Kelet-Magyarország, 1986. március (43. évfolyam, 51-75. szám)

1986-03-15 / 63. szám

Az ország négy legnagyobb mezőgazdasá­gi termelési rendszerének egyike a rákóczi- falvi Gabona- és Iparinövény Termelési Rendszer, vagy ahogy a szakmában hívják, GITR. Több mint 400 ezer hektáron mened­zseli a legfontosabb szántóföldi növények termelését, megyénkben 26 gazdaság tarto­zik partnereik közé. A társulás termelési igazgatóhelyettese Tóth Lajos (54 éves), nemrég Nyíregyházán járt az alközpont részközgyűlésén. Ez alkalommal tettünk fel neki néhány kérdést. — Ma, amikor már alig van olyan gazda­ság, amelyik ne termelési rendszerben, an­nak tanácsaira és segítségére támaszkodva gazdálkodna, sokan nem is tudják, mi ez a szervezet... — Valóban nagyon sajátos képződmény. Nehéz is olyan meghatározást találni, ame­lyet valamennyire rá lehetne húzni. Azt le­hetne mondani, hogy a mezőgazdaságunk utóbbi másfél évtizedes fejlesztésének ter­méke, amely nem is termelő, nem is irányí­tó, nem is érdekképviselő, mégis sokszor egy kicsit mindegyik. Sőt néha még a közigazga­tásból is átvállal valamit. Lehet, hogy éppen annyit mindegyikből, amennyit addig senki nem látott el rendesen. Ezt a szükség hozta létre. A mi szervezetünk, a GITR most lépett fennállásának tizedik esztende­jébe, így fiatalnak tekinthető. A többiek sem sokkal korosabbak. Együtt nőttünk fel a kor követelményeinek változásával mi és a gazdaságok. Kölcsönösen alakítgattuk egy­mást. — A rendszer szaktanácsadói tulajdonkép­pen menedzserek, terjesztik az újat, a job­bat. Túlnyomórészt gazdászok, mint ön. Nem hiányzik a közvetlen sikerélmény? Olyanra gondolok, mint például egy búza­tábla nap mint nap figyelemmel kísérése és egy bőséges aratásban a majdnem tulajdo­nosi boldogság? — Óriási a nosztalgia, ez tagadhatatlan. Én magam például húsz esztendeig dolgoz­tam a termelésben. Az a közvetlen élmény, amire célzott, nem lehet meg. Amit azonban más léptékben megkapunk, az teljes mér­téiben pótolja. Az egy szaktanácsadóhoz tartozó gazdaságok átlagában ugyanúgy tet­ten érhető az örvendetes változás, mint ki­B mezőgazdasági menedzser csibén. Természetesen a rossz munka, a ku­darc is. Van csak ilyen szinten megmutat­kozó élmény is, ez pedig nem más, mint a partnerek gazdálkodását olyan technológiá­val segíteni, előre vinni, amely mindig a kor színvonalán áll. — Megyénkben van az egyik legnagyobb partneri körük. Milyen külön feladatot je­lent ez a GITR-nek? — Két fontos dolog körül forog itt a világ. Az egyik a sok víz, a másik a mostoha talaj. Nem csak Szabolcs-Szatmárban, de az or­szág más részein is a mostoha adottságú tsz-ek köréből verbuválódik gazdaságaink nagy része. Nem volt más választásunk, mint ebbe belenyugodni, ezzel élni. Tehát itt teljesen az elején kell kezdeni nagyon sok­szor, va'gyis a termelés feltételeinek megte­remtésével. Erre sajnos nem mindenütt ren­delkeznek elegendő erővel, de mi például gépkölcsönzéssel, legújabban lízinggel pró­bálunk gépet juttatni. Tavaly például, ami­kor Fehérgyarmaton tényleg szinte minden vízben állt, soron kívül olyan eszközöket hoztunk, amivel rendbe tudták tenni a ha­tárukat. Ha eszköz van és a termeléshez, a technológiához megvannak a legszüksége­sebbek. akkor oedig még egv szándékunk alapvető: hozzásegíteni mindenkit ahhoz, hogy ezekkel a rettenetes talaiokkal megfe­lelő szakértelemmel, tapintattal olvan nexu­suk le<?ven. hogy ne bántsák a földet. — A tapintat szót ebben az összefüggés­ben még nem hallottam használni.. . — Pedig ide ez illik, és ezt nagyon jól tudja mindenki, aki itt dolgozik. Hiszen már az egyetemen megtanuljuk az öreg gazdák szótárából a kifeiezést: perctalai. Vagyis az alkalmas nerc előtt vagy után hozzányúlva többet ártunk, mint használunk. Persze so­kan legyintenek most. hogy honnan lesz annvi eszköz ezen a vidéken, amivel ezt be lehet tartani. Én kimondom, hogy nem min­dig az eszközön múlik. . — Hogyan gondolnak az idei tavaszra? — Félünk tőle nagyon. Már 300 milliméter csapadéknál tartunk, pedig még alig kezdő­dött meg az esztendő, úgyhogy lesz gond elég. Még az sem lehetetlen, hogy a múlt évi tavaszhoz hasonló helyzet álljon elő. Ha ismét baj lesz, ismét segítünk. De hozzá kell tegyem, amit már említettem, hogy mi a szegény gazdaságok rendszere vagyunk. 230 gazdaságunk van, de egy megyében sincs annyi probléma, mint itt. — Elképzeléseik a következő ötéves terv­re? — Olyan növénytermesztés a célunk, amely az egyes gazdaságokban teljesen oda­illő, adekvát. és optimalizált ökológiai kö­rülmények között folyik. Tudom, hogy bo­nyolultan fogalmaztam és túlságosan szak­mai nyelven, de ez így pontos. Talán hozzá­segít az értelmezéshez, ha kiegészítem: a ta­lajt akarjuk kézben tartani. A javításával, meliorációjával, ésszerű használatával kell a termőképességet fokozni. Mindezt energia- takarékos technológiákkal. Ez a terv egy kissé maximalistának tűnhet, de hát ha az erriber esak annyit tűz maga elé, amennyit biztosan meg tud valósítani — pontosabban biztonságosan —, az nem perspektíva. Esik Sándor Szépen magyarul — szépen emberül B megszólítások rendje Régen megszabott rendje volt a megszólításoknak: a fiatalabb testvér magázta az idősebbeket, s természetesen a szüleit, — a kedves szülé­met, az édes szülémet, a ked­ves atyámat, az édes atyá­mat, már ki-ki ahogy nevez­te őket —, egyáltalán azo­kat, akik öregebbek voltak nála. A korosabbak a fiatalt viszont legény-, nagyleány- koráig tegezték, azután nem, kivéve a benső rokonságot, mert abban mindig is te ma­radt. A férj tegezte a felesé­gét, az viszont magázta a férjeurát, hacsak nem porolt vele valamiért, amikor is könnyen tegezésre járt a nyelve. Móricz Zsigmond A bol­dog ember című regényében Joó György, a falusi mesélő, fi század elején fölmegy Bu­dapestre a Nyugati pályaud­var tetejét kifesteni. Nem a munkával akad gondja, ha­nem a beszéddel: „Elébb sok bajom volt eggyel-mással, mert Budapesten másképp beszélnek, mint falun. Azt mondja Lieb úr: — Gyuri, hozza csak, kérem, a ken­dert. — Nézek körül, ki az a Gyuri, mert minálunk nem szokták gyurizni a kisgyer­meket se, hanem megadják a nevét.. Máskor az történik vele, hogy összeismerkedik egy kislánnyal a szomszéd falu­ban, s rögtön össze is meleg­szenek, rosszalkodnak is egy kicsit odakünn az udvaron, de úgy illik, hogy benn, a többiek előtt magázódjanak, mert különben kitudódik az összemelegedés. Joó György szól a kislánynak, azonban vigyázatlanul — Móricz Zsig­mond szavával — testuzva, vagyis tegeződve. Mindenki elcsendesedett György, a suttyólegény elvörösödött, de a kislány elnevette magát, és ő is tegezve mondott neki va­lamit. Nem kis dolog esett: fölborult a rend, annyira, hogy Joó György még nagy idő múlva is elmesélni való­nak tartja: „Ejha, ez már az­tán valami, hogy még ajány is tegez”. Kiváltképp a szinte nép­rajzi hitellel dolgozó régi írók könyveiben sok példát lelhetünk a megszólítás, a te- geződés, a magázódás hajda­ni használatára. A hagyomá­nyokhoz ragaszkodóbb csalá­dokban még ma is magázza a gyermek a szüleit, bár az is előfordul, nem egyszer ta­pasztaltam, hogy az édes­anyát tegezi, az édesapát vi­szont nem. Apóst, anyóst — ipát, napat — egykor nem testuzta, sőt általában még ma sem tegezi a vő vagy a meny, de már ez is fölborult. Egyre gyakoribb, hogy meg­lett emberek azt követelik a gyerektől, hogy tegezzék, azt meg végképp ne mondják neki, hogy néni, bácsi. Su- hancok azzal szólítanak meg már redős homlokú férfia­kat: — Légy szíves, adjál már tüzet! Még jó, hogy ilyen szépen kérik. Joó Györgyként csodálko­zunk tehát a „budapesti” be­széden, azaz egy egész or­szág megszólítási kuszaságán, új tegeződési, magázódási szokásain. A nyelvfigyelőnek ajánlania kellene valamit, de mit javasoljon. Lieb úr azzal adta meg a tiszteletet Joó Györgynek, hogy „Gyuri, ké­rem. ..!” A magyar filmforgalmazás dicséretes erőfeszítései kö­vetkeztében, ha agy-két éves késéssel is, de mégis látha­tók itthon a jelentős feszti­válok díjnyertes alkotásai. A legnagyobb rangot kétség­kívül Cannes adja, ezért az­tán az ottani fődíjas film felé minidig kitünteitő figye­lem fordul 'mindenütt a vi­lágban. 1983-ban a William Styron vezette zsűri a legna­gyobb elismerést jelentő Arany Pálmáit egy Európá­ban teljesen ismeretlen ja­pán rendező, Imamura So- hej filmjének, a Narajama balladájának. ítélte. A japán film iránt nálunk, Magyar- országon mindig felfokozott érdeklődés mutatkozott meg, ibár hiú remény lenne azt gondolni, hogy művészi érté­kei miatt. Sokkal inkább szólt mindenkor ez a várako­zás annak az egzotikumnak, vagy nevezzük egyszerűbben a más kultúrkörből fakiadó érdek esség nek, amely ennék a 'távol-keleti szigetországinak a filmjeiből árad. E kettős nyomatékot sem látta azon­ban elegendőnek a filmter­jesztés, hogy a széles körben forgalmazott alkotások közé sorolja, ezért a Narajama balladája a kortárs filmklu­bok hálózatában, szinte el­dugva jelent meg a közel­múltban, A kortárs filmklubok az eredeti célok érteimében a szűkebb forgalmazással vé­dettséget nyújtanak a komoly művészi rangot képviselő, ám széles nézőrétegekre nem számítható alkotásoknak. A legnagyobb tévedés az, hogy Imamura Sohej filmjét ilyes­fajtának tekintették, miért oannies-i nagydíj ide, cannes-i nagydíj oda, sajnos a Nara­jama balladája igencsak kö­zépszerű munka. (E megálla­pításnak a terjedelem enged­te határokon belül történő bizonyítására alább vissza­térünk.) Kisebb, bár nem el­hanyagolható tévedés azt gondolni, hogy ez a film a A fiatal MSZMP még fiata­labb kiadója, 1957 elején Kossuth nevét vette fel. A múlt század első felében ak­tuális polgári forradalom nagy vezérének neve hai- zánkban mindig is a haladást jelképezte, ugyanakkor az egész nemzetet egyesítő nép- froinitpoiliitlikát. A ikét háború közötti hala­dó mozgalmak emlékeinek föleievenítéséne szolgál a Bajcsy-Zsilinszky születésé­nek 100. évfordulójára meg­jelenő kötet is: Tilkovszky Endre életrajza, és a mártír­halállal szembenéző, hősi feladatvállalást bemutató ta­nulmánya, amelyet számos kiadatlan Bajcsy-Zsilinszky- írás, napló, levél, program­tervezet egészít ki. Nem ke­vésbé fontos 100 éves évfor­duló a Kun Béláé: az ő em­léke előtt egy rég hiányzó teljes ibiblioigráfiiával, a leg­fontosabb írásait és beszéde­it felölelő kis kötettel, csak­nem hatvan elvtársának- munkatársának visszaemlé­kezéseivel, végül A proletár­forradalom élén című tamul- mánygyűj'teménnyel tiszteleg a kiadó. Száz éve született Czóbel Ernő is, akinél 'többet világviszonylatban kevesen tettek a Marx—Engels életmű teljes kiadásáért — neki szintén legjava (részben ki­Narajama balladája teljes terítésiben ne hozna je­lentős számú nézőt. Példa nem volt még rá, hogy olyan művet, amelyben az erőszak és a szexualitás jelentékeny teret kap, ne lehessen „jól eladni”. S ha már megvettük, ez sem elhanyagolható szem­pont. A filmmel 'kapcsolatos vá­rakozáskeltő tényezők között természetesen meg kell em­lítenünk, hogy alapját Shi- csiro Fukazava nálunk is több kiadásban megjelent hí­res Zarándokének című no­vellája képezte, melynek mo­tívumait megismerhettük ko­rábban Kosa Ferenc emléke­zetes Hószafcadásából. (Bár Kosa nyilatkozatából annak idején tudni lehetett, hogy személyesen is beszélt .tervei­ről a japán íróval, a Hósza­kadásban azért benne volt a .Székelyek között némely he­lyeken egykor élő, és Sánta Ferenc Sokan voltunk című novellájában is olvasható hagyomány, amely Fukazava művének is a központi ese­ménye: az öreg ember, hogy eggyel kevesebb legyein ott­hon az éhes száj, felmegy a havasra meghalni. A Mozgó­képek cikkírója téved itehát, amikor azt mondja, hogy a magyar kultúrtörténetben ilyesfajta hagyomány nincs.) Imamura Sohej filmje úgy viszonyul Fukazava novellá­jához, mint az öreg Lestyák varrta kaftán a szultán be­szélő köntöséhez. Erősen ha­sonlít hozzá, látszatra semmi különbség sincs a kettő'kö- zött, de a figyelmes szemlélő számára kiderül, hogy a leg­lényegesebb hiányzik az adaptációból: a jel, amely igazivá avatná. Megjelenik a vásznon egy már-már időtlenné tett vi­lág, pontosabban ennek a fe­lületi rétege; kibontakozik egy olyan életforma az ábrá­zolt zárt falusi közösségben, amely sok tekintetben, az ál­lati .lét szintjéhez közelít, anélkül azonban, hogy az al­kotó kísérletet tenne azok­nak az erőknek a megmuta­tására, amelyek részint a társadalmi viszonyokat, ré­szint a lélekben lejátszódó folyamatokat mozgatják. Le­het a kép bármilyen hiteles a nászletek szintjén, lehet bár­milyen pontos a tárgyi világ elemeinek a felvonultatásá­ban, ez az egész akikor is megragad a naturalizmus kátyújában; az alkotó önma­gát korlátozza a teljes érté­kű művészi világkép kibon­tásában. Az út a Narajámára (Onin anyát, aki elérte hetvenedik évét, a fia Viszi a hátán a hegyre, önként vállalt halála színhelyére) sokkal inkább a fizikai nehézségeket, a hegy­mászás fáradalmait tükrözi, holott a novellában erről mintegy mellékesen esik szó, de hogy mi játszódik le a tu­datban, a lélekben, ahhoz képi támpontot nem kapunk. Kétségkívül líraiságoit hor­doznak az állatvilágból vett képi hasonlatok, s akár örül­hetnénk is ennek a ritkán alkalmazott filmes eszköznek, de igazán nem simulnak be­le a cselekménybe, illusztra­tív megoldásokká válnak, olyasmiit hangsúlyoznak, amely egyéb módon már ép­pen eléggé hangsúlyozódott. Ahol a rendező a Zarán­dokénak cselekményét feldú­sította idegen elemekkel, mindenütt a drasztikum je­lenik meg; a 'kutya-epizód, illetve á csecsemőholttest a rizsiföldön olyan megoldások, 'amelyek .túlmennek a jó ízlés határain.. Imamura Sohej filmje nem azért köizépszenű, mert nem követi pontosan Fukazava novelláját, hanem azért, mert nem tudja feltárni aiz ábrá­zolt éleit teljességét, s mert sikerül ugyan eiborzasztania a nézőt, de megrendítenie aligha. Hamar Péter fl Kossuth Kiadó tervei adaitLan) írásai jelennek meg. És visszatér :a kiadó egy már elmúlt centenáriumra. Lu­kács Györgyére is: egy-egy kötet jelenik meg A fiatal Lukács-ról (Lendvai L. Fe­renc) és Az élő Lukács-ról. A munkásmozgalom ellen­tétes, azaz jobbszárnyán te­vékenykedett Peyer Károlyt is önálló monográfia állfítijia elénk. Még tőle is sokkal jobbra helyezkedett ei a Hoirthy-korszak egész unalmii rendszere, amelynek főibűinö- seá a felszabadulás után ok­kal .kerülték bíróság elé. Er­ről szól Az ellenforradalmi rendszer képviselői a vádlot­tak padján című kötet, amely a népib íróságok felszabadulás utáni tevékenységét mutatja be. A két háború közötti idő­szak történelmével, ezeken kívül is egész sor munka foglalkozik. Példáiul Génua- Rapallo címmel a fiatal szov­jet diplomáciával, a nagy gazdasági válsággal, az 1919— 1944 közötti pártprogramok­kal, a magyar szocüáldemokr rádiónak a nemzeti kérdés­hez való viszonyával, a német szociáldemokráciával, a GGT-vel foglalkozik egy mű. És márts a háború idő­szakában vagyunk: kötet jelenik meg a magyar ka­tonapolitikáról, a görög el­lenállásról a nácik pénzha­misító csoportjáról, Érdekes­nek ígérkezik egy, az átme­neti időszak (1943—49) angol­szász—magyar kapcsolatai­ról számot adó munka. A felszabadulás utáni idők poli­tikájával szintén egész sor könyv foglalkozik. Balog Sándor az ötvenes evek át­fogó bemutatására vállalko­zik. Egy-gy önálló mű jele­nik meg a magyar értelmiség útkereséséről (1945—47), majd a konszolidációjá­ról, (1956—62) valamint a köz­iigazgatás fejlődéséről, a Magyar Radikális Pártról, az 1949—58 közötti felsőoktatá­si politikáról; megjelenik Köpeczi Bóléinak a magyar kultúra negyven óvéről szó­ló áttekintése. Két könyv olvasható az 1956-os válságról!: új kiadás­ban a Hollós-Lajía féle Ellen­forradalom Magyarországon 1956, és egy új kötet az ellen­forradalmi fegyveres csopor­tokról. Az azóta eltelt idő­szaknak valóságos alapműve lesz Kádár János beszédei­nek és cikkeinek átfogó nagy gyűjteménye. Megjelenik to­vábbá az 1956—1986-os évek „képes krónikája”. Ami pedlig a mát és a jö­vőt illeti: fontos könyv lesz a Vélemények, viták sorozat­ban az Áru-e a kultúra?, va­lamint A gazdasági mecha­nizmus továbbfejlesztéséről a Szovjetunióban című kötet. Igazán hézagpótló mű a rég várt Magyarország gazdaság­földrajza, no meg a hazánk vármegyéit bemutató sorozat jó pár új kötete, Ábrahám Kálmánnak Környezetünk­ről írott könyve, a magyar és szovjet népesedéssel foglal­kozó két kötet, s A nyers­anyaggazdaság jövője című jnü, Faluvégá Lajosnak A 80- as évek második felének gaz­daságpolitikájával, Nyilas Józsefnek A tudományos­technikai forradalom máso­dik szakaszával foglalkozó nagy tanulmánya. KM HÉTVÉGI MELLÉKLET uusmmm 1986. március 15.^^

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom