Kelet-Magyarország, 1986. február (43. évfolyam, 27-50. szám)

1986-02-05 / 30. szám

1986. február 5. Kelet-Magyarország I Pénzek, célok, ff I ww I w művelődés JUT-E ELEGENDŐ PÉNZ a szűkös pénzügyi lehető­ségek között a művelődési intézmények fenntartására, szolgáltatásaik fejlesztésére, a minőségi követelmények erősítésére? A kérdés nem indokolatlan, hiszen köztu­dott, hogy a korábbi évek­hez viszonyitva kevesebb, vagy összességében ugyan­annyi pénzből kell tartal­masabb, sokszínűbb és kor­szerűbb közművelődési te­vékenységet kibontakoztat­ni. Hogyan értékelik a kul­túra intézményes anyagi hátterének alakulását me­gyénkben, milyen források állnak továbbra is rendel­kezésre? Ezekről igyekez­tünk tájékozódni a megyei tanács művelődési osztályá­nak közművelődési csoport­jánál. A számok, amelyeket Ko­vács Tibor csoportvezetőtől hallottunk, a vártnál ked­vezőbbek. Az elmúlt évben a megye közművelődési in­tézményeinek költségvetése meghaladta a 170 millió fo­rintot, amely a szakembe­rek szerint úgy 6—8 száza­lékkal magasabb az előző évinél. Természetesen első­sorban a jelentős megyei kulturális intézmények ré­szesedése teszi ki a legtöb­bet, ahol a mindennapos kulturális szolgáltató alap- tevékenység mellett kiemelt megyei és országos jelentő­ségű rendezvények, soroza­tok, kulturális események is hangsúlyossá teszik a kul­turális munkát. Ezek oly­kor eléggé pénzigényesek. Mennyi pénz jut a me­gyei intézményeknek? A megyei és városi művelődé­si központ tavaly. 25,4 millió forintos költségvetéssel lát­ta el sokirányú feladatát, az idei terv pedig 29,5 millió forint. Tavaly 2,3 milliós bevételt valósított meg az intézmény, az idei terv 2,7 millió forint. A megyei és városi könyvtár 10,8 millió forinttal dolgozott az el­múlt évben, az idei tervük 11,7 millió forint, a bevéte­lük — a kulturális szolgál­tatások díjából, olvasói be­iratkozásokból — tavaly is, az idén is 172 ezer forint. A megyei múzeum és levél­tár együttesen tavaly 11,7 millió forinttal, az idén 12,9 millió forinttal „gazdálko­dott’, s tavaly 46 ezer fo­rint volt a bevételük, az idén is ennyit terveznek. A megyei és városi művelődé­si központ után a második legnagyobb költségvetéssel dolgozó intézmény a Móricz Zsigmond Színház, amely tavaly 22,9 millióval, az idén várhatóan a tervek szerint 24,3 millióval dol­gozik, tavalyi bevétele 3,3 millió volt, az idei tervük 3,9 millió forint. SOK. PÉNZ EZ, állapít­hatjuk meg első hallásra és ez igaz is. Még akkor is szép summa ez, ha tudjuk, ennek egy jelentős része el­megy a dolgozók munkabé­rére, az épületek fenntartá­sára, javítására, s csak a fennmaradó öszeget lehet a tartalmi, művelődéspoli­tikai feladatokra, a külön­böző rendezvényekre fordí­tani. Ráadásul az sem titok, hogy az épületek fenntar­tása, az energia és sok min­den más évről évre drá­gább, s a dolgozók munka­bére is átlagosan öt száza­lékkal emelkedik. Ha hűek akarunk marad­ni a valósághoz, már pedig ez a követendő, az évente 6—8 százalékos növekedés, ami a közművelődési ága­zat költségvetésére jellem­ző, arra elegendő, hogy ellensúlyozza a drágulást, a többletkiadásokat. Ezért a tényleges, tartalmi felada­tokra megmaradó összegek alapos rangsorolása, célsze­rű felhasználása hozhat csak — mérsékelt — minő­ségi változásokat. A köz- művelődés megyei irányító szakembereinek véleménye szerint ez nyomon is követ­hető megyénkben. A sző­kébbre szabott költségveté­si pénzekből is van lehető­ség a kulturális szolgáltatá­sok színvonalának megtar­tására, illetve növelésére. A megyei tanácsi szervek a már említett költségveté­si összegeken túl az éves célfeladatokra is juttatnak bizonyos összegeket a kul­turális intézményeknek, amelyek elsősorban jelentős és hagyományos megyei kulturális rendezvények — nyírbátori zenei napok, kisvárdai várszínházi esték stb. — költségeit alkotják, illetve a kistelepülések kul­turális alapellátását segítik. Az elmúlt évben több mint hetven különböző rendez­vén}7 — művészeti esemé­nyek, táborok, tanfolyamok, ismeretterjesztő progra­mok, évfordulók stb. — költségeinek fedezéséhez nyújtott lehetőséget a me­gyei céltámogatás. MÉG SINCSENEK BŐVÉ­BEN a pénznek a művelő­dési intézmények, tehetjük hozzá, melyről részleteseb­ben adhatnak felvilágosí­tást az intézmények nép­művelői, akik olykor kötél­táncosként kénytelenek egyensúlyozni a pénzügyi buktatók fölött. A kevesebb vagy a lényeget tekintve azonos pénzösszegek gon­dos, célszerű felhasználása arra kényszeríti a kulturá­lis intézmények vezetőit, munkatársait, hogy jobban meggondolják, mit mire költenek, mit támogatnak, mit szerveznek „szabad­áras”, önköltséges, netán nyereséges szolgáltatás­ként. Nem lenne jó, ha a népművelő közgazdásszá képezné magát, erről re­méljük szósincs, de a köz- gazdasági szemlélet néhány alapvető ismeretére is szükség van, hogy ne kerül­jenek pénzügyi válságba a művelődési intézményeink. A MEGYEI TANÁCS közművelődési csoportjánál még azokról az an vagi for­rásokról is megkíséreltünk képet alkotni, amelyek éiig tervezhetők, de elérhető le­hetőséget kínálnak. Ilyen az Országos Közművelődési Alaptól — ma már pályázat elnyerése útján kapható — támogatás, amely az elmúlt években átlagosan, a mi­nisztérium kulturális alap­jával együtt, két-két és fél millió forinttal segítette a szabolcsi művelődési intéz­ményeket. Léteznek még a továbbiakban a vállalatok, üzemek, különböző munka­helyek éves kulturális alap­jai, amelyről átfogó kép nincs, ezek zömét a munka­helyen belüli képzés, át­képzés, a termelési célú tanfolyamok, fórumok szer­vezésére költik. Így a kulturális intézmé­nyek, ha szerényen is, de talpon maradtak, amire na­gyon kell, arra jut pénz, de jobban meg kell gondolni, mi szolgálja legjobban a cé­lokat. Páll Géza _______J Ülőgarnitúrát készítenek a kölesei Kossuth Termelőszövetkezet faüzemében. A mátészal­kai bútorgyárral kooperációban 150 Anita garnitúra gyártására vállalkozott a mezőgaz­dasági szövetkezet. Képünk az asszonyok a foteleket kárpitozzák, (elek) Igazgatóválasztás Döntött a vállalati tanács A tapasztalatok szerint iz­galmas „menet” volt minde­nütt az igazgatóválasztás. Bár korántsem ezek minősítik a vállalati tanács által történő irányítást, azonban rávilágí­tanak arra. hogy az adott testületek mennyire felké­szültek, hol kell segíteni munkájukat ahhoz, hogy va­lóiban a vállalat gazdáiként döntsenek az egész kolk'kt!- . vát érintő' távját i célokról. Pályázatok alapján Nyugdíjazás vagy más okok miatt üresedett meg az igazgatói szék a Kisvárdai Szeszipari Vállalatnál, a Ke­let-magyarországi Állami Építőipari Vállalatnál és a Szabolcs megyei Állami Épí­tőipari Vállalatnál', .melyek­nél a közelmúltban volt igaz­gatóválasztás. Hasonlóra ike­rül sor rövidesen a Szabolcs Cipőgyárnál és a Nyíregyhá­zi Sütőipari Vállalatnál. Mindenütt pályázatot hir­dettek az igazgatói állás be­töltésére. Az első figyelmez­tetés: a legnagyobb igyékvés ellenére hosszadalmas eljárás 'következett. Egyrészt idő kellett a pályázat nyilvános­ságra hozására, annak elké­szítésére, másrészt a vállala toknál alakult bírálóbizottsá­goknak az érkezett pályáza­tok elbírálására, az illetékes állami felügyeleti és párt- Sizenvek egyetértő véleményé­nek meghozatalára. Csak ez­után kerülhettek a jelöltek a vállalati tanács elé, amelyik végül titkos szavazással dön­tött. Összességében három­négy hónap kellett ahhoz, hogy ismert legyen az új igazgató személye. Addig vi­szont általában megbízott igazgató látta.el az irányí­tást, nyilván javarészt napi ügyekre szorítkozva, nemegy­szer kisebb eréllyel, így az igazi vezetés -nélküli vállalat — legalábbis ilyen a tapasz­talat az építőiparnál — kissé szétzilálódott. csoportosulá­sokra szakadt, amit a külön­ben sem kiváló termelés síny- ílett meg. Mit jelent az egyetértési jog? „A társadalom a bizalom­ból indul ki, hogy a vállalati tanácsok kollektív felelőssé­gükből adódóan el tudják dönteni a legfontosabbakat” — hangsúlyozta a SZÁÉV igazgatóválasztásán Sze- merszki Miklós, a nyíregyhá­zi városi pártbizottság első titkára. Figyelmeztetés is volt ez az érintetteknek (nem egyedi tapasztalat), hogy a helyi párt-, szakszervezeti és KISZ-szenvezeteknek az egyetértési joguk nem azt jelenti, ők mondják meg, -kit válasszon a vállalati tanács, hanem csak a kizáró ok ese­tén hallassák szavukat. Tanulni kell a jó értelem­ben vett korteskedést mind a pályázóknak, mind az őket értékelőknek. Mint ahogy természetesnek vettük a legutóbbi ország-gyűlési és ta­nácsi választáskor, hogy egyenlő esélyt kefl adni a je­lölteknek. ugyanígy erre ér­demes gondolni az igazgatói pályázóknál. Az eddigi vá­lasztásokon a „belüliről” jött pályázók szerezték meg a szavazatok 'többségét. Amikor a „külső” jelölt — akár négy- szemközti beszélgetésen — találkozott egy vállalati ta­nácstaggal, már árgus szem­mel figyelték, kialakultak a rosszindulatú pletykák ígért fizetésekről, beosztásokról, Á-m ugyanezt elmondhatni az új igazgatót támogatókról, ha arra gondol valaki, hogy az adott vonalon nymodon min­denki -előrébb rukkolhat egy beosztással. Ha valahol, ak­kor itt kap kiemelt fontossá­got a helyi párt- és társadal­mi szervek pártatlan, a vá­lasztás tisztaságát óvó maga­tartása. Egy szavazásnál nyilván szerepet játszhatnak a sze­mélyes érzelmek -is. Azonban a vállalati tanácsban ezen felül kell emelkedni ahhoz, hogy az egész kollektíva ér­dekében döntsön valaki, leg­jobb lelki-ismerete szerint. Nemcsak azért, mert a vá­lasztás után a napi operatív irányításban az egyszemélyi felelős igazgatóval együtt kell működni, hanem azért is, mert a vállalati tanácsnak, mint testületnek a döntések végrehajtásában, a munka­társak tájékoztatásában meg­különböztetett szerepe van. Ne általánosságban A-z igazgató megválasztása — vagy a többi vállalati -ta­nács megalakulásánál poszt­ján történő megerősítése — csak a kezdeti lépés. Ekkor határozzák meg azokat a feladatokat is, amelyeket az első számú vezetőtől a követ­kező ö-t -évre elvárnak. S itt már megint érdemes figyel­meztetni: mintha kevés gon­dot fordítottak volna erre a nagy jelentőségű kérdésre. Bizony sok helyen túl általá­nosan (hogy használja :ki a kapacitásokat, emelje a bé­reket, igazodjon a piachoz stb.) fogalmazták meg a kö­vetelményeket, amelyeket pe­dig a vállalati tanácsnak — ha gyengén -működik az igaz­gató — számon lehet, sőt kell kérni, de az ötéves működés után mindenképpen értékel­ni. Csakis így érvényesülhet a tulajdonosi szemlélet, amely egyszerre törekszik a rábí­zott állami vagyon gyarapí­tására és az adott vállalatnál dolgozók élet- és munkakö­rülményeinek javítására. Lányi Botond Tőke­csábítás E gy-egy megyei ta­nácskozás szüneté­ben a folyosókon hallható sutyorgásnál semmi sem fejezi ki job­ban azt a lehalkított ké­telkedést, ami Szaboics- Szatmár ipari fejlesztésé­vel kapcsolatos gondola­toknak, terveknek szól. Gyárak, üzemek indu­lását a szűkebb pátriában mindenki — szakemberek és kívülállók — áldásos­nak ítélik, hiszen a me­gye népességmegtartó ere­jének fokozását, illetve a foglalkoztatási gondok enyhülését várják a je­lentősebb ipartelepítések­től. De kettőn áll a vásár. Nem elég egymás között elmotyogni, mi tenne ne­künk jót, majd egy ajk- biggyesztéssel utalni az utóbbi idők gyér gyakor­latára ... A megyének, a gazdálkodó egységeink­nek meg kell mutatniuk ország-világ előtt, mit tu­dunk felajánlani egy-egy tőkeerős nagyvállalat­nak. A partnereknek elé­be kell menni. Kiváló példa a ma­gunk korrekt ajánlására egy felhívás. Az Ipari Köz­löny tavalyi utolsó számá­ban jelent meg és a me­gyei tanács ipari osztálya tetette közzé, öt mezőgaz­dasági üzemünk tárja fel a lehetőségeit. Elsősorban a gép, elektroakusztikai, híradástechnikai, műszer- és gépipari profilú cégek­nek szeretnék a figyelmét ide Szabolcsra, ponto­sabban egy-egy kihaszná­latlanul álló épületre, csar­nokra felhívni. A Szamos menti Állami Tangazdaság mátészalkai központi telepe például egyebek mellett egy 3300 négyzetméteres, fűthető almamanipuláló csarno­kot ajánl fel, valamint magas fokú közművesí- tettséget és nagy mun­kaerő-felesleget. A tisza- dobi Táncsics Tsz egy nagy alapterületű, telje­sen alápincézett présház birtokba vételére, kihasz­nálására biztat, felemlít­ve minden — a rendelke­zésükre álló — tőkecsábí­tó körülményt. Csak dicsérni lehet az új ötletet, hiszen az Ipari Közlönyben való puszta megjelenés felér egy ala­pos piackutatással. A pi­aci kezdeményezőkészség pedig elengedhetetlen — nemcsak Szabolcsban. (sztancs) mm mmallgattarn egy adást a Ww televízióbán, arról volt szó, hogy társa­dalmunk nehezen fogadja be a számítógépeket, hogy anyagi lehetőségeink se kedveznek eléggé a jövő században már minden­képp szükséges számítógép kultúrának. Rosszkedvű, átalvatlan éjszaka után reggelen ülük a vonaton. Szemközt két ifjú asszony. Amolyan (az ő korukban még természe­tes) jókedvű frisseséggel, a mögöttük lévő éjszakák édes borzongásával, kun­cogás titkokkal. Most kérdezzék meg tő­lem, hogy mi köze ennek a számítógéphez. Ha van en­nek a világnak gyönyörű­séges, számítógéppel se ki­nyomozható titka, akkor az az ifjú asszonyok kunco­gása. Rájuk se nézek, mert Bioritmus mindig utáltam magamban amikor irigykedtem. Papír zörög. Nem tízórai. Hivatalos. Számítógép írta a megszokottnál kicsit ke­ményebb kartonra. — Ezt nézd meg! Feb­ruár 8-tól fizikai, szellemi és érzelmi szempontból is százszázalékos a bioritmu­som. Ők nevetnek, én elképze­lem a háromszáz százalékot, de el is szomorodom rög­tön. — Megcsináltuk a Bandi­nak is. De ő 20-án lesz száz- százalékos, amikor én már tíz százalék alá csúszom. Fizikailag, meg érzelmileg — a többivel meg mit csi­náljak? •mk evetgél a másik asz­#■» szony, mert annál a másik cégnél is új a számítógép. És nála is ott a két bioritmus, a még alig férjnyi Istváné, meg az övé. Fránya egy dolog a számítógép. így se esik egybe az a bizonyos tetőzés. ördögi gondolatom támad. Hogy mi történne, ha ezt a négy táblázatot — amit a gazdaság irányításához szükséges számítgépeink készítettek — betáplálnánk egy humán képesítésű szá­mítógépbe. Persze ez már a jövő század regénye, de még az is lehet, hogy a négy kicsi ember éppen az optimális bioritmusba tér­ne haza. Bartha Gábor 3 A munkás maga határoz arról, ki legyen az igazgató­ja. Túlzottan egyszerűsítve akár így is fogalmazhatjuk meg a demokrácia kiterjesztését a vállalati működésben. Mert ha nem is közvetlenül a munkások, de az általuk válasz­tottak szavaznak a vállalati tanácsban. Ennek példáival — jó és kevésbé jó megnyilvánulási formáival — találkozha­tunk a megyében néhány helyen.

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom