt” amatőrfilmesek nyertek va­lahol, mondván: a ház támo­gatása nélkül díjat sem kap­hattak volna, s a pénz ily módon a fenntartót illeti. S ha már a támogatásról van szó: a Magyar Amatőr­film Szövetség — amelyhez most már részben a videósok is csatlakoztak — úgyszólván önfenntartó szervezet, há­romfőnyi hivatásos irányító- gárdává! Hogyan léteznek mégis? A szövetség, mint „jogi személy”, a Művelődési Minisztérium Filmfőigazga- tóságavai áll kapcsolatban, és gyakorta szerez ily módon külső szakmai megbízatáso­kat, „bérmunkát” filmesei számára; így sikerül a mű­ködés költségeit úgy-ahogy előteremteni. S növekszik eközben a szövetség tekinté­lye: tavaly ősszel Nyíregy­házán több független vide­os ' döntött, agy, hogy vállal­ja a tnysagot; mások még haboznak mert az amatőr megjelölést — ki tudja mi­ért, hiszen nem dilettantiz­musról van szó — sértőnek, értékíosztónak tekintik. (Bar az is igaz, hogy a videózás jelenlegi szintjen — s ezt is megmutatta a nyíregyházi szemle — még igen sok a gyönge ;eljesítmény, általá­nos a szakmai tapasztalat- lansag.) Dékany István főtitkár sze­rint a lenntartas gondjai mellett az umatoríilm társa­dalmi nyilvánosságának a megteremtése a legfőbb fel­adat (a Horizont mozi emlí­tett műsora ilyen tekintet­ben s jelentős vállalkozás). Nagy ehmoseget ígér a ká­beltelevíziózás terjedése a varosok lakónegyedein: a műsorszükséglet egy részét amatőrül mes produkciók biztosíthatják, amint ezt a dunau’városi. bajai példák is .gazoljak. Nyíregyházán még sajnos nem alakult ki ez a kapcsolat Vannak igen hasznos — és követendő — példák is. Több településünkön szinte hagyo­mány már hogy „helyi kró­nikákat” készítenek gyakor­lott Hmatőrfilmesek, mint Hajdúböszörményben dr. Oláh Imre állatorvos. Telt házakat vonzanak csaknem húsz esztendeje az ottani ese­ményeket megörökítő — s emiatt helytörténeti kuta­tás, a hagyományápolás szempontjából is rendkívül érdekes — dokumentumfilm­jei. Ezernyi magyar amatőr­filmes és videós kezében már jó ideje nem puszta szórako­zás, időtöltés eszköze a ka­mera. Korunk mozgóképen rögzített arcmása okvetlenül szegényebb volna nélkülük. Tiszteletet — és főként: több segítséget — érdemel hasz­nos, fontos, értékes munká­juk. DÜiJUl rTwwfiMir Népünk történelmi tuda­tának felnőtté válásához nagy segítséget adhat a Kos­suth Könyvkiadónál most megjelent Magyarország a XX. szazadban imű össze­foglaló mű. A kötet szerzői (Balogh Sándor, Gergely Je­nő, Izsák Lajos, Jaaab Sán­dor, Pritz Pál, Romsics Ig­nác) a tudomány eredménye­it és saját újabb kutatásaikat felhasználva nagy érdeklő­dést keltő és olvasmányos művet tettek le a századunk történelme iránt fogékony ol­vasók asztalára. Az események, társadalmi folyamatok bemutatása a ha­gyományos, a történeti mun­kákban megszokott időrendi sorrendben történik Az egyes korszakok súlyuknak megfelelő terjedelemben sze­repelnek. A kötet hazánk huszadik századi történetét nem elszigetelten, hanem a nemzetközi viszonyok alaku­lásával szoros összefüggés­ben mutatja be, figyelmet fordítva a közép- és délke­let-európai nemzetek és nem­zetiségek sorsának sajátos alakulására. A mű a nagy történeti ívben azt >s világo­san meg tudja mutatni, hogy mák voltak az ország gazda­sági fejlődésének lehetőségei , s azt is, nogv a magyar Kor­mányos: hogyan tudtak, illet­ve egyáltalán tudtak <: élni ezékkei. Nagy iigyeimt szenteltek a szerzők annak érzékeltetésére, hogy ,a ma­gyar társadalom fejlődésében a huszadik század folyamán miként konzerválódott az el­maradottság és lezajlott-e modernizálódás. Magprszág a U. százaiul A könyv tárgyilagosan szól a polgári liberális, konzerva­tív és radikális, a keresz­ténydemokrata és keresz­tényszociális, valamint a többi hazai politikai irány­zatokról is. A politikatörté­net mellett jelentőségét meg­illető helyet kap a gazdaság, a társadalom és a kultúra története is. A kötet egyes fejezeteit la­pozgatva meglepő érdffkessé- gek tárulnak fel az olvasók előtt a maguk paradox vol­tában: az 1900 évi párizsi világkiállításon a legnagyobb díjat a MÁVAG gőzmozdo­nya nyerte el, akkor, amikor pár ev múlva Kandó Kálmán villanymozdonyai szágulda­nak egyelőre nem az itthoni, hanem az itáliai tájakon A lakosság arányát véve»a ma­gyar vasutak sűrűségét csak a francia múlta felül a szá­zad elején. Viszont 1910-ben az ország nagykorú férfila­kosságának csupán 1/4-e ren­delkezett választójoggal. 1906-ban 1878 lap és más sajtótermék leien t meg Ma­gyarországom. Ebből Buda­pesten 39 napilap volt, ak­kor, amikor Berlinben 36, Bécsben 24 és Londonban 25 napilap volt. Az országban a századelőn mar 38 nagyobb múzeum, 94 tízezer kötetnél többel rendelkező könyvtat kilenc fővárosi és 38 vidéki színház működött. Az első világháború min­den 1000 lakosunkból 104 főt a veszteségrovatba kénysze- rített, 25 milliárd korona volt a hadi kiadás. Az idők mé­nében viszont már készülő­dött a Hónnap: 1918 októbe­rében az MSZDF Taglétszá­ma 700 ezerre emelkedett, s hatalmas erővé vált. Új meg­világításba kerül a mu alap­ján a Tanácsköztársaság né­hány vitatott intézkedése. Pl. az antant-jegyzék (Cle- menceau) elfogadásának ne­gatívumai mellett annak bi­zonyos mértékben logikus volta is. Az 1920-as években a tankötelesek (6—12 évesek) közül minden harmadik nem járt iskolába. A gazdasági válság végén a munkanélkü­liek aránya 35%. A második világháborúban a voronyezsi katasztrófa ál­dozatainak száma 40 ezer ha­lott, 70 ezer sebesült vagy hadifogoly. A német meg­szállás körülményeiről' meg­tudjuk: .Az országban állo­másozó magyar csapatok lét­száma ugyan jóval megha­ladta a bevonuló németeket, mivel azonban kellő időben nem tettek komoly előkészü­leteket, ezért ekkor már re­ménytelen lett volna az el­lenállás kibontakoztatása” Magyarország háborús kár­összege — 1938-as árfolya­mon számolva —,22 milliárd pengő (kb. 4,4 milliárd USA- dollár), ami az 1938. évi nem­zeti jövedelem ötszörösének, illetve a nemzeti vagyon 40%-ának feleit meg. .Em­berveszteségünk 700—750 ezerre tehető. Ebből az ál­lam mai Területének népes­sége mintegy félmillióval ré­szesedett. A felszabadulás utáni idő­szakot tárgyaló részben az 1945 utáni pártküzdelmek, a párizsi békekonferencia tár­gyalásai. a kitelepítések, a személyi kultusz évei, a gaz­dasági és politikai hioák kendőzetlen xiegvilágításDan izgalmakat Tartogatva törik át a:-: emlékezel: eddigi falát. Hasznosan egészítik ki a kötetet a képes:, a szövegkö­zi és függeléki táblázatok, a válogatott vib iográfia és az időrend .Stekiniés. vlu i oivan gondolkodó, irányító, sokakat nevelő em­bernek ‘ajánljuk ezt a mun­kát, aki a legkorszerűbb tör­ténelemszemléletet és -isme­retet nem nélkülözheti. Orosz Szilárd % Hll HÉTVÉGI MELLÉKLET 1986. március 29,

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom