Kelet-Magyarország, 1986. február (43. évfolyam, 27-50. szám)
1986-02-18 / 41. szám
4 Kelet-Magyarország 1986. február 18. Portugália Soares az új elnök Mario Soares Portugália új köztársasági elnöke. A vasárnap megtartott második elnökválasztási forduló eredményeként a szocialista pánti politikus győzelmével a demokratikus erők kerekeditek feliül a konzervatív társadalmi rétegekkel) vívott küzdelemben. Vasárnap a lisszaboni választási központban a szavazatok összeszámolása az ország északi körzeteiben leadott voksok összegzésével kezdődött. A konzervatív jelölt, Freitas do Amaral az első óná/bam fölényesen vezetett. Am, aihogy múlt az idő, úgy csökkent a két félre leadott .szavasatok számának különbsége. Pontosan 22 órakor Ramalho Earns tábornok, leköszönő köztársasági elnök szóvivője útján hivatalosan köszöntötte Mario Soares szocialista párti politikust, az ibériai állam új köztársasági elnökét. Mario Soares, aiki a fasiszta diktatúra éveiben a demokratikus Portugáliáért küzdő hazafiak egyik kiemelkedő egyénisége volt, az 1974- ben győztes áprilisi forradalom óta vezető szerepet játszik Portugália társadalmi életében. A szocialista párti politikus miniszterelnökként, vagy különféle egyéb kor- mányfunikcióikban, illetőleg pártvezérként demokrata-liberális politikai meggyőződésének igyekezett érvényt szerezni. Jóllehet politikája nem volt mentes a kommunista- ellenességtől, a Portugál Kommunista Párt az elnök- választás első fordulója nyomón előállt új politikai helyzetben Soares támogatása mellett foglailt állást. Fennállott ugyanis az a veszély, hogy Freitas do Amaral győzelme esetén a konzervatív erőik pozíciói erősödnek meg, ami jelentősen visszavetette volna a demokratikus folyamat továbbvitelét. Alvaro Curthial, a Portugál' Kommunista Párt főtitkára rövid nyilatkozatában hétfő hajnaliban a demokratikus erők összefogása sikerének mondotta a vasárnapi választási eredményeket. Mario Soares még hétfőn hajnalban rövid sajtónyilatkozatot adott. Hitet tett az 1974. évi áprilisi forradalom eszméi mellett és Portugália valamennyi polgárát az ország belső békéjének, nyugalmának erősítésére hívta fel. Megfigyelők a választási részeredmények 'ismeretében utalnak arra, hogy Soares 'győzelmét azoknak a déli körzeteknek köszönheti, ahol az ipari munkásság és a mezőgazdasági dolgozók szavazatai döntő többséget biztosítottak a számára. Az első fordulóval összehasonlítva a vasárnapi választásokon egyébként a tartózkodók aránya kisebb volt, nem haladta meg a 22 százalékot. BABY DOC B ohózatba illő eseménysorozat játszódott le a hét végén a Franciaországban tartózkodó haiti diktátor, Jean-Claude Duvalier távozása és maradása ügyében. A véres kezű diktátor országszerte kedvezőtlenül fogadott érkezése kapcsán megkérdezték Fabius miniszter- i elnököt egy választási gyűlésen, mi lesz a Franciaország ■ vendégszeretetét élvező hóhérral? „Duvalier menedékjogával kapcsolatban maradunk a korábbi álláspontunkon, nevezetesen, tartózkodása csak ideiglenes. Nem kívánjuk, hogy hosszú ideig maradjon. Ezt megmondtuk neki és az amerikaiaknak is, és keresünk egy másik befogadó országot.” A Le Matin, a szocialista pártot támogató lap szerint ! „Baby Doc (Duvalier) időt akar nyerni és menedékjogot kért, de a külügyminisztérium közölte, szó se lehet róla”, j : Georges Marchais, az FKP főtitkára kijelentette: „Duvalier, a haiti nép hóhéra távozzon. Az, hogy a francia kormány fogadta és Duvalier menedékjogot kért, Franciaország megsértése”. Fabius miniszterelnök péntek este már azt mondta: „Duvaliemek gyorsan el kell hagynia az országot. Szó se lehet róla, hogy itt maradjon. Gyorsan megoldást kell találnunk az Egyesült Államokkal együtt”. Az elmenekített diktátorral majdnem, hogy szolidari- f tást vállaló francia politikai jobboldal lapja, a Figaro in- - terjút közöl Duvaliertól, amelyben a volt diktátor kijelenti: „Soha nem kételkedtem abban, hogy Franciaország menedékjogot ad. Távozásom volt az egyetlen mód, hogy . elkerülhessük a vérfürdőt. Az Egyesült Államok soha nem • ajánlotta fel nekem a menedékjogot. Franciaországgal bi-» i zonyos kétértelműséget tapasztalok a tartózkodási időmet > i illetően, bár a korábbi beszélgetéseink alapján 8—14 napról volt szó, mint kezdetről” — mondta Duvalier. Mitterrand elnök mintha többet tudott volna, egy vá- ‘ lasztási gyűlésen közölte: „Az alkotmány menedékjogot : biztosít minden személynek, aki a szabadságért harcol. Nem tudom — mondta az elnök —, hogy Jean-Claude Duvalier testesíti-e meg legjobban a világon az emberi jogokat”. S akkor megkérdezték: mi lesz, ha senki nem i fogadja be? Az elnök az ügyet bagatelizálni igyekezvén, < H kijelentette: „majd meglátjuk, Duvalier nem jelent nagy 1 terhet, nem kell túlozni. Az Egyesült Államokkal egyet- ; értésben cselekszünk ebben az ügyben. Az Egyesült Ál- j lamok nem akar Haitiből új Kubát”. De ekkor még a francia elnök sem sejtette, hogy amerikai barátai mit forgatnak a fejükben. A francia külügyminisztériumban megindult egy titkos folyamat. Va- j sárnap hajnalban telefonon felhívták Duvaliert talloiresi > luxusszállodájában, s közölték vele, csomagoljon, reggel kilenckor repülővel felhozzák Párizsba családostól és a ; déli repülővel indul New Yorkba. B ogy közben mi történt a szállodában, még nem tu- . dom, csak azt, hogy Duvalier 10 óra után kérte a reggelijét, amit ágyban fogyasztott el. Az amerikai ; külügyminisztérium ebben az időben jelentette ki, Duva- ’ liemek nincs amerikai vízuma, így nem mehet New York- : ba. Egyébként sem kívánatos személy. Különös kibúvó, hiszen francia vízuma sem volt, amikor Franciaországba érkezett. A haiti diktátor „együttes” kezelése tehát így végződött: egyelőre — ki tudja meddig — a francia hatóságok vendégszerető karjaiban marad. Párizs, 1986. február JCiwdej 3itoán. ] l ___________________________________________________J Száz éve született Kun Béla Kun Béla N eve megtalálható sok ország lexikonaiban, hazánkban utcák, terek, intézmények őrzik emlékét, és se szeri sem száma a róla elnevezett brigádoknak. A róla szóló, vagy az ő írásait tartalmazó könyvek is megtöltenek ma már egy könyvespolcot Születésének századik évfordulóján mégis helyénvaló röviden áttekinteni egy világtörténelmi fordulattal összefonódó életútját. Kun Béla egy erdélyi kis faluban lflö6. február 20-án látta meg a napvilágot. Diákéveit a korabeli magyaror- szág rangos oktatási intézményeiben, a zilahi és a kolozsvári gimnáziumokban — töltötte. Az érettségi után egy évig diákoskodott a kolozsvári egyetemen, de a jogászkodást az újságírói pályával cserélte fel. Kolozsvári és nagyváradi lapoknál tanulja ki a mesterség fortélyait, és hamarosan komoly sikert könyvelhet el: feljön Budapestre, hogy a századelő egyik legszínvonalasabb lapjának, a Budapesti Naplónak a szerkesztőségében bizonyítsa tehetségét. Aliiig miúlit húszéves ekkor — és bizonyos, hogy gyökeret ver a pesti irodalmi életben, ha nem szólítja őt egy idézés a kolozsvári bíróságra. Izgatás vádjával ültetik a vádlottak padijára. Ekkor neve már ismert a magyar munkásmozgalomban. A Magyarországi Szociáldemokrata Pártnak 16 éves kora óta tagja, és a kolozsvári szervezett munkások számon tartják az energikus fiatalember széles körű műveltségét, szónoki képességét, íráskészségét. Az MSZDP erdélyi végrehajtó bizottságába 1908-lban választják be. Ám közbeszól a nagy rendező, a világtörténelem. Kun Bélát 1914 őszén — a kolozsvári 21-es honvéd gyalogezred katonájaként — a galíciai fontra viszik. Ezrede az első vonalba kerül bevetésre ; Kun Béla meg is sebesül a iharcok során. Zászlósi rangban esett fogságba 1916 tavaszán. A szibériai Tomszk városának hadifogolytáborába került. Itt vette fel a kapcsolatot az orosz forradalmárokkal. A nagy októberi szocialista forradalom győzelme után Petrográdba, az akkori fővárosiba utazott Itt személyes kapcsolatba került a forradalom vezetőivel — Leninnel, Buharinnal, Szverdlovval. Hamarosan élére állt a magyar hadifoglyok kommunista mozgalmának. 1918. március 24-én az ő kezdeményezésére alakult meg az első magyar kommunista szervezet — az Oroszországi Kommunista (bolsevik) Párt magyar csoportja. Viharos események közepette telik az 1918-as év. Kun Béla többször vesz részt fegyveres harcokban a szovjethatalom védelmében. Cikkeket ír a szovjet lapokba, valamint a különböző nemzetiségű hadifoglyok részére kiadott újságokba. Gyűléseket tart, pártiskolát vezet, képezi ki az eljövendő magyar forradalom kádereit. Neve ismertté válik egész Szovjet-Oroszországban. Ám az ő helye mégiscsak elsősorban itthon van. 1918 novemberében tér haza — és habozás nélkül hozzálát a Kommunisták Magyarországi Pártja létrehozásához. Mint ismeretes, ez a kezdeményezése lelkes segítőtársaiktól támogatva november 24-én sikerre vezet. Kül- és belpolitikai szempontból kedvező volt ekkor a pillanat a KMP megalakulásához. Ezt a történelmi alkalmat elszalasztani megbocsáthatatlan vétek lett volna. A magyar kommunisták haladéktalanul cselekedtek. Az országban győzött a polgári demokratikus forradalom, a kormány komolyan veszi a gyülekezési, szólás- és sajtószabadságot. Nem tiltja a törvény a kommunista párt működését és annak sincs akadálya, hogy megjelenjen a párt lapja, a Vörös Újság. Kun Béla emberfeletti aktivitással dolgozik ezekben a hónapokban. Elsősorban ő alakítja ki az új párt stratégiáját és taktikáját, dolgozza ki annak állásfoglalását az ország előtt álló nagy kérdésekben. Részt vállal a Vörös Újság szerkesztésében, brosúrákat ír, főleg azonban beszédeket tart. 1919. február 21-én letartóztatták és a rendőrök dúr- ván bántalmazták. Az erről szóló sajtótudósítás óriási mértékben megnövelte Kun Béla ás az MKP népszerűségét. Egy hónapot börtönben tölt; ezalatt az idő alatt válik pártja a magyar politikai élet egyik döntő tényezőjévé. Amikor márciusban a polgári köztársaság helyzete tarthatatlanná válik, a szociáldemokrata vezetők a börtönben keresik fel őt: nélküle, s a kommunisták nélkül már nem lehet kiutat találni a kül- és belpolitikai válság teremtette zsákutcából. A kiút: a két párt egyesülése, a munkáshatalom megteremtése, és a Magyar Tanácsköztársaság kikiáltása. Azok az emberek, akik ekkor vállalták a felelősséget a reménytelen helyzetbe került ország sorsáért, jól tudták: a magyar proletárállamnak önmagában nincs esélye a fennmaradásra. A kivívott hatalom akkor tartható fenn, a szocializmus sorsa Magyar- országon akkor menthető meg, ha az orosz és a magyar forradalmat hasonlók követik Európa más országaiban — Ausztriában, Németországban, Olaszországban. Ennek lehetőségével számoltak is a Tanácsköztársaság vezetői. Éppen a külső tényezők döntő fontossága miatt választotta Kun Béla a külügyi tárcát a Tanácsköztársaság kormányaiban. Tevékenysége nem korlátozódott a külügyek irányítására. Funkciójától függetlenül, ő volt a Tanácsköztársaság első embere. Amellett ott volt mindenütt, személyesen, ahol a munkáshatalom lényeges eseményei történtek, és saját személyiségének erejével alakította azokat. Nem a magyar népen és nem a Tanácsköztársaság vezetőin múlott, hogy az első Az MTI bécsi tudósítója állomáshelyén a nemzetközi munkásmozgalom olyan régi harcosát kereste fel, aki mozgalmi munkája során találkozott Kun Bélával. Az alábbiakban közreadjuk a visszaemlékezést. A 86 éves Friedrich Hex- mann az egyetlen, még élő alapító tagja az Osztrák Kommunista Pártnak, amelynek utóbb sok éven át központi bizottsági és politikai bizottsági tagja volt. A Siemens-gyár sztrájkszervezőjeként kapcsolódott be 1918- ban a munkásmozgalomba, majd november 3-án ott volt a párt megalapításánál. A fiatal forradalmárt 1921-ben Moszkvába, a Lenin-intézet- be küldték tanulni. Ott ismerkedett meg egy érdekes vita alkalmából Kun Bélával. — 1929-ben — emlékezik a fiatalos, teljes szellemi frisseségét megőrzött Friedrich Hexmann — a Komintern tanácskozásra hívta össze a testvérpártok Moszkvában élő képviselőit. A tárgy: hogyan látjuk az új forradalmi hullámot, hiszen a gazdasági világválság küszöbén voltunk. Mi legyen a kommumunkáshatalom nem tudott fennmaradni. A négyéves világháborúban kimerült ország a külső katonai túlerővel szemben gyengének bizonyult. A román királyi hadsereg támadásának következtében a Tanácsköztársaság kormánya 1919. augusztus 1-én lemondásra kényszerült. Kun Béla életében, ezután az emigráció nehéz évei következtek. Bécs, Moszkva, Berlin életének új állomásai. Új közegbe kerül: a nemzetközi kommunista mozgalom vezérkarába. Ebben az időszakban a kommunista pártok tevékenységét a Kommunista Internacionálé (Komintern) hangolta össze és irányította. Kun Béla a Komintern egyik vezetőjeként a nemzetközi kommunista mozgalmat szervezve különböző feladatokat oldott meg. Illegálisan utazgatva Európában, fontos szerepet játszott a német, csehszlovák, román, bolgár és más pártok életében. Természetesen nem szakadt el a magyar kommunista mozgalomtól sem. Az illegalitás és üldöztetés győzelmesen nehéz helyzetében lévő KMP-it belső prob lémák is marcangolták. Kun Béla nem jöhetett haza: azonnal felismerték volna. Bár minden tőle telhetőt elkövetett, hogy a távolból is lépést tartson a hazai eseményekkel, nem mindig sikerült neki reálisan felmérni a magyar kommunista párt szerepét és lehetőségeit. Ebből fakadtak azok a hibásnak bizonyult értékelések, amelyek kedvezőtlen hatással voltak a KMP harcaira. Nem tudta elkerülni az nista mozgalom stratégiája? A német elvtársak, akik erős tömegpártot képviseltek, szektás állásponton voltak: csak ők jelentenek forradalmi erőt Németországban, hangoztatták, a szociáldemokraták (a másik tömegpárt) ugyanolyan reakciós, mint a buzsoá pártok. Forradalmi helyzetben nem lehet rájuk számítani. Én a vitában más véleményen voltam. Emlékeztettem arra, hogy az Osztrák Szocialista Párt az egyetlen, amelynek szervezett fegyveres ereje van. A Schutzbund, amelyik már akkor, egy stájerországi megmozdulásnál fegyvert is használt a munkásság védelmében. Lehet, hogy a szociáldemokrata vezetők megalkuvók — de a munkásság ma is komolyan veszi az ausztromarxizmust, mondtam. Nos Kun Béla, a Ko- minter képviselője és a vita vezetője, a nyilvánosság előtt a németekkel szemben nekem, a kis OKP képviselőjének adott igazat. Mint tudjuk, utóbb a történelem igazolta ezt az álláspontot, amelyet a kommunista mozgalom is magáévá tett. Kun emigránssors másik betegségét — a vereség miatti bűnbakkeresést, az azonos elvű- ek egymás közötti torzsalkodását — sem. Akárcsak történelmi sorstársai, Rákóczi és Kossuth, ő is sok energiáit elfecsérelt olyan haircokra, amelyek jobb sorsra érdemes embereknek okoztak keserűséget és ártottak a közös ügynek. Az utókor olykor túlzottan dramatizálja ezeket a küzdelmeket, elfelejtkezvén arról, hogy itt egy olyan jelenségről van szó, amely gyakorlatilag minden politikai emigráció elkerülhetetlen velejárója. A húszas évektől Kun Béla a Szovjetunióban élt. Hosszú éveken át a nemzetközi munkásmozgalom kiemelkedő harcosának kijáró tisztelet és megbecsülés övezte őt. Azután jöttek azok az évek, amelyeket az utókor a „személyi kultusz” időszakának nevez. Amikor nem számított sem a korábbi érdem, sem az egyén politikai elkötelezettsége: az emberek sorsát a beteges gyanakvás, az önkény kiszámíthatatlan szeszélye sodorta, mint vihar a levelet. Kun Bélát 1937. június 29- én tartóztatták le — törvénytelenül, hamis vádak alapján. Halálának körülményei mindmáig ismeretlenek. Csak egy bizonyos: börtönben pusztult el. Rehabilitálására az SZKP XX. kongresszusával egyidő- ben, 1956 februárjában került sor. Azóta foglalhatja el helyét a magyar történelem nagyjai között. Borsányi György Bélát elvi tisztánlátással párosult szókimondása kiemelte nem egy opportunista emigráns társa közül. A Hexmann-házaspár utóbb még Becsben is találkozott Kun Bélával, aki illegálisan nem egyszer az osztrák fővárosba látogatott, hogy tájékozódjék a helyzetről, s közvetítsen a magyar emigráció frakciós vitáiban. Arról persze, hogy a németül (magyar akcentussal) kiválóan beszélő vendég a Komintern képviselője, Hexmanné sem tudhatott: — Sétálni küldtek vele a bécsi erdőbe. Jó, figyelmes társalgó volt, aki meglepően tájékozott volt pártunk munkájáról — de még többet akart megtudni ... Egyébként kitűnő „búvóhelye” volt a Frischauf orvosházaspár lakása, a városháza mellett. Kevesen tudták, hogy az ismert ideggyógyász felesége a párt értelmiségi szárnyának vezetője. A nagypolgári lakásban senki nem sejtett volna Európa-szerte körözött kommunista vezetőt... Heltai András Bécs „Álláspontját a történelem igazolta...”
