Kelet-Magyarország, 1986. március (43. évfolyam, 51-75. szám)
1986-03-15 / 63. szám
1848—49 szabolcsi dokumentumaiból Emlékezés új ve A márciusi forradalom híre 1848 kora tavaszán gyorsan eljutott Szabolcsba is. „A százados önkény vaskeze készítette durva börtönéből a szabadság angyala megérkezett, és mindenki várta a sok elmúlt rossz után a boldogabb jövőt” — olvashatjuk a megyei levéltár egyii'k korabeli Iratában. A forradalom ünneplése azonban osalk lakikor forrósodott fej igazán, amikor a leállói megyeigyűlés Szabolcsban is kihirdette az áprilisa itör- vényokel. Nyáregyházán még piros-íehér-söid papíron „hálaadó énekeket" is nyomtatták. Íme (kettő ezek közül: — „Nemzetünk szent Istene Minden áldás (kútfeje Szálljon hozzád honfi szívóink hála éneke . .. Add, Hogy ,a legszebb ■vtimág A törvényes szabadság Felyámuilijon, s boldoguljon az egész világ ” — — „Isten ki szabadságira Az erkölcs ős alapjára Építed országodat. S tűröd, hogy jog s jogtalanság, Az önök jó s a gonoszság Vívjon kölcsön harcokat. Hála! Hálta! Hogy ,győz a jog és veszít a jogtalanság, S diadalmas a szabadság..— A forradalmi lelkesedést azonban rövidesen nemcsak Bécs ármánykodása árnyékolta be, hanem iazok a sérelmek is, amelyekről a ke- resizjtúti (ikótaji) jobbágyok „harmadfélezer lélek nevében” panaszkodtak az 'igazságügyi miimlisatenhez küdött beadványukban: Ezelőtt volt földijük, melyről „évenkénti” élelmük megtermett, a legelő közös volt, mindenki a szükséghez képest tarthatott marhát, volt külön közönséges nádlása s a helyiiséignek kaszáló rétje. Ezeket rniiind elvettek, „s hol apáilk — bár (terhes szolgálataik után mégis csak élihet- te!k, az utódok most ezt a helyet a szükség miatt elhagyni kányteleníittetnek, s nemhogy a terheket, viselni, de a szalmakunyhók irongyos 'lakóit sem képesek tartaná.” A főúri hiánya „a iniép mindig jobban való elszegényesedését következteti maga. után, ez pedig a népet kedvetlenné, élet unotbá és így az onszág legnagyobb kárára erőtlenné teszi .. ” Talán a tónnadalorr. és szabadságharc dicsőséges napjai is másképp talyitatódttafc volna, ha az akkori magyar kormány megérti az ilyen panaszokat, s megfontolja az olyanokat is, amilket a kótajlak is ajánlanak: . ifjaink: vetélkedve sietnek a haza oltalmáért elvérezni, ha izzad- ságos fáradalmuk földbirtokkal biztosíttatvk. A nemzet sorába mint megannyi óriás emelkedik az elhagyott nép millió sokaságával és nincs többé földi hatalom, mi a magyar nemzetet leigázhassa, s nincs ármány, mi a testvériség szent keblére a megha- sonlás magvait szórhassa." Milyen kár, hogy ezek a sorok, gondolatok osák a levéltár aktái közé jutattak el, népünk, a kótajiak kérésére is csak egy évszázad múltán teljesülhetett. Horváth Sándor Hegedűs Géza: Március idézése Caesar-ölő, levél-rügyeztető, szabadság-keltő márciusi reggel! Az ég vakit, csorog a háztető, emlékeink táncolnak friss szelekkel Az utcán Brutus és Petőfi járkál, piros zászlókat bont ki a remény. A „március” szó memento gyanánt áll jövőt építő múltunk elején. Nos itt a reggel, itt a március s a szabadságot — melyet kisfiús vággyal színeztünk várva évről-évre — most friss tüdővel szívhatjuk be végre. Betelt a kor, hogy emberré legyünk. Brutus! Petőfi! most légy itt velünk! Vasvári (Fejér) Pál 1Ö26. július 14-én Tiszabüdön született és a romániai Mariséi nevű község határában 1849. július 5-ón halt meg. Születés és halál... rideg szigorúsággal elválaszthatatlan fogalmak Minden élő átesik rajta, csak éppen abban van különbség, hogy a két dátum közti léttel hogyan gazdálkodunk, mivel is számolhatunk el önmagunknak és annak a közösségnek, melyhez törvényszerűen tartozunk. Vasvári Pálnak igen valószínű, végső pillanataiban nem volt alkalma az egyéni számvetésre, de a közösségének volt ideje a 23 éves ember életének és tetteinek a feljegyzésére, s annak alapján beiktatni őt a nemzet halhatatlanjainak sorába. Vasvári Pál, a fiatal filozófus és történész, a forradalmi egyetemi ifjúság egyik vezére, már 1848. március 14- én délután a Pilvax kávéház egyik asztalán állva szenvedélyesen esküszik: „Esküszöm a szabadság Istenére, hogy mindaddig nem fogok nyugodni, míg a zsarnokság fenéjét gyökerestől ki nem irtottam”. Esküjéhez haláláig hű maradt...! Részt vett a 12 pont megszerkesztésében, a március 15-i megmozdulások szervezésében és irányításában, a forradalmi- demokrata Márciusi Klub szervezésében, dolgozott titkárként Kossuth pénzügyminisztériumában, Jellasics támadása idején futártiszt, ’48 szeptemberében honvédhadnagyként a somogyi népfelkelés egyik vezetője, ’49-ben őrnagyi rangban Szabolcsban, Szatmárban és Biharban szabadcsapatok szervezője és vezetője. Kossuthnak a forradalom kezdetén vallott nemzetiségi politikájának tévedéseit a marxista történetírás értékelte. Éppen az e téren elkövetett mulasztások és egyéb kényszerítő hadi körülmények, valamint Teleki László párizsi követ álláspontjának hatására (aki a magyar— szláv—román szövetség híve volt) Kossuth és Balcescu őszinte és kölcsönös reménységgel keresték az egyetlen helyes megoldást. Maga Av- ram láncú, az osztrák uralkodóház által a magyar forradalom ellen uszított erdélyi románság vezére is rájött, hogy a közös ellenség ellen közösen kellett volna harcolni, egymás jogainak elismerése és biztosítása mellett. „O, mennyi szerencsétlenséget okozott a nacionalizmus ezeken a teriile a harc a magyarok és nők között barbár, és amilyen még a középk sem lehetett. Ha a rőt testvérként összefognál magyar forradalmárok az osztrák birodalom bomlanék” — írja IX Balcescu. A kolozsvári nemzet után — 1848. május (29-én?) —, mely az E lyel való egyesülési ki ta, Vasvári Pál Ahrudb személyesen is talál Avnam láncúval a k< forradalmi harcainak t tése érdekében Annál nére, hogy a román né már világosan látta, hí osztrák uralkodáház a népet is becsapja, nem megegyezni Vasvárivá az erdélyi nemzetgyű balázsfalvi román köti eket figyelmen kívül ta. A két lánglelkű fői már még ellenfél minő: is megkedvelte egym könnyes szemmel vál egymástól: „viszovdláti csatatéren” . . A népek be oltott gyűlölet és éli dettség 1849 nyarán b len harcba kergette a 1 pet, melynek áldozatát Vasvári Pál, s később Avram láncú is. Vasv; romézres seregével és l val kényszerült Avram sokszoros túlerejével í közni a Gyalui-havaso risel nevű községe mt Fintinele-fennsíkon, a bár karddal a kezük! maradéktalanul elestel Az 1970-es évek elejt mészetkuitatás céljából bes-Körös vízgyűjtő r céjében bolyongva, í után, Kolozsvár irányé ladva, a jobbra letérő dik utat egy jelzőtábla te: Manastireni, ma Gyerőmonostor. A köz vés dombon épült, jeli református templomát lyet kőből épült vári építmény vett körül, jártam, majd benéz nyitott kapun. A tis: úr „házatáján” szívest gyarázott, s mivel a i beszélt, figyelemmel 1 tam. Most már együtt lülről jártuk körbe templomot s annak u A kőfal belső oldalát tett márványtáblán meg a szemem: „A ni badság emléke. Jú 1848.” A tiszteletes úr lóktáblához az alábbi l rázatot fűzte: 1849-be vári Pál Gyerőmonos' Hory családnál töltc utolsó éjszakát... Az Szombati galéria „Szolgaságunk idejében Minden ember csak beszélt, Mi valánk a legelsők, kik Tenni mertünk a honért! Mi emeltük föl először A cselekvés zászlaját, Mi riasztók föl zajunkkal Nagy álmából a hazát! A földet, mely koporsó volt S benn egy nemzet a halott, Megillettük, és tizennégy Miljom szív földobogott.” (Petőfi: A márciusi ifjak) Petőfi Sándor — Kótics Ferenc rajza A z ifjúság kérdez — a ■ténelem válaszol. A váncsi, minden néf tat tudná vágyó és olykor : is lúlsáigosan udivariias iké sekre felelniük kell a tanlki veknek, de nem hagyha válasz nélkül azókat a vis amlékezők, az apáik és ni apáik sem.. El kell mondái mindazt, amit ők is apái! nagyapáiktól haUatitalk, éj azért, marit annalk idején sem elégedtek meg a tört terükönyvak szikár évszác val, adataival. Tovább kell niuk 'küzdiedimeiilk hiteles ti netét, mient nekik lega olyan fontos, hogy az un« nemzedéke ismerje ha múltját, minit magánknak . ataloiknalk: Ina nincs a tönt lemnek becsülete, nehezei lékelhető a jelen, és vese ben forog a jövőbe vetett A történelem ugyanis vi< KM HÉTVÉGI MELLÉKLET Ürököslöldi iparművész Négy éve él Nyíregyházán, a Szovjetunióban született, Lengyelországban diplomázott iparművész, Gál Ludmilla. Magyar származású, férje révén telepedett ie Nyíregyházán A Magyar Népköztársaság Művészeti Alapjának tagja. Remek ruhaterveivel a textiltervezésben is nagyfokú jártasságot mutat Elve, hogy a gondosan megtervezett ruha többre hivatott, mint a testrészek egyszerű takarása. Tükre az egyéniségnek, sőt első pillanatban Dármennyire is bi- zarrnak tűnik, alkalmazható lakberendezési plasztikaként is. Munkáiban ötvöződik a ruha- és textiltervezés, örökösföldi városrészben élő fiatal iparművész otthonában tervek, elképzelések sora születik, csak támogatókban, művészetét felhasználókban van hiány. Elek Emil A rajzasztalon ruhatervek születnek. l .gy szépen megkomponált textilkép elme: Fehér élet. Gál Ludmilla jobb híján kötéssel tői» el idejét. O > MÁRCIUS Yl
