Kelet-Magyarország, 1986. január (43. évfolyam, 1-26. szám)

1986-01-27 / 22. szám

Kelet-Magyarország 1986. január 27. Kritikus szemmel Szabolcsi képeslapokról * Egy, a leselejtezésre váró „ven dégcsalogatók” közül. Meglehetősen szegényes kép alakul ki Nyíregy­házáról, és a ter­mészeti adottsá­gaiban gazdag me­gyénkről azokban az idegenekben, akik a megye- székhelyről kül­dött képeslap alapján szeret­nének tájékozód­ni. Egy kézen meg­számlálható, hogy Nyíregyháza tra­fikjaiban, papír­boltjaiban hány­féle szép képeslap található. Aki kül­földi ismerősé­nek szeretne most üdvözlőlapot kül­deni Nyíregyházá­ról, fenntartás nélkül csak két fajtából választ­hat. De még ezek sem tükrözik Nyíregyháza igazi arculatát. Az egyik ma­gas fényű, színes kép példá­ul a Kossuth tér nevezetes­ségeit mutatja be, a római katolikus templomot, és a két köztéri szobrot, s a má­sik szintén a városközpontot ábrázolja. Kapható még né­hány ofszetnyomású színes kép 2,50-ért, de ezekkel jobb nem dicsekedni. A Jósavá- rost vagy néhány új lakóne­gyedet, illetve régebben épült jellegtelen közintézményt áb­rázolnak. Kazsik Miklós, a PIÉRT- lerakat vezetője elémrakja az összes nyíregyházi képes­lapot. ami egyébként egy kis asztalon elfér. Elmondja, hogy az olcsó képekből van ugyan választék (mintegy húszfélét számoltunk ösz- sze), de senkinek sem kell. A megye többi települései­ről, tájairól készült képekkel sem jobb a helyzet. Nincs például színes kép Csaroda, Tákos, Nyírbátor, Turistván- di műemlékeiről, de a Krúdy által megénekelt nyírségi táj, vagy a Tisza varázslatos szépsége sem látható képes­lapon. Elfogyott a valóban esztétikus, s akár vendégcsa­logatónak is mondható, szép képeslap a nyíregyházi mú­zeumfaluról is. A képeslapokat a Képző- művészeti Alap gyártja. A legutóbbi felvételek 1983-ban készültek. A PIÉRT egyéb­ként meggondolja miből ren­del, hiszen a magas fényű lapokból csak akkor szállít a kiadó vállalat, ha legkeve­sebb húszezret kérnek belő­le. S ez bizony legfeljebb két év alatt fogy el. Minden­esetre a vállalat is szeretné felújítani és választékosabbá tenni a készletét. A PIÉRT Vállalatnál tett mustra után frissítőleg hat, amikor a Nyíregyházá­ról készült közelmúltban ki­adott albumot lapozgatjuk. A fotókat olyanok készítették, akik jól ismerik a várost. Bodnár István lanuártil: visszatérítik a többletértékadót Aki külföldre utazik termé­szetes, hogy a múzeumok, s más látnivalók mellett üzle­tekben is megfordul. Aligha van olyan turista, aki ne hoz­na magával valamit: például műszaki cikket, élelmiszere­ket vagy éppen ruhanemű­ket. Egyes európai tőkés orszá­gokban a kapható termékek bolti árai többletértékadót is tartalmaznak. Ha az árut ezekből az országokból kivi­szik — amit az illetékes or­szág vámszerve a határon igazol — lehetőség van a többletértékadó visszaigény­lésére. Az adó mértéke országon- ként változik, s ugyancsak eltérő az összeghatár is, amely felett a vevő kérheti a visszatérítést. Ausztriában például akkor fizetik vissza az elköltött összeg 32 száza­lékát, ha valaki egy boltban ezer schilling fölött vásárol. Ezt a követelést fél éven be­lül kell érvényesíteni. Ám a múlt év végéig hiába is bélyegeztették le a számlát a turisták a határon, mivel törvény volt rá hazánkban, hogy értékpapírt az ország­ból kivinni nem lehet. Ezért aztán vagy elveszett a ked­vezmény, vagy illegálisan csempészték ki a számlát. Akinek ez sikerült, s levásá­rolta a visszakapott pénzt is, újra törvényt sértett, mert nem tudta igazolni, hogy az engedélyezett valután felül miből tudott nagyobb össze­get költeni. Január 1-től a Pénzügymi­nisztérium felhatalmazása alapján az OTP, valamint a Konjunktúra és Piackutató Intézet (KOPINT) megbízást kapott arra, hogy érvényt szerezzen a magyar állampol­gárok érvényes többletérték­adó követelésének. E szol­gáltatást a KOPINT a COOPTOURIST-tal együtt­működve vezette be. Egyelőre három helyről: Ausztriából, az NSZK-ból és Myugat-Berlinből vállalják az összeg visszatérítésének meg­szervezését. (Már keresik a kapcsolatot más országokkal „Feketézés” helyett... is.) Az utasnak hazatérése után nincs más teendője, mint a lepecsételt számlát — a pecsételéstől számított öt hónapon belül — bevinni a COOPTOURIST bármelyik irodájába. A többletérték­adó elszámolása — a külföldi cégek kívánságának megfe­lelően — általában negyed­évenként történik. Ha lezárul az ügy, a turista — a kezelé­si és eljárási költségek levo­nása után — megkapja a visszatérített összeg forintér­tékét, s egy igazolást, mely szerint 5 éven belül bármi­kor nyugati valutára vált­hatja a pénzt — vagyis eny­nyivél nő az utas valutake­rete. Lehetőség van arra is, hogy devizaszámlára helyez­ze el a valutát, illetve befi­zetheti utazási számlára is a visszatérített összeget. Az igazolás a kiállítás napjától számított öt évig érvényes. Szülő, házastárs és gyermek kivételével más személy részére nem adható át. Jó tudni, hogy ha az iga­zolás elvész, nem pótolható. A többletértékadó vissza­igényléséről a KOPINT, il­letve a COOPTOURIST-iro- dák nyújtanak részletes tá­jékoztatást az érdeklődők­nek. Börtönben a betörök Mándoki betörőbanda ügyében hozott jogerős határozatot a kö­zelmúltban a megyei bíróság. Az öttagú társaság 1984 decem­berétől a múlt év februárjáig hajtotta végre tetteit. (Teljesen mégsem könnyebbülhettek meg a mándokiak és a környékbeli települések lakói, mert miköz­ben ez a társaság már előzetes letartóztatásban volt, addig má­sok léptek helyükbe . . .) A banda vezére, a harminc­egy esztendős Hódos István ti­zenhét évesen állt először bí­róság előtt. Azóta profi bűnö­zővé vált. Különböző cselekmé­nyei miatt szinte állandóan folyt ellene valamilyen eljárás, ami­kor pedig nem, akkor börtön­ben ült. Társai közül a har­mincéves Kasza Sándor, a hu­szonegy esztendős Gyetkó István és a huszadik évében járó Grentzel István sem először for­dult meg a bíróságon. A csapat Benjáminja, É. János még fia­talkorúként követte el a bűn- cselekményeket. A hasonló életmódot folytató fiatalemberek hamar egymásra találtak. (Egyedül Grentzel dol­gozott folyamatosan; talán en­nek is köszönhető, hogy csu­pán egyetlen akcióban vett részt. Hódos és Kasza, illetve Kasza és Gyetkó már korábban is társak voltak a vádlottak padján.) Hódos augusztusban szabadult legutóbbi büntetésé­ből, s ezután gyakran szóra­koztatta korábbi tetteinek elme­sélésével a többieket. Addig-addig, míg december 20-án éjjel közös akcióra szán­ták el magukat. A tuzséri élel­miszerbolt ablakának a rácsát feszítették le, majd az ajtót nyitották ki. Egyikük, ekkor éppen Kasza, bement, s kiado­gatta az italokat, élelmiszereket. A módszerük később is hasonló volt. Január elsején egy tor- nyospálcai kisvendéglőt, négy nap múlva a komorói bisztrót, január végén a mándoki műve­lődési házat látogatták meg. Még négy helyre törtek be Mándokon. A Napsugár étte­rem, a Márka presszó, a téesz- bisztró és a Gyöngy látta ká­rát vendégeskedésüknek. Leg­gyakrabban a Hódos, Kasza kettős dolgozott, Gyetkó két­szer, É. János négyszer, Grent­zel pedig csak egyszer tartott velük. A megyei bíróság határozatá­val mindannyiuk büntetésé jog­erős. Hódos István öt, Kasza Sándor négy és fél év fegyhá- zat (!), Gyetkó István másfél év, É. János egy év és hét hó­nap börtönt kapott. Grentzel féléves szabadságvesztésének le­töltését a bíróság két év próba­időre felfüggesztette. A vádlot­tak a bűnügyi költségeken túl — az egyes cselekményekben való közreműködésük szerint — kötelesek megfizetni több, mint ötvenezer forint kárt, s ennek a kamatait. Az alkoholista Hódos kényszergyógyítását is elrendel­te a bíróság. „A faluban szárnyra kapott a bír...” Nagy fába vágja a fejszé­jét, aki lakásépítésre adja a fejét. De mivel az otthonte­remtés megkerülhetetlen fel­adat, előbb-utóbb össze kell szedni minden anyagi (és lel­ki-) erőt... Az első lépés természetesen a telekvásárlás, ami ma már a falvakban sem számit olyan olcsón lebonyolítható ügyletnek, mint jó pár évvel ezelőtt. Igaz, az árban rend­szerint benne foglaltatik a közművesítés költsége is. Ajakon az Arany Jáno,s ut­ca újdonsült telektulajdono­sai mégis úgy érzik, mél­tánytalanul sokat kellett fi­zetniük a 150—200 négyszög- öles, tartós használatba ka­pott telkekért. Levelükben egyenesen azt írják, „ennyi pénzért falun egy telket még sehol sem hallottunk, csak nálunk”. Mint a nagyközségi közös tanács elnökétől, Kovács Pál­tól megtudtuk, a faluban összesen 43 telket alakítot­tak ki, közösen az OTP-vel. Ezekből négy személyi tu­lajdonba került, a többit tar­tós használatba adták. A tel­kek — egy kivételével, ami valamivel nagyobb — 160 négyszögöl nagyságúak. A tanács villanyvezetéket, ka­pubejárót és útalapot építte­tett hozzájuk, s különösen ez utóbbi tetemesen megnövel­te a költségeket, hiszen jó fél méterrel (16 méter szélesség­ben!) fel kellett tölteni az utcát. Az Arany János utca pedig egyenesen a falu köz­pontjában található, ami to­vább növelte a telkek árát, ami végül 140—150 ezer fo­rint körül alakult. Az igaz­sághoz az is hozzátartozik, hogy még ilyen — viszony­lag valóban magas — árak mellett is több mint félmillió forintos hátralék keletkezett az OTP-nél a telkek értéke­sítése után, s a tanácsnak ezt bizony saját fejlesztési alap­jának terhére kellett ki­egyenlítenie. A telkek egyéb­ként igen kelendőnek bizo­nyultak, gazdára is találtak mind egy szálig, ami végül is nem csoda, hiszen a magán- tulajdonban lévő telkek for­galmi értéke még a fenti ösz- szegnél is nagyobb. Balkányban ugyancsak az építési telkekkel kapcsolatos gondok borzolták fel itt-ott a kedélyeket. Ugyanis a tanács 1984-es határozatának értel­mében a tartós használatba adott építési telkek árát an­nak idején 115 ezer forintban állapították meg. Ezekből a közművesített telkekből több fiatal házaspár is vásárolt, többen azóta már a házat is felépítették. Érthető volt bosszankodásuk, majd mél­tatlankodásuk, amikor a fa­luban szárnyra kapott a hír, hogy ugyanezekért a telke­kért most csak 95 ezer forin­tot kell leszurkolni. Volt, aki a tanácshoz fordult, fizessék vissza a különbözeiét, hiszen nem igazságos, hogy ők rosz- szabbul járjanak, mint má­sok. Erre nincs mód — tudtuk meg Dankó József tanácsel­nöktől —, de értelme sem lenne. Tudniillik a terjengő hírek arról már nem szólnak, hogy most ugyan valóban ol­csóbban adják a telkeket, ez az ár azonban nem tartal­mazza a közművesítés költ­ségeit, amit külön kell majd megfizetniük a vásárlóknak. Ez a pluszösszeg pedig in­kább több lesz 15 ezer fo­rintnál, sem mint kevesebb... A telkek árának ilyesfajta csökkentéséről egyébként azért döntött a tanács tavaly szeptemberben, mert úgy vé­lik, így valamelyest könnyí­tettek a fiatalok helyzetén, hiszen a közművesítés költ­ségeit később, és valószínű­leg csak részletekben kell majd kifizetni. Gönczi Mária Az egészséges életmódot segítő szabadidős programok szervezésére pályázatot hir­det a Szabolcs-Szatmár Me­gyei Tanács VB alkoholiz­mus elleni bizottsága és a KISZ megyei bizottsága. A programok gazdagítása érdekében pályázata felhí­vással fordulnak a közmű­velődési és oktatási intéz­ményekhez, ifjúsági klubok­hoz, KISZ-szervezetekhez. A pályázaton egészségügyi is­meretterjesztő, felvilágosító, másrészt szabadidős, kultu­4 z egyetemi, főiskolai vizsgaidőszak vé­gén jártunk. A fiú­nak két tételt kellett húz­nia. Taglalni kezdte hát az első kérdéskört, azaz in­kább végigfantáziálta, merthogy sejtelme sem volt, milyen választ vár a rezzenéstelen arcú, szófián tanár. Az irgalmatlansá- gáról hirhedt docens úrnál fikarcnyi esély sem ke­csegtette, hogy átmenjen. Húzta, nyújtotta a mon­dandóját, és a helyzete egy­re kényelmetlenebbé vált. A cipője középkori kínzó­eszközzé, spanyolcsizmává Pályaválasztás: Még öt nap! Lapunkban is hírül ad­tuk: január 31-én lezárul a továbbtanulási jelentke­zési lapok kitöltésének határideje. Tehát még öt nap idő van gondolkodás­ra! Tudjuk, nem ezen a hé­ten, nem néhány nap alatt születik meg a sorsdöntő elhatározás: mi legyen a gyermekből, de — peda­gógusok, pályaválasztási szakemberek tapasztalata igazolja — a bizonytalan­ság egyes családokban épp ilyenkor hág a csúcs­pontra. Nehéz tanácsot adni, de gondolatot lehet még su­gallni: a lehető legfonto­sabb az adottság és a szándék jó összehangolá­sa. Mégpedig a gyermek adottsága és a gyermek szándéka lehet a döntő, s a szülői ambíciónak visz- sza kell csúsznia a máso­dik helyre. A szakmun­kásképzőbe vágyó, a szak­matanuláshoz kedvet érző embert ne kényszerítsük szülői presztízsmotíváció- val gimnáziumba, és az egyetem felé se indítsuk útba a továbbtanulástól ódzkodó fiatalembert. Ha a pályaválasztást ilyen meggondolások is segítik, kevesebb lesz a pályatévesztő, s ez igen fontos dolog mind az egyénnek, mind a társa­dalomnak. (sz.) rális programmal lehet in­dulni. Feltétel, hogy a javas- lattevők megfelelő körülmé­nyeket teremtsenek a kikap­csolódást ígérő rendezvé­nyekre. Részletesen írják le a programokat, tervezett költ­ségeit. A pályázatokat 1986. február 20-ig kell két pél­dányban beküldeni a követ­kező címre: Szabolcs-Szat­már Megyei Tanács VB Al­koholizmus Elleni Bizottság titkára, Nyíregyháza, Ta­nácsköztársaság tér 5. szám. 4401 Pf.: 145. alakult, az öltönykabátját vastüdönek érezte... És egyszer csak elfogyott a szuflája, elhallgatott. — Kolléga! Jó magának a kettes? — kérdezte mé­lán a docens. — Persze, hogy jó — szabadult fel a diák és el­öntötte a tanára iránt ér­zett mérhetetlen hála. — Csak azért szólok — folytatta a vizsgáztató, — mert akkor a második kérdést ötösre kell elmon­dania. Bevégeztetett. (sztancs) Pályázat kontra alkohol Az egerésző ölyv elázott szárnyaival nekicsapódott a nyíregyházi dohánygyár melletti villamos vezeték­nek. Szerencsére arra járt Pósa Lajos targoncás, aki megsajnálva a madarat, gondjaiba vette. Így a tar­goncásműhely létszáma né­hány napra egy madárral gyarapodott mindaddig, amíg a sóstói vadaspark dolgozója érte nem jött, hogy néhány hónapig ne­velve — tavasszal — sza­badon engedjék az értékes madarat. Képünkön: a madarat gondozó brigád két tagja, Pető Imre és Géczi László átadja az ölyvet Medgyesi Lászlónak, a sóstói vadas­park dolgozójának. (cs) A brigád madara _2 ___

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom