Kelet-Magyarország, 1986. január (43. évfolyam, 1-26. szám)

1986-01-09 / 7. szám

1986. január 9. Kelet-Magyarország 3 Felkészültebb propagandisták ÉRVEKKEL VITÁZNI BIZONYÁRA IGAZA LE­HET Máthé Ilonának, a nyírbátori növényolajgyár dolgozójának, amikor az egyik párttaggyűlésen fel­vetette: az utóbbi időben megnehezült a propagandis­ták dolga. Elsősorban azért, mert gyorsan változnak az események, s ezért hirtelen kell alkalmazkodni a pro­pagandamunkának a körül­ményekhez. Ember legyen a talpán, aki követni képes, aki követni tudja a válto­zásokat, mégis ez a jogos igény, ez a feladata a pro­pagandának. Gondolom tapasztalatai­ra alapozva említette: erre a gyors fordulatra a propa­gandisták nincsenek megfe­lelően felkészülve. És hozzá­fűzte: növelni kell viltakész- ségü'ket. De hogyan? Re­ceptre nem vállalkozott, de azt határozottan állíthatjuk vele együtt: gyors, pontos, sokoldalú információra van szüksége a politizáló embe­reknek, politikánk közvetí­tőinek. Olyan mélységű tár­sadalmi, gazdasági, politi­kai tájékoztatókra, amelyek birtokában nem jönnek za­varba, s válaszolnak a „ké­nyes” kérdésekre is. Ez oly­kor hiányzik. Ha belegondolok, mi min­dent vár a közvélemény, az üzemi, vállalati kollektíva a politikát közvetítőktől, akkor bizony joggal vetődik fel a kérdés: via jón a poli­tikánkat az első vonalban képviselők megkapják-e eh­hez rendszeresen helyben a szükséges szellemi muní­ciót. vállalati életüket tük­röző információkat? Csák ezek birtokában növelhető a viitakészség, s lesz ered­ményes a politika. Sőt, hia integrálni kívánja — már­pedig ez a feladata! —, ak­kor fontos esetekben a dön­tések előtt szükséges a kí­vánt irányban orientálni, befolyásolni az embereket. Ezért aztán nem az a kér­dés: kiket, s milyen kérdé­sekben képviseljenek a fó­rumokon, hanem az, hogy milyen politikát, s azt ho­gyan! VAJON FELKÉSZÜL-E ezekre mindig megfelelően a propaganda? Érik-e meg­lepetéseik? Nem mindig ké­szül fel, s bizony érik váratlan következmények. Egyik vállalatnál sajnos a legjobb hiszeműek sem gon­doltak és készültek fel pél­dául a váratlanul s meg­gondolatlanul megbuktatott vezető esetére. De azokra az itt-ott mosit is zajló válla­laton belüli kortesihadjóra- tokra sem, amelyek olykor szükségtelenül osztják meg az erőket, egy-egy üzem, vállalat kollektíváját mű­szakiakra és adminisztratív dolgozókra, szellemiekre és fizikaiakra. Feleslegesen szembeállítják egymással az embereket. Nem, szólva ar­ról a felesleges energiapa- zairlásról, amely a munka helyett e presztízsharcban ég el hónapokig! POLITIKÁNK KÖZ­ÜGYÉT szolgáló kép­viselete igényli a konk­rétságot. Nem elég csak úgy általában ismerni a VII. öt­éves terv céljait, s az 1986- osat, a szociólpoilitilkai in­tézkedések soíkaságát, a nyugdíjasokat érintő ked-. vezményeket, a kedvezőbb lakásépítési feltételeket stb. Ezeket üzemenként alapo­san és részleteiben kell tud­nia a politikával foglalko­zóknak. Ismerni részletesen a vállialatvezeltés stratégiá­ját. Ezek nélkül felesleges és érdemtelen a vita. Tanúja voltam egyik vál­lalatunknál a szenvedélyes, már-már itt-ott éles (ilyen a helyzet!) vitának, amely az 1986. évi árak, expont'köte- lezettségek, vállalati érde­kek, a miegye ellátása és a központi elvárások körül kavargóit, s tisztult ki vé­gül. Meggyőződtem: a pro­pagandistának, aki felké­szülten és tisztességesen akar kiállni politikánk iga­za mellett, ugyancsak ala­posan tájékozódnia kelil. Minden kérdésről sokolda­lúan és alaposan informá­lódni. Csak így várhatja el, hogy a vállalat, a tsz egész kollektívája értse és azono­suljon is a helyi feladatok­kal, hogy ne passzív befo­gadója, hanem aktív segítő­je legyen a politika érvé­nyesítésének. Ahhoz tehát, hogy a pro­pagandistáknak növelhes­sék vitakészségüiket, muní­cióval kell ellátni őket. S ez a helyi pártvezetés fel­adata! Olyan érveket, ada­tokat juttatni részükre rendszeresen, melyek bir­tokában sikeresen politizál­hatnak. igazgatóválasztás­kor, a terv megszavazása vagy elvetése, export növe­lése vagy csökkentése, ter­mékszerkezet-váltás vagy halasztás sitb. kérdésekben is képviselni azt a politikát, amelyet a XIII. kongresz- szus hirdetett meg és foga­dott el. Ez viszont felkészü­lés vita ás meggyőzés nél­kül aligha sikerül. Faxkas Kálmán Mérnökök, közgazdászok Nagyhalászban Kender-Juta és Politextil Vállalat nagyhalászi zsák­gyára; mérnökökkel, közgaz­dászokkal beszélgetünk. Gyors bemutatkozás: Baricz- ki Miklósné szamosszegí szü­letésű, ibrányi lakos, fő­könyvelő, a közgazdasági egyetemet végezte el, 26. éve dolgozik a volt kendergyár­ban. Hegyes István tiszatele- ki, kétdiplomás mérnök­közgazdász, a termelési osz­tály vezetője. Kolyvek Ist­ván Borsodból jött a műsza­ki egyetem elvégzése után. jelenleg főmechanikus. Né­meth Béla gyártásprogramo­zó, vegyipari automatizálási szakon végzett, Ibrányban la­kik. Nem véletlenül vetődik fel először az a kérdés: diplo­mával falura? Egyes foglal­kozási körökben ma szinte természetes, hogy a frissen végzők hallani sem akarnak a vidékről. Nagy luxus vol­na viszont, ha ez a műszaki értelmiség körében is kiala­kulna, mivel az üzemek fa­lun is várják a jól képzett mérnököket, közgazdászokat, programozókat. Itt is elkelne persze ebben a gyárban is több ilyen szakember, csak éppen nem jellemző, hogy a fővárosban, nagyvárosban végzett mérnökök rohanná­nak Nagyhalászba. Vonzerő a lakás — Én szívesen jöttem — mondja Kolyvek István. — Falun nőttem fel, így több mint tíz év elég is volt Mis- kolcból. Pályázatra jelent­keztem. Az első vonzerő az volt, hogy lakást adott a gyár. A kezdő 3200 forint fi­zetést pedig azzal kaptam, hogy „később meglátjuk”. Általában magasabb a pá­lyakezdők fizetése az orszá­gos szakmai átlagnál, s mint mondják, jó csábító az ígé­ret, hogy az előbbrelépés le­hetősége nagyrészt rajtuk, a fiatalokon múlik. Egyöntetű a vélemény ar­ról — és ezt Bariczki Mik­lósné és Hegyes István elő­rehaladása is bizonyítja, amit nyugodtan lehet akár karriernek is nevezni —, hogy számításaik beváltak, az előlegezett bizalom és az egyes munkaterületeken fel­Diplomával falura? Korszerű munkahely a nagyhalászi zsákgyárban. mutatott teljesítmény össz­hangban vannak. Megfelelő arányúnak találják erkölcsi és anyagi megbecsülésüket, ami a jó közérzet alapja. Nem véletlen, hogy többen kezdtek el munka mellett ta­nulni, felsőfokú végzettséget, második diplomát szerezni. Mert itt, ebben az üzemben látják a fantáziát, a jövőt. Lényeges, milyen a kap­csolat ez üzemben a vezetők és a beosztottak között. Er­ről Németh Béla mondta el tapasztalatait: — Úgy ismertem meg e rövid idő alatt a vezetőket — 1983 óta —, hogy nem érzé­keltetik: ..na én vezető va­gyok”. Itt, mivel nagyon so­kan korábbról személyes is­merősök voltak, a gyárban viszont kialakul a vezető- beosztott kapcsolat, teljesen természetes, hogy oda-vissza tegeződnek. De a tisztelet is kölcsönös. Ilyen körülmé­nyek között igen kedvező a pályakezdés. Kapcsolat a faluval Akik viszont már túl van­nak a beilleszkedésen, más­fajta napi gondokkal foglal­koznak. Bariczki Miklósné- nak az újonnan bevezetett „önelszámolás”, azaz a ter­melés eredményeinek újfajta értékelése ad feladatokat. A termelőüzemekben pedig fő­ként a gépek állapota, az alapanyag-ellátás miatt fő olykor a feje Hegyes István­nak, vagy Kolyvek István­nak. De mindnyájan olyan szimpatikusán és nagy fele­lősséggel fogalmazzák meg ezeket a kívülálló számára felmérhetetlen gondokat, hogy aki hallgatja őket, biz­tos lehet benne: a követel­ményeknek maximálisan igyekeznek megfelelni. Bogozgattuk persze az ér­telmiségi lét gyárkapun kí­vüli tartalmát is, többek kö­zött a kapcsolatöt a faluval, az értelmiség más csoport­jaival. Ők már nem érzéke­lik a néhai „mérnök urak” rangját, inkább csak azt, hogy értelmiségi voltuk mi­att a gyárban is, a faluban is jobban figyelnek rájuk és figyelik őket. A kapcsolat- tartás más csoportok tagjai­val legfeljebb azt jelenti: ta­nárnővel köt házasságot a mérnök. Bár már van egy jele a közeledésnek: a gyár szervezett a falu lakosságá­nak, főleg pedagógusoknak számítógépes tanfolyamot. í 11 a malom, áll a ... no \ meg a vitorlája, de a „lelke”, a hatalmas gőzgép is. Méghozzá Tarpán, a híres szárazmalom ha­zájában. Azt ismeri majd mindenki, de ki hallott a híres tarpai gőzmalomról!? Megvallom, én sem, míg jó sorom egy idős helyi gaz­da portájára nem vetett, aki nem volt' más, mint Gubacsi István, a híres gőz­malom híres főgépésze. Az idős mester túl van már a nyolcvanon, de ma is élénken emlékszik a kis üzem egykori életére. Hát hogy is ne emlékezne?! Majd egy fél évszázadot töl­tött annak falai között! A húszas évek elején ke­veredtem én ide a kurucfé- szekbe, munkaadóm, az egyik kis pesti üzem veze­tője bízott meg néhány itteni gépészmunkával. A malomban volt valami kis javítanivaló, aztán huszon­kilencben újra vissza kel­lett jönnöm, s én már nem is mentem többé vissza. Itt tartott a jó sorsom, meg­barátkoztam egy szép, fé­nyes szemű lánnyal... Az idős mester Dömsöd- ről, az egyik Pest környé­ki településről keveredett fel még a század elején a Keze alatt az ÉLET fővárosba, ott tanulta ki minden vasasmesterség leg- szebbikét, a gépészkedést. Kétszeresen is örültek a tarpaiak, amikor a fekete földre nősült: nyertek ve­ié egy jó magyart, s egy nagyszerű gépészt. — Hát sajnos, van már annak tán húsz éve is, hogy utoljára őröltünk benne. A hatvanas évek derekán jött a parancs, hogy le kell szerelni. Kita­lálta valaki, hogy a me­gyében túl sok a malom... A szívem akart megszakad­ni, mikor kezdték elvin­ni a mozdítható részeit... Micsoda lisztet őröltek itt egykor. Még a távoli Nagyszekeresről is idehord- ták a búzát a gazdák. Pe­dig hol van az ide, s hány malom mellett mentek el útközben! — Mi, kérem, egy mázsa búza kedvéért is indítot­tuk a gépeket. Hogy mond­hattuk volna annak a sze­gény embernek, aki húsz­harminc kilométerről hoz­ta az életet, hogy forduljon vissza, mi egy zsákkal nem maszatolunk!? De kié, kiké volt ez a hí­res malom? A főgépész erre is emlékszik persze, össze­fogott annak idején né­hány helybéli gazda. s megalakították a hangza­tos nevű Esze—Fridmann és társai betéti társaságot, s tető alá hozták a mal­mot. Igaz, a rengeteg hitel alatt majd összeroskadtak, de jött a nagy válság, a pénz elértéktelenedett, s ők megszabadultak a nyo­masztó adósságtól. Az egykori malomban hú- szan-huszonöten is dolgoz­tak, a legnagyobb felelősség persze a főgépész vállát nyomta. Ahogy ma mon­danánk, három műszak­ban dolgoztak ez emberek, de a főgépész csak egyedül volt. — Nem. kellett nekem mindig ott ülni! A tulaj­donosok csak annyit mond­tak: mit bánják ők, hogy én merre kóborlók, csak teljenek a zsákok. Ó, hány­szor ébredtem én arra éj­szaka, hogy furcsa hangja van a gépeknek! Akkor az- tás usgyi ... ! Azért nem panaszkodom, bár lenne még ma is mi fölött őrköd­nöm. S bár szeretnék még egyszer olyan kenyeret, melynek lisztjét a mi mal­munk adta... Balogh Géza Hit hoz az ev Az esztendő eleje: tervek ideje. Mit hoz az év? Bariczki Miklósné: Nagy fordulat nem valószínű, sze­P. DAVIDOV: retném elmélyíteni a tudá­somat az új könyvelési rend­szerben, és minél több jó információval segíteni a ter­melést. A magánéletben: szép családi életet élünk, egy kis­lányunk van — nyugodt, bé­kés év várható. — Hegyes István: Arra tö­rekszem, hogy a legtöbbet nyújtsuk a termelésben — otthon pedig azt kívánom, hogy mindenki — család, fe­leségem, két gyerek — egész­séges legyen. Kolyvek István: Remélhe­tőleg javulnak a munkakö­rülmények, például kényel­mesebbé tesszük a kézi var­rást. És remélem, úgy kezdi az elsős fiam és az ötödikes lányom a tanévet, mint ahogy a láhy kezdte annak idején az elsőt. Németh Béla: Tőkés ex­port, belföldi piac, alap­anyagköltség — ezek foglal­koztatnak. Ami a magánéle­tet illeti, egy éve házasod­tam. a nejem kapott peda­gógus szolgálati lakást, most már gondolni kell a család- tervezésre ... Ma még furcsa kép bú­csúztatja a látogatót a gyár­kapuban : két kiszuperált mozdony falja tonnaszám a szenet, s termeli az energi­át. De mellette ott épül már a korszerű csarnok: napi­rendre kerül az energiakor­szerűsítés is, és a vén járgá­nyok nyugdíjba mehetnek. Talán ezzel együtt újabb fi­atal diplomások jövetele is jelzi — mert szükség lenne rájuk —. hogy kopogtat a jö­vő. Baraksó Erzsébet Évente csak eauszer.... V. MJB ohamed Humbatovics JWJ Hambarov kis csa­ládjával a konyhában ült. Előttük, a konyhaaszta- Ion szép nagy elektromos szamovár szomorkodott. — Nehéz lesz nélküle — sóhajtott fel az asszony. — Addig is vigyázz rá, Mo­hamed, el ne veszítsd az úton. — Ne aggódj — nyugtatta meg a feleségét Mohamed, azzal fülön fogta a szamo­várt és elindult. A buszon összetalálko­zott Ahmedovval a terv­osztályról — az egy film­felvevőt és egy mikroszkó­pot szorított a hasához. Ah- medov arca szomorú volt. Minél közelebb ért Ham­barov a munkahelyéhez, annál gyakrabban találko­zott munkatársaival, akik vetítőgépeket, kályhákat. asztali lámpákat, ventilá­torokat, hőmérőket cipel­tek. Korpenko, a tudomá­nyos főmunkatárs egyene­sen egy íróasztal alatt ros­kadozott. A laboratóriumra nem lehetett ráismerni. Az asz­talok, székek, ablakdeszkák, de még a padló is — tele voltak különböző m.unka- eszközökkel. Mohamed Humbatovics letette a sza­movárt és az ablakhoz lé­pett. — Nos, mindnyájan itt vagytok? — kérdezte Pa- nahov, a gazdasági vezető. — Igen! Igen! — kiáltot­ta kórusban a kollektíva. — Akkor — nyitotta ki Panahov a leltárkönyvet — ejtsük meg a leltározást. Antal Miklós fordítása

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom