Kelet-Magyarország, 1986. január (43. évfolyam, 1-26. szám)
1986-01-24 / 20. szám
1986. január 24. Kelet-Magyarország 3 Válaszol a miniszter Január elején Budapesten töltöttek négy napot megyénk termelőszövetkezeteinek elnökei; és helyettesei a Termelőszövetkezetek Országos Tanácsának továbbképző központjában. Az immár második alkalommal megtartott rendezvény valószínűleg hagyománnyá válik, ami annál is inkább örvendetes, mert jobb alkalom sem időben sem helyben nem nagyon van,, ahol az ágazat országos vezetőivel találkozva eszmét cserélnének gazdaságpolitikai kédésekről. Részt vett a tanácskozáson a nyíregyházi Ságvári Termelőszövetkezet elnöke, Lettner István is, akit a hét tapasztalatairól kérdeztünk. — Különösen nagy aktualitást adott az összejövetelnek, hogy nemcsak a naptár mutat új esztendőt, de tervciklus fordulóján is vagyunk. Így az előadóktól értékelő visszapillantást kaptunk az elmúlt ötéves tervről, és ismertették az új által megszabott feladatokról is. — Szó esett külön Szabolcs- Szatmárról is? — Természetesen. Az ország terveibe ágyazottan. Részletesen megismerve a népgazdaság gondjait és céljait jobban megérthettük mi a helyünk, mit várnak tőlünk. Megnyugvással vettük tudomásul, hogy a megye sajátosságait árnyaltan ismerik a minisztériumok vezetői és azok munkatársai. Tudják, hogy bennünket nem lehet egy kalap alá venni az ország más részeivel. Gyümölcsöző párbeszéd alakult ki az előadók és közöttünk. Váncsa Jenő mezőgazdasági és élelmezésügyi miniszter például főosztályvezetői társaságában jött el, és ha valamire maga nem szándékozott választ adni, azonnal az illetékesnek „adta a labdát”. Szeles András, a tuzséri elnök például szóvá tette, hogy mennyi gondunk van az alma minősítésével, szállításával és árával. A válaszadó szavaiból kiderült, hogy a szállítási gondok nem mindig jutnak át a határon, ezért nem szabad ezt a kérdést soha levenni a napirendről. — Szóba hozhatták volna a burgonyát is ... — Meg is tették. Papócsi László miniszterhelyettes válaszában közölte, hogy ők idejében kiajánlották és a Szovjetunió fogadta volna, de a külkereskedelmünk addig halogatta, míg eltelt a szállításra kedvező időszak. — Ennél is nyomasztóbb a támogatási rendszer közelmúltban történő megváltoztatása. — A tiszakerecsenyi elnök, Bencs Tibor fel is tette a kérdést a miniszternek, ml lesz jövőre? Az átmeneti támogatást ugyanis a megye kedvezőtlen adottságú gazdaságai csak két évre kapták meg. Váncsa Jenő ígéretet tett, hogy a tánca megkísérti a támogatást meghosszabbítani még egy évre. Ez nagyon hasznos lenne, hiszen ekkor vezetik be az aranykorona helyett a földértékelés pontrendszerét. A támogatási rendszert egyébként stabilizálni igyekeznek és nem évente változtathatni. — Bennünket nemcsak a kedvezőtlen adottságok, de természeti csapások is gyakran sújtanak. Tavaly különösen sok látogatott meg bennünket. Ez is szóba került, hiszen az ottani tsz-vezetők — gondolok itt Szatmárra és Beregre — elmondták most is a bajokat. Gyógyír volt rá a nyár végén kapott 300 millió forint, ha nem is pótolt minden kiesést. Hosszabb távon pedig az lehet vigasz, hogy jövőre indul a melioráció Beregben és folytatódik a többi térségben is. — Nem is lenne olyan nagy a baj, ha legalább a foglalkoztatási gondok enyhülnének. — Jobban kellene „csipkedni” magunkat, mert várják az ötleteket az új munkahelyekkel kapcsolatban. Támogatásra számíthat a megye, van pénz ilyen beruházásokra — mondta Lakatos András, a megyei tanács elnökhelyettese. Keresni kell a kapcsolatot külső cégekkel és folytatni az állandó munkát adó tevékenységek Idehoza- talát. Ezen töri a fejét egyéb- - ként a többi szektor is a megyében és ha előbb lesz ötletük, övék lesz a pénz. —Mi lesz a kilátástalanul kátyúba jutott termelőszövetkezetekkel? — Csak ami eddig. Évente kettőt-hármat tudnak egyedi rendezés alá vonni. — Mi adott alkalmat a legtöbb örömre a most szerzett információk közül? — Ügy vettük ki az előadásokból, hogy mezőgazdaságunk előbbre lépett a népgazdaság ágazatainak értékelésében. Ilyen jelzések érkeztek a párt Politikai Bizottságától és a Minisztertanácstól is. Mi nem mondunk le arról, hogy az élre kerüljünk. Erre inspirál bennünket az is, hogy mozgalmunk kongresszusára készül. Esik Sándor A felújításra kerülő alkatrész-megmunkáló gépeket nemcsak újjávarázsolják a Magyar Acélárugyár tiszaszalkai üzemében, hanem célszerűen át is alakítják. A csigafúrók nmrasara szolgáló gép hagyományosan ékszíjmeghajtással működik. He- lyette a felújítás során villanymotorokat szereltek a gépre. Gál Ferenc marós beállító az egyik átalakított géppel, (elek) Kenyérgyári Pihenő automaták, jubileum ,, i , .. i-gondokkal rádolgozó pekek Egyéves a nyíregyházi „kettes”, az ország egyik legmodernebb, automatikus üzemelésre tervezett, de valójában még most is kézi vezérléssel működő kenyérgyára. Egy esztendővel ezelőtt gyújtották be a kemencéket, sütötték új eljárással a piros, ropogós, hol szidott, hol elismert kilós kenyereket. E jubileum adta lehetőség kapcsán illik szólni kenyerünkről, s e gyárról, hiszen Nyíregyházán és vonzáskörzetében nem kevesebb, mint no ezer ember asztalára kerül naponta friss kenyér innen, tizennégy településünkön. Ügyes szakemberek S hogy eddig különösen nagy baj nem volt az ellátással, az elsősorban nem is a kevés hibával üzemelő gyárnak, hanem az itt dolgozó fiatat szakképzett munkás- gárdának, a hivatását szerető karbantartóknak köszönhető, akik olykor az utolsó pillanatokban hárítják el a veszélyt. hogy elindulhassanak a szélrózsa minden irányába) háromszáznegyven üzletbe a kenyérszáj I ítmányok. Szükséges szólni kenyerünkről azért is, mert szinte mindig csak utólag döbbenünk rá újra és ismét, hogy nálunk a kenyér még mindig közhangulati tényező, ha nincs. Ezt tapasztaltuk legutóbb két alkalommal. November elején a háromnapos ünnepen és új év első napjaiban. A kenyérfogyasztó nem tudja, mennyi gonddal, bajjal, hibával és hiányossággal üzemel ez az új gyár. Nem is érdekli, csak egy doüog: kapjon jó kenyeret. Hogy ez a jövőben se hiányozzék, azért most kell szólni. •omomomomomomomomomomomomomomomo^omo tek — leírta a történelem. Hiába keresem rajtuk Zimbabwét vagy Bangladesi. A kötelező olvasmányok köre egyre bővül. A gyerek az olvasási naplómra már 2-est kapna. Pedig a „Kőszívű ember fiai”-nak elemzése olyan alapos, mintha elolvastam volna. Talán már Vergilius sem a régi. Emlékszem arra a nevezetes kézikönyvre, melyben a teljes latin irodalmi tankönyv le volt magyarra fordítva. Az évszázados kéziratos diákkódex — ma már valahol „lappang”. Később az egyetemen rajzokat örököltünk a végzősöktől. Egy jeles ábrázológeometriai rajznak komoly szabadpiaci ára volt. Sajnos a pedagógiai módszerek állandóan korszerűsödnek és durvulnak. A rajzok sarkát letépik, kilyukasztják. Jöttek az ezer variációja tesztlapok, amiből annyi marad meg a gyerek fejében, hogy Anglia főfolyója a 2-es és ha az igekötő az ige előtt áll — akkor a helyes válasz az 1-es. Az érettségire készített puskák egy időben teljesen elavultak — mert eltörölték az érettségit. Egy valami változatlan értékű még a diákzsibvásáron — a növénygyűjtemény. Az enyémmel is jelest kapott már az öcsémén kívül vagy 10 gyerek a családban. A felhasználó a beadás előtt átragasztja a növényeket egy másik lapra, saját kezűleg felírja rendszerbeli helyét, megnevezését — és jöhet a jeles. Már várom azt a tanárt, aki kiszúrja, hogy néhány növényfajta a lepréselés óta rég kipusztult — legfeljebb egy-egy szénrög őrzi, mint a jura kori őspáfrány lenyomatát. A szemtelen diák meg azt hazüdja a kérdőre vonáskor, hogy a múlt hónapban gyűjtötte a loggiájukon a virágládából. Kulcsár Attila Nem működik Egyik hilba: azért van kézi vezérlés a kenyérgyárban, mert kezdettől1 (a gyár átvétele óta!) nem működik a liszt felhasználását vezérlő és rögzítő mikroprocesszoros berendezés. Ennek a feladata lenne a lisztfajták program szerinti továbbítása, a felhasznált liszt gyűjtése és mérése. így ma sem tud ják, hogy egy mázsa kenyér készítéséhez mennyi tisztet használnak fel, mennyit takarítanak meg. Ezek viszont a termelés biztonságát, gazdaságosságát és a közhangulatot is kedvezőtlenül befolyásoló elemek. Nem tudják ellenőrizni: mikor mennyi lisztkészlettel rendelkeznek. Bizonytalan- sági tényezők! Egy kenyérgyár esetében megengedhetetlen. Két és fél milliós értékű géprendszer nem működik. Megoldatlan a kenyérgyár szellőzése. Nem működik a drága klímaberendezés. Ablakokon keresztiül oldják meg a szellőztetést. Villamos energiát használ a gyár. Eddig azonban csak az egyik 10 kV-os ellátó- rendszerről kapták az energiát. Ha ezen a vezetéken tartós áramszünet következnék be, kenyér nélkül maradna Nyíregyháza és a körzet lakossága. Egy óv alatt nyolc esetben kisóbb (néhány perctől három óráig terjedő) áramkimaradás már volt. Ezeket sikerült átvészelniük. Érthetetlen viszont, hogy a másik 10 kV-os távvezeték bekapcsolására — amely egy méternyire húzódik a gyár kapuja előtt — eddig nem gondoltak, csaik most tervezik a gyár rácsatlakozását. Sok hibával Műszakilag átvették (?) felavatták és üzemel a kenyérgyár. Egy esztendeje sok hibával. Két műszakban sütnek egykilós fehér, burgonyás és alföldi kenyeret. Naponta kétszer, olykor háromszor is — szükség szerint — tizennégy, rekeszes és konténeres gépkocsi szállítja a friss kenyeret az üzletekbe, hogy sok ezer család asztalára kerüljön. A kenyérgyárban a termelés és az ellátás biztonságát is megkérdőjelezhető hiányosságokat azonban sürgősen pótolni kell! Farkas Kálmán Gyári boltok L ényegesen megváltoztak vásárlási szokásaink. Igaz, van néhány, általában szerződéses jó kis bolt is még, de ezek között a kis boltosok között különleges helyet foglal el az üzemi bolthálózat. Mindenütt másképp nevezik ezt, hol boltnak, hol büfének, de létjogosultságukat mi sem bizonyítja jobban, mint az, hogy ahol a gyárkapun belül megszületett egy ilyen üzlet, ott a fenntartók számára jövedelmezővé lett, bár a gyárkapun belül tilos a máshol jövedelmező, nagy tételt jelentő szeszárusitási jog. A kereskedelem, vagy ha úgy tetszik a város, begyalogolt hát a gyárkapun túlra. Ezzel párhuzamosan a gyárak, üzemek igyekeztek boltjaikkal kijönni a városokba. Mátészalkán például ilyen boltja van — leértékelt, de hasznos árut kínálnak ott — a Budapesti Finomkötöttáru Gyárnak, a Szatmár Bútorgyárnak, s négy boltja van például a sütőipari vállalatnak. Mit érnek ezek? Vizler Emil, a városi tanács kereskedelemért is felelős csoportvezetője ezt mondja el: „Mit ér egy gyárkapun kilépő bolt? Mindenképpen gazdagítja az ellátást, és nem véletlen, hogy mi erőnk szerint minden segítséget megadunk ezeknek az üzleteknek. Csak példaként: a sütőipar négy boltjában felvonultatható a cég teljes áruskálája. Nemcsak kiszolgálnak, hanem igényeket is formálnak, alakítanak : ezek az üzletek.” Mátészalka szinte valamennyi jelentős üzemében működik áfész, vagy a szálloda- és vendéglátó- ipar által fenntartott gyárkapun belüli bolt. Mit érnek ezek? Egy három- száz-nyolcszáz, vagy éppen ezren felüli létszám mellett már megtermelik a maguk nyereségét. Jó üzlet tehát az ilyen bolt, és az az igazság, hogy ahol egyszer már megcsinálták, ott bezáratni se lehet. A kínálat nem túl nagy. Kapható viszont minden olyan, amiért a dolgozó különben 10—20 perces kilépőket kérne. Tej és pékáru, egyre több helyen töltelékáru is, kapható feketekávé, szendvics, de annak a dolgozónak, aki vidékről jár be, aki munkaidő után buszhoz siet, kenyéren kívül megvásárolhat jó néhány olyan élelmiszert, háztartási segédeszközt is, amiért munkaidő után csúcsforgalomban a zsúfoltabb ABC-áruházban sorba kellene állnia. Nem véletlen, hogy a gazdasági vezetők az alig négyszáz fős üzemben éppen úgy dicsérik ezeket a vállalati büféket, boltokat, mint maguk a dolgozók, közöttük is inkább az asszonyok. Van olyan hely Mátészalkán a BFK- ban, ahol alkalmasint nem a dolgozó áll sorba a boltocska pultja előtt, hanem a szükséges néhány perces szünetekben a műhelybe is elviszik a kávét, a frissítőket. Alakulnak tehát új formák is, új szokások ebben a „kapun túli” kereskedelemben. Bartha Gábor L egértékesebb családi örökségem egy növénygyűjtemény volt. Még az apám nagyapjáé lehetett, vagy még annál is régebbi. Eredete az idők homályába vész. Szakszerűen rendezett • és besorolt 50 növényt tartalmazott. A gyökerek, szárak, levelek, virágok, termések esztétikus elrendezésben lepréselve és felragasztva — valóságos remekművek voltak lapjain. Hiába no, tudtak a régiek. Lehet, hogy egyenesen Linné Károlytól származott a gyűjtemény, a növényi rendszertan kidolgozójától — akivel szeg- ről-végről rokonságban is vagyunk —, már tudniillik a rendszertan maga- sabbrendű élőlényekre kidolgozott szakaszában. Vannak tanulmányi segédletek, házi feladatok, puskák, amelyek generációkon át örökölhetők. Amelyeken mind a mai napig nem fogtak ki az oktatási reformok és kísérleti tankönyvek. Persze a legtöbb segédlet hamar elavul. A régi jó atlaszokat — amelyeken az angol, francia, német, olasz gyarmatok csak úgy hemzseg-
