Kelet-Magyarország, 1986. március (43. évfolyam, 51-75. szám)
1986-03-15 / 63. szám
1986. március 15. KM hétvégi melléklet FIATALOKRÓL — FIATALOKNAK „Akkor is lépni kell, ha1.1.. „A hetvenes évek közepén jelentős változás következett be a KISZ és a fiatal értelmiség kapcsolatában. Az értelmiségi fiatalok nehezedő, romló helyzete arra késztetett, hogy érdekeiket, törekvéseiket vállaló képviselő szervezetet keressenek. Sokan közülük a KISZ-t látták ilyennek, vagy ilyenné alakíthatónak. Ugyanakkor az ifjúsági szövetségben is megváltozott a rétegről való gondolkodás. Korábban a KISZ elsősorban mint szövetségesekre tekintett feladatai végrehajtásában. Ettől kezdve azt vallotta, hogy a KISZ az értelmiségi fiatalok szervezete is. Ezért vállalja törekvéseik, érdekeik képviseletét, igyekszik meggyorsítani alkotóképességük, társadalmi tenniakarásuk hasznosítását.” Az ifjúsági szövetség XI. ■kongresszusát előkészítő — értelmiségi fiatalokhoz címzett — kiadványból vett idézet. a fogalmazás nehézkessége dacéira is jól foglalja össze, a KISZ hogyan közeledik a fiatal értelmiségiek rétegéhez. Más kérdés, hogy mi t sikerült az eltelt évtizedben megvalósítani ezekből. Szőkébb pátriánknál maradva : csak a múlt évben alakult meg a KISZ megyei bizottsága mellett az Értelmiségi Fiatalok Tanácsa (a továbbiakban ÉFT), s bizony akadt olyan vélekedés, hogy minderre azért volt szükség az ötéves mozgalmi ciklus végefelé, amikor valódi cselekvésre már al'ig maradt idő, hogy elmondhassák, ez is van. Az mindenesetre az ÉFT- nek köszönhető, hogy a .közelmúltban megrendezték az értelmiségi fiatalok 'megyei találkozóját, ahol közel száz fiatal cserélhette ki tapasztalatait. mondhatta el a véleményét áz eddigiekről, s ar- ‘rót is Szó eshetett, Trüben várnának változást a megújulni készülő ifjúsági szövetségtől. A központi bizottság mellett működő ÉFT titkára, Hubai László néhány elgondolkodtató adatot ismertetett. Például 1971-ben 31 ezer. 1983- ban viszont már százezernél több diplomás tagja volt a KISZ-nek. Köszönhető ez az írásunk elején említett szemléletváltozásnak, s ahogyan a találkozó néhány résztvevője megállapította, annak tis, hogy végül is ebben a tekintetben monopolhelyzetfoen van a KISZ. Van azonban egy másik tendencia is. Az utóbbi két évben tizenhatezer diplomással lett kevesebb tagja az ifjúsági szövetségnek. Ez azt jelzi — ahogyan Hiubai László is mondta —, elmaradt a várakozástól a KISZ munkája ebben: a tekintetben äs. Az egynapos értelmiségi itaLaliko- zón konkrétan is felmerültek ezek a gondok. A pedagógusok, népművelők szekciójában — ahová e sorok írója is bekéredzkedett — a humán értelmiségieket foglal- * koztató kérdéseket, hozzászólásokat, véleményeket végig,- hallgatva úgy tűnt, hogy elsősorban az érdekvédelmi jogosítványok hatékonyabb érvényesítését várják a KISZ-től. Akad jó példa is, hiszen a megyei könyvtár munkatársa arról számolhatott be, hogy náluk még mindig a KISZ-ben találhat igazi programokat, és az érdek- képviseletet is jobban ellátja, mint máshol. A többség véleménye erről az volt, hogy ez inkább az adott munkahely vezetőinek, kiszeseinek a hozzáállását dicséri, mintsem az ifjúsági szövetség általános jellemzője lenne. A humán értelmiség sajátos helyzetét elemezte egy pedagógus, aki azt említette meg, hogy bizony a kisebb közösségekben — így a tantestületekben is — nagyobb a függőségi viszony, mint egy vállalatnál. Más aspektusból közelítette meg a kérdést az erdőháti pedagógus. Vajon mi magunk megteszünk-e mindent, amire lehetőségünk lenne? Nem tudja felfogni, hogyan lehet a friss diplomásnak azonnal beállnia a sorba feladva minden korábbi eszményét. Akkor is lépni kell, ha pofonok érik az embert! Kényelmes álláspont, hogy nem tehetünk semmit széllel szemben. Ez akkora nagy hazugság, mint amikor egyvalakiben csalódik a szerelmes, és azt hiszi, ő már senki másnak sem kell. A tudás megbecsültségének hiánya, a falusi népművelő magárahagyatottsága is gyakran felmerült a beszélgetés során. Egy fiatal általános iskolai igazgatóhelyettes a pedagógus felelősségére apellált. Volt tanárához, tanítójához — ha van benne ambíció és a személyisége is olyan — sokkal könnyebben fordulnak á fiatalok. Nagy lehetőség van ebben, mondta, igaz a valódi értelmében vett értelmiségi tevékenységet nehéz attól elvárni, aki nem tud megfelelő szociális hátteret teremteni magának. Felmerültek konkrét igények is, például, hogy a felsőoktatásban töltött idő számítson visszamenőleg is munkaviszonynak. Régi óhaj ez, igazi érdekvédelmi feladat lenne a kiharcolása, de ezzel bizony még adós a KISZ is. Az igazán tárgyszerű tájékoztatás szükségessége is felmérőit, jelezve, hogy gyakran rákényszeríti más forrásokból szerezni információit az, akit valóban érdekel a körülötte lévő világ. Óvónő panaszolta el, ők néha már nem is tudják, egyáltalán számíthatják-e magukat a pedagógusok közé, a szakma mostohagyermekeinek érzik magukat, az ő érdekeik valahogyan mindig elsikkadnak. Továbblépési lehetőségük sem nagyon van. Ami a pedagóguspálya presztízsét illeti, arra egy középiskolai tanárnő hozott frappáns példát. Meg akart buktatni valakit negyedik félévében, és bement az anyuka: „Ne tessék már megbuktatni, legalább egy pedagógus hadd legyen belőle!” A nyolcszáz lelkes kisközségben tanító fiatalasszony vezeti az ottani KlSZ-alap- szervezetet is, és igenis vannak sikerélményei. Másoknak is lehetnének... Megfogalmazódott, hogy a KISZ gyakran áltevékenységéken nyugszik, formális, ellaposodott, ezért kell feltétlenül a reform, amit a kongresszustól várnak. Talán a felidézett vélemények is érzékeltetik, hogy az értelmiségi fiatalok többsége nem kívülállóként kritizál, hanem valóban értelmes cselekvési lehetőségeket akar Ehhez várnak segítséget a megújuló KISZ-től is. Papp Dénes A fiatalság vállalja el inkább az éles fogalmazásokkal járó esetleges túlzásokat, mintsem belefásuljon a „nesze semmi, fogd meg jól!” le- kerekitések kényelmébe! Aligha ágálna ez ellen az óhajtás ellen egy valamire- i való KISZ-vezető. Az értelmiségi fiatalok megyei tanácskozásán el is hangzott néhány szókimondó kijelentés. — Azt el ne felejtsd leírni, hogy sürgős és radikális változások kellenek — szólt rám szinte egyszerre két harminc év alatti fiatalember. Túri László fehérgyarmati üzemmérnök és Dienes Ádám mátészalkai gépészmérnök. Kettejüket a találkozó műszaki- agrár-közgazdász szekció ülésének hangulatáról, az ott érintett kérdésekről faggatj tam. — Ne legyen hátrány kez- \ dó műszaki értelmiséginek i lenni. Egyebek mellett ennek , elérésére szövetkeznénk szí- í ve sen az ifjúsági mozgaiom- ■ mai — adták elő a mérnökök j az elképzeléseiket. — A vállalatok ugyanis a szabályoj zók szorításában a legnagyobb jóindulat mellett sem tudnak igazán segíteni, a béreinket nem bírják feljebb rángatni. Ugyanakkor mindnyájunk érdekében előbb- í utóbb muszáj megszüntetni Kilábalni a kilátástalanság kátyújából Napirenden az értelmiség A tudás és az alkotó munka értéke devalvéló- ' do.t.t — állapították meg az utóbbi időben a nyilvánosság előtt zajló (ifjúsági fórumokon. Mit tehet ilyenkor az értelmiségi, ha fiatal és még buzog benne a ten- niakarás? Hozzájuk fordul a KISZ KB mellett működő Értelmiségi Fiatalok Tanácsa. Az 1985 őszén megalakult. tanács megyei szervezetének elnöke Danes Ta- másné Szőke Judit, a KISZ megyei bizottságának megbízott titkára. — Nem szeretnénk egyszerre sokat markolni és a a végén alig valamit felmutatni — hallottuk a kulturális ügyekkel foglalkozó fiatalasszonytól. — Azt már az indulásnál világosan láttuk, hogy igen heterogén társadalmi rétegről van szó. Még az egyes értelmiségi csoportokon belül is jelentős különbségeiknek lehetünk tanúi. Például más a gondja a nyíregyházi vagy a csengeni orvosnak, de más a kórház sebészének vagy kórboncnokának a helyzete. Ez a megállapítás érvényes a pedagógusok, a jogászok mikrorétegére is. Éppen ezért nagyon világos programot kell kidolgoznia az értelmiségi fiatalok tanácsának, ha nem akar az újabb bizottság szerepében tetszelegni. Ehhez az első lépés, hogy a megyében élő értelmisé- ' giekről a lehető legtöbb információt összegyűjtik. Kezdve a végzettségtől, az elhelyezkedéstől, a fizetéstől a" beilleszkedésig, a családalapítás, a lakáshelyzet, a szociális körülmények alakulásáig. Ha számottevő adat birtokába jutnák, már megfogalmazhatnak bizonyos ajánlásokat a vállalatoknak, intézményeknek. Az értelmiségi fiatalok tanácsa nemcsak a KlSZ-ta- gokkal akar foglalkozni. Az utóbbi években az értelmiség szerepe csökkent, már ami a társadalom figyelmének áthelyeződéséből is következtethető. Márpedig az értelmiség kultúrateremtő, kultúraközvetítő és .társadalomikiriti- kai funkciójából fakad, hogy számarányánál; jóval nagyobb szerepe van a mindennapi életben. A társadalomban legyen az bármelyik osztálytársada.lom, de ilyen az osztály nélküli 'is — az értelmiség, mint érzékelő „szelép” működik, amely mindig gyorsan és érzékenyen reagál a társadalomban végbemenő jelenségekre. — Nagyon fontos az értelmiségi fiatalokkal hatékony kapcsolatot 'kialakítanunk — folytatta Dancsné. — A hangadókból véleményalakító fiatalokat kell faragnunk, akik ügyesen és hittel állnak ki a mi ifjúságpolitikánk mellett. Ehhez viszont minden eszközzel támogatnunk kell az értelmiségi léthez nélkülözhetetlen induló feltételek megszerzését. S akkor a mára megtépázott önbecsülés visszanyeri méltó rangját. Már azon .törjük a fejünket, hogy miiként lehetne a fiatalok legjobbjait párttaggá nevelni, s végeredményben felkészíteni az értelmiségi magatartásra. Mert jelenleg a hazai felsőoktatási intézményekben erre nem oktatják, nevelik a hallgatókat. Hermetikusan zárt közösségekből. minimális vagy nullának megfelelő társadalmi ismerettel kerülnek ki a fiatalok az első munkahelyre. Az értelmiségi fiatalok tanácskozása alig egy hónapja volt Nyíregyházán, Kis szervezéssel, nagy létszámú hallgatóság gyűlt össze a megyei kórházban. Elsősorban azt fejtegették, milyen az értelmiségi hangulata, közérzete. A sikeres és nagy érdeklődést kiváltott rendezvénynek bizonyára lesz folytatása. Tóth Kornélia Vitaképes szenvedéllyel azt a káros gyakorlatot, amely a pozíciók, a magasabb beosztások elérésére ösztönzik az embert, ahelyett, hogy a minél kvalifikáltabb szaktudás megszerzésére sarkallnák. Jó volna, ha a KISZ a szakszervezetekkel együttműködve eljárna az érdekünkben a megfelelő kormányzati szerveknél, illetve ha úgy adódik, nyomást is gyakorolna a különböző döntési szinteken. A megyei kórház folyosóján beszélgettünk. A helyszín a következő humoros megjegyzésre indította az egyik fiút: — Reméljük, annyira nem gyengült le a mozgalom, hogy kórházban kelljen egy-egy tanácskozást megrendezni. De most viccen kívül — fordította komolyra a szót — egy tetterős, találékony, eredményes KISZ-t szeretnénk látni. A formális gyű- iésezgetés, a sok beszéd nem ér semmit. — Ez így igaz — gondoltam, miközben a társalgás végére érve elnyomtam a cigarettám —, a sok beszéd annyit javít a helyzeten. mint a passzív dohányosok egészségén a füstszűrös cigaretta. ★ A kórház egyik padlásszobájában tartották szekcióülésüket az egészségügyben dolgozó értelmiségi fiatalok. Gondjaikkal, véleményeikkel azért nem akartak így elbújni. — Nővérek adják az egészségügyi KlSZ-alapszerveze- tek tagjainak zömét. Három műszak mellett aligha van kedvük olyan programokhoz, amelyek nem' kifejezetten a szórakozást, kikapcsolódást szolgálják. A megye tekintélyes részében meglévő orvoshiány pedig helyenként akkora munka leterheltségei okoz, hogy a kötelező szakmai továbbképzésekre sem mindig juthatnak el az ifjú orvosok, nem hogy KISZ- gyűlésekre. Márpedig ahol egészségről, emberéletekről van szó, ott semmi sem lehet előbbre való a gyógyító munkánál, a betegellátásnál. — mondta valaki. — Mindebből persze még nem következik, hogy kornyadozni kellene az egészségügyi alapszervezeteknek — kontráztak rá. Így folyt a társalgás, mígnem valamiféle jobbára kérdésekből álló közös alapállás ki nem alakult. — Hogyan forszírozhatja a KISZ, hogy Szabolcs-Szat- már és még számos megye egészségügyi ellátásának területi elmaradottsága mérséklődjön? Kinél és milyen javaslatokkal élhetnek a szervezett ifjúkommunisták pl. a kórossá fejlődött hálapénzrendszer „intézményesítésében”? (Hogy azt láthatóvá tegyék.) Milyen konkrét érdekképviseletet vállalhat fel a mozgalom? Egy sor ilyen kérdést vetettek fel és vitattak meg az egészségügyi intézmények küldöttei. Remélhetőleg hasznosítani fog belőle valamit a megújuló KISZ. E sorok írója három, alkotóar gondolkodó, vitaképes szenvedéllyel beszélő ember nevét jegyezte fel: s vásárosnaményi Szücsné dr. Tomkó Éváét, a mátészalkai dr. Varga Béláét és az ugyancsak szálkái AJarsányi Imréét. Sztancs ilános • Arcok, pillanatok a tanácskozásról (Császár Csaba felvételei)
