Kelet-Magyarország, 1986. február (43. évfolyam, 27-50. szám)
1986-02-19 / 42. szám
4 Kelet-Magyarország 1986.február 19. Fslyiak a kangretszusl elikészületeh Ölési tartott az SZKP Központi Bizottsága Döntés személyi kérdésekben Moszkvában kedden teljes ülést tartott az SZKP Központi Bizottsága. Megvitatta 1. a Központi Bizottságnak az SZKP XXVII. kongresz- szusára készített beszámolóját. 2. Az új szerkesztésű pártprogram párton belüli és országos vitájának főbb eredményeit, továbbá a pártprogram előterjesztését az SZKP XXVII. kongresszusán. 3. A szervezeti szabályzatban eszközölt módosítások vitájának eredményeit és a módosított szabályzat tervezetének előterjesztését az SZKP XXVII. kongresszusán. 4. Az SZKP XXVII. kongresszusára készült beszámolót az 1986—90- es évekre szóló, valamint a 2000. évig terjedő, a fő gazdaság- és társadalomfejlesztési irányokat tartalmazó szovjet tervről. 5. Az 1986— 90-es évekre szóló, valamint a 2000. évig terjedő szovjet gazdaság- és társadalomfejlesztési terv országos vitájának eredményét és a tervezett előterjesztését az SZKP XXVII. kongresszusán. A KB ezekről a kérdésekről meghallgatta Mihail Gorbacsov és Nyikolaj Rizskor beszámolóját, majd jóváhagyta a beszámolókat, az SZKP új szerkesztésű pártprogramjának tervezetét, a szervezeti szabályzat módosítását és a fejlesztési terveket. Ügy határozott, hogy ezeket a dokumentumokat az SZKP XXVII. kongresszusa elé terjesztik megvitatásra. A keddi egynapos plénum személyi kérdéseket is megvizsgált. Borisz Jelcint a PB póttagjává választotta és felmentette KB-titkári megbízatása alól. azzal összefüggésben, hogy a moszkvai városi párt- bizottság első titkára lett. A plénum Viktor Grisint nyugállományba vonulásával kapcsolatban felmentette a PB-tagsággal járó kötelezettségek alól. A plénum Konsztantyin Ruszakovot felmentette KB- titkári megbízatása alól, tekintettel arra. hogy egészségi okok miatt nyugállományba vonul. Kedden ülést tartott az SZKP Központi Revíziós Bizottsága is. Az ülésen megvitatták és jóváhagyták a bizottságnak az SZKP XXVII. kongresszusa elé terjesztendő jelentését. Háromnapos tanácskozást tartanak Párizsban az úgyneve- zett frankofon, azaz francia nyelvet használó országok vezetői. A képen: a találkozó résztvevői, középen Mitterrand francia elnök. (Folytatás az 1. oldalról) adottságokat is figyelembe véve a fejlődés elengedhe- telen útja a szervezeti formák és az érdekeltségi rendszer korszerűsítése. A végrehajtó bizottság ezután megtárgyalta a Kisvár - dai Városi Tanács Végrehajtó Bizottságának beszámolóját a város infrastrukturális ellátottsága érdekében kifejtett tevékenységéről Ezzel kapcsolatban hozott határozatában — egyebek között — előírta a közúti közlekedési koncepció kidolgozását az egész térségre vonatkozóan. távolsági autóbuszpályaudvar megépítését, a költségvetési üzem fokozottabb bevonását a városi és községi kommunális és felújítási feladatok megoldásába. Fontosnak ítélte a megyei tanács végrehajtó bizottsága, . ' hogy Kisvárdán elég középiskola legyen a demográfiai hullám fogadására, valamint azt, hogy a kisegítő iskola és a kollégium megfelelő tárgyi és személyi feltételekkel kerüljön kialakításra. A végrehajtó bizottság ezután — más napirendeket követően — személyi kérdésekben döntött. Száz éve született Kun Béla ie r . £ . a . > n . & ■ ■ . v ••liäjjvon tiszteidre méltó ember volt*** Sok látogatója van a múzeumnak. N emrég a Szovjetunió csodálatosan szép Krím területének táljaiban gyönyörködve, városaival, kisebb településeivel (ismerkedve időt szakítottunk a Kun Béla Múzeum megtekintésére, egyebek között azért ás, hogy lássuk, miként (készülnek Ott a nagy forradalmár születésének közelgő századik évfordulójára. — Merre találjuk az egykori Krími Forradalmi Bizottság elnökének múzeumát? — kérdeztük vendéglátónktól, a terület székhelyén, Szimferapolban, a városi pártbizottságon. — Innen elég messze van a 34-es számú iskola, ahol a múzeum helyet kaipott, de gépkocsival nincs fél óra, jöjjenek — hangzott a válasz, s egyben az invitálás. Az iskola igazgatója, Ana- tolij Andrejevics Szolodcsen- ko készségesen vállalkozott kalauzolásunkra, s közben elmondta, hogy oktatási (intézményük nem (tartozik a legkorszerűbbek közé, hiszen már negyedszázados, de folyamatosan fejlesztik, s igyekeznek lépést (tartani a köve- telményekkel. Az iskola 39 osztályában tanuló ezernégyszáz diákot nyolcvanöt tanár oktatja. Azok a fiatalok, akik a nyolcadik osztály után itt befejezik (tanulmányaikat, szakközépiskolába mehetnek, akik visizonit a 34-esben tíz osztályt végeznek, vadamelyik felsőoktatási intézményben képezhetik tovább magukat. — Büszkék vagyunk arra, hogy három emlékhely is van iskolánkban: Leniné, az 1905- 'ös forradalomé, és itt pedig Kun Béla múzeuma — mondta az igazgató. — Nézzük (meg. Tágas szobába nyitottunk. A falakon körös-körül korabeli fényképek, tablók, hirdetmények, jelszók, s a megszámlálhatatlan dokumentum, levél, /különböző irat, könyv, minden szépen elrendezve. Középkorú asszony, s gyerekek jöttek elénk. — Lartissza Nyikolajevna Szimanszkiaja vágyók, a múzeum vezetője — nyújtotta kezét, s hellyel kínált. — A (történelemtudomány egyik műhelyébe érkeztek önök, s ezt is, minit a többi múzeu- .munkát, a gyerekek hazafias internacionalista nevelésére használjuk. Tizennyolc évvel ezelőtt egy történelmi konferenciát tartottak iskolánkban, s erre az itteni tanárok ás gyűjteni kezdték huszadik századbeli, főként munkásmozgalmi dokumentumokat. A levéltárákban, archívumokban, könyvtárakban, a pártbizottságok irattáraiban Kun Béla munkásságával kapcsolatban számunkra meglepően sok anyagot találtunk. Innen a múzeum ötlete, s íme a kivitelezés jelenlegi állapota: A múzeum vezetője, aki egylben az iskola angol szakos tanárnője is, elmondta, hogy a gyűjtés kezdetekor a szim- feropoli városi pártbizottság első titkára (megkereste levélben Kun Béla lányát, s arra kérte, hogy segítse a múzeum anyagának bővítését, amit ■több tucatnyi érdekes dokumentum el juttatásával meg is tett. A levelek, vitairatok, tanulmányok, fotók felkutatásában nagyon sokat segített a kecskeméti Katona Gyula, Szimferopol díszpolgára is. Jelenleg több mint ikétszáz dokumentumunk van Kun Béla munkásságával kapcsolatban. — Az anyaggyűjtéssel természetesen nem állhatunk le — folytatta Larissza Nyiko- liajevna Szimanszkaja. — Rendszeres kapcsolatunk van a moszkvai Lenin Múzeummal, ahonnan ha nem is folyamatosan, de érdekes anyagokat kapunik. És gyűjtőmunkánk során- ‘több más magyar internacionalista (levelére bukkantunk. — Név szerint? — Ligeti Károdytól. Mün- nich Ferenctől, Szamuely Tibortól őrzünk leveleket, fényképeket a múzeumban. — A gyerekek segítenek? — Hogyne. Huszonkét diák rendszeresen részt vesz a múzeum munkájában. Rendszerezik, archiválják a beérkezett anyagokat, és ők rendezték el a teremben Magyarország felszabadításáról készített fotóösszeállításokat. Nagyon sokat segít a nyolcadik osztályos Antírej Szolodcsen- Iko, s az ugyancsak nyolcadikos Alekszandr Leszko — mutatott rájuk a múzeum vezetője. — Andrej, miért van, Szim- feropolban Kun Béla múzeuma? — Nagyon tiszteletre méltó ember volt, együtt harcolt a krími katonáikkal, hogy az ellenséget leverjék. — Kitől hallottál először a nagy forradalmárról? — Szüleim sokat meséltek iróla. — Mit? — Azt, hogy nagyszerű dolog, ha egy idegen ember segíteni igyekszik más népeken, ha bajba kerülnek. S ez azt jelenti, hogy már nem idegen, hanem igaz barát. Ilyen, volt Kun, Béla. Aztán, amikor nagyobb lettem, sokat olvastam életéről, munkásságáról. Innen tudom, hogy nálunk a Krímben a fehérgárdisták elleni harcot ő vezette... — A katonai bizottság élén állt, s nagy tehetséggel irányította a harcot — vette át a szót Alekszandr. — Te hogyan „ismerkedtél meg” Kun Bélával? — Itt az iskolában, történelemórán. Azóta vagyok a múzeum gyakori látogatója.-s az itteni munka segítője. — Mit segítetek? — Az anyagokat rendezzük. és a délutánonkénti sok látogatót kalauzoljuk a múzeumban. Mert több mindent el kell magyarázni az idegeneknek. — S hogyan készültök a századik születésnapra? — összegezzük Kun. Béla itt lévő anyagait. Nem kevés munkánk van vele. — Sok sikert hozzá — búcsúztunk el a kis, de máris hozzáértő muzeológusoktól. T. Ci. Egy találkozás emléke Az MTI londoni tudósítója állomáshelyén a nemzetközi munkásmozgalom olyan régi harcosát kereste fel, aki mozgalmi munkája során találkozott Kun Bélával. Az alábbiakban közreadjuk a visszaemlékezést. A kis, szürke brosúra ma már történelmi relikvia: a budapesti Munkásmozgalmi Intézetben is csak fénymásolat van róla. Andrew Roth- stein azonban büszkén emeli ki a szoba összes falait beborító hatalmas könyvtár egyik polcáról: nemcsak tulajdonosa a könyvészeti ritkaságnak, de fordítója is. Béla Kun: Revolutionary essays — áll a címlapon. A magyar forradalmár írásait adta közre Londonban ... 1919 őszén. — Igen, ez volt az első „találkozásom" Kun Bélával — mondja a ma 87 éves brit kommunista. — Apám Prav- da-gyűjteményében fedeztem fel a magyar politikus írásait, és akkor úgy gondoltam, segítségükkel a brit forradalmi szocialisták is jobban megérthetik, mi készül Magyarországon. A szóban forgó „forradalmi tanulmányokat” ugyanis 1918 tavaszán és nyarán írta Kun Béla, a Pravdában jelentek meg, amikor nekiálltam fordítani, még csak az őszirózsás forradalom zajlott le Magyarországon — amikorra megjelent, 1919 őszén, már elbukott a Tanácsköztársaság, de annak megértéséhez, hogy miért került sor két forradalomra is Magyarországon, nagyon hasznosak voltak Kun Béla írásai. Andrew Rothstein nem véletlenül figyelt fel a magyar kommunista cikkeire. Szülei 1890-ben Angliába települt orosz forradalmi emigránsok voltak, akik aktívan részt vettek az angol munkásmozgalomban, támogatták az akkoriban szerveződő oroszországi szociáldemokrata munkáspártot, Lenin bolsevikjeiit. 1920-ban a fiatalember egyik alapító tagja volt az Angol Kommunista Pártnak — ezért viszont meg kellett szakítania az oxfordi egyetemen folytatott tanulmányait. A TASZSZ elődjének, a Roszta hírügynökségnek lett londoni tudósítója, majd a TASZSZ-t tudósította hosz- szú éveken át. Közben a brit kommunisták küzdelmében is aktívan részt vett, tagja volt a párt központi bizottságának. Mint központi bizottsági tag, 1924 decemberében részt vett az angol párt küldöttségében, amely a Kommunista Internacionáléban tárgyalt. A londoni Highgate temetőhöz közel fekvő kis házának dolgozószobájában Andrew Rothstein így idézi fel azt a régi megbeszélést: — A Komminternben akkor élénk vita folyt az angol helyzetről, brit kommunisták harcáról. 1924 végét írtuk, nem sokkal korábban bukott meg az úgynevezett „Zinovjev-levél” nyomán az első angol munkáspárti kormány. Ismeretes, hogy a Kommunista Internacionálé főtitkárának, Zinovjevnek tulajdonított hamisított levél arra utasította a brit kommunistákat, hogy kezdjenek fegyveres felkelést. Ez ürügyül szolgált a baloldal elleni nagyszabású hadjáratra, s a Lobour-kormány alig 9 hónapos kormányzás után lemondásra kényszerült. A Kominiernben nem ítélték meg egységesen a brit pártnak az üggyel kapcsolatos fellépését, voltak, akik szerint nem volt elég „forradalmi", többet lehetett volna tenni. A küldöttségnek, amelyben William Gallagher és Harry Pol- littal együtt vettem részt, így kényes feladata volt: megmagyarázni, megértetni, elfogadtatni politikánkat. — A megbeszélésre a Ko- minternnek a Manezzsel szemben lévő épületében, a legfelső emeleten egy, kör alakú tárgyalóteremben került sor. Az egyik oldalon ültünk mi, velünk szemben Zinov- jev, a Komintern főtitkára, Sztálin, Kun Béla, aki akkor az emlékezetem szerint a Komintern nemzetközi titkára volt, és mások — köztük a tolmács. A megbeszélés ugyanis németül folyt. Kun Béla zöld tweedzakót és csizmát, lovaglónadrágot viselt, és ma is emlékszem arra, hogy tekintetében nagy figyelem tükröződött, amikor ő beszélt. Látszott, hogy mélyrehatóan ismeri a témát, s megvan a maga határozott véleménye. Miután írásainak fordítása, s később a Magyar Tanácsköztársaságban játszott szerepe nyomán már régóta nagy hatást tett rám, megjegyeztem ezeket az apró részleteket is. Szerettem volna vele külön is találkozni, erre azonban nem került sor: A megbeszélés a Komin- t erűben 3—-4 órát tartott. Kun Béla árnyalt marxista elemzést adott a helyzetről, megértette azt az óvatosságot, amelyet a brit kommunisták tanúsítottak az adott helyzetben. Azért hangsúlyozom ezt, mert sokan azt mondták később, hogy „balos” nézeteket vallott. Én akkor ilyesmit nem tapasztaltam, nagyon józanul beszélt. A tanácskozás végén Sztálin, aki addig jobbára csak hallgatott és pipázott, megszólalt: „Úgy gondolom, sok igazság van abban, amit az angol elvtársak mondanak, oda kell figyelni rájuk." így vélekedett Kun Béla is. Végül is bizottságot alakított a Komintern és ez azt jelentette, hogy missziónk sikeres volt. — Kun Bélával többé személyesen nem találkoztam, de valahányszor felidézem az 1924-es epizódot, előttem áll a magyar forradalmár elmélyült, figyelmes arckifejezése. Ma is úgy érzem: pártunk barátja volt. Andrew Rothstein ma elnöke a Marx-emlékkönyvtár- nak, az Angol—Szovjet Baráti Társaságnak, s gazdag könyvtárát rendezi. A könyvtárat, amelynek egyik vékony brosúrája az első nyugat-európai kiadvány Kun Béla írásaival, ahogy azokat a fiatal Andrew Rothstein oroszból angolra fordította 67 évvel ezelőtt. Baracs Dénes London ^—L-L-Ei -US ' 1 Ha otthonát építi... ha üzemét fejleszti... ha anyagra van szüksége... ha készáruját már eladta... MINDEZT SZÁLLÍTTATNI KELL! SZÁLLÍTTAT? RÁNK SZÁMÍTHAT! (Nyíregyháza, Korányi F. u. 12.) (372) ? il
