Kelet-Magyarország, 1986. január (43. évfolyam, 1-26. szám)
1986-01-11 / 9. szám
1986. január 11. 0 Misi Sándor 1934-ben született a Heves megyei Markazon. Élete szorosan összefügg a faluval, a szövetkezeti mozgalommal, hiszen 1952-ben tsz-ben dolgozik, majd járási tanácsnál, 1957 és 1962 között a Heves megyei párt- és ifjúsági szervezetben. Ezután hat éven át a KISZ Központi Bizottságának parasztifjúsági osztályvezetője, ahonnan a Mezőgazdasági és Élelmezésügyi Minisztériumba került, ahol több mint hat éve a szövetkezeti főosztály vezetője. Munka mellett is állandóan képezte magát, 1976-ban doktorált politikai tudományokból, témája a háztáji és kisegítő gazdaságok helyzetének vizsgálata volt az agrártermelésben. $ Csődbe jutott termelőszövetkezetek sora, helyben munkát nem találó fiatalok és nők gondja, szűkös anyagi lehetőségek, kívánnivalókat hagyó kereskedelem, szolgáltatás és közlekedés — hogy csak néhány ismérvét említsük a gazdaságilag elmaradott térségeknek. Olyan feszültségek ezek, amelyek feloldásához nem elég a helyi akarat, szükséges a külső támogatás. Egyetért ezzel? — Nem tehetek mást, mert a tények is ezt bizonyítják. Ezért született döntés arról, kezdték meg a minisztériumokban, főhatóságoknál a különböző munkabizottságok még a múlt nyáron a felmérést, a javaslatok kidolgozását — együtt a helyi tanácsokkal - milyen fejlesztés kell ahhoz, hogy a kialakult helyzeten változtassunk. A munkát az Országos Tervhivatal fogja össze. Az elhatárolás ismert, kilenc megye javarészt határszéli területét érinti ez a besorolás. Közülük Borsod-Abaúj-Zemplén és Sza- bolcs-Szatmár érdemel különös figyelmet, itt található az elmaradt térségek zöme. önöknél például a Felső-Tiszától a Dél- Nyírségig 125 település tartozik ide. 0 A minisztérium tevékenysége mennyiben kapcsolódik ehhez a munkához? — A MÉM az elmaradott térségek agrár- helyzetének áttekintését, a fejlesztés lehetőségeinek kimunkálását kapta feladatul. Nemcsak azt nézzük, hogy ezekben a térségekben található a legtöbb veszteséges termelőszövetkezet, hanem előszedjük a térség valamennyi gondját, mert abba nem nyugodhatunk bele, hogy az országban ebben a két megyében legyen a legnagyobb arányú a gazdaságilag lehetetlenült szövetkezetek aránya. Ezért a megyei szervekkel és a térségben jól működő szövetkezetek szakembereivel szoros együttműködésben átvilágítottuk ezeket a gazdaságokat, próbáltuk az okokat feltárni. Csak példaként említem, hogy ezekben a körzetekben a keresők 40 százaléka a mezőgazdaságban talál munkát, míg országosan csak 19 százalékos az arány, vagyis itt nagyobb a létszám, mint a terület eltartóképessége. Az sem jó, hogy az üzemekben hagyományos szerkezetben sok növényt termelnek, kevésbé veszik figyelembe a helyi adottságokat. A rossz anyagi helyzet miatt nem tudják kihasználni az ösztönző támogatásokat, mert nincs meg a szükséges saját erő. A gépi eszközök elhasználódtak, ezeket sem tudják cserélni, felújítani. £ A gyenge termőhelyi adottság mint feltétel megmarad. Milyen reménysugárt lehet ennek tudatában felvillantani? — Kemény üzemi munkával, jelentős anyagi ráfordításokkal el lehet és el kell érni, hogy a mezőgazdasági termelés átlagos körülmények között nullánál rosszabb eredményt — vagyis veszteséget — ne hozzon. Elsősorban a termelési szerkezet módosításával, a veszteséget termelő ágazatoknál a veszteség megszüntetésével. 00 Milyen módszereket ajánl? Hétvégi interjú dr. Misi Sándorral a MÉM főosztályvezetőjével — Többek között olyanokat, amihez jóformán pénz sem kell. Ahol kétezer liter körül van a tehenenkénti évi tejtermelés, ahol egy számjeggyel írják a gabonák termésátlagát, ott nem a külső csodára kell várni, mert nincs olyan szabályozó, ami ezt megengedné. Az erdősítést, a gyepesítést szintén jó módszernek tartom, de arra is jobban figyelni kell, hogy a tagság érdekelt legyen a jobb termelésben. A családi, a kiscsoportos vállalkozás hasznát sokan ismerik, amikor például elvállalnak egy birkanyájat, kiadják az almáskerteket. Ha egyszerűbbé teszik a termelési szerkezetet, akkor kisebb lesz az ügyvitel, kevesebb az irányító. Egyáltalán érdemes vizsgálni a normál üzemi méreteket. A Csakhogy a kevesebb ágazat, a szerve- w zet leegyszerűsítése azt jelenti, hogy kevesebb ember kell a mezőgazdasági termeléshez. — Valóban itt jön az ellentmondás. Felméréseink szerint — amit jeleztünk a kormányzati szerveknek — több ezer fővel kevesebbre lesz szükség ezekben a termelő- szövetkezetekben az alaptevékenység ellátására. 9 A többiekkel mi lesz? — Annyi biztos, hogy ezeket az embereket sem lehet szélnek ereszteni. Ez a munkaerő lehetőleg maradjon ott — fogalmazzuk meg mint igényt —, de valljuk be, a közelben nem is tud hová menni, kialakította a maga háztájiját, életkörülményeit, amit egykönnyen nem adhat fel. Ezért azt mondjuk, vigyük hozzá a munkalehetőséget. Nem biztos, hogy minden tsz-be, de a közeibe. S ne rögtön nagy dolgokban gondolkodjunk, hanem vizsgáljuk meg, milyen élelmiszerfeldolgozó tevékenységet lehet kialakítani, ami magasabb jövedelmezőséget hoz, menynyire lehet a fafeldolgozást bővíteni. Vigyünk oda könnyűipari, fémtömegcikk-ipari tevékenységet, jövedelmező szolgáltatást, amivel a térség elmaradottsága is csökken. Vagyis egy veszteséget nem termelő mező- gazdaság mellé egy elfogadható jövedelmezőségű ipart, 8—10 százalékos nyereséggel. A A kiegészítő tevékenység létesítéséhez is pénz kell, a termelési szerkezetegyszerűsítése szintén ezzel jár. Lesz, aki adjon? — Ingyen biztos nem. Ha csak a normatív szabályozásra bízzuk, akkor sem valósulhat meg minden. Azonban lehessen olyan megállapodást kötni, hogy a művelési ág változtatással (erdősítéssel) a szántóterület változatlanul a korábbi aranykorona szerinti kategória alapján kapja az árkiegészítést. Az üzemviteli támogatás visszafizetésétől is el tudunk tekinteni, ha az veszteséges és jövedelmezővé nem tehető tevékenységet erőltet. 0 Joggal vetik fel az üzemek, hogy szűkös anyagi lehetőségeik miatt egyedül nem képesek minden irányú fejlesztésre. — Csakhogy erre nincs is szükség. Nem biztos, hogy a jelenlegi üzemi méretek mellett egy szövetkezetnek be kell szereznie mindent, legyen az nagyteljesítményű traktor, külön műhely vagy alkatrészraktár, terményszárító. A műszaki bázisban, az üzemeltetésben, karbantartásban jó lenne kialakítani nagyobb együttműködést a szomszédos gazdaságoknak. Azt is szeretnénk, ha a gépkölcsönző, lízingelő cégek ebben a térségben jobban kifejtenék tevékenységüket, kedvező feltételekkel. Efelé orientáljuk a termelési rendszereket is, hogy akár táblaméretű segítséget adjanak a gyengébb eredményt felmutató gazdaságoknak. Szeretnénk, ha létrejönne olyan kapcsolat, amikor az ország más részéből egy erős gazdaság beruház a gyengébben működő, de bizonyos szempontokból jobb feltételt adó tsz-ben. G Elég egyedül az anyagi támogatás? — önmagában kevés. Feltétlenül szólni kell az elmaradott térségek szakember-ellátottságáról is. Nem lehet jó érzés, ha örökösen kudarcra vannak ítélve, pedig a felmérések szerint az eredményekben jelentkező különbségtől jobb a szakember-ellátottság — számszerűségében. Ezért erősíteni szeretnénk az agrárértelmiség optimizmusát,' anyagi biztonságát. Legalább azt a pénzt kapják meg ebben a térségben, mint ahol jobb körülmények között dolgoznak. Természetesen nem ingyen, megfelelő érdekeltséghez, jobb eredményekhez kötve. £ Ha komplexen fogjuk fel az elmaradt ^ térségek fejlesztését, akkor feltétlenül túl kell lépni az egyedi megoldásokon. A szabályozó rendszert hogyan lehet illeszteni ebbe a képbe? — Már az 1986-ban életbe lépett változások is egy kicsit kedvezőbb feltételeket teremtettek. Említhetem az árkiegészítési támogatást, az állattenyésztő telepek rekonstrukciójához való hozzájárulást, vagy azt, hogy mentesülnek az üzemek a felhalmozási adó alól használt eszközök átvételénél. A szabályozók hatását évente figyelemmel kell kísérni, hogy a mindenkire érvényes normativ! táson belül kialakuljanak a megfelelő arányok. A Bizonyos pénzt eddig is kaptak valami- w lyen formában a gazdaságok... — Minden tárca rendelkezik decentralizált alapokkal. Nálunk a fejlesztési és a szakember-támogatást, a meliorációhoz adott juttatást lehet például ide sorolni: Véleményem ' szerint itt az elosztás rendszerén érdemes változtatni. A megyék is jobban koncentráljanak, az üzemi forrásokkal, tanácsi eszközökkel együtt eredményesebben használják fel a kapott pénzt, amihez nagyobb önállóságot is kell adni. A Van-e valamilyen konkrét „menetrendje” a programnak? — A következő hetekben legfontosabb feladatunk, hogy a feltáró anyagokat a program feladatai szerint konkretizáljuk. Nem azzal a szemlélettel, hogy olyan programot mutassunk ki, amelyhez a legtöbb pénz kapható, hanem olyat, ahol a legnagyobb lesz az eredményesség. Ehhez pedig szükséges egy bizonyos időütemezés, látni kell a kilencvenes évek programját is. Nem lehetünk türelmetlenek, mert minden üzem más és más megítélést kíván. Többek között vizsgálni kell, hogy alkalmas-e a vezetés, rendben vannak-e a szervezeti ügyek, mert nem törvényszerű, hogy egy adott gazdaság csak veszteséget termeljen. A Mi vár ebben a helyi szervekre, az üzew mekre? — Az akarat egy: fejlődjenek az elmaradott térségek. Ezt viszont az ottani kollektívával együtt lehet megvalósítani. A kollektíva maga tudja legjobban, milyen lehetőségei vannak. Megnő a megyei tanácsok felelőssége is, differenciálniuk kell, nem tudnak mindig és mindenkinek egyformán adni. Megalapozott ígéretre, például piaci prognózis, kiegészítő tevékenység felmérése pályázat útján, kapják meg a támogatásokat. Mindez feltételezi a kis lépések taktikáját is. Minisztériumunk erre szervezetileg és személy szerint is felkészül, akár a napi kapcsolattartásban is. Azt szeretnénk, ha megindulna egy felzárkózási folyamat. Több intézkedésre van szükség, a felgyülemlett gondok egyik napról a másikra nem oldhatók meg. Véleményem szerint érdemes úgy gondolkodni, hogy ez a program, amelyet a kormány fog elfogadni, nem egyik pillanatról a másikra rendezi a dolgokat, hanem több éves folyamat része. Legalább két ötéves tervet vesz igénybe teljesítése. A Miután kormányprogram készül, így nyilvánvaló, hogy ennek csak egy része a mezőgazdaság fejlesztése. Mégis hogyan ítéli meg, mennyire fontos ebben az agrárprogram? — Már az előzetes felmérésnél is kidolgozták a különböző tárcák a maguk programját. Ezek kapcsolódnak' egymáshoz,» hiű szen az építésügyi, településfejlesztési .elképzelések meghatározzák a lakosság élet- körülményeit. Ugyanezt mondhatom el a közlekedés, a kereskedelem fejlesztésére, vagy a vízügyi elképzelésekre. Ezért úgy is fogalmazhatok, hogy bár nagyon fontos, de nem egyedüli az agrárprogram. Hogy mégis külön jelentőséget tulajdonítunk neki, az abból fakad, hogy ezekben a térségekben a legjelentősebb gazdasági erő a mezőgazdaság, sokszor még az ipari tevékenységet, a szolgáltatást is egyedül ő tudja elvállalni, mint ahogy a foglalkoztatásban is sokat tehet. Vagyis jóval nagyobb az integráló szerepe, mint más ágazatoknak. Ezek tudomásul vételével szeretnénk már 1986-ban is olyan eredményeket felmutatni, amelyek bizonyítják: helyesen használjuk fel a támogatásra kapott milliókat, majdan pedig mil- liárdokat, amiből az Önök megyéje nagy hányadban részesül. % Ennek hatását mikor érezzük? — Remélhetőleg már az idei gazdálkodásban is. Szeretnénk, ha az újságban bemutatnák a jó kezdeményezéseket, s egy év múlva akár értékelhetjük az eddigi eredményeket. 9 Köszönöm a beszélgetést. Lányi Botond ... .. .a siker örömét az újságíró számára az szerzi meg, ha írására reagálnak. Ha levelet, telefonhívást kap, ha ismerőse megszólítja: „Olvastam, és...” Sikeröröm ez akkor, ha egyetértő, elismerő, dicsérő a vélemény, de siker — ha nem is öröm — az is, amikor tagadó, vitatkozó, ellenérvekkel tűzdelt levelet kap a cikk szerzője. Mert — szerintem, s pályatársaim többsége szerint is — mi nem csak az egyetértők hozsannázó kórusának karmesterei vág ' ik. Amikor az újságíró gondolatait kéziratpapírra veti, korántsem azzal a pre- judiciummai teszi, hogy ő bizony most kimondja, leírja a csalhatatlan igazságot. Ha bármelyikőnket mégis ez motiválja, bizony rendkívül sok csalódás, kudarc éri pályáján. Az újságíró azzal, hogy nevét cikke alá írja, azt jelzi: leírt szavaiért vállalja — vállalnia is kell! — a felelősséget. Ugyanakkor azzal is tüstént számolnia kell, hogy lesz olyan olvasója, aki ellenkező, nem is egyszer teljesen ellentétes véleményét meg is írja a szerzőnek. Ha ez történik, rendjén is van a dolog, mert köztük — újságíró és olvasó között — kezdetét veszi egy olyan rokonszenves párbeszéd, amiből még sokkal többen okulhatnak. Ilyen szándék vezérli lapunk szerkesztőségét is a régi hagyományú „Visszhang”-rovat fenntartásával. Egyszóval a nem dicsérő, nem egyetértő válaszok, hozzászólások pontosan azért jelentenek sikert az újságirónak, mert leírt sorai nem válnak az enyészet áldozatává, hanem tovább élnek, mégpedig újabb — s az együttes jobbítást szolgáló — gondolatokat szülnek... másban is. Pályámnak akár csak az utóbbi másfél esztendejéből magam is sorolhatnék példákat az ilyen sikerekről: Írtam diákközösségről, s a megfelelően mély vizsgálódás híján, egyoldalú szemlélettel sértettem a kis kollektívát. Jött a válasz és micsoda izgalmas igazságokat sodort a felszínre a folytatás.. . írtam ifjú orvosok majdhogynem gondtalannak látszó pályakezdéséről, s kaptam vidéki kiskórházak orvosainak vitázó válaszleveleit. Az új párbeszédből hiteles, reális körkép bontakozott ki... írtam az új elektronikus vidéki „sajtó”, a városi televíziózás jövőjéről, s a minap elmarasztaló, bosszús levelet kaptam egy telefonra áhítozó (jogosan!), kertes házban lakó olvasótól, Aki azt is szememre veti, hogy bezzeg nekem, az újságírónak van telefonom. Ha ez utóbbi tény fordított lenne — emberek vagyunk! — bizonyára én vethetném az ő szemére... Nos az ilyen levél is siker, ha nem is sikeröröm, mert az újságíró újra érvelhet, éspedig úgy, hogy egyáltalán nem tarthat számot arra: a szentenciát ő mondja ki. De nem csak az újságírás velejárója ez a hasznos párbeszéd: ilyen, ilyennek kell lennie a közélet minden más fórumának is. Ezek a pályámon kapott ellentmondó olvasói levelek jutottak eszembe a Nyíregyházi Városi Tanács legutóbbi — január 3-i — ülésén is. Több tanácstagtársam őszinte hangvételű felszólalásában olyasmit fogalmazott meg — éppen a városi televízió hasznát, célszerűségét megkérdőjelezvén —, ami nem egyezik saját újságírói és tanácstagi véleményemmel. De miért kellene egyetértenünk ? Miért távozna egy igazán demokratikus szellemű, s a választópolgárok véleményét is a tanácsterembe sűrítő ülésről elégedetten az a tanácstag, akivel mindig, mindenki, minden kérdésben egyetért? Történelmi tények igazolják: nem mindig az úgynevezett sima ügyek, nem a vastaps, nem az egyszóla- mú kórusmuzsika vitte előre a világot... sőt egy nagyocska város kis világát sem. Kft] HÉTVÉGI MELLÉKLET
