Kelet-Magyarország, 1986. március (43. évfolyam, 51-75. szám)
1986-03-27 / 73. szám
1986. március 27. Kelet-Magyarország 3 Banki „titok" HA KÉT EMBER, vagy két család találkozik, ha szesszel gazdagon meglocsolt névnapot köszönt, akkor menthetetlenül hozzáteszi, elfecsegi, elmondja, elkommunikálja, hogy szegényedünk ebben a világban, hogy a mai bér nem ér annyit, mint a tegnapi. A háziasszony elpanaszolja, hogy hány forintot hagyott a piacon. Igaz mindez? Feltehetően az. Közgazdasági kategóriákkal egy újságíró aligha vitatkozhat, azok ugyanis tőlünk függetlenül igazak, vagy nem igazak. Az viszont, hogy milyen indulatosak a panaszaink, az, hogy ezt hogyan mondjuk el, már nem közgazdasági, hanem társadalomtudományi kategória. Így, vagy úgy közügy. Asztalomon egy jelentés. Aláírója Kalavé János, a nagyecsedi Takarékszövetkezet igazgatója. Egy mondat ebből a jelentésből : „Szerénytelenség nélkül állapíthatjuk meg, hogy az elmúlt öt évben minden év eredményes volt. Valahonnan elindultunk, és talán mi sem tudtuk még akkor, hogy meddig érünk.” Persze, hogy panaszkodunk. Ma kisebb a forint, mint tegnapelőtt volt, és semmi biztosítékunk ahhoz, hogy holnap elérjük a tegnapelőttöt. Szegényedünk valamiképpen, de nicsak: a nagyecsedi Takarékszövetkezet számadásából kiderül, hogy a lakossági takarékbetétkönyv-állomány, vagyis a takarékban elhelyezett betétek összege ugrásszerűen megnövekedett, öt évre ez az adat 243,7 százalékos emelkedést bizonyít. Vagyis: amíg a szegényedésünket bizonyítgatjuk, két és félszeres nagyságra nőttek a betétek. VALÓJÁBAN, AMÍG SZEGÉNYEDÜNK — legalábbis mondjuk ezt — nőtt egy falu, és nemcsak egy községre vonatkozik ez, az a gazdasági háttér, amiből az ott élő ember gazdálkodhat, és ebből a gazdálkodásból adódóan termelhet, adhat valamit ennek a társadalomnak. Benne van ebben a jelentésben az is, hogy Nagyecseden, Fábiánhá- zán, Nyírcsaholyban, vagy éppen Mátészalkán is elébe kellett menni az időnek. Többek között azzal: ez a bizonyos takarékszövetkezet megállapodott a helyi termelő- szövetkezettel, hogy bonyolítja le a háztáji gazdaságokban megtermelt áruk kifizetését, az ezzel kapcsolatos financionális teendőket. Egyfelől igaz, hogy ilyenformán az árut, terméket leadó ecsedi ember minden különösebb, hosszabb várakozás nélkül, azonnal a pénzéhez jutott, mert a szövetkezet megelőlegezte ezt, de az is, hogy az így megszerzett jövedelmek betétkönyvekben, vagy akár a kisgazdaságot fejleszteni képes vásárlási kölcsö- nökben is kamatoztak. A TAKARÉKSZÖVETKEZET pénzintézet. Érdemes mégis végiggondolnunk, hogy adott helyen és adott körülmények között termelést szervező erővé is lehet. Ahhoz, hogy megmaradjon, továbbfejlődjön, ezt kell tennie. Bartha Gábor A Szabolcs megyei Állami Építőipari Vállalatnál nagy gondot fordítanak a munkásellátásra. Idén és a VII. ötéves tervi koncepciójukban is jelentős teret szenteltek az úgynevezett béren kívüli juttatásoknak. Sikeres start a 110-es iskolában Divat lesz a tanulás? Űj tagozat működtetéséről döntöttek az elmúlt évben a középfokú oktatásügy illetékesei, amelynek eredményeként az eddigi 3 féle iskolatípus helyett 4-ben van lehetőség szakmunkásképzésre, illetve szakközépiskolai oktatásra. Eddig voltak szakmunkásképző intézetek, szakközépiskolák, illetve szakmunkásképzési célú szakközépiskolák. Szeptembertől néhány kijelölt szakmunkásképző iskolában szakközépiskolai osztályokat is indíthattak. így kezdődhetett meg a tanév a megye legnagyobb szakmunkás- képző intézetében is, a nyíregyházi 110-es iskolában. Hogyan készültek az új tagozat indítására, melyek a képzés céljai, mi a perspektívája, milyen, változások tapasztalhatók az új osztályok belépésével? — ezekről a kérdésekről kaptunk tájékoztatót az első félév elteltével Gégény Jánostól, az iskola igazgatójától. Mind a személyi, mind a tárgyi feltételek megfelelőek voltak az új osztályok mostani indítására, hiszen az elmúlt években kialakult megyei koncepció alapján az iskola előre fölkészülhetett a váltásra. Több lépcsős átalakítás, korszerűsítés során újabb tantermeket nyertek, új szemléltető eszközöket és oktatógépeket szereztek be, kiteljesítették a videoháló- zatot. Ma az iskola az egyike a legjobban felszerelt ilyen típusú intézményeknek. Annak ellenére, hogy a megyei pályaválasztási tanácsadó tájékoztató még nem tartalmazhatta az új osztályok indításának tervét, a köztudatban eléggé elterjedt róla az információ, így a jelentkezéssel és a létszám betöltésével kapcsolatban nem voltak gondok. Valamivel jobb átlaggal jöttek a gyerekek a korábbiaknál, többségében közepes, vagy annál jobb bizonyítvánnyal. Egy vegyi és élelmiszeripari gépszerelő, illetve egy építőipari gépszerelő osztály kezdett. Az arányok érzékeltetésére: a két szakközépiskolai osztály mellett 21 hagyományos osztály indult, amelyben szakmunkástanulók készülnek szakmájukra. Vajon nem alakulhat-e ki ilyen kö- körülmények között valamiféle elit ebben a struktúrában? — kérdeztük az igazgatót. — Az egészségtelen össze- hasonlítgatásnak nincs értelme — mondta Gégény János. — Különben nem félek tőle. Nem alakulhat ki, mert nincsenek elkülönítve a gyerekek. Nálunk rangja van a 3 éves szakmunkásképzésnek, az egész iskola szellemét ez uralja. Nem is akarunk szakközépiskola lenni, szeretnénk viszont a 3 éves képzés szintjén emelni, a vállalati igényeknek megfelelően. Az első pozitív hatásokat máris érzékelik: a szakközép- iskolásoknak többet kell tanulni, mint a szakmunkástanulóknak, az új osztályokban csak többletmunkával lehet többet elérni, és ennek a magatartásfajtának és mentalitásnak a terjedése jótékonyan hathat az iskola egészére. Ügy látszik, o szakközép iskolások újra divatba hozhatják a tanulást, s olyan húzóerővel hathatnak a többiekre, ami több területen hozhat kedvező változásokat, például tanulmányi munka, közösségi, kulturális programok, diákönkormányzat. A szakközépiskolai tananyag sokkal nehezebb, mint a szakmunkásképző követelményei, erősebb a közismereti tantárgyak, a magyar, a történelem, a matematika és a fizika tartalma, amellett kötelező az orosz és a kémia. Már az indulásnál felvetődött: hányán fognak vajon leérettségizni a kezdők közül? Az iskola veztősége nagyon humánusan igyekszik elébe menni egy olyan problémának, amire más iskolatípusban még nem találták fel a megoldást: mi legyen azokkal, akik bukásra állnak, vagy csak súlyos egyéni megterhelés árán képesek a minimális eredmény elérésére? Itt van ír a bajra: „közös megegyezéssel" elbúcsúzik a gyerek a szakközépiskolától, és egy másik tanteremben — szakmunkástanulóként folytathatja és befejezheti tanulmányait. Erre már eddig is több példa volt: az átirányított gyerekek törés nélkül álltak át, és jól érzik magukat, a két szaknak megfelelő szakmunkás- tanuló osztályokban. Sajnos, a „visszafelé” vezető utat még nem tárták fel a pedagógia tudósai: az volna talán az ideális, ha a jó képességű szakmunkástanuló évvesztés nélkül átmehetne szakközepes osztályba — azzal az oktatás egyik nagy zsákutcájából lehetne kijutni. Ezeknek az új tagozatoknak az indításával négy év után kerülnek a megye vegyi és élelmiszeripari, illetve építőiparába az érettségizett szakemberek, akik szakmunkásvizsgát is tehetnek. Olyan elméletileg felkészült szakmunkások lesznek, akik végzettségük, képzettségük alapján könnyebben kerülhetnek középvezetői posztokra, könnyen át tudnak állni új feladatok megoldására, szaktudásuk könnyen konvertálható. Lehetőségük lesz a technikusminősítésre, illetve tanulmányaiktól függően továbbtanulásra a felsőfokú intézményekben. Az óriási perspektíva azt jelzi; hasonlítani fog szaktudásuk a technikusokéhoz — persze technikusok csak plusz „rá- tanulással” lehetnek de bármi válhat belőlük egy üzem szakmai ranglistáján a munkástól a mérnökig. Jó, hogy megvan ez az iskolatípus, a többi már csak rajtuk múlik. Baraksó Erzsébet Üj munkalehetőséget teremtettek a sényői Zöld Mező Termelőszövetkezetben a nők számára. Egy meglévő épületet alakítottak át cukorkagyártó üzemmé, s ez év közepére várhatóan tíz-tizenöt féle új terméket készítenek. Ezekből 17 millió forint árbevételt várnak. A képen: húsvéti nyúl- figurákba csomagolják a cukorkát, (jávor) Ebéd-éjfélkor Szociális konténer változó munkahelyre JÉGGYÁRTÖK. A nyírgelsei hűtőtárolóban az alma fel- dolgozása mellett szinte egész évben jeget is előállítanak ; az exportalma hűtővagonokban történő szállításához, vala- s mint a környező települések kereskedelmi és vendéglátó j üzemei részére. Tavaly 3155 fonna jeget készítettek az 1 üzem dolgozói, (császár) i Felújították a központi üzemi konyhát és ebben az évben is 11 millió forint körüli összeget fordítanak az üzemi étkeztetésre. Újdonság, hogy a több műszakban foglalkoztatott embereket is ellátják meleg étellel, ha erre igényt tartanak. Ezt úgy képzelik el, hogy például a házgyári építkezéseknél a hideg élelem helyett egytálételt adnak a dolgozóknak. Színes tévé a szállón Javulásra számíthatnak a SZÁÉV dolgozói a munkás- szállásokon is: korszerűsítik a mátészalkai állandó és, a kisvárdai ideiglenes munkásszállást, mindkét helyen kicserélik az elavult berendezéseket, minden szállóra színes tévét vesznek, újságokat, folyóiratokat vásárolnak és könyvkölcsönzési lehetőséget is biztosítanak. A központi állandó munkásszállókat is korszerűsítik. Még 1986-ban befejeződik a sátoraljaújhelyi létesítmény felújítása, központi fűtéssel is ellátják, mert olyan terveket szövögetnek, hogy a munkásszállókat hét végén is hasznosítani fogják. Az elképzelés az, hogy turisztikai és idegenforgalmi célokat szolgálnának azzal, ha szombati, vasárnapi és ünnepnapokon — amikor nincsenek ott a munkások — bérbeadják a munkásszállókat, s ezzel jelentős bevételhez is juthatnak. Erre az évre 3—3,5 milliós árbevételt terveztek ebből, s természetes, hogy ezt a pénzt a szállók további korszerűsítésére fordítják. Ezzel az intézkedéssel a megye és a városok idegenforgalmi feltételeinek javítását is segítik. Egy lakással három igényt Fenntartják saját szállító- parkjukat is az elkövetkező években. Az idén 1000—1200 dolgozó szállítását oldják meg ■ saját autóbuszaikkal, s kezdeményezik más vállalatokkal a jobb együttműködést, mert csak így csökkent- hetik, illetve szüntethetik meg a gazdaságtalan járatokat. Sokat tesznek azért is, hogy minél több dolgozó jusson önálló lakáshoz. Céljuk, tovább folytatni az OTP-vel kialakított együttműködést, az úgynevezett címzett beruházásokat, ami azt jelenti, hogy versenyeztetés nélkül kaphat lakást a SZÁÉV dolgozója, ha jogos a lakásigénye és ha a vállalat erre kijelöli. Olyan szerződési rendszert is be akarnak vezetni, hogy ha nem új, hanem cserelakást kap a dolgozó, akkor a leadott lakással is a vállalat rendelkezzék, így egy lakással akár három igényt is ki tudnak elégíteni. Ehhez jó partner az OTP, korlátja csak a vállalat lakás- építési hiteltámogatási lehetőségén múlik. Továbbra is 200 ezer forint vissza nem térítendő támogatást adnak azoknak, akik családi házat építenek, ha megfelelnek a kollektív szerződésben rögzített feltételeknek. Jobban kötődjenek Alapvető szociálpolitikai feladatként kezelik a munkahelyi emberi viszonyok javítását. Tervezik egy olyan önálló szervezet létrehozását, amely a közvetlen termelő- egységek felvonulási, raktározási feltételeit komplexen megoldja. Arról van szó, hogy eddig minden építés- vezetőség saját magának építette ki a felvonulási létesítményeket, az öltözőt, az étkezőt, a melegedő helyiségeket, most pedig egy önálló szervezet végzi majd ezt a munka megkezdése előtt. A gyakran változó munkahelyeken szociális konténereket helyeznek el. A vállalat vezetőinek meggyőződése: ha jobbak a dolgozók munkahelyi körülményei, magasabb a termelékenység, jobban kötődnek a vállalathoz, jobban azonosulnak a vállalat céljaival is. B. J. ÁRHÁBORÚ AVAGY FELGYŰJTJAK-E A FÓLIASÁTRAKAT? A paradicsom és annak ára vihart kavart, mert a Skála Budapesten 99 forintért méri a márciusban újdonságnak, primőrnek számító zöldségféléket. A szándék nyilvánvaló és egyértelmű : árletörésbe kezdtek, hiszen már-már szemérmetlenül és indokolatlanul magas, 450—480 forint volt egy kilogramm paradicsom. Megkezdődött tehát az árharc, az a hallatlanul izgalmas kötélhúzás, amikor is a kötél egyik végén a Skála, a másik végén a maszek kiskereskedők állnak. A sajtóvisszhang természetesen nagy, de egyértelmű, hogy a hírközlő szervek riporterei elfogultan a nagyáruház győzelmének szurkolnak. Jómagam is óhajtom, győzzön a kilencvenkilenc, hiszen kinek van arra pénze, hogy 400—450 forintos paradicsomot vegyen és egyen. Az észérvekkel ellentétben a maszekok másként vélekednek. Rádióriportban hangzott el néhány hangadó nyilatkozata: „Inkább rohadjon rám a paradicsom, de olcsóbban nem adom ..„A termelők felgyújtják fóliasátraikat, hiszen ilyen árak mellett nem érdemes paradicsomot termelni, nem térül meg a fűtésre felhasznált olajár, a munka és egyéb ...” - Ez utóbbi vélemény az, ami miatt felkaptam a fejem és gondolkodóba estem. Vajon mióta van az, hogy a maszek kiskereskedő nem a saját, hanem az őstermelő, vagy a kistermelő érdekeit védi? Ilyen az utóbbi időben nem igen volt, egy gyékényen még sohasem árultak. Amiről én tudok, az a kistermelő örök kifogása, hogy tőle a burgonyát 3,50- ért, 4 forintért veszik és árulják a piacon 6—8 forintért. Ugyanez a helyzet a téli almával is, amit most 8 —10 forintért vesz meg a maszek és adja a standján 18— 25 forintért. A kistermelőnek persze kevés köze van ahhoz, hogy az árakkal a viszonteladók miként manipulálnak. Ok csak egyet sérelmeznek — de azt nagyon —, hogy végzik a munkát, kockáztatnak, de a hasznot a kereskedők vágják zsebre. Ilyen alapon számukra is szimpatikus, amit a Skála csinál és eszük ágában sem lesz felgyújtani fóliasátraikat. A kistermelők munkájuk reális értékét és megbecsülését kívánják. És ha lesz hasznuk a paradicsomtermesztésen, nem hagynak fel vele. (Az külön utánjárást igényelne, hogy termelési költség, felvásárlási ár és piaci ár között mekkora a rés, de ebbe most ne menjünk bele.) Fontos, hogy valami elkezdődött és az sem titok, hogy a fogyasztó, aki a piacról él (és nem a piacból), azért drukkol, hogy győzzön az olcsó paradicsom. S. E.
