Kelet-Magyarország, 1986. január (43. évfolyam, 1-26. szám)
1986-01-07 / 5. szám
2 Kelet-Magyarország 1986. január 7. Könyvelőgépek során dolgozzák fel az 1985. év adatait a Kelet-magyarországi Állami Építőipari Vállalat közgazdasági osztályán. Többek között az álló-, fogyóeszközök, készletek, üzemgazdálkodás, közgazdasági könyvelések, utókalkulációkat végzi a 28 tagú osztály. Képünk: a Félix—128-as géppel az év végi könyvelési muL.tákat készítik. (Elek Emil felvétele) Könyvet, kiltnráltalibai Nem mondhatjuk, hogy kulturált körülmények között vásárolhattunk a múlt évben karácsony előtt a kultúra egyik fellegvárában, a megyeszékhely központjában lévő Bessenyei Könyvesboltban. A zsúfolt boltba csak hosszas sorban állás után lehetett bejutni, de a bentlévők sem örvendezhettek túlságosan, hiszen csak némi furakodás árán férhettek az egyébként gazdag választékú könyviekhez. Vida Erzsébetnek, a Bessenyei Könyvesbolt vezetőjének — akárcsak az érzelgős nótában, — az egyik szeme sír, a másik meg nevet. Nevet, mert a múlt éviben 14 millió forint értékű könyvet A tél művészete A legtalálékonyabb művész a tél. Néhány csepp víz, lecsapódó pára vagy lehelet már elegendő, hogy az ablak a leg- tündöklöbb meseerdőt, jégvirágot varázsolja. Talán ezzel akarja az általa letaposott ősz színpompás virágait, a ledöntött fűszálak erdeit valamiképp kárpótolni. A tél jól ismeri a művészet dramaturgiáját. Megvárja, míg elfeledjük a dáliák, őszirózsák és a krizantémok fejedelmien szép virágait, s a sártengerbe fulladt földek lélekkioltó látványa fölött újra kiéhezünk az eredendően szépre. Ez az időszak a tél páratlan lehetősége. Meg is ragad ilyenkor minden alkalmat tehetségének csillogtatására. Eltünteti a sártengert, a szürke földek monotóniáját. Csillagokkal díszített hófehér szőnyegével teríti le a határt, a púpos dombokat. Csilingelő kristályokkal díszíti fel a fákat, erdőszéli dombokat a dermedt ereszek alját. A legkáprázatosabb alkotásait azonban a műértő közönség, az emberek közelébe varázsolja. Kifogyhatatlan formagazdagsággal, variációkkal. Mintha csak a lelkét lehelné a tél az üvegre. A tél elkötelezett művész. Nem a gazdagoknak dolgozik. A kicsi, hideglelős ablakokra festi a legszebb jégvirágokat. Tudatosítja, hogy a szegénység gazdag kincsei mindenütt jelen lehetnek. Ragyogjon azt bár az első napsugár hatására gyönggyé olvadó jégkristályokban, vagy akár egy könnycseppben is. Bodnár István Rablás a templomban „Az alma nem esik messze a fájától” — tartja a bölcs közmondás. Ezt igazolja Horváth Istvánná (anyja neve: Sütő Róza) és Rézműves Istvánná (született Sütő Róza) — tehát az „édesanya és édes gyermeke” — esete is. Rézműves Istvánná már többször állt bíróság előtt. A vádirat nem is sorolta fel mindet. Érdemes megjegyezni, hogy visz- szaesőként elkövetett lopás miatt kiszabott büntetéséből 1975- ben szabadult, de már pár hónap múlva rablás miatt került előzetes letartóztatásba. Az ezt követő 7 évi szabadságvesztés büntetésének kitöltése után rövid időn belül igazolta: konok, megrögzött bűnöző, mert ismét pár hónap múlva újabb — ugyan kisebb tárgyi súlyú — bűncselekményeket követett el, és a bíróság úgy vélte, hogy megtévedt, mert a különös visszaesőnek számító Rézműves Istvánnét csak pénzbüntetésre ítélte. Mivel a pénz főbüntetést nem fizette meg, 77 napot kellett zár mögött lennie, ahonnan 1985. július 20-án szabadulva nyílt meg előtte az újabb lehetőség. Lánya bizonyára tanulékony volt, mert ő is rablást követett el először. Mint fiatalt ekkor — 1976-ban — még csak 2 évi szabadságvesztésre ítélték. De szabadulása után is a csavargó, könnyelmű életet választotta. „Lemondott’ gyermekeiről és végül is a bíróság tartás elmulasztása miatt ítélte el. Büntetéséből 1983. augusztus 13-án szabadult. A munkától idegenkedő anya és lánya az utóbbi időben Nyíregyháza területén tanyáztak, általában kéregettek, leszólítottak embereket. Ez pedig a létfenntartáshoz nem nyújt kellő anyagi alapot. Nem lehet tudni, hogy hány embert szólítottak le, de amit 1985. november 7-én délelőtt csináltak, az nagyon kétségessé teszi életvitelüket. Ezen a napon is kéregettek: merészen, arcátlanul Nyíregyháza központjában, a római katolikus templom környékén. Egy idős, betegnek tűnő, a templomba tartó nénire, Sz. M.-nére figyeltek fel, aki gyengeségét, járását bottal segítve igyekezett a Korona felől. A náluk szokásos Bővülő márka- és mintabolt- hálózat Nemcsak vétel — dicséret, bírálat is módon leszólították és pénzt kértek tőle. Természetes, hogy az idős néni nem adott pénzt. Meg is mondta nekik, hogy neki is csak kevéske van. Sz. M.-né mit sem sejtve ment be a templomba. A „kéregetők” azonban nem nyugodtak bele az eredménytelenségbe. Alattomosan követték az idős nénit a templomba is, akinek még nem sikerült imádságát elkezdeni sem, mert amint a templom csapóajtaján túljutott, vállát megragadták, megrázták és az idős nénit letegezve, durva hangon szólították fel: „adjál pénzt!” Mit tehet egy gyenge, önmagát vonszolni is alig bíró idős nő, amikor — a templom csendjében egyedül állva — felismerte a korábbi pénzt kérőket? Különösen, amikor fenyegetés, tettlegesség a támadók részéről folytatódott?! Kis szatyrából elővette pénztárcáját, és annak tartalmát az előtte lévő imazsámolyra borította, Horváth Istvánná pedig mohón „összeseperte”, zsebre tette, majd egy végső „gesztusként” az idős nénit feldobta és kimenekültek a templomból. A zsákmány mindössze 20—30 forint volt. A cselekmény viszont — ennek ellenére — felháborító és nem a pénz összege, hanem az elkövetés és annak módja az elsődlegesen meghatározó. A Nyíregyházi Városi Bíróság a vádlottakat — ösz- szefüggéstelen tagadásuk el^ lenére — bűnösnek mondta ki rablás bűntettében, ezért az előzetes letartóztatásban lévő vádlottak közül Horváth Istvánnét — mint visszaesőt — 4 évi, Rézműves Istvánnét pedig —■ mint különös visszaesőt — 3 év és 10 hónapi börtönben végrehajtandó szabadságvesztésre ítélte és mindkettőjüket eltiltotta a közügyek gyakorlásától is. A vádlottak és védőik felmentésért, vagy enyhítésért, az ügyész pedig hosszabb tartamú szabadságvesztés kiszabása végett súlyosbításért fellebbezett, így az ítélet nem jogerős! Dr. Toronicza Gyula városi vezető ügyész A márka- és mintaboltok száma ma már országosan mintegy hétezer, egy részük a kereskedelem és a termelők közös, más részük a gyártók saját üzlete. Az utóbbi néhány esztendőben a korábbinál gyorsabban gyarapodott a termelő vállalatok saját bolthálózata, mivel a gyártók egyre inkább felismerik: a mintaboltokban szerzett információkat gyorsabban, jobban hasznosíthatják a termékválaszték alakításánál. Beváltak a közös érdekeltségű üzletek is, amelyekben a kereskedelem üzlethelyiségekkel, eszközökkel, s szakképzett eladókkal, a termelő pedig árukészletével vesz részt. Társulási formában is van lehetőség közös érdekeltségű bolthálózat létesítésére, akár egy, akár több termelő, illetve kereskedelmi vállalat között. Az ilyen bolthálózatok előnye, hogy mód nyílik alaposabb és hatékonyabb piackutatásra, az áru útjának rövidítésére, s az adott márkájú termékek széles körű népszerűsítésére. A vevők is jól járnak, hiszen vonzóbbak az olyan újdonságok, amelyek a szokásosnál gyorsabban jutnak el a termelőtől a fogyasztóig. A márka- és mintaboltok bevétele 1985-ben elérte a 36 millió forintot, s ez a kiskereskedelmi forgalom mintegy 8 százalékát jelenti. A legtöbb mintabolt az élelmiszerszakmában működik, de hagyománya van az ilyen értékesítésnek a bútor-, illetve a textilkereskedelemben is. Nem, vagy csak alig néhány mintabolt működik viszont a műszer, a híradástechnikai, illetve a gépkereskedelemben. Pedig a vásárlók igényelnék, hogy ezeket a termékeket is megismerhessék a speciális árusító, illetve bemutató helyeken. A társulás formájában létrehozott közös érdekeltségű boltok száma elenyésző, ezek általában nem is önálló üzletek, inkább az áruházak egyes osztályain alakítanak ki olyan részlegeket, ahol egy-egy termelő áruválasztékának szélesebb skáláját kínálják. A Skála áruházak S-modell üzleteiben például bevált ez a módszer: úgyszólván csak ezekben a boltokban kaphatók egymással harmonizáló színben a cipők, táskák és övék. Ez annak az eredménye, hogy a Skála- Coop szerződést kötött a cipőgyártókkal és a bőrdíszműtermelőkkel, s közösen alakítják ki az áruválasztékot. A közös márka- és mintaboltok nyitva tartása alkalmazkodik a kereskedelemben meghonosodott általános nyitvatartási rendhez, általában szombaton is várják a vevőket, s csütörtökön bevásárlónapot tartanak. Ugyanakkor az ipari és a szövetkezeti termelők boltjai a Belkereskedelmi Minisztérium, illetve a tanácsok szorgalmazása ellenére nem vállalják a hatnapos nyitva tartást. Sem pedig a meghosz- szabbított csütörtököt. A minisztérium és a tanácsok ezért ismételten felhívták a vállalatok figyelmét, hogy a kialakult vásárlási szokásokhoz alkalmazkodva állapítsák meg a nyitvatartási, legalább a főútvonalakon és a bevásárlóközpontokban. forgalmaztak, 17 százalékkal többet, mint az előző évben. Ez az egész megyére jellemző nagy mértékű -növekedés azt jelenti, hogy Szabolcsban jövedelmünknek növekvő részét költjük könyveikre, szinte egyedülállóan az országban. A megnövekedett forgalmat viszont a kis üzlethelyiségek már régóta nem tudják kulturáltan lebonyolítani. És nemcsak a decemberi csúcsforgalomban bizonyult kicsinek az üzlet. A bolt áru- átvétel miatt is gyakran kénytelen zárva tartani, hiszen az új könyvek hehoirdá- sát csak a bejáraton tudják megoldani. Növeli a túlterheltséget az is, hogy a könyvek mellett lemezeket és kottákat is árusítanak. De ezt is hogyan? A vállalat maga sem tartja jó megoldásnak, hogy az antikvárium kiszorult a város centrumából. A vásárlók jogos igénye lenne egy tallózó könyvesbolt létesítése is, ahol — más városokhoz hasonlóan — a régebbi könyvek félároin mindig megvásárolhatók. Száz szónak is egy a vége, régóta szüksége lenne Nyíregyházának egy könyváruházra. A könyvterjesztő vállalatnak azonban — ahogy ez mostanában lenni szokott — egyelőre erre a célra nincs elegendő pénze. A városi tanácson viszont megtudtuk, hogy -keresik annak a lehetőségét, hogy a vállalat -— természetesem anyagiak ellenében — előbib-utóbb egy nagyobb megüresedett üzlet- helyiséget kapjon. Javaslatként ehhez talán csak any- nyit tehetnénk hozzá, hogy szívesebbem vennénk például, ha a nyíregyházi sétálóutcában egy könyváruház lenne. Ha csak egy kisebb fajta is. Persze csak átmenetileg, míg az igazi el nem -készül. (b. i.) / vsszm Fűtőnek a lakók December 20-i lapukban „Patt a lakóknak” címmel cikk jelent meg. A záhonyi József Attila u. 7—9. sz. alatti 30 lakás — mely OTP-be- ruházásban valósult meg és került értékesítésre — tulajdonosai fenntartási céllal csatlakoztak 1986. január 1- vel a határ menti lakásszövetkezethez. Ez azt jelenti, hogy a lakásszövetkezet gondoskodik fenti időponttól a garanciális, szavatossági jogok érvényesítéséről, az objektum telekkönyvezéséről, a felújítási és üzemeltetési költségek beszedéséről, ennek szolgáltató vállalatokhoz történő továbbításáról. Teljesen rendezetlen a hőközpont sorsa, azt a távhő- szolgáltató vállalat különböző okok miatt nem vette át. A MÁV Vontatási Főnökség Záhony — mely ideiglenesen biztosítja a távhőszolgáltatást — a birtokba adást követően csak abban az esetben mutatott hajlandóságot a szolgáltatásra, ha valamelyik szocialista szervezet garantálja a hőközpont távhő vállalat részére történő átadásáig a fizetési kötelezettséget, illetve a hőközpont felügyeletét. A határ menti lakásszövetkezet írásbeli nyilatkozatban vállalta — a 30 család érdekképviseletében —, hogy a távfűtés díját a vontatási főnökség részére megtéríti, azt az ott lakó tulajdonosoktól beszedi. A közösséggel egyetértésben beállított egy képesitéssel rendelkező fűtőt — akinek munkabérét, SZTK-járulékát a 30 család fizeti meg — aki felügyeli a hőközpont működését. Fentiek alapján a lakás- szövetkezetre vonatkozóan méltánytalannak tartom az elmarasztaló megjegyzéseket. Bojtos István MÉSZÖV Lakásszövetkezeti Titkárság vezetője Messziről tágas családi háznak látszik az új nyíregyházi „szemétbirodalom” főhadiszállása Oroson, a nagyszállási erdőbe vezető út végén. Ám ahogy közeledünk, az út mentén elszóródott hulladék mutatja, még közelebb az asztfaltot fedő latyak sejteti, hogy a nehéz kukás autóknak itt is meg kell küzdeniük, amíg megszabadulnak terhűktől. A hulladéktelepen pedig egyenesen mérgelődnek az emberek, mert ha elromlik a szemetet elegyengető földtoló, a hóban, sárban nehezen mozdulnak. Am bosszankodhatnak azok Is, akik csak a hosszan elnyúló kerítést látják, amelyen belül elszáradt dudva borítja a több tíz hektáros területet, míg a szomszédban zöldell a vetés a hó alatt. Annyi rövid tájékozódás, után is megállapítható, hogy Nyíregyházán igencsak méltatlan helyzetbe került a szemétszállítás, s hiába a közterület-fenntartó vállalat legnagyobb erőfeszítése, mert a meglévő lehetőségeikkel igazából nem tudják megfelelően orvosolni a jogos panaszokat. A vállalat igazgatója, Soltész József egy népszerűtlen de mindenképpen szükséges lépés megtételét fontolgatja. Ugyanis mindenféle felmérés, nemzetközi és hazai összehasonlítás szerint a szükségesnek csak a felét, kétharmadát éri el a tároló edények mennyisége a lakóházaknál. így egyetlen nap késés esetén is a kukák melA város hordaléka — új helyen lé kerül a szemét, kialakul a vita. A másik gond, hogy igencsak elavult a szemétszállítás eszközparkja. Szerencsére a megyei és városi tanács is partner (hiszen ez a tevékenység veszteséges, évente 3—4 millió forint a ráfizetés), hogy két éven belül új, nagy teljesítményű gépeket vegyenek, mert ma feszített ütemben, sokszor két műszakban tudják a meglévő 11 autóval elvinni a szemetet. Augusztus elsejétől működik az új szeméttelep — ideiglenesen. A borbányai lakók így felsóhajtottak, azonban a kevés pénz azt jelentette, hogy még mindig a tanács műszaki osztálya a telep gazdája, jó néhány elmaradt munka hiányzik, jövőre a veszélyes hulladékokat tároló telepet is meg kell építeni. A közterület-fenntartóknál azt is szeretnék elérni, hogy stabil munkásgárda alakuljon ki, ha kell magasabb fi- zetséssel, de anyagi érdekeltségben, hogy kevesebb panasz legyen a szemétszállításra. S szintén a közeli tervekben szerepel a tavaszi lomtalanítási akció megszervezése, hogy feleslegesen ne terheljék a szemétszállítókat. Vagyis szépek az elképzelések, lesz erő a megvalósításhoz, hogy a mai ideiglenes, „pokoli” állapotokon változtassanak, s az új szeméttelep is megfelelően működjék, míg a parlagterületek ne a környék mezőgazdaságát szennyezzék, hanem addig is megművelt földekké váljanak. Mint egy családi ház.
