Kelet-Magyarország, 1986. március (43. évfolyam, 51-75. szám)

1986-03-15 / 63. szám

2 Ktlft-Hiiyironiig 1986. március 15. DIVATTÁNCVERSENY. Negyedik alkalommal rendezték meg a Veszprém Kupa országos divattáncversenyt és nem­zetközi gálaműsort. A győztesek az Europa- és világbajnokságon lépnek majd fel. A vetélkedő, amelynek programja az előzőeknél változatosabb és gazdagabb volt, először kapta meg a táncosok nemzetközi szövetségének közvetlen támo­gatását. A mintegy kétszázötven szereplő között száz külföldi is fellépett. A zsűriben külföldi szakemberek is helyet foglaltak, s értékelték a break, disco, show dance, boogie, akrobatikus rock’n’roll versenyszámokban előadott pro­dukciókat. Képeinken: Brake-dance — „Tündértánc’’. Fiatalok tavasza F esztiválhangulat uralja történelmi emlékezésünket. A tavasz, a magyar történe­lem dicső lapjait felütve, már régóta nemcsak a ter­mészet megújhodását je­lenti. Jelképes értelmet nyert a legszebb évszak, hiszen a magyar nép leg­jobbjai éppen tavasszal írták be nevüket felejthe­tetlen tettekkel a nemzet történelemkönyvébe. Ünnepel az ország és ünnepelnek a fiatalok. A sors úgy hozta, hogy 1848- ban a márciusi ifjak áll­tak a tömegek élére és követeltek szabadságot az élet sok-sok területén. Az 1919-es Tanácsköz­társaság már nagy erő­próbája volt az igazságo­sabb társadalmi rendet akaró kommunistáknak. A Szovjetunió után ha­zánkban jött létre tanács­hatalom, de a belső és külső éllenség gyűrűjében vereséget szenvedtek né­pünk legjobbjai. A legszebb és legdi­csőbb tavaszi ünnepként köszöntjük április 4-ét, amikor valóra vált a ma­gyar nép történelmi ál­ma, kezébe vehette sorsa irányítását. A három tavaszi évfor­dulót választották a fia­talok a forradalmi ifjúsági napok megünneplésére. Ma is felelevenítik a ma­gyar történelem fontos és jeles dátumait. A történel­mi emlékezést a ma dol­gainak felülvizsgálatával kötik össze. Az ifjúsági szervezet nemcsak a KISZ XI. kongresszusára készül, hanem új tartalommal akarja megtölteni a moz­galom formai kereteit. Ami jó volt húsz-harminc évvel ezelőtt, nem felel meg a huszadik század utolsó harmadában. A Hanság lecsapolása, a nagy építőtáborozások megmozgatják a mai kö­zépgeneráció képzeletét. De a ma KISZ-eseinek más feladatokat szab az élet. A. megváltozott kö­rülményekhez igazítják a mozgalmi munkát. Erről döntenek a májusban sor­ra kerülő KlSZ-kongresz- szuson. Történelmi fele­lősségünk megköveteli, hogy az ifjúság legjobbjai eszmékkel, célokkal fel­vértezve álljanak ki a szo­cialista társadalom felépí­tésének ügyéért. Szívügy a szívgondozó A Jósa András kórház gyerntekszívgandozój áriak munkakörülményeire panasz­kodott egyik olvasónk. Azt kifogásolta, hogy a rendelő közvetlen közelében építke­zés zajlik, hideg a váró, a folyosó. Dr. Vágvölgyi Jánost, a kódház főigazgatóját kér­deztük: mi okozza az áldat­lan helyzetet? — A gyermekszívgondozó elhelyezése valóban nem fe­llel meg az elvárható, ideá­lis körülményeknek — kap­tuk a választ. — A febru­árban megindított átépítési munkák (gyermek intenzív A tárgyalóteremből Késszírás — temetés elén Az ítélet nem jogerős, a vád­lott tagad, ezért alábbi ügyünk­ben nem fogaim ázhatunk egyér­telműen, nem állíthatjuk, hogy teljes bizonyossággal így történt a dolog. Amit leírunk, az a me­gyei bíróság álláspontja az ügy­ben, amely a tények, vallomá­sok és bizonyítékok mérlegelése után született meg. A harmincegy éves tiszadadai Tóth Károly életének megszo­kott színtere volt a börtön, sőt az utóbbi időben a fegyház is. Garázdaság és különféle erősza­kos bűncselekmények miatt ki­lencszer ítélték el eddig. Leg­utóbbi büntetését töltötte, ami­kor élettársa, L. Anna, a sógo­rával, vagyis Tóth testvérével állt össze. A családtagok nem merték megmondani az igazsá­got. mert féltek a következmé­nyektől. A pletykák azonban el­Meghívó szombatra osztály kialakítása, amely de­cemberig eltart), átmeneti­leg a körülmények romlását okozzák. Eredeti elképzelése­ink szerint a gyermekszív­gondozó átkerült volna a megyei rendelőintézet. régi épületébe. Erre azonban nem került sor, mivel ezen épü­let rekonstrukciója pénzügyi okok miatt elmaradt. Tart a rendelőintézet munkahe­lyeinek átcsoportosítása, melynek keretében szeret­nénk valamennyi szakrende­lés elhelyezését megnyugta­tóan megoldani, (k. é.) „Kérjük, szíveskedjék osz­tályunkat 1986. március 22- én 10 órakor fölkeresni ...” Biz amolyan szabványszöveg, csak a tanácsi dolgozók a megmondhatói, hogy hány ilyet küldenek ki nap mint nap a különböző ügyek sze­replőinek, amikor az szük­séges, hogy a kérelmező, az ügyfél személyesen is meg­jelenjen a tanácson. Ha azonban az érintett ügyfél, áki a fent idézett so­rokat ikapta, a naptárra néz, elhűlve látja: a megjelölt nap — szombat. „Még ilyet! — fortyan föl — méghogy szombaton menjek ... Hogy gondolják ezt? A szombat pihenőnap nekem is, nem?!” A válasz: éppen ezért. Hosszú évek óta napiren­dén van már, hogy a külön­féle szerveknél igen sokan intézik ügyes-bajos dolgaikat napközben — tehát munka­idő aLatt. Ezért vezették be aztán a meghosszabbított ügyfélszolgálatot, amikor a hét több napján este hat óráig állnak rendelkezésre a tanácsi dolgozók — és ezért tartanak például Nyíregyhá­zán szombati ügyfélfogadást is. Az eredmény eddig lesúj­tó — üldögél az ügyintéző a szobájában, olvasgat, puló­vert köt, vagy éppen a na­pi munkáját végzi, mert el­maradása van. Ügyfél se­hol ... Napközben viszont hosszú sorok állnak az ajtók előtt! A napokban a városi ta­nács elnöke úgy rendelke­zett: a személyesen beidézett ügyfeleket, ha szükséges, hív­ják be szombatra, vagy ép­pen hétköznap délután öt órára. Ma, amikor a mun­kaidő védelme olyannyira fontos — ez igen ésszerű do­lognak tűnik. Nem lehet el­fogadni a tiltakozást, misze­rint „a szombat pihenőnap” — mert hiszen, aki naponta regigeitől délutánig dolgozik, annak a munkahelyén nyil­ván nem nézik jó szemmel, ha kilépőt kér, mert „a ta­nácsra idézték”. Mutatja a hivatalos papírt is, lényegé­ben tehát rendiben lenne a dolog — csakhogy az igazolt távoliét is távoliét.. . Aimia bizonyos pihenőnap pedig arra is kiválóan alkalmas, hogy ki-ki a személyes ügyeit ekkor intézze el. A sa­ját ideje és ne a munkaide­je terhére.. . (t. gy.) írásunk nyomán Még egyszer a kenyérről Lapunk március elsejei számában „Nagyító . alatt a kenyérellátás” címmel tudó­sítottunk egy olyan megbe­szélésről, ahol a megyeszék­hely kenyérellátása szerepelt napirenden. Írásunkban Ol­vasztó Miklós, a Mátészalkai Sütőipari Vállalat igazgatója sértőnek találta a tudósítás­nak azt a részét, amelyben az szerepelt: „Nem javult vi­szont a pékáru, a kifli, a zsemle minősége, oka pedig, hogy a péksütemények nagy részét Mátészalkáról szállít­ják Nyíregyházára, s mire ideér, deformálódik, elveszti ropogósságát. Ezzel kapcso­jutottak Tóth fülébe, s vallatóra fogta testvérét és élettársát. Fi­vére a szentkép előtt megeskü­dött, hogy egy szó sem igaz az egészből, így valamelyest meg­nyugodott. Igen ám, de hamarosan ismét gyanús lett számára ez az egész. Az történt, hogy meghalt a fivé­re, és a halottasházban L. Anna olyan kijelentést t£tt, hogy ő ezt nem éli túl. Tavaly március­ban temették a másik Tóth fi­vért, s a tiszadadai tanácsháza előtt gyülekeztek a gyászolók, elintézni a hivatalos formaságo­kat. A gépkocsi hátuljánál oda­lépett L. Annához Tóth, s bár nem hallatszott szóváltás közöt­tük, valamelyikük megjegyzést tett az elhaltra. Ezek után Tóth előkapott a zsebéből egy kést, s ezzel többször megszúrta L. An­nát, majd a véres szerszámot bedobta a tanácsháza udvarára. A tanúknak Tóth odaszólt: „Nem láttatok semmit!”, majd értesítették az orvost, aki azon­ban már nem sokat tehetett, L. Anna a mentőautóban belehalt sérüléseibe. Közben az ötven­nyolc éves Lakatos Dezsőné és a hetvenöt esztendős özv". Tóth Károlyné is azt kezdte terjesz­teni, hogy L. Anna megszúrta saját magát. Ez a két asszony a későbbiek folyamán felkereste az egyik szemtanút, s arra igye­kezett rábírni, hogy ne mondja el, amit látott. A megyei bíróság Tóth Károlyt emberölés bűntettében mondta ki bűnösnek, s a többszörös visszaeső vádlottat tizenhárom év fegyházra ítélte. A két asz- szonyt pedig hamis tanúzásra felhívás vétsége miatt vonta fe­lelősségre. Lakatosné büntetése tíz hónap fogház (egyben elren­delte a bíróság a rá korábban lopásért felfüggesztve kiszabott héthavi büntetés letöltését is), özvegy Tóthné büntetése pedig fél év szabadságvesztés, két évre felfüggesztve. A tiszadadai szur- kálás ügyében a Legfelsőbb Bí­róság hoz majd jogerős határo­zatot, mivel — özvegy Tóthné kivételével — a vádlottak és vé­dőik fellebbeztek. latban csak annyit, hogy 1985-ben már egyetlen egy kiflit, vagy zsömlét sem szál­lítottunk Mátészalkáról Nyír­egyházára, tehát a minőségi kifogások ügyében vétlenek vagyunk. A Mátészalkai Sü­tőipari Vállalat ma is kíná­lati pozícióban van, s szíve­sen felajánljuk, hogy igen jó minőségű vizes zsemlét, te­jes kiflit, vagy akár kilós kenyeret kínálunk a nyíregy­házi fogyasztóknak.” Jogos a Mátészalkai Sütő­ipari Vállalat igazgatójának reklamálása. Sajnos, a ta­nácskozásról kapott pontat­lan információ miatt történt a tévedés, amiért elnézést kérünk a mátészalkai kollek­tívától. Azóta megtudtuk, hogy a péksütemények a nyíregyházi 1-es számi; ke­nyérgyárban készülnek. A mátészalkaiak ajánlatát ez­után továbbítjuk a megye- székhely illetékeseihez. SZÁMÍTÓGÉPEK A KÖZEGÉSZSÉGÜGYBEN. A KÖJÁL nyíregyházi székhazában a saját és a MEDICOR-tól kapott szá. öntőgépekkel kutató-fej­lesztő munkát végeznek. Először fordult elő a ma­gyar járványügy történe­tében, hogy számítógéppel értékeltek járványt a múlt évben. Nagy Zoltán matematikus és Kiss Edit adatrögzítő adatfeldolgo­zás közben, (elek) Zsúfolt ABC. délutáni csúcsforgalom. A megszó­lított fiatalasszony elcso­dálkozik. Vem, neki a fo­gyasztói érdekvédelemről nincs elitélő véleménye. Hacsak az nem, hogy ke­vesebb a húsz deka pari- zer, amelynek a csoma­golópapírjáért is húsárat ■ számoltak. Egy másik asz- szony, rutinos vásárló, sza­porán sorolja a sérelme­ket: a gyereknek keve­sebbet adtak vissza az üveg betétért, az ABC-ben többször észrevették, hogy az egyik pénztáros többet üt a kasszába, és nem min­denütt elég udvariasak a kereskedők a boltokban. Amíg többet fog a ceruza, addig ki-ki saját magának kell, hogy ellenőre legyen. Ne restelljen szólni az eladó­nak. Ott helyben a legtöbb­ször a boltvezető rendezi a vitát. De amíg csak magá­ban füstölög a vásárló, nem tudunk segítem mi sem. Pe­dig a törvény szigora egyre jelentősebb pénzbírságot szab ki a vétkes kereskedőre. Még mindig a régiek A megyeszékhely perem- kerületében idős asszony lép ki a sarki fűszerestől. Jobb a „békesség..." — Szépen hangzik, amit a fogyasztói érdekvédelemről mond. De nézze, nekem hol­nap meg holnapután is itt kell vásárolnom. Ha beírnék a könyvbe, legközelebb biz­tos nem kapnék a jobb vagy olcsóbb áruból. Inkább meg­nézek minden forintot, mi­előtt kiadok, de utólag meg­szégyenítő a boltban rekla­málni. Találomra kérdeztünk meg vásárlókat, hogy vélekednek a fogyasztói érdekvédelem­ről. Nagyon őszintén el­mondták gondjaikat, majd azt kérték: ne jelenjen meg a nevük, mert jobb a békes­ség ... így végképp elesné­nek a hiánycikknek számító vagy olcsóbb termékektől. Riportalanyaink inkognitó- ját nem fedjük fel. Vélemé­nyük mégis elgondolkodtató, hát ennyire ki lennénk szol­gáltatva a kereskedelemnek? Ezzel a véleménycsokorral kopogtattunk Váradi István­nál, a megyei tanács keres­kedelmi felügyelősége veze­tőjénél. — Lehangoló lenne, ha mindenki ennyire szemérme­sen hallgatna a hiányossá­gokról. Az utóbbi évek stag­náló vagy csökkenő kerese­tei, a reálbérek értékének romlása óta az emberek sok­kal érzékenyebben reagálnak rá, ha megkárosítják őket. Egy-két-három forint túlszá- molás is felbosszantja őket. A közhangulatot irritálja a visszaélés. Nem véletlenül foglalkozott az utóbbi időben a megyei pártbizottság, a megyei tanács végrehajtó bi­zottsága és a kereskedelmi felügyelőség a fogyasztói ér­dekek védelmével. A konkrét bejelentések mellett átfogó célvizsgálatokat végeznek. Visszatérnek egy téma lezá­rása után a vitás kérdésekre és egyre szigorúbban büntet­nek. Még mindig a régi kereske­dőket dicsérik. Az öreg rő- fös, akit senki nem tanított szakszerűen kereskedni, még­is az ujjábán a szakma csín- ja-bínja és szeretete. Molnár Jánosné nyíregyházi háziasz- szony mondta: egész más at­tól venni, aki szívvel-lélek- kel adja a portékát, mint aki unottan ácsorog a gondola mellett. Több lehetőség — A kereskedő, az építő, az orvos a közfigyelem elő­terében áll — hangoztatta Váradi István. — Igaz, szid­juk is mindhárom szakma művelőit. Azt nem látjuk, az esztergályos milyen odaadás­sal teszi a dolgát. Tény, a fogyasztónak sokkal több, jogszabályban rögzített joga van, mint azt valójában gya­korolja. Nem állíthatunk mindenki mellé ellenőrt, így marad az önellenőrzés. Már- csak azért is érdemes a visz- szásságot vagy helyben vagy a felügyelőség bevonásával rendezni, hogy ne maradjon kellemetlen benyomása a ve­vőnek a kereskedelemről. Mert nem általában a keres­kedelem a rossz, hanem van­nak jó és rossz eladók. A tisztességesen dolgozók érde­kében is érdemes a nézetel­téréseket elsimítani. A fo­gyasztói érdekeket sem úgy általában lehet védeni, ha­nem a konkrét esetek szabá­lyos elintézésével. T. K. „Holnap is itt kell vásárolaan” Védenénk a fogyasztót, ha...

Next

/
Oldalképek
Tartalom