Kelet-Magyarország, 1986. január (43. évfolyam, 1-26. szám)
1986-01-06 / 4. szám
1986. január 6. Kelet-Magyarország 3 Q KÉR DESEI RE IU; 111 tt/íl A VENDÉGLÁTÓ VÁLLALAT IGAZGATÓHELYETTESE Gál Ferenc Varsa János nyírszőlősi lakos többször visz zöldséget eladni a tanárképző főiskola konyhájára. Nem érti: miért csak úgy veszik át tőle, hogy 10 százalékkal kevesebb mennyiséget fizetnek ki és erről a mennyiségről készül az átvételi jegy is. — Varga János problémája szabálytalan gyakorlatra utal. Okát nem tudom, kivizsgálom, és tíz napon belül levélben értesítem. Egy üveg Bikavér a boltban 53,20, ugyanez a Koronában 118 forint. Hogyan lehetséges az, hogy változatlan formában forgalomba hozott árukért több mint dupláját kell elkérni? — kérdezi Csombók István. — Egyrészt addig, amíg a vendég asztalára kerül a Bikavér, vagy más hasonló ital, nagyon sóik költség tapad hozzá. A .tárolás, a hűtés, poharat kell adni, abroszt kell a vendég elé teríteni, nem beszélve az éttermi berendezés magas költségeiről, s végül fel is -kell a bort szolgálni, amihez munkabér kell. Másrészt az is igaz, hogy az italokon az átlagostól nagyobb a vendéglátó vállalat haszna, ugyanakkor a nálunk magasnak tartott ételárak még mindig nem fedezik, vagy alig fedezik a velük kapcsolatban felmerült költségeket. így egészítik ki egymást az ételek és italok árai. A 118 forintos ár egyébként szabályos. Gyakori vendég vagyok a Zöld Elefánt presszójában és megfordulok néha a Korzóban Is. Mindkettő másodosztályú hely. Azt tapasztaltam, hogy a Korzóban nyolc, a Zöld Elefántban hat forint egy kávé, egy üdítőért a Korzóban nyolc, a Zöld Elefántban hat forintot kérnek. Hogyan lehetséges ez? — kérdezi Lóránt János Nyíregyházáról. — Az árak alkalmazása a jelenlegi árszabályozás szerint nem kötődik szorosan az osztályba soroláshoz. Van ugyan irá n yh asz on k u 1 cs, de mivel a másodosztályú és attól magasabb besorolású egységekben szabad árakat alkalmazunk, így az üzlet jellege, esetleges fekvése, vagyis a kereslet szerint differenciálhatjuk az árakat. Ez fejeződik ki a ik-ét presszó árainak különbségében is. Hasonló jellegű kérdést tett fel Bódi László nyíregyházi olvasónk, amikor azt kérdezi: szabályos-e, hogy egyik helyen kerek számok szerepelnek az étlapon, másutt pedig filléreznek? — Ez feltehetően abból adódik, hogy az üzletek jelentős része jövedel'emérde- keltségi formáiban dolgozik és önálló árkialakítási jogot gyakorol, természetesen meghatározott keretek között. A keretet igazgatói utasításban szabályozzuk, meghatározzuk tehát az irányárakat és az eltérési lehetőséget is. Akármeddig tehát nem térhetnek el az arák. A kerekítéseket egyébként ésszerű okok is determinálják. Nincs jelentősége a vendég szempontjából annak, hogy valamiért 59,80- at, vagy 60 forintot fizet, az elszámoltatásinál és a blokkolásnál viszont lényegesen egyszerűbb kerek számokkal dolgozni. Az utóbbi években többször is emelkedett a fagylalt ára, így az elmúlt nyáron a 2 forintos fagylalt már 5 forintba került. Mi indokolta ezt? — erre kíváncsi Kozák Attiláné nyíregyházi olvasónk. — A költségektől nem lehet elszakadni. Az elmúlt év elején a fagylalt alapanyag — a fagylaltpor és a tölcsér — ára emelkedett 30 százalékkal, ez nem tőlünk függött. Ezenkívül 11 százalékkal nőtt a villamos energia ára, 6,5 százalékkal, a vízdíj. Mindezék befolyásolták a fagylalt előállítási költségeit, így került sor júniusban a fagylalt árának emelésére. Ezzel egyidejűleg néhány minőségjavító intézkedést is tettünk. Dúsítóanyagokat használunk fel egyes fagylaltfélékhez, s bár látványos minőségjavulás nem következett be, megítélésünk szerint érezhetően javult a fagylaltok minősége. Székesfehérvári vendége volt nemrég Tölgyesi József nyíregy- házi lakosnak, s mivel ő garzonban lakik, vendége a Koronában szállt meg. Egy éjszakára egy kétágyas, fürdőszobás szobáért 800 forintot fizetett. Reális ez az ár? — A szálloda áralkalmazás szempontjából szabad árformába tartozik. A Korona kétcsillagos besorolása összehasonlítva más vidéki városok hasonló szállodáival, még mindig nem mondható drágának. Csak példának mondom: Gyöngyösön a Mátraszálló 1080, Kaposváron a Dorottya 1120, Nagykanizsáin a Central 1120 forintba kerül. Nálunk pedig egy színes tv-vel ellátott lakosztály ára 1200 forint. Igaz, hogy a belföldi vendég zsebéhez sok a 800 forint is, ezért gondoskodtunk róla, hogy legyein olcsóbb szoba is. A Koronában például 300 forintos kétágyas szoba is van, igaz ebben nincs fürdőszoba. Előfizetéses étkező vagyok, a Koronában 17,80-ért ebédelek. Egyik nap otthon felejtettem a jegyem, de az előfizetéses menüvel azonos ebédet fogyasztottam, sajnos közel háromszorosát fizettem ki érte. Nincs itt valami tévedés? — kérdezi Kántor Piroska nyíregyházi olvasónk. — Az előfizetéses étkezés kedvezményes étkezési forma, egységes nyersanyagnorma és haszonkulcs szerint alakítjuk ki. Ezt az állam támogatja, egyébként veszteséges lenne. Az étlap szerinti ételek anyagmennyisége elsősorban a húsok esetében lényegesen nagyobb, s mivel ez szabad árformába tartozik, megfelelő haszonkulcsot iis alkalmazunk. A foglalkoztatás a következő években is központi téma lesz megyénkben. Erről beszélt a Parlamentben Mátészalka országgyűlési képviselője, Bíró Miklós is. Ám bármenynyire azt gondoljuk, hogy megyei sajátosságról van szó, mégis rá kell jönnünk, hogy az ország nyilvánossága előtt mások is említenek hasonló gondokat. Aki nagyjából ismeri az ország iparának területi elhelyezkedését, akár kapásból sorolja azokat a részeket, ahol bizony akad szabad munkáskéz, miközben éppen az ünnepek után nyilatkozott a rádióban a fővárosi munkaerő-szolgálati hivatal vezetője, hogy náluk egy jelentkező ót munkahely között is válogathat. Csak felsorolásként: munkahelyet kér, a községek népességmegtartó képességét sürgeti a Zala megyei első titkár, Hajdúszoboszló képviselője, Lékai Gusztáv ugyanerre hívta fel a figyelmet. Békés megyéből Szabó István csakis ily módon látja a terület további fejlesztését. Bár a képviselők a VII. ötéves tervről vitáztak, azonban a hozzászólások — mint máskor is — kapcsolódtak a szűkebb terület gondjaihoz, örömeihez. Így eshetett szó a munkahelyteremtésről, amely jó nehány vidéken központi kérdés. Ebben a tekintetben Szabolcs-Szatmár és Bor- sod-Abaúj-Zemplén vezet, a kormány a közeljövőben egy központi programot dolgoz ki az elmaradott területek fejlesztésére. Igaz, az új évben csak néhány tízmillió jut ebből megyénknek, azonban már több olyan beruházás folyik, aminek megvalósításában az ilyen támogatásra is számítanak. így említhetjük a nyírbátori cipőgyár bővítését, ahol félezer új munkahelyet teremtenek. Néhány termelőszövetkezeti melléküzem szintén a területfejlesztési támogatás révén kívánja bővíteni tevékenységét. Túlzás lenne- azt mondani, hogy az ország különböző részei között versenyfutás alakult ki, hogy mind több helyen a támogatás adjon támaszt az ipar fejlesztésének. Különben is az intenzív fejlesztés korszakát éljük, amikor a vállalatok a meglévő egységek korszerűsítésével, új gépek beállításával kívánnak jobb eredményeket elérni. Azonban nem árt a figyelem az elmaradott térségekre, mert azok fejlesztése későbbi nagyobb feszültségek megoldását jelenti. L. B, Epilógus — tanulságokkal A megyei bíróság elnökhelyettese így fejezte be gondolatát: — Ha ma a közvélemény sziszeg, s joggal, akkor erre a jognak is reagálnia kell. De mi a valós helyzet? Csak azt mondhatom — folytatja dr. Vékony János —, hogy a tisztességtelen tevékenységről szóló rendelkezések érvényesíthetők ezekre az esetekre is, mi több, ezeket alkalmazni is kell a szerződést semmibevevőkre. Anonymusolc A szerződésekről a következőkkel beszélgettem írásaim előkészületekor: Király Józseffel, a Nyírfa Áruház igazgatójával; Holp Jánossal és Varga Józseffel, a Divat Ruházati Vállalat igazgatójával, illetve főmérnökével, Szűcs Györggyel, a Csemege Áruház igazgatójával. Szinte valamennyien kérték: írásom során ne említsem azokat a vállalatokat, amelyek rossz szerződő felek. Kínos Gyártás közben ellenőrzik a termékek minősegét a Nyír - egyházi Konzervgyár központi laboratóriumában. Varga Lajosné az egvik új termék, a Cider alkoholos, szénsavas almaüdítő szá.azanyag-tartalmát ellenőrzi. lenne, s az a bizonyos bumeráng .. . Nem tagadom, kevés lelkesedéssel tettem ennek eleget, hiszen jó lett volna ideírni a textilesek, nagykerek, gyárak, cipősök, élelmiszeripariak névsorát. Hosz- szú lett volna talán. De aztán arra gondoltam: egyrészt köt az etika, megígértem Másrészt: miért legyen az újság és a hírlapíró oka annak, hogy ellátásunkban esetleg még nagyobb hiányok keletkezzenek? Ha a szó szoros értelmében vesszük, ebbéli megállapodásunk is szerződés volt, amihez tartom is magam. De vajon etikus e mindez akkor, amikor tíz- és tízezreket érintő ellátásról van szó, amikor tízmilliós termelések forognak kockán? Hogy így Anonymusok maradtak a cégek, az ennek az oka, bár aki akar, magára ismerhet. Nincsen pótszeri Király József mondta a következőket: — A szerződések helyett nincsen pótszer. A szocialista brigádok közti megállapodás se sokat ér. Addig viszont nem lesz rend, amíg monopolcégek vannak. Amíg hiány van a piacon. Engem nem is a mi küzdelmünk érdekel, hanem az: minden a vásárló bőrére megy. A Csemege igazgatója: — Kereskedő vagyok, tudom, az áru után menni kell, a piacot fel kell deríteni, az újat fel kell fedezni, kockáztatni is szükséges. De hogy abba őszüljek bele, bár ennél jobban már nem nagyon lehet, hogy az alapvető élelmiszer megérkezik-e, hogy időben feladott megrendelésemet időben szállítják-e, vagy zárás előtt, az enyhén szólva tarthatatlan. A DIRUVÁLL vezetői: — Addig, amíg gyakorlat lehet az, hogy egy fizetési nehézséggel küzdő budapesti cég a mi rovásunkra késleltesse a leszállított áru átvételét, minket hozzon zavarba, holott nyugati szinten voltunk pontosak és minőségiek, addig sok jóban nem reménykedhetünk. Nem tudunk mást elképzelni, mint a paritásos alapon létrejövő szerződést, Itt a vége, hol a vége? Tudom, olvasó és szakember felvetheti: meg kellett volna nézni még egy sor alapanyaggyártót, egy csomó nagykert, szövetkezetét, nagyüzemet. Hadd tegyem hozzá gyorsan: bárhol tuda- kolódtam, a következő lépcsőfokoknál is hasonló válaszokat kaptam. Mert a szerződéses fegyelem hiánya, a hiányos teljesítés, a késedelem, a továbbháríthatóság nyomon követhető. Egészen odáig, amíg az egész el nem tűnik az objektív nehézségnek nevezett dzsungelben. Magyarul szólva: a szerződésnek koránt sincs olyan becsülete, amilyet a közvélemény elvár. Sokan , ezt olyan lezseren kezelik, hogy külföldi partnerükkel is amolyan magyar módon próbálnak kereskedni — rossz eredménnyel. Időszerű lenne hát, ha a kormányzati ajánlások és határozatok, a szerződésekkel kapcsolatos észrevételek végre kikerülnének a sajtó és az irodalom hatásköréből, és a gazdasági szférában megoldásra is találnának. Beszélgetéseink során valaki keserűen jegyezte meg: a szerződés azért van, hogy legyen mit megszegni. Nos, míg ez a szemlélet, bármi ok miatt él, mi, a fogyasztók csak abban remélhetünk, hogy a gyártó is, kereskedői ügyesség pótolja az írott szó becsületét. Igaz, ilyen paragrafust nem találtam a Polgári Törvénykönyvben. amely minket is köt, de velünk szemben is korrekt. Dr. Vékony János bíró: — A Polgári Törvénykönyv jól, pontosan, egyértelműen intézkedik a szerződésekről. Sajnos, megértem, hogy sok vállalat nem akarja érvényesíteni jogait, mert kiszolgáltatott. De csak egyet tudok ajánlani, világos, egyértelmű fogalmazást,' és azt, hogy a szerződést nemcsak jogi aktusnak tekintsék, hanem mély erkölcsi elkötelezettségnek is. Ä zinte nincs olyan szerkesztőségi ügyelet a Kelet- Magyar- országnál, amely ne kapna jelzéseket, olvasói telefonokat közlekedési ügyekben. Most is azt kérdezte egyik olvasónk, vajon szereti-e Nyíregyházát az, aki a városközponti nagy autóbuszmegállót az Egyház utcán abba a környezetbe helyezte, amelyben jelenleg van? Ha egy idegen megkérdezi. hogy a vezető hivatalokhoz, a bevásárló- központhoz, a százezres megyeszékhely szívéhez hol kell leszállni, s kilép az autóbuszajtón az Egyház utcán — alighanem tátva marad a szája. Mintha célzatosan a legroskatagabb környéket akarnák bemutatni. Szerintem is jogos a kérdés: gépek döntöttek talán, vagy olyanok, akiknek az áll érdekében, hogy ilyennek mutassák Nyíregyházát? További kérdés, hogy muszáj-e a belváros egyik nyugalmas, szép terét nagy forgalmú főúttá nyilvánítani. Érdemes környezetvédelmi szemmel végignézni a Bessenyei téren: lehet-e ott még sétálni, pihenni, s vajon meddig bírják az öreg platánok és fiatal cserjék a benzingőzt... Egy másik olvasónk azt kérdezi, a 7-es autóbuszok például miért nem jöhetnek be a Lenin térre, hogy onnan forduljanak a Dózsa György utca felé. így ugyanis egyszerűen bekapcsolható lenne a forgalomba a városközpont is. Szólt már az illetékeseknek — telefonálja — de válaszra sem méltatták. Bevallom, én sem tudom egészen pontosan ki az illetékes, de gyanítom. Azt is tudom: a mi írásainkra mindig időben, rokonszenvesen válaszol a Volán. De ők csak szolgáltatók, s nem övéké a végső szó. A városi és a megyei tanács közlekedéssel foglalkozó munkatársai, viszont — akiket én fő illetékeseknek tartok — mindeddig hallgatnak. ők már döntöttek. Pedig nincs olyan döntés, amelyet ne lehetne megváltoztatni, ha jobb ötlet adódik... Bürget Lajos (VÉGE) M. S. „HA A SZERZŐDŐ FÉL A SZERZŐDÉS MEGKÖTÉSEKOR A MÁSIK FÉL HELYZETÉNEK KIHASZNÁLÁSÁVAL FELTŰNŐEN ARÁNYTALAN ELŐNYT KÖTÖTT KI, A SZERZŐDÉS SEMMIS (UZSORÁS SZERZŐDÉS).” (PTK XVII. FEJEZET 202. §) ■« SZERKESZTŐI OOOOOOOO C3\ H
