Kelet-Magyarország, 1986. február (43. évfolyam, 27-50. szám)
1986-02-19 / 42. szám
2 Kelet-Magyarország Társadalmi munka Megkétszerezett százasok r Kárpáti Tibornak, a városi si tanács elnökhelyettesének, beszámolója a Hazafias Népfront városi bizottságának ülésén a múltról és az elképzelhető jövőről egyaránt szólt, amikor a társadalmi munkáról tárgyaltak. Közismert, hogy városunk eddig is élen járt megyén, de olykor országon belül is a társadalmi ^munka teljesítésében. ^ Az egy főre jutó társadalmi mimika értékét 1985-ben 600 forintban tervezte a tanács. Nem a rossz tervezés, hanem a társadalmi együttélés ítélete, hogy ez a szám, teljesítésben 1229 forintra módosult. Mindenki segít Mi ikellett ehhez? Valamiféle jó kapcsolat a városban az iskolák, a KlSZ-szenveze- tek, a laikátetepek között. A számok persze sok mindent takarhatnák. Ültettek fát, karbantartottak utakat, tett ehhez a tá rs ad a l m imunka - értékhez szinte valamennyi Mátészalkán működő vállalat Manapság már szinte ritka az olyan jó vállalati brigád, amely nincs kapcsolatiban valamelyik óvodával, bölcsödéivel, iskolával. Tény az . is, és jólesik: erre gondolni, hogy a társadalmi munka sajátos természetéből adódóan nem minden elkönyvelhető. Igen, tettek az emberek olyant, amit nem őrizhetnek meg, a statisztikáikhoz nem menthetnek vissza a számok. Hiszem azt, hogy nem is a számok kérdése ez. Azt is hiszem, hogy egy város a maga húszezres létszámával szebben és jobban akar élni holnap, jövőre, minit tegnap és tavaly. Nem gondolom azt, a Hazafias Népfrontnál tartott értekezlet után, hogy (megváltottuk a világot. Abban viszont hiszek, hogy a világ jobbá válásához, a magunk életének jobbá alakításához igenis született valami ezen az értekezleten. Többek között az, hogy egyre inkább tudatosulnia kell a-társadalomban annak a gondolatnak, hogy jobbat, korszerűbbet, naprakészebbet csak együtt csinálhatunk. Közös szándékok A résztvevő gondolhatott arra az értekezlet közben, hogy ugyan már mi közünk ehhez, hiszen legfeljebb jus- solói, de nem alakítói vagyunk ennék a világnak. Kérem szépen, volt ott néhány ember, öt, tíz, harminc, ötven, akik valamennyivel többet vállalnak abból a közös igényiből. Megfogalmazódott, kívánság és várakozásiképpen, hogy ennek a szándéknak ebiben a húszezres nagyságrendben élő városnak rengeteg elvárása, de ugyanakkor aján- ása, közös szándéka is van. Egy értekezlet margójára mit lehetne írni? Gondolom azt, ami a jövő. Erre az évre, tehát 1986-ra a városi 'tanács 15,7 millió forintban határozta meg a tervezett társadalmi munka értékét. Sok minden szerepel ebben. Közterületek virágosítása, intézmények fenntartási munkálatai, új létesítmények megvalósításának segítése is. Készül a városban egy olyan új, ami nem volt idáig. Társadalmi munka segítségével szeretnénk megnyitni 1986-ban a Felszabadulási lakótelepi parkerdőt Idegenforgalmi jelentősége is van ennek. Járda -építését tervezik a Balassi Bálint, az Esze Tamás, a Rózsa Ferenc, Eötvös, Csokonai, Táncsics, Budai Nagy Antal, Felszabadulási és a Martinovics utcáikban. Parkosítani akarják a házgyári lakások tömbbelsőjét, el szeretnének ültetni 3000 új facsemetét. A társadalmi munka (tervezetéhez tartozik még a Kozma Ignác, Szamos, Dobó, Fürst Sándor utcákban végzendő csatornahálózat építése is. 1 Szigorúbb elszámolás Szalkaiak Tűnődöm, hogy akad-e valaki a régi szalkaiak között, aki ne ismerné, ne hallotta volna nevét? Aligha. Az újabb nemzedékek is jelkeresik — gázöngyújtó töltése céljából az Eötvös utca sarkán lévő műhelyekben. 1895. június 11-én született, egy dnevégi gazdálkodó családban. A kisvárosban végezte iskoláit. Ma már legendás az egykori polgári iskolai névsor 1906 —10 között: Arndt, Bodnár, Csohány, Filep, Fonalka, Frakl... Franki később Zalka Máté lett, egy időben padtársa volt, a harmincas években több levelet váltott vele. A polgári iskola után lakatosinasnak állt a Szalkai- jéle gyártelepre. Az első világháború idején a fővárosba vitték, hadimunkás volt. Amikor 1918-ban egy tüntetésen részt vett, „jutalmul" kikerült a piavei frontra: Salgareda helységben súlyosan megsebesült, egy életen át viseli nyomát. Hazakerült Mátészalkára, 1926-ban megnősült. A húszas évek elejétől trafikot bérelt, majd tulajdonos is volt. (Legérdekesebb vevője Móricz Zsigmond.) A „dohányáruda" megyeszer- te híres lett, kapcsolatban volt a keleti országrészszel. A felszabadulás után nála lehetett kapni az első szálkái újságot, az Igaz Szót, majd a Szatmári Parasztújságot. Régóta nyugdíjas, élő helytörténeti lexikon, bárkivel szívesen, örömmel elbeszélget. Fonalka Sándor, a város szeretett Fonalka bácsija kilencvenéves. (nyéki) Társadalmi munkáról minden évben írtunk. Mi az új ebben az évben? Nos az, hogy a tanács szigorúbb lett önmagához. Nagyon behatárolt, nagyon gondos ellenőrzéssel próbád rendet teremteni abban, hogy a társadalmi munka adatai, ennek értéke pontosabbá legyen. Segít a vállalatoknak azzal, hogy pontos kéréseket és elvárásokat közvetít, próbál segíteni a lakosságnak azzal, hogy minderről megfelelő tájékoztatásit ad. Gondolom kinek-kimek, és minden városlakónak személyes doga is, amiről eddig írtunk. Az, hogy a Hazafias Népfront, a tanács az egyes (területeken élő közéletet szerető emberek összefogását sürgette, ez a tanácskozás egy kicsit a jövő jóslása is. Az oldalt összeállította: BARTHA GÁBOR Egy mondatban GÁZ. Januárban átadják az új gázszolgáltató állomás területét. KÖLTÖZÉS: A Kossuth utca 12. sz. alatt lévő lakásokban a vevők, illetve a kijelölt bérlők lakásaikat március hónap végéig kapják meg; az építőknek kedvezett a február előtti enyhe időjáUTAK ÉPÜLNEK. A Baj- csy-Zsilinszky utcán útburkolat megerősítése, a Ka- zinczi utcán ugyanígy útburkolat megerősítése, illetve építésére kerül sor — a tanácsi tervek szerint a közel, jövőben. A BELVÍZ ELLEN. Mátészalkaiaknak jó hír, hogy az Északi lakótelepen a Nyár utca, az Erkel utca és Kállai Éva utca belvízelvezető csatornáit 1986-ban kívánja megépíteni a városi tanács. TETSZETI ahogyan február elsején a mátészalkai munkásőrök ünnepeltek. Magáról az ünnepségről tudósítás jelent meg a lapban. Ismét elnyerték a vándorserleget, ismét kiválóan vizsgáztak abból, ami az életük és ami az életünk egy nagyszerű része. Nincs hely e néhány sorban ahhoz, hogy bemutassuk a kitüntetetteket. Ami az újságírónak tetszett, az nem több, de nem is kevesebb annál, amit az ünnepség hangulatáról leírhatnánk. Ezúttal nem a munkásőrökről, nem a kitüntetésekről, nem az alkalom ünnepes kemény fegyelméről, hanem az azon részt vevő hozzátartozók gondolatairól írhat. Feleségekről, a fótiton a munkásőr ünnepre Iyosókat meghódító gyerekeikről, arról a nagyszerű világról, ami mögöttük van. Volt egy pillanata ennek az ünnepségnek, amikor feleség kapott virágcsokrot a munkásőrség országos parancsnokától. Nem tudom, nem is tudhatom, hogy mennyit ér egy kitüntetés, de tudom, és tudnunk kell, hogy mit érnek ezek az emberek nekünk, és hogy mennyit segítenek a mögöttük lévő családok, igen az asszonyaink is. Rendhagyó jegyzetként hadd írjam le: tisztelet nekik. A kiváló egységnek pedig további jó munkát kívánunk. Sportcsarnoknézőben jp^'in ~~i ' Aki ma nagyon fiatal, az holnap felnőtt lesz. A város hangulatáról vall a Kelet- Magyarország és a városi művelődési központ riporterszakkörének tagja Mátészalka leendő sportcsarnokáról. Az épülő tornacsarnok acélvázas tartópillérei úgy magasodnak az öreg tűzoltószertár még meglévő falai mögött, mint mondjuk, az Erzsébet-híd tartópillérei a vén Duna fölött. Nem véletlen az összehasonlítás. A mátészalkai méfgy születik a tornacsarnok Rólunk írták Tallóztunk országos folyóiratainkban, mit írtak városunkról. A könyvtár mátészalkai oldalnak felajánlott szolgáltatása ez. Aki az írásokra részletesebben kíváncsi, fellelheti azokat a városi könyvtárban. Erzsébet-napi vásár címmel jelent meg riport a Szabad Földben december 14-én. Bíró Miklós mátészalkai képviselő felszólalt az országgyűlés téli ülésszakán. Erről december 21-én a Magyar Nemzetben jelent meg írás. „Nem tartom magam fenegyereknek” címmel a Heti Világgazdaság munkatársa készített interjút Kun Istvánnal, a Szatmár Bútorgyár igazgatójával. Az írás a lap december 7-i számában jelent meg. Vitatkozunk. A Mátészalkán élő Nyéki Károly a Magyar Nemzetben megjelent „Bukaresti Magyar Közlöny” című írására a lap december 12-én megjelent számában közölnek reflexiókat. Az egészséges életmódért tartottak előadást Mátészalkán a MOM gyáregységében. Erről a Fókusz december 11- én megjelent számában olvashatunk. Ugyanebben a lapszámban találkozhatunk Török Lajosnak, a MOM mátészalkai gyáregysége dolgozójának munkáival és a róla szóló írásról. Továbbra is gyújtjuk mindazt, ami Mátészalkáról a megyén kívüli lapokban megjelent. Szolgáltatni szeretnénk ezzel, mert az ember nemcsak olyan, amilyen, hanem olyan is, amilyennek ebben a világban ismerik. A válogatás természetesen nem teljes. T. Sz. i retekben égre törő csarnok ■ tervezője Bogár László. Egy ■ kicsit egyedülálló ez az építkezés, annyira modern, any- nyira újszerű. 1985 augusztusában kezdték el az építést, és az ottaniak ígérete szerint 1986 novemberében át is adják az épitők a létesítményt. A 48X36 méteres játéktér graboplast borítást kap majd. A labdajátékokra alkalmas játéktér körül 300 —350 nézőnek lesz helye. Természetesen az épülethez tartoznak a szellőztetést, a fűtést biztosító berendezések is. Szép lesz ez a csarnok. A panelszerkezet fehér,' az acélszerkezet barna lesz. Kicsit azzal a szándékkal is, hogy a csarnokba igyekvő már látványként is kicsit otthon érezhesse magát, lévén, hogy egy szép épületbe megérkezni mindig jó. Az adatokat szeretőknek. A létesítmény alapozásához 1800 köbméter betont használtak fel. Kérdeztem, de senki nem adott rá választ, hogy születésekor még nincs neve ennek a csarnoknak. Nem véletlen, hogy ami a hivatalos papírokon a gimnázium tornacsarnokaként szerepel, az a városi köznyelvben már városi sportcsarnok. Várjuk hát az idei őszt. Remélem nemcsak mi, gyerekek, hanem az édesapáink, édesanyáink is ... Fodor Judit NEM TETSZIK az, hogy télen Mátészalka egyes részei majdhogynem elviselhetetlenek. írom ezt azok nevében, akik enyhe hóesés után a MOM-ba igyekeznek. De említhettem volna a BFK-t, a Szatmár Bútort, vagy akármelyik más üzemet. Az ember ugyanis átmegy az állomás mellett, a vasutat átívelő falépcsős hídon, és ha a hajnali fagytól sikamlós lépcsőn átjutott, valamiképpen úgy érezheti magát, mintha vadvízországba tévedt volna. A közepes szárú csizma sem elég ide, és a magas szárú sem, mert a cipőipar dicséretére azokba alul folyik be a víz. Nem is haragudnék én érte, ha ez valóban csak víz lenne. Már nem az. Valamiféle sós lötyedék. A házigazda, a telektulajdonos, aki a régi módon havat la- - pótolni restell, kimegy egy kis köténnyel, és leszórja sóval az utat. Tudom, hogy ez másutt is így van, Mátészalkán a forgalmas utcák számos háza előtt, más városokban más házak előtt. Kimegy reggel a gazda, mint a magot hinti a sót, aztán a köznapi ember mit is tehetne mást, új csizmát vesz a feleségének. Iparkodó város vagyunk. Számos mutatóban a világ egyik nagyon gyorsan fejlődő települése. Számítógépekkel is bizonyítható lenne, hogy mennyire hiányzik ebből a sietésből a seprű, a lapát, no meg az elöljáróságok rendet követelő, ennek érvényt is szerző szigora. Gazdaság az ellátásért Mátészalka és környéke egyik jelentős nagyüzeme a Szamos menti Állami Tangazdaság. Az alapvető mezőgazdasági termelés mellett nagy mennyiségű sertés- és marhahússal, töltelék- és füstölt áruval látja el a gondjaira bízott környéket. Üzletükben a húsrészlegen kívül ételbár és borozó is működik. Az ételbárjukban a vásárlók 20 féle étel közül válogathatnak. Az üzlet napi átlagos bevétele 100 ezer forint. Iftffl. 1BbI|®j§ ||3| mk ü H mm ^B B I 1986. február 19.
