Kelet-Magyarország, 1986. március (43. évfolyam, 51-75. szám)
1986-03-18 / 65. szám
1986. március 18. Kelet-Magyarország 7 Személyi számítógépek a gyakorlatban (3.) TUDOMÁNY TECHNIKA KÖZGAZDASÁG Beszélgetni a közös nyelven Már említettük, hogy a kisszá- mítógépek világában eligazodhat az is, aki nem szakember ezen a területen. De éppen ezért a számítógépes világ nyelvezetéből a legfontosabb szakkifejezéseket tanácsos megtanulnia. Akik amatőr létükre belekóstolnak a számítástechnikába, bizohyára előbb vagy utóbb a munkájukban is hasznosítani kívánják azt. És ehhez már szót kell érteni szaktanácsadókkal és szakmai tanácsadó szervezetekkel, valamint el kell tudni igazodni a kínált szakirodalomban is. Szabványos (kőtelező) szakkifejezések Az ember először is két alapvető szakkifejezésbe ütközik. Az egyik a hardver, a másik a szoftver. Mi az egyik és mi a másik? A hardver az angol hardwer magyarul irt megfelelője, szó szerint „kemény árut” jelent. Mindazt, ami a számítógépnek kézzel fogható, fizikai eleme, része, hardvernek nevezzük. Ezzel szemben a „lágy áru” — az angol softwer kiejtés szerinti alakja, a szoftver — a számítógépen „futtatható” program gyűjtőneve. (Megkülöböztetünk a számítógépbe magába már a gyártással beépített programokat, más néven operációs rendszereket, valamint felhasználói programokat.) A hardver Tekintsük át, mi minden tartozik a hardverhez. Az akkumulátor a számítógépben az a hely — nevezik regiszternek is —, ahova ideiglenesen egy szám betölthető, amelynek tartalmához egy másik szám hozzáadható, kivonható, vele ösz- szevethető. A számítógép „lelkét” aritmetikai (számtani) és logikai egységnek nevezzük, rövidítése ALU. A gép központi egységének az a része, amely az aritmetikai és logikai műveleteket végrehajtja. A gép azon egységét, amely a villamos jeleket olyan digitális (számjegyes) jelekké alakítja át, hogy azokat a gép „megértse”, átalakítónak nevezzük. Ahol ezeket az információhordozó jeleket a gépbe visszük, az a gép bemenete. Maga a bevitel az az „útvonal”, amelyen egy-egy adat a számítógépbe jut. Aki bejuttatja, azt operátornak, magyarul gépkezelőnek nevezzük, mert hiszen ő kezeli a gép billentyűzetét, amely a gép adat- beviteli egysége. A billentyűkön számok, betűk, különleges jelek és szimbólumok láthatók, ezek együttesét nevezzük alfanumerikus karakter készletnek. De mi a karakter? Éppen egy-egy szám, adat, betű, jel és szimbólum, amelyek együttesen az alfanumerikus készletet alkotják. És mi a flopi diszk (röviden csak „flopi”, az angol Floppy disc nyomán)? A flopi hajlékonyt, a diszk mágneslemezt jelent. A számítógépes hálózat olyan összefüggő és együttműködő rendszer, amelyhez több számítógép, terminál, továbbá például nyomtató vagy mágnes- lemezes egység elektronikusan (vagyis együttműködve) csatlakozik. Beszélünk például a vállalatnál felhasznált kis személyi vagy mikro-számitógépes és központi nagyszámítógépes hálózatról. Mi a nyomtató? Népszerűén „kiíró” készülék, amely kinyomtatja a feldolgozott információt, vagy képernyőn jeleníti meg. Míg a nyomtatott másolat, amelyet szintén angolosan, de magyarul kiejtve „hárd kápi”- nak mondunk, a gép által közölt adatok összessége papírra nyomtatva. A gépről szólva S ha már a gépnél tartunk, mit jelent számítógép esetén a „mikro”? Igen kicsit jelent a köznapi beszédben, valaminek az egymilliomod része (másként „prefixuma”); a mikroszámítógép a mikroprocesszor köré épített kicsiny számítógép, amelynek minden olyan, a nagy gépben is meglévő egysége megvan, amely a külvilággal való érintkezéshez, adattároláshoz szükséges. De mi a mikroprocesszor? Olykor azonosítják a mikroszámítógéppel, pedig annak csak a központi feldolgozó egységét (CPU) tartalmazza. A külvilággal a számítógép „kimenetén” át érintkezünk a kiíráskor létrejövő információkkal. Angolul (de magyar kiejtéssel) „autput”, szemben az „inputtal”, amely a bemenetre vonatkozik. Gyakori a kompatibilitás kifejezés is: felelősséget jelent, vagyis azt, hogy az egyik számítógépre írt program minden változtatás nélkül futtatható a másik számítógépen is. Ugyancsak gyakori kifejezés az „interfész”, a számítógép két egysége között kapcsolatot teremtő úgynevezett határelem. Illesztőelemnek, illetve felületnek is szokás nevezni. A tavaszi fesztivál keretében Mikrósok maxi találkizíja Nyíregyháziak a BNV pavilonjában A Neumann János Számltó- géptudományi Társaság a Budapesti Nemzetközi Vásár 24-es pavilonjában rendezi az első országos mikroszámítógépes találkozót. Az eseményen ott találtuk a nyíregyházi klub tagjait, gépeit, programjait is, mégpedig igen nagy érdeklődéstől övezve. A találkozó egyben kiállítás és vásár is. Láthatjuk azt a különleges gépet, amely a vakok számára teszi lehetővé a komputer használatát. Külön téma az egészségkárosultak és az infoim a tika viszonya. Rendeznek chipcserét, bemutatnak videoprogramokat, mitöbb, játékprogramok vásárolhatók is. A magyar és külföldi szakirodalom is elérhető e bemutatón, amely 19-én zárja kapuit. A számos tájékoztató, bemutató, amelyek között elegáns helyet foglal el a nyíregyháziak programja, elsősorban a fiatalokat vonzza. Ottjártunkkor sok százan próbálgatták a kínált gépeket, játszottak, írtak programokat, igyekezték megfejteni az előre elkészített logikai feladatokat. A magyar kiállítók mellett láthattunk külföldi cégeket is, s tanúi lehettünk annak, miként hódít egyre nagyobb gyorsasággal a mikroszámítógép az élet minden területén. S hogy milyen a komputer eddig megtett útja, azt a muzeális tárgyak bemutatása érzékelteti. Lehet, hogy ami itt, 1986-ban szenzáció volt, pár év múltán szintén a múzeumi bemutatón lesz látható. (bürget — elek) Hat traktor helyett egy önjáró gép Hat traktort helyettesítő önjáró gyümölcsláda-szállítót szerkesztettek a drezdai műszaki egyetemen. A berendezést 12 darab, egyenként 450 kilogrammnyi gyümölcsöt tartalmazó ládát vehet fel a nagyüzemi gazdaságok kertjeinek fasorai között, és a gyűjtőhelyre szállítva önállóan kirakhatja a ládákat. Csupán egyetlen emberre van szükség az irányításhoz, így 500 százalékkal növeli a munka termelékenységét, és jelentős mennyiségű üzemanyagot takarít meg. Foltozott aszfalt Egy kaliforniai vállalat útja- víjó kocsijába hatalmas ipari mikrohullámú generátort építettek be, s az percek alatt „megfoltozza” és „kivasalja” a sérült asztfaltozott útszakaszt. A szokványos útjavításkor a lyuk körül nagyobb mélyedést vágnak, abba zúzalékot és aszfaltot töltenek, majd az egészet elengyengetik. Ellenben a mikrohullámú egység javítómunkájához alig kell új aszfalt. A generátor gyorsan felhevíti és megolvasztja a régi aszfalt felületét, azután a megolvadt anyagot elegyengeti és elsimítja.----------------------------------\ Ergonómiai konferencia A Szervezési és Vezetési Tudományos Társaság, a Magyar Pszichológiai Társaság, a Magyar Üzemegészségügyi Tudományos Társaság és az Országos Műszaki Fejlesztési Bizottság ipari formatervezési tanács irodája közreműködésével 1986. június 11— 12-én Budapesten, az MTESZ központi épületében rendezi meg az V. ergonómiai konferenciát. A konferencia célja áttekintést adni az ergonómia hazai alkalmazásának eredményeiről, ráirányítani a figyelmet az ergonómiai tevékenység értékteremtő funkcióira, mozgósítani a kutatóhelyek és az iparvállalatok szakembereit az emberi tényező fokozottabb figyelembevételére, a termék- i.iinőség és a munkakultúra javítása érdekében. A konferencia a plenáris ülés után szekciókban végzi munkáját. A szekciók témakörei: I. Az automatizálás elterjesztésének, az új technológiák bevezetésének ergohó- miai kérdései. II. A műszaki haladás eredményei munkahelyen kívüli életre gyakorolt hatásának ergonómiai kérdései. III. A munkafeltételek, a munkakörnyezet és munka- biztonság ergonómiai fejlesztése. IV. Az emberi erőforrás fejlesztése a munkahelyen, a munkahely- és foglalkozásváltoztatásra való felkészítés ergonómiai szempontjai. V. Az ergonómia szerepe a munka- és üzemegészségügyi gyakorlatban. VI. A termékminőség javításának ergonómiai és műszaki esztétikai lehetőségek A konferencia idején a szekciókhoz kapcsolódó poszt- terbemutató és kiállítás lesz. Mátészalka és környéke Differenciálódó Mérlegen a közszolgáltató vállalatok mezőgazdasági üzemek A közszolgáltató vállalatok gazdálkodását számos preferenciáival segíti a központi szabályozás. A népgazdasági átlagnál kedvezőbbnek ítélhető közgazda- sági környezetben hatékonyabb gazdálkodás, nagyobb költségérzékenység és a szolgáltatások színvonalának dinamikusabb növelése lenne kívánatos. A megváló-sült 6—14 százalékos kereset- növelés magasabb minőségű munkavégzést, a teljesítmények nagyobb arányú emelkedését indokolná. Megyénk nyolc közszolgáltató vállalatának, mérlegadatait elemeztük., hogy megvizsgáljuk az új szabályozórendszer milyen feltételeket teremtett a lakossággal közvetlen kapcsolatban lévő „gazdálkodók” működéséhez. A vállalatok saját vagyona 1985- ben — az előző évhez viszonyítva — 500 millió forintot is meghaladva 13 százalékkal nőtt. Ez lehetőséget -teremt a szolgáltatások színvonalának további emeléséhez, a munkakörülmények javításához. A népgazdaság jelenlegi helyzetében a dinamikusan bővülő vállalati források tovább erősítik a termelő és nem termelő eszközöknél (a többi gazdálkodóhoz kénest) meglévő, korábbi időszakban kialakult kedvezőbb feltételeket. Az alap- és kiegészítő üzemeltetési. illetve gazdálkodási feladatok a népgazdasági tervben megfogalmazott 5 százalékos emelkedést mutatnak 1984-hez viszonyítva. Ha figyelembe vesz- szük az 1985. évi árindexet, akkor változatlan árakon számolva egységeik közel hasonló volumenű szolgáltatást nyújtottak, mint az előző évben. A belépő új feladatokat, valamint a szolgáltatások minőségének emelésével kapcsolatos elvárásokat — változatlan létszám mellett — a vállalatok csak intenzív módszerekkel tudták teljesíteni. A saját vagyon- és keresetszínvonal átlagon felüli növekedése, a feladatok mennyiségének változatlansága, valamint a díjak emelése miatt a szolgáltatás színvonalának nagyobb mérvű növekedése lenne kívánatos. Az üzemeltetési, gazdálkodási feladatok színvonalának emelkedése, valamint a köziponti árváltozások csak részben indokolják a költségek növekedését. A fel nem osztott (üzemi és vállalati általános) költségek 1984. évihez viszonyított 26 százalékos emelkedése kifejezi, hogy a szolgáltató vállalatok költségérzékenysége még nem kielégítő, a központi irányító apparátus helyenként túlméretezett. A központi bérszámvonal-fizabályozás rendszere nem teszi lehetővé, illetve nem ösztönzi a kisebb keresetű dolgozók létszámának csökkentését. Igaz. a számítógépes adatfeldolgozás bevezetése kezdetben indokolt többi etléfcszámot okoz és az alaptevékenységek jellege is szükségessé teszi egy biztonsági tartalék képzését a munkaerőben és az eszközállományban. A jövő feladata: közelíteni az optimális megoldás felé (a népgazdaság és a vállalati érdek jobb ossz ehah golásával), amit a folyóáron számított 30 százalékkal nagyobb készletállomány is szükségszerűen támaszt alá. A keresetszabályozás népgazdasági szinten is jelentkező ellentmondásait a szolgáltató vállalatoknál is kimutathatjuk. E szférában 1985-ben a központilag engedélyezett 5,5 százalékos adómentes keresetszín.vonal-emelé- sen túl hasonló nagyságrendű adóköteles keresetfejlesztést is végrehajtottak a gazdálkodók. Tapasztalataink szerint a nagy összegű bérfizetések itt is (hasonlóan a többi ágazathoz) az év utolsó két hónapjára koncentrálódtak, nem biztosítva a teljesítménnyel arányos javadalmazás elvét. Tették ezt a vállalatok a szigorodó progresszivitás ismeretében. Az 1966. évi szabályozásnál hasonló mértékű kereset s zínvonal- fejlesztésnél a jelenlegi elvonás háromszorosát is meghaladó (100 millió forintnál is nagyobb ösz- szegű) többlet kereseti adót kellene fizetniük érdekeltségi alapjukból. Másrészt ezzel kedvezőbb bázist alakítottak ki az 1986. évi csökkentett, 4 százalékos adómentes keresetszínvonal emeléséhez. A keresetek 1985. évi 10—11 százalékos em el kedése l eih etős ég et biztosít a vállalati vezetőknek a jól dolgozó munkaerő megtartására, a munka szerinti differenciált bérezésre, a minőség, a hatékonyság emelésére. Szükség is lesz erre az ágazatnak, mert a keresetfejleszités döntő hányada, mint bérköltség (vonzata/ival együtt) beépül az üzemeltetési költségekbe, ánakba, jelentősen megemelve azokat. A ráfordítások növekedését viszont egyre szigorúbban ítéli meg a piac, illetve a költségvetés. A közel 50 millió forintos kereseti adó a közüzemi vállalatok sajátos szabályozórendszeréből adódóan nem jelent pótolhatatlan hiányt az érdekeltségi alap forrásainál. A nyereségnövekedés üteme, valamint az 1985. évi 10 millió forintos többletnyereség nem fedezi a kereseti adó összegét. A preferált szabályozórendszer (a közüzemi vállalatok, vagyon-, felhalmozási és bérbe adó, valamint VKH mentessége és a 10 százalékos nyereségadó kulcsa) lehetőséget biztosít az adó fedezésére. A vállalatok fejlesztése szempontjából döntő amortizációs forrást általában nem kellett bevonni a keresetek finanszírozásába. Az élő munka költségeire1' ilyen aránytalan emelkedése azonban a támogatási keretek szűköscégét,, a szoláltatási díiak emelését, illetve inflációs folyamatok gyorsulását okozhatja a tervciklus későbbi időszakában. Az elkövetkező években így várhatóan a műsajaki színvonal feltételeinek ja^ttása lesz kiemelkedő feladat a vállalati vezetők számára. A szabályozórendszer, illetve elemeinek hosszabb távú kialakításával, stabilitásával jöhetne létre egy olyan közgazdasági környezet, ahol (az igen fontos élet- színvonal kategóriának számító) szolgáltató vállalatok áis tervszerűbben, arányosabban fejlődnének, takarékosabban gazdálkodnának és elkerülhető lenne a szabályozó egyes elemeinek gyaikori „kiigazítása”. Bordi Péter PM Ellenőrzési Igazgatóság főrevizora Tovább nőnek az egyes üzemek közötti különbségek, önmagukhoz mérten is romlottak a lehetőségei a Mátészalka környéki 16 termelőszövetkezetnek — állapítja meg dr. Takács Lajos és Banda István, aki a Magyar Közgazdasági Társaság me-^ gyei szervezetének pályázatán első díjat nyert tanulmányával. A térség gondjainak megismerésében abból indulnak ki, hogy a mezőgazdasági árrendszer az átlagos feltételek között gazdálkodó üzemek ráfordításait ismeri el, a rosszabbul és rosszabb helyzetben gazdálkodók támogatásra szorulnak. Közel 60 ezer hektáron gazdálkodnak ezek a termelőszövetkezetek. Az utóbbi négy év adataiból kiderül, hogy általában közel azonos a művelési ágak megoszlása, azonban a gyümölcsterület több mint 800 hektárral, 19 százalékkal csökkent, ami egyértelműen az utóbbi évek termelési gondjaira vezethető vissza. A főbb növények termésátlagai általában nőttek. A gabonaprogramban való részvételt jól példázza, hogy búzából másfélszeresére, kukoricából közel háromszorosára nőtt a hozam. Az átlagok viszont nagy eltéréseket mutatnak. így például 1984-ben a vállaji Rákóczi Tsz a körzetben rekorder volt a maga 4,7 tonnás hektáronkénti termelésével, míg az ellenpóluson az ököritófülpösi Szamosmenti Tsz-ben a 2 tonnát sem érte el az átlag. Rozsból ugyancsak két és félszeres különbség volt a legjobb és legrosszabb között, amit nem indokol a termőföldek közötti különbség. Szembetűnő az eltérés a kukoricánál, ahol 1984-ben a nagydobosi Petőfi Tsz 1,6 tonnás hektáronkénti termeléssel kullogott leghátul a sorban, míg a listát a vállaji szövetkezet 7,6 tonnával vezette. A növénytermesztésen belül meghatározó té- lialma-termesztésnél a fábiánhá- zi Kossuth volt a leggyengébb 5,6 tonnás átlaggal, míg a nagydobosiak 28,7 tonnát szedtek le egy hektár almásról. Az átlagtermések alapján a differenciálódás mértéke a gazdaságok között fokozódott. Ezek a különbségek szinte majdnem teljes mértékben a vezetés és a gazdálkodás színvonalában meglévő különbségekre vezethetők vissza. Az állattenyésztésben az állomány növekedése volt jellemző (ami csak az utóbbi időben torpant meg), kivéve a juhászatot. Azonban a hizlalás eredményességét jelző napi súlygyarapodás csak a hízómarháknál fogadható el jónak. Az ágazat fejlesztésének mind a termékkibocsátás javítása, mind a takarmánytermesztés színvonalának erősítése jelentős tartaléka. Bizonyítja, hogy mind a sertéstenyésztésben, mind a szarvas marha-tenyésztésben mintegy kétszeres a takarmány felhasználása a leggyengébb gazdaságnak a legjobbhoz képest. A körzetben a megyei átlagtól jobban nőtt az üzemek termelési értéke és árbevétele, s 1984-ben a termelési érték meghaladta a kétmilliárd forintot. Ugyanakkor az eredményből való részesedés nagy mértékben csökkent, ami gazdálkodási, pénzügyi nehézségekhez vezetett. Am a részletes elemzésből kitűnik, hogy a növénytermesztésen belül például nagymérvű a szóródás a költségek alakulásában. Búzából folyamatosan növelte az átlagtermést Nyírmeggyes, Nyírcsaholy, Nagyecsed, Mátészalka, Szamosszeg és Váliaj közös gazdasága, míg az ökörito- fülpösi tsz-nél negatív szélsőséget mutat az elemzés. Itt az alacsony termésátlag döntően technológiai hiányosságra vezethető vissza, ami veszteségessé tette a termelést, miközben a szomszédos, hasonló adottságú porcsal- mai termelőszövetkezetnél kevesebb ráfordítással jobb termésátlag született. Az állattenyésztésen belül jól mutatta a gazdaságosságra való törekvés differenciáit a tejtermelés jövedelmezősége. Olyan szélsőségek adódtak (az 1983-as adatok szerint), hogy Mérken 2,48, Nagyecseden 2,39 forint volt egy liter termelés eredménye, miközben Nyírmeggyesen 3,10, ököritófülpösön 3,27 forintos veszteséget értek el elsősorban a magas központi irányítási költség, valamint a magas bérköltség miatt. A kiegészítő, ipari tevékenység négy év alatt több mint duplájára emelkedett, s az árbevételből már 40 százaléknál nagyobb arányt képvisel a térségben. Bár vannak negatív példák, de egyértelműen megállapítható, hogy az ipari tevékenység nyereség- növelő tényezőként szerepelt. A térség termelőszövetkezeteinek fejlesztési lehetőségei erőteljesen beszűkültek. Miután évről évre több veszteségesen gazdálkodik közülük, illetve szanálási eljárásra is sor kerül, ezért nem jut elég pénz a szükséges gépvásárlásra, beruházásra sem. Egyes géptípusoknál így előfordulhatott, hogy az állomány fele már elhasználódott, sem a traktorok, sem a kombájnok számát nem tudták emelni. A létszám a Mátészalkához tartozó 16 termelőszövetkezetnél 1984-re 1980-hoz képest 26 százalékkal nőtt. Ami örvendetes, hogy a szakmunkások aránya is emelkedett. A felsőfokú végzettségű szakemberek száma még ettől is jobban nőtt, így — elméletileg — nem lehet oka a gyengébb eredményeknek a szakember-ellátottság alakulása, ami nem rosszabb a megyei átlagnál. A tanulmány szerzői megállapítják, hogy a térségben lévő termelőszövetkezetek gazdálkodásában mind a differenciáltság, mind a differenciálódás (az egymáshoz képesti eredmények) fokozódott. Ez igaz a naturális és értékbeni adatok alapján egyaránt. Ezzel együtt a termelés feltételei romlottak, amin többek között a gabonatermesztés fokozásával, az almatermelés mellett más gyümölcsök telepítésével, az állattenyésztésben bekövetkezett intézkedések kedvező hatásával lehet változtatni. A helyesen megválasztott kiegészítő tevékenységek pedig megfelelő nyereséget hozhatnak. A termelés biztonságához szükséges a térségi komplex melioráció befejezése. A számviteli szakemberek számának gyarapítása pedig lehetővé teszi a költségérzékenyebb gazdálkodást. L. B
