Kelet-Magyarország, 1986. február (43. évfolyam, 27-50. szám)
1986-02-20 / 43. szám
4 Kelet-Magyarország 1986. február 20. TELEX • TELEX Száz óve született Kun Béla Lapunk előző két számában értékeléseket, visszaemlékezéseket közöltünk abból az alkalomból, hogy száz éve született Kun Béla. Sorozatunk befejező részeként ezúttal a polittkus-fotfadalmár egy beszédéből közlünk részleteket, amely 1919. május 2-án a Budapesti Központi Forradalmi Munkás- és Katonatanács ülésén hangzott el, s benne nemcsak kitűnő helyzetértékelést olvashatunk, hanem Kun Béla egyéniségéről is benyomásokat szerezhetünk. Kun Béla nagygyűlésen. COSSIGA LEVELE MIHAIL GORBACSOVHOZ Az olasz napilapok szerdán közölték annak a levélnek a tartalmát, amelyet Francesco Cossiga olasz köz- társasági elnök intézett Mihail Gorbacsovhoz, válaszul a szovjet vezető levelére. Ez utóbbiban az SZKP KB főtitkára felvilágosítást adott Cossigának a január 15-i szovjet leszerelési javaslatokról. Cossiga a szovjet javaslatokat jelentős hozzájárulásnak tekinti a fegyverkezési hajsza megfékezésének az ügyéhez. A levélből azonban az is kitűnik, hogy Olaszország a leszerelés kérdéseiben atlanti szövetségeseivel összhangban kíván cselekedni. BIZSKOV—MESSNER TÁRGYALÁSOK Nyikolaj Rizskov, az SZKP KB Politikai Bizottságának tagja, a Szovjetunió minisztertanácsának elnöke szerdán Moszkvában megbeszélést folytatott Zbigniew Messnerrel, a LEMP KB Politikai Bizottságának tagjával, Lengyelország miniszter- elnökével. A kormányfők kölcsönösen tájékoztatták egymást országaik társadalmi és gazdasági fejlődéséről, az SZKP XXVII. és a LEMP X. kongresszusának előkészületeiről. SINDERMANN BONNBAN Horst Sindermann, az NDK népi kamarájának elnöke szerdán délelőtt parlamenti küldöttség élén Bonnba utazott. Személyében az eddigi legmagasabb rangú NDK-ve- zető tárgyal a nyugatnémet fővárosban. Berlinben remélik, hogy a háromnapos látogatás alatt lezajló számos megbeszélés elősegíti a két német állam kapcsolatai fejlesztésében meglévő lehetőségeknek a kihasználását, a viszony rendezésének útjában álló akadályok csökkentését. SPANYOLORSZÁG NATO-TAGSÄGA Élesen bírálta a kormánynak a NATO-tagsággal kapcsolatos álláspontját Marce- lino Camacho, a spanyol munkásbizottságok országos titkárságának főtitkára. Madridban tartott sajtóértekezletén Camacho rámutatott: a NATO-tagság a katonai kiadások növekedését hozta, s emiatt nem jut megfelelő pénzösszeg az ország gazdasági-társadalmi gondjainak megoldására. GONDOK A VARSÖI HŐERŐMŰVEKBEN Apadnak a széntartalékok a lengyel főváros hőerőműveiben — adta tudtul szerdán a Trybuna Ludu, a Lengyel Egyesült Munkáspárt lapja. A hosszabb ideje tartó havas és hideg időjárás miatt ugyanis késnek a szénszállítmányok, az erőművek a szükségesnél kevesebb fűtőanyagot kapnak naponta. A kisebb erőműveknek 1— 2 heti tartalékuk van, de ez is állandóan csökken. Komoly a helyzet a siekierki óriáserőműben. Ez az erőmű látja el távfűtéssel és ipari hővel Varsó felét. T isztelt elvtársak! Mikor az embert nem a kétségbeesés — mert a kétségbeesés soha —, de a keserűség fogja el olyanok láttán, amiket nemigen szeretne, látni, sokszor a literatúraihoz menekül. Nekem, amikor ebben a Szov>- jet-Magyarországban most a legutóbbi napokban körülnéztem, Gorkij egy cikke jutott eszembe. Ezt a Gorkijéi kket 1906-ban olvastam, akkor, amikor az oroszországi proletariátus első ízben vívta a maga forradalmi harcát a cárizmussal. — (Zaj.) Elnök (csenget): Csendet kérek! Kun Béla népbiztos: — és amikor a francia imperializmus, mely akkoriban fiatal korát élte, pénzzel, fegyverrel segítette a cárizmust. A cikk szerint Gorkij Párizsba ment keresni a forradalom szellemét, keresni a régi forradalmi Párizst, hogy segítséget nyújtson az oroszországi proletariátus vívódó forradalmának. Elmondja, hogy kereste a régi frigaá sapkás forradalmat, kereste, kutatta, és elvezették valami hotelbe, ahol egy kurtizánt, egy félig- meddig utcai sorba süllyedt nőt talált, akit arra kért, hogy ne adja le magát a cárnak, segítse a forradalmat. És a nő, a kurtizánná vedlett forradalom mégis megadta magát a cárnak, mire Gorkij így végzi beszédét: „Szerettem volna véres, gennyes nyálamat a szemébe köpni.” Elvtársak! Amikor végignézünk azokon a helyeken, ahol most a francia és a román imperializmusnak a csapatai vonulnak a proletár Budapest ellen, eszünkbe kell hogy jusson Gorkijnak ez a cikke. Menekülő, gyáván szaladó csapatok, teljesen szétzüllött hordák, melyek fosztogatni tudnak, die teljes ö n tudati aniságigal szemlélik a bekövetkező eseményeket, megadják magukat, nem a románoknak, hanem, a letargiának, fosztogatnak, és immáron ott ,tartunk, hogy nem a románok, hanem saját csapataink veszélyeztetnék Budapestet, ha meg nem tennék velük szemben mindazokat az intézkedéseket, melyeket szükségesnek tartunk. Ez nagyjából a kép, edv- tánsaim. Én nem kétségbeesést akarnék kelteni, elvtársak, nem is akarok kétségbeesést kelteni, mert én magam nem vagyok kétségbeesett, és az én szájamból mám hallhatnak kétségbeejtő szavakat, mert én sóba, soha nem fogok kétségbeesni a proletariátus sorsán. Én tudom azt, eflvtársaim, hogy mi a történelmi hivatása a proletariátusnak. Én tudom azt, hogy új barbárság kényszere, az éhség, a kapitalizmus korbácsa hajtja, űzi a felszabadulás felé, és ezért mondom^ hogy sohasem fogunk kétségbeesni. De az az érzés, elvtársaim, az az érzés, amely elfogta Gorkijt az előbb idézett cikkében, feltétlenül fel kell hogy ébredjen bennünk is, bennünk, akik küzdöttünk elsősorban a proletariátus feiszabadítási harcáért. Katonailag, elv társak, a (helyzetünk az, hogy Szolnok a románok kezén van már valószínűleg. A hidat felrobbantottuk magunk mögött ott is, ellenben csapataink egy jól kiépített hídfőállásból, lö- vészárkokbóli, amelyet mérnökkari tisztek, tartalékos tisztek, mérnökök építettek ki, a déli szárnytól elszaladtak, és magukkal sodorták még azokat is, azokat a csapatokat is — két zászlóaljat —, amelyet Seidlet elvtársunk parancsnoksága alatt becsületesen kitartottak. Az I. és 5. hadosztályunk — ha hadosztályról beszélünk, ez alatt ne gondoljanak valami nagy csapategységeket — a Tisza északi részéről részegen jött vissza Budapest felé, és meg kellett tennünk azt, hogy lefiegyverezzük őket, hogy legalább a fegyvereket megmentsük a proletariátus számára. Miskolc felé valamelyes ellenállást mutattak csapataink, elleniben Miskolcra 'is ma délután már minden valószínűség szerint bevonultak a csehek. Még iiót- ott akadnak csapatok, amelyek a próletárösztöntől vezéreltetve próbálnának italán valamit, de a többsége a csapatoknak olyan, hogy védtelenül van kiszolgáltatva Budapest egy román támadásnak, védtelenül azért, mert ezek a csapatok még a védelemre sem alkalmasak, nemhogy a támadásra volnának alkalmasak. Itt Budapesten megvannak a gyári munkászászlóaljak, elvtársaiim. Ezeknek a gyári munkászászlóaljaknak a számára, körülbelül 15 zászlóalj számára készen van a kaszárnyákban minden felszerelés, a fegyvertől elkezdve végig, azt mondhatnám aba- kancsoikig, ha nem valami tökéletes, de megfelelő felszerelés. Arról van szó, elvtársaim, (hogy odaadjuk-e Budapestet, vagy pedig küzdjünk Budapestért, küzdjön a budapesti proletariátus azért, hogy a diktatúra Budapesten megmaradjon. (Felkiáltások: Küzdjön!) Elvtársaim! Én úgy vagyok vele, bogy a szavaiknak már nem hiszek. (Helyeslés.) Ügy vagyok véle, eilvtársaim, hogy én akkor hiszek, amikor cselekedetet látok. (Helyeslés.) Nem a kétségbeesés ez, elv- társaim, mert azt mondom, hogy ha ma nem küzd a budapesti proletariátus, majd fog küzdeni úgy, hogy hat- százszorosan fizeti meg mai letargiájának, mai kétségbeesésének, mai gyalázatának az árát. (Lelkes taps.) Én, elvtársaiim, azt mondottam mindig: én nem ismerek erkölcsöst és erkölcstelent, én csak egyet ismerek, azt, ami használ a proletariátusnak, és azt, ami árt a proletariátusnak. Én, elvtársaiim, hajlandó vagyok az imperialistákkal szemben hazudni, úgy, hogy talán magam is piruljak bele, mert azt mondom^ hogy becstelenség a burzsoáziának igazat mondani, hogyha ez az igazság árt a proletariátusnak. De én, elvtár- saim, a proletariátusnak nem fogok hazudni. Nem Ihazud- itam eddig sem, most sem akarok hazudni, és ezentúl sem fogok hazudni. Azt is elmondom önöknek, hagy a munkászászlóalj aMban sincs meg az a hanckészség, amilyen harckészséget látni kellene, hogy Budapest megmentésére gondolhassunk. Elvtársak! Én azt mondom, amíg van mód rá, küzdeni kell minden erővel a proletariátus diktatúrájának fenntartásáért. Küzdeni egészen addig, amíg egyetlen lehetőség van arra, hogy egy fegyvert elsüthessünk. De a küzdelem a fegyver elsütésében, a szuronyrohamban áll, elvtársaim, az organizá- lásban és nem a szavalatban, nem a tapsban, nem az éljenzésben és nem a fogadkozásokban. Fogadkozást, elvtársaim kaptunk eleget és én nem félek a kritikától sem. Én tudom azt, hogy mi is követtünk el hibákat, tudom azt, hogy ezek a hibák szükségszernek is voltak, mert ezeken a hibákon kellett hogy keresztülhaladjon a proletariátus forradalmi diktatúrájának az útja. Tehát a kritikától nem félek, csak azt kérem az elvtársaktól, hogy a kritikát úgy gyakorolják, hogy nézzen mindenki magamagába is bele, nézzen különösen most magamagába bele. hogy az a kritika most is nem szavalat, szófecsérlés, szájtépés-e, mint ahogy ki kell jelentenem, volt nagyon sok esetben a diktatúra alatt: száj tépés a munkástanács ülésein és egyéb munkástestületek ülésein. Most még a külpolitikai helyzetet akarom konkrétan az elvtársak elé tárni a következőkben : A forradalmi kormányzó- tanács, látva azt, hogy nincs mód rá, hogy katonailag erőteljes, eredményes ellenállást fejthessünk ki, megkísérelte mindenáron a breszti békét elérni, megkísérli és megkísérelte azt, hogy megmentsen egy területet, ahol a tagadás megvetheti a lábát a kapitalizmussal szemben, és nemcsak megdöntheti a kapitalista világot itt Magyarországon, hanem majd kiindulópontja lehet a nemzetközi proletárforradalomnak tovább a Nyugatra. Megkíséreltük ezt abban a tudatban, hogy lesznek emberek, akik azt mondják, hogy nem szabad lemondani a területi integritástól, megkíséreltük abban a tudatban, hogy lesznek emberek, akik azt mondják, hogy nem szabad szóba állni az imperialistákkal. Nem élvezetből csináltuk, amikor azokat a sürgönyöket elküldöt- tük a körülöttünk levő országok, a körülöttünk levő burzsoá államok kormányainak, és elküldöttük Wilson- nak, elküldöttük a párizsi békekonferenciának, hanem abból a belátásból kifolyólag, hogyha katonailag nem bírtuk megteremteni, próbáljuk megteremteni politikailag mindazt, ami lehetséges, próbáljuk megmenteni ezt a Szovjet-Magyarorszá- got, próbáljuk megmenteni a proletariátus uralmát. Ha békét nem sikerül elérnünk, mi a feladat, elvtársaim? Abból a két felfogásból, amelyet lát az ember, nem a forradalmi kormányzótanácsban, hanem a munkásság között, abból, ismétlem két irányzat állapítható meg. Az egyik irányzat, mondhatom — amiként egy mai értekezletünkön, a munkászászlóaljakkal való tárgyalás közben kiderült —, körülbelül a többségé, s azt mondja, hogy nem védjük Budapestet, nem megyünk ki, a helyzet az ő véleményük szerint reménytelen, és nem hajlandók felesleges áldozatokra. A másik: ez a kisebbségé, elvtársaim, a kisebbségé az egységes munkásmozgalomban, amelyik egységes elvi alapon áll, mondhatom, törpe, katonailag jelentéktelen kisebbségé, hogy védjük Budapestet, védjük a diktatúrát Budapest előtt, és védjük a diktatúrát a Bakonyon keresztül, egészen Wiener Neustadtig. (Ügy van!) Élvtársaim! Ez a másik állásfoglalás. Én — megmondom őszintén — az én egyéni, nem is katonailag megindokolt, talán még politikailag sem megindokolható, hanem már a múltamból kifolyólag az az álláspontom, hogyha lehet, elvtársaim, védjük Wiener Neustadtig. (Ügy van! Ügy van!) De, elvtársaim, azzal én tisztában vagyok, hogy itt akkor védekezni kell. Mennyi emberrel védjük meg a diktatúrát? Mert a hatalomról lemondani nem szabad, nem lehet. A hatalomról való lemondás gyalázat volna, (Felkiáltás: öngyilkosság!) aljas volna. Tisztelt elvtársaim! Én azt mondom önöknek: Budapestet meg kell védeni, Budapestet meg kell védeni mindenáron; meg kell védeni bármibe is kerül, mert meg kell védeni Magyarország munkásmozgalmát, ezt az igazán dicsőséges ágát a nemzetközi proletárforradalomnak. Csak azt kell megállapítanunk, hogyan, miként védjük meg ezt a magyarországi munkásmozgalmat, mert mondanom sem kell, elvtársaim, hogy a proletárdiktatúrát és a munkásmozgalmat ne tekintsék valami két különálló dolognak, mert munkásmozgalom csak egy van. Csak egy becsületes munkásmozgalom van, amelyik a proletárdiktatúra felé tör, akarja vinni a proletariátüst, és megteremti a proletárdiktatúrát! (Úgy van! Ügy van!) E z az, amit máma önök elé terjesztünk! Az a kérdés: hogyan védjük meg Budapestet? Mi az önök véleménye, s mit tehetünk ebben az irányban? Nyilatkozzék meg Budapest munkástanácsa, mely önkormányzati szerve Budapest proletariátusának, amely szerve a budapesti proletariátus diktatúrájának. Nyilatkozzanak meg az elv- _ társak. Csak egyre kérem önöket! Nem arra, hogy ne kritizáljanak, csak arra, elvtársak, hogy úgy kritizáljanak és úgy tegyenek javaslatot, hogy mindenki nézzen be magamagába, és ezekben a súlyos időkben, amelyek nem kétségbeesettek, mert a munkásmozgalom sorsa, a proletariátus felszabadulása sahasem lehet kétséges, ne csináljunk olyan gyűlést, mint amilyen a múltkori volt, hanem igyekezzünk tényleg dolgozó, harcoló testületet alkotni, legalább ezekben a napokban. A kérdés az: mi a budapesti munkástanács véleménye arról, hogy az általam vázolt katonai és külpolitikai helyzetben hogyan védhető meg Budapest a Szovjet-Ma- gyarország számára? (Élénk éljenzés.) Megjelent, Kun Béla: Válogatott írások és beszédek. Kossuth Könyvkiadó 1966. I. köt. Autóba rejtett pokolgép robbant a lisszaboni amerikai nagykövetség bejáratánál szerda éjjel Személyi sérülés nem történt. Merényietek Indiában Véres merényletek és ösz- szecsapások színhelye volt szerdán az indiai Pandzsáb állam. Fegyveresek megöltek két boltost a Patti városában és egy rendőrnyomozót Dzsaura Csitra falunál. A merénylők elmenekültek. Heves hindu—szikh összetűzések voltak Batala városában: az indiai hírügynökségi jelentések szerint két ember meghalt és negyven megsebesült. A hinduk és a szikhek lőfegyverekkel és kardokkal valóságos közelharcot vívtak egymással. A HAJDÜ MEGYEI Állami építőipari vállalat Hilti kisjavító-szervize vállalja vállalatok, szövetkezetek, kisiparosok részére HlbTI gyártmányú gépek: ütvefúrók, szögbelövők stb. garanciális időn túli kisjavítását, valamint BVSZ-nél történő nagyjavítás lebonyolítását. Cím: Hm. ÁÉV Ipartelep Gépészeti Főüzem Debrecen, Balmazújvárosi út 10. Telefon: 12-444, telex: 72246. * (238)
