Kelet-Magyarország, 1986. január (43. évfolyam, 1-26. szám)
1986-01-08 / 6. szám
1986. január 8. Kelet-Magyarország 3 Legyen nagyobb becsülete a yéleménynyilyánításnak Kongresszus előtt a vasasszakszervezetben Január 11—12-én ül össze Budapesten a vasasszakszervezet XXIX. kongresszusa. Erre az eseményre megyénk üzemeiben is méltóan készültek fel. Szép sikereket hozott a munkaverseny. Őszinte, kritikus hangvétel jellemezte az üzemi bizottságok, bizalmiak, tisztségviselők lezajlott választását. Valamennyi munkahelyen megvitatták és észrevételezték a kongresszusi irányelveket. Az eredmények méltatása mellett különös hangsúlyt kaptak a jövő feladatai. A tapasztalatokról, a kongresszusra való felkészülésről beszélgetünk Gégény Istvánnal, a Vas-, Fém- és Villamosenergia-ipari Dolgozók Szakszervezetének megyei szervezőjével. ügyes kezű asszonyok, lányok dolgoznak a Taurus gumigyár ibrányi üzemében. Munkájuk nyomán kempingmatracok, ágybetétek készülnek. Imre Jánosné és Kulcsár Gyu- láné kisbordákat készít a matracokhoz. (Elek Emil felv.) Elöljárók a fejlesztésről Karácsony után, szilveszter előtt, amikor a legtöbben már lazítanak egy kicsit, az Ököritófülpösi Nagyközségi Közös Tanács tagjai akkor gyűltek össze 1985 utolsó ülésére. Ez adott alkalmat, hogy megkérdezzük az elöljárókat, a kis falvak vezetőit, hogyan sikerült érvényesíteniük elképzeléseiket az új ötéves terv készítésekor. „Varázslat” a forintokkal — Megyénk vasas üzemeiben bőven van tennivalója a szakszervezetnek, hiszen fiatal iparágról van szó, amely viszonylag rövid idő alatt jött létre és fejlődőét gyorsain pártunk ipartelepítési politikája eredményeként — mondta a bevezetőben Gégény István. Jelenleg 26 üzemben több mint 20 ezer a dolgozók, a vasasszakszervezethez tartozó tagok száma. Az öt szakmuinibásképző intézetben 5200 fiatal sajátítja el a szakmát, ők jelentik a szabolcsi ipar utánpótlását. — Hogyan minősítette a tagság az öt év munkáját, a termelés hogyan alakult üzemeinkben? — A VI. ötéves tervidőszakban az ipari növekedés meghaladta az országos átlagot. Nőtt az export, az új vállalkozási formák elterjedése jól szolgálta a népgazdasági érdekeket. A jól szervezett és irányított szocialista munka verseny-mozgalom eredménye például, hogy a MOM mátészalkai gyárában szinte megduplázódott a termelés. A Magyar Acélárugyár tisza'szalkai gyáregységében 40, a VSZM 3. számú kisvárdai gyárában 75 százalékos volt a termelés felfutása. De sorolhatnám tovább a példákat, mégis azt kell mondanom, nagy gond, hogy a mennyiségi folyamatokkal szemben nem került a helyére a minőség, az ért'ékfolya- matok szerepe. — Ami a beruházásokat illeti: lehetővé vált, hogy korszerűsödjön a géppark, javuljanak a dolgozók munkakörülményei. A múlt évben például a HAFE 2. számú gyára protánműhelyében új NDK-beli plazmavágó berendezést helyezték üzembe. A Csepel Szerszámgépgyár nyírbátori üzemében közel 60 milliós beruházás szolgálta a gazdaságosabb termelést, a hatékonyságot. A termékváltás piaci sikereket hozott a MOM-ban a nyugatnémet kooperációban gyártott lég- rugószelepekinek; a MEZÖ- GÉP-né] a VHF jelű termékek, vagyis a veszélyes és hasznos hulladéktárolók, szállítóberendezések; a BEAG Faipari és Akusztikai Elemek Gyárában a hatszögletű tárgyalóaszta'l-berende- zés esetében. — A szép termelési sikerek ellenére a tagság a választások és a kongresszusi Irányelvek vitájában Igen kritikusan fogalmazott. Mi erről a véleménye? — Valóban valamennyi üzemünkben megfogalmazódtak az igények a technikai színvonal, a minőségi, a gazdaságos exportra történő termelés, a meglévő források jobb kihasználása, a jövedelemtermelő képesség iránt. A szakszervezeti bizalmiak úgy vélték, hogy a döntések előkészítésétől a végrehajtásig, a gazdasági és a politikai munkáiban legyen nagyobb becsülete a tagök vélemény- nyilvánításának, a felsőbb vezetés tájékoztatása ped'ig jobban szolgálja az érdekvédelmet. Igényelték, hogy a jövőben a betervezett reálbér és a reáljövedelem szinten tartása, esetleges emelkedése megvalósuljon; hogy a munkaerő teljes és hatékony foglalkoztatása úgy történjen, hogy a dolgozók jogos érdekei is érvényesüljenek. — A kisvárdai bizalmi testület állásfoglalása: a szak- szervezeti munka középpontjában — az érdekvédelemmel szoros összhangban — továbbra is a gazdaságpolitikai célok végrehajtásának segítése álljon. Támogatják azt a tervet, hogy a gépipar piaci versenyképességének növelésével, hatékonyságának javításával bővítse exportját és a belföldi árualapot. A műszaki kutatásfejlesztés legyen szorosabb összhangban a vállalatok termelési, értékesítési koncepciójával. Erősödjön a vállalatok közötti kooperációs tevékenység. — Eltérőek a jövedelmek, a sajátos viszonyok érvényesülnek, így a munka szervezettsége, a szakképzettség, a teljesítményszázalék, a jövedelmezőség. Ezek ismeretében mi a helyzet a szabolcsi üzemekben? — Jogos a kérdés, hiszen ezért is kapott hangot a beszámolókban, az irányelvek vitájában a korszerű irányítás és ellenőrzés, a gyáregységek önállósága és jogköre. A döntési hatáskörök jelenleg is nagymértékben centralizáltak, a vezetés közbeeső szintjén a szükséges önállóság nem biztosított. Emiatt a felelősségvállalás, a vállalkozói kedv gyakran nem érvényesül. — A jövedelmezőség alakulásának számai is igen so- katmondóalk, csakúgy, mint a lakásvásárlás, -építés, az üdültetés, a közművelődés és a tömegsportra fordított ösz- szegek. Az átlagbér-növekedés a Csepel Szerszámgép- gyár nyírbátori gyárában 47 ezer forintról 70 ezerre, a HAFE 2. számú gyárában 46 ezerről 60 ezer forintra nőtt. A MEZÖGÉP-nél lakásvásárlásra. -építésre ötmilliót biztosítottak a dolgozóknak, a Vulkán Öntödei Vállalatnál 4,6 milliót. Milliókat fordítottak az üzemek az egészség- védelemre. A VSZM 3. számú kisvárdai gyárában például jól felszerelt üzemorvosi rendelőben egy üzemi főorvos, egy nőgyógyász, egy bőrgyógyász, egy fogorvos, egy ápoló közös jó munkája szolgálja a dolgozók egészségvédelmét. — A szakszervezeti munka színvonala a szervezett dolgozók közös akaratán, felelős cselekvésén múlik. Adott a kérdés: milyen módon tud a legjobban a szakszervezet érdekeket képviselni és érdekeket védeni? — A lezajlott szakszervezeti választások megújulásit eredményeztek, felértékelődtek a tisztségék, általában a legjobbak kerülitek a vezetésbe. A közel ezer tisztségviselőnek és 600 bizalminak ma minden lehetősége megvan, hogy feladatát teljesíteni tudja. Ö'k azok, akik együtt élnek, együtt dolgoznak társaikkal. Ez a mindennapos, egyéni megközelítésű mozgalmi munka jutott kifejezésre szakszervezetünk kongresszusi irányelveiben is. — Valamennyi üzemben a legfontosabbnak a termelést tartják, s úgy vélik, amikor javulnak a feltételek, amikor a termelés szervezettsége megfelelőbb, hatékonyabb a gazdálkodás, növekednek a jövedelmek is. Ezért is hangsúlyozták: gondjaink megoldásában mindig a dolgozó embernek a .társadalomért érzett felelőssége és magatartása volt és lesz a meghatározó. Ezért is éltek kritikájukkal, amikor igényelték a vállalatok belső irányítási és érdekeltségi rendszerének, szervezettségének fejlesztését, a technikai eljárások korszerűsítését, hogy az ösztönzési rendszer jobban irányuljon a termékek minőségének javítására. ★ Megyénket 12 küldött képviseli a kongresszuson, akik jól felkészülitek a tanácskozásra. Tarsolyukban a legfontosabb tapasztalatokkal: a magasabb szintű érdekvédelemnek is a végzett munka a reális alapja, csak egyetértéssel és közös akarattal lehet a dolgozók igényének eleget tenni. Megyénk vasas dolgozói azt várják a kongresszusitól, hogy a feladatokat korszerűen, időtállóain fogalmazza meg, hogy törekvéseinkben minél jobb összhangot teremtsen, hogy még hitelesebbé tegyék a termelést segítő, a dolgozók érdek- védelmét szolgáló szakszervezeti munkát. Azaz több jut-e ezentúl Rápoltnak, Géberjénnek, Fülpösdarócnak és Győrte- leknek, mint eddig? (Az utóbbi község elöljárója, Antal Miklósné iskolaigazgató hivatalos elfoglaltsága miatt sajnos nem tudott részt venni a beszélgetésen, de társai szerint ott is hasonló a helyzet, mint a másik három községben.) Nehéz döntés Kovács Barnáné tanácselnöktől már tudtuk, hogy a társközségek kétesztendei fejkvótájukról (a lakók száma alapján kiszámított központi támogatásról) lemondtak, hogy Ököritófülpösön végre felépülhessen a nagyon hiányzó 4 tantermes, tornateremmel ellátott iskola. Gyanítottuk, hogy ez a döntés nem ment minden harc nélkül. — Hát harc az volt — mondta a hatszáz lelkes Gé- berjén elöljárója, R ozgonyi Győzőné —, de aztán közös megegyezésre jutottunk. A tömegkommunikáció alaposan felbiztatott bennünket. Azt olvastuk, hallottuk, hogy jön a fejkvóta, ezzel aztán több jut a kisközségeknek, mint eddig. Elkezdtünk számolgatni, hogy mennyi pénz jut nekünk, és mire van leginkább szükségünk. Sorrendbe raktuk a dolgokat, s tervezgettük, mire futja. Utána hallottuk, hogy az ököritói iskola megépítéséhez céltámogatást lehetne szerezni a megyei tanácstól. Valóban itt a legrosszabb az iskola, kár lett volna elszalasztani a lehetőséget. Az elöljárók és a kisközségek társadalmi szerveinek vezetői belátták, hogy érdemes nagyközségi szinten gondolkodni, de ezt a szemléletet a választókkal is el kellett fogadtatni. A településfejlesztési hozzájárulással kapcsolatos felmérést használták fel a tanácstagok erre, és itt is kedvezőek a tapasztalatok. Az emberek többsége támogatta a kétéves kölcsönt. (Hiszen a felajánlott összeget 1988-tól visszakapják.) — Fülpösdarócon is hasonló volt a tervezgetés, majd mi is azt tapasztaltuk, hogy megértik a változást — hallottuk Kücsön Jánosnélól, aki négyszázhúsz ember érdekeit képviseli a tanácsban. — Nemcsak, hogy megértik, de például még a nyugdíjasok is felajánlottak a legfontosabb közös célra, a halottaskamra megépítésére anyagi támogatást. Közös érdek Rápolt elöljáróját. Keresztesi Zoltánt eddig azért nem idéztük, mert a közel háromszáz embernek otthont adó kis település — ha úgy vesszük — a másik oldalon áll. Az ottaniak ugyanis közvetlenül részesednek a székhelyközség gyarapodásából. Az ököritói iskolába járnak harmadikos koruktól kezdve az ottani gyerekek is. Szavai azonban figyelmet érdemelnek : — Sok olyan dolgot mondhatunk magunkénak, amiről korábban nem is álmodhattunk. Ha minden igaz, akkor 86-ban bekötik a vízmüvet is. Ököritófülpösön és nálunk nincs is tefa emiatt. A másik három községben ilyen gond már régen nincsen, ott az árvíz után megoldották ezt a kérdést. Persze akkor nekünk is olcsóbb lett volna, de valami miatt kimaradtunk ... Ha már a pénz értékénél tartunk, említsük meg, hogy a géberjénieknek, fülpösda- róciaknak és győrtelekieknek azon is el kellett gondolkodniuk, amikor felajánlották kétévi fejkvótájukat, hogy a visszakapott összeg már nem fog annyit érni, mint most. Mindezek ellenére mégis a nagyobb közösség érdekében döntöttek. Idekívánkozik még két, a tanácsülésen elhangzott gondolat. Az egyik Rozgonyi Győzőnétől származik: — Ha már lemondtunk a kétéves fejkvótáról, kérem a tanácsot, hogy a felújításra, karbantartásra szánt összegből a társközségek se maradjanak ki. Ha így lep, akkor a harmadik év elején magabiztosabban állhatunk a választóink elé Kiegyenlített fejtedé» Fábián Ferenc vb-titkár értékelő szavainak pedig azért van itt helye, mert a tanácsülés légköre és az azt követő kis beszélgetésen elhangzottak is alátámasztották az igazát. — Az egyesülést követően megindult a székhelyközség dinamikus fejlődése, de nem maradtak el a társközségek sem. Papp Dénes Dragos Gyula A vetési varjú volt az ürügy. Az a sokakat meghökkentő képsor a televízióban, amely mutatta miként hatott a méreg a kékesfekete tollú madarakra. — Nem a varjú a hibás — mondta Szabó Antal, a nyíregyházi Honvéd utcából — azoknak kellene a körmére koppintani, akik későn vetettek. Mi régiek tudjuk, megtanultuk, hogy a rozsot augusztus végén már vetni kell és akinél szeptember elejére nem kelt ki a mag, az rossz gazda volt. Következett a varjú természete és kártétele. Isten fekete madara gabonatermő vidékeken él, erdő szélén, ártéri erdőkben kolóniákban fészkel. Az is tudott, hogy telente bandába verődve a városokban tekereg, de éjszakára a hálófáikra szállnak. Szóval a varjú. — Ha zsenge a vetés és éhez a varjú, bizony kárt tesz, mert tövestől tépi ki a növényt, de ha már bokros az a rozs, akkor a madár a csőrével csak hajtásokat szaggat Az bizony nem árt. Egyszóval embertelen dolog a varjút hibáztatni. Hát miért nem vetettek idejében? Ellenvetés a mezőgazdászok védelmében, hogy száraz volt az ősz, későn és nem tud vele semmit sem kezdeni... — Ki kapott gyárat? — Ki-ki? Hát kik kapták meg a gyárakat... Na ugye. Szóval nézem a televíziót és látom, hallom, Születésnap gyengén kelt a mag, de már erős az állomány. — Elhiszem; kérem. Akkor erről már ne is beszéljünk. Beszélgessünk. Egy Jcis párbeszéd, jó? A párbeszéd kitartott egy órát. Belefért abba nagyon sok minden. Főként az, hogy január 6-át írtunk és Szabó bácsi közölte, éppen születésnapja van. — Igen. 1900-ban január 6-án születtem. Sok mindent megértem. És sok mindent nem értek. Nem értem például, hogy ha valaki kap egy gyárat, miért hogy mi a baj. Hát miért nem dolgoznak jobban. Vannak kérdések, kérdőjelek, amelyekre nehéz válaszolni. Terelem tehát a szót szubjektív dolgokra. Kitűnik: amíg gyermek volt a férfi, szüleivel megjárta Amerikát, amikor hazajött, egy műbútorasztalosnál tanult, felszabadulás után volt műszaki ellenőr és 1960-ban a faipari ktsz- től ment nyugdíjba. — A nyugdíj? — Háromezernégyszáz. Amikor nugdíjba mentem kétezervalamennyi volt. Szép pénz volt akkor. — Az egészség? — Deréktól felfelé semmi baj. Az a kutyafeneség ha a lábam és a derekam fáj. Ha megyek az utcán és érzem, hogy a lábam le akar szakadni, akkor leguggolok, pihentetem és úgy tovább. Ez a rossz. Időnk van, jön még elő rengeteg élmény, tapasztalat és nem kevés bölcsesség. De azért az illemet mellőzve mégis megkérdezem. — Szabó bácsi, csak a varjúk védelmének érdekében fáradt? — Azért is, meg hogy elmondjam a véleményem. Aztán olyan jólesett ez a beszélgetés ... ~\Tem marad más hátra. / y mint boldog születésnapot kívánni. Aztán ment le a lépcsőn biztos léptekkel, egyenes tartással az a férfi, akiről megtudtam: néhány nap híján az évszázadunkkal egyidős. Seres Ernő
