Kelet-Magyarország, 1986. január (43. évfolyam, 1-26. szám)

1986-01-22 / 18. szám

2 Kelet-Magyarország 1986. január 22. A ma átadandó lakótelepi gyógyszertár mellett egy másik is hamarosan megnyílik a város központjában. Az épület, amelynek emeletein korszerű lakások kaptak helyet, már készen van, csak a bútorzatra kell várni. Az új gyógy­szertár várhatóan az első negyedév végén fogadhatja a be­tegeket. (P. D. felvételei) Város három megye határán Beszélgetés Sulyik Józseffel, a városi tanács elnökével öt és fél ezer aktív kereső, közülük nyolcszázan a mezőgazdaságban, közel háromezren az iparban dolgoznak. Ha országra lennének jellemzőek ezek az arányok, ipari­agrárnak titulálnánk; a település neve pedig város. Milyen feltételeknek kel­lett megfelelnie Tiszavasvá- rinak, hogy várossá legyen? — Nagyon széles körű kö­vetelményrendszert állít az ország vezetése a városi címre pályázó települések elé. A térség ipari, kereske­delmi, kulturális, egészség- ügyi, idegenforgalmi és egyéb centruma kell legyen. A vá­rosias külső, az infrastruktu­rális és közműellátottság és sok más szempont tartozik még ide. A tizennégy és fél ezer állandó és nyolcszáz ide­iglenes lakosnak otthont adó Tiszavasvári vezetése az utóbbi években már a váro­si irányelveknek megfelelően végezte munkáját. — Kialakítottuk a város- központot, fejlesztettük a víz-, szennyvíz- és villanyhá­lózatot, a lakosság egyötöde már gázzal fűt — s ezt még csak a folyamat kezdetének tekintjük. A hatodik ötéves tervben megduplázódott az az összeg, amit az utak, jár­dák építésére, karbantartásá­ra fordíthattunk. Köszönhe­tő mindez a lakosság, a gaz­dasági szervek és a tanács összefogásának, a rengeteg társadalmi munkának. Nem véletlen, hogy; az utóbbi öt évben í,( * rmftia; forintot kaptunk a társadalmi mun­kaversenyben elért dobogós helyezéseink jutalmából. Itt kell megemlíteni, hogy na­gyon jó az együttműködés a város vállalataival, a szövet­kezetekkel, a különféle gaz­dasági szervekkel. Különö­sen az önálló üzemek segíte­nek sokat saját területükön is és a munkafelajánlásokkal. Fontos elvárás egy város­sal szemben, hogy a szol­gáltatások, az egészségügyi ellátás és a kultúra terén is többet nyújtson lakóinak. Tiszavasváriban mi a hely­zet ezen a területen? — A szolgáltatásokról egy­értelműen mondhatjuk, hogy igen szembetűnően fejlődtek. A szövetkezeti szolgáltató­házban és a Mesterek Házá­ban a Patyolat-fióktól a fény­képész és órásműhelyig sok­féle szakma képviselője ta­lált otthonra. Ezeken kívül is sok szakember dolgozik a szolgáltatásban, és ide sorol­hatjuk többek között a Mo­dul-szervizt, az új benzinku­tat is. Kellene viszont ci­pész, bádogos és férfiszabó. — A kereskedelmi ellátás kiegyensúlyozott. Az itteni kenyeret a legjobbnak tart­ják a megyében, és ha csak az utóbbi időkben megnyi­tott új kereskedelmi és ven­déglátó létesítményeket soro­lom, már az is jelzi a fejlő­dést. A büdi területen átad­tak egy ABC-t és éttermet, egy mezőgazdasági szakbol­tot. A Kossuth utcai ruháza­ti üzlet, a műszaki és a vas­bolt, a virágüzlet, a józsef- házi élelmiszerbolt és bisztró, magánvendéglők, a benzin­kúti büfé mind-mind hozzá­járul a jobb ellátáshoz. — Egyszerre két gyógy­szertárat építettünk. Az Al­kaloida lakótelepén átadan­dó létesítmények belépésével helyben megoldódik a szak­orvosi ellátás. Nyolc óvo­dánkban, két bölcsődénkben (különösen ha a most készü­lő Vasvári Pál utcai intéz­ményeket is ideszámítjuk) Megszületett Tiszavasvári címerének a terve. Tóth Sán­dor Munkácsy-díjas művész alkotásának alapszíne zöld, akár az ősi szentmihályi és büdi címereké. A Kossuth - címerpajzs a névadó szülött­re, Vasvári Pálra és a két te­lepülés szabadságharcos múlt­jára emlékeztet. A felső me­zőben arany mákgubó jelké­pezi a mezőgazdaságot, s egy­ben az ipart, Kabay János örökségét. A középső (még nem dőlt el, hogy kék vagy ezüst színű) hullámsávok a főcsatornákra s a Tiszára utalnak. Az alsó mező kar­dot tartó karját is régi cí­merekből mentette át a mű­vész. A vörös, Bocskai-ruhás kar a hajdúhagyományokat idézi. A kard ezüst, a kézfej színe pedig arany. (A városi tanácson dr. Mészáros József vb-titkár a jövő hét végéig várja az észrevételeket Tisza­vasvári új jelképére.) minden ilyen korú gyerek gondozását biztosítani tud­juk. Az idős emberek ellátá­sát huszonkét fős öregek nap­közi otthona és házi szociá­lis gondozás szolgálja. (Ez utóbbit szeretnénk kiterjesz­teni még jobban, elsősorban a külterületekre.) Százhatva­non élnek, bár többségük máshonnan került ide, a szo­ciális otthonban is. — A kulturális élet köz­pontja a művelődési ház, amely otthont ad a mozinak is. A városi könyvtárban és fiókkönyvtáraiban huszon­hétezer kötet, száznegyven féle sajtótermék várja az ol­vasókat, s megkezdődött a hangzódokumentumok gyűj­tése is. Jól felszerelt az Al­kaloida szakszervezeti könyvtára, itt a könyvek mellett sok hanglemez és kazetta, képmagnó és szemé­lyi számítógép is a látoga­tók rendelkezésére áll. Nehéz-e átállni az új, a városi létből adódó felada­tokra Tiszavasvári tanácsá­nak? — Zökkenőmentesnek tű­nik a váltás, hiszen 1984 ja­nuárja óta, amikortól mint városi jogú tanács közremű­ködünk a környező települé­sek megyei irányításában, már egy sor új feladatot el­látunk. Folyamatosan létre­jöttek azok a területi szer­vek, amelyek a városi sze­repkörben is működnek. Ügy is fogalmazhatnék, hogy gya­korlatilag már két éve belép­tünk a városok sorába. A megyei vezetés is úgy szá­molt velünk az állami pénz­eszközök juttatásánál, mint várossal, még mielőtt meg­született volna az Elnöki Ta­nács erről szóló határozata. Az utolsó „falugyűlésen” a lakosság is a bizalom jele­ként értékelte ezt a tényt, és jóleső érzéssel fogadta. — Természetesen új fel­adataink is vannak. Átvettük például a szociális otthon és a középfokú oktatási intéz­mények irányítását. (Hadd jegyezzem itt meg, hogy akár diákvárosnak is nevezhetjük Tiszavasvárit, hiszen három­ezren tanulnak az általános iskolákban — hamarosan mindegyikben megvalósulhat az egy műszakos oktatás —, a Váci Mihály Gimnázium­ban és a 115-ös szakmunkás- képző iskolában.) Néhány vá­rosi szerv létrehozása még hátravan, gondolok itt pél­dául a rendőrség, a KÖJÁL, az állategészségügyi szolgá­lat helyi-területi szerveire, a családvédelmi szervezetre és másokra. Tiszavasvári státusának megváltozása hogyan érinti a környék településeit? — Az 1984-től gyakorolt munkamódszerrel és stílus­ban kívánunk továbbra is együttműködni Tiszalökkel, Tiszadobbal, Tiszaeszlárral és Tiszadadával. A partneri kapcsolatok jegyében kell együtt dolgoznunk, együtt él­nünk, itt a Nyírség, a Mező­ség és a Hortobágy határán. Ezer éve kezdődött Az oldalt összeállította: PAPP DÉNES Ha múltjukkal kívánnak ; találkozni a tiszavasvári- ak, elég egy múzeumi sé­ta. A Nyíri-Mezőség vá­rosa, Tiszavasvári száza­dainak tárgyi emlékei a Vasvári Pál Múzeumban sorakoznak. A régészeti leletek tanúsá­ga szerint már az újkőkor- ban lakta a környéket az éle­lemtermelő ember. Rézkori telepek nyomait is felfedez­ték a régészek, ásójuk felszín­re hozta a szkíták használati eszközeit. Az Árpád-kori temetők le­letei vallanak arról, hogy a honfoglaló magyarok már a X—XI. században megtele­pedtek a vidéken. Maga Büd- szentmihály valószínűleg a tatárjárás után a XIII. szá­zad második felében keletke­zett az egykori szabolcsi vár birtokán. A falu szépen gya­rapodott, az 1556-os szabol­csi dézsma jegyzék szerint már a dadai járás alighanem legnépesebb helye. A másik település, Tiszabüd sorsa ha­sonlóan alakult. A török hó­dítások korában megcsappan népességük. Az üres telkek­re Lónyay Zsigmond hajdú­kat ültetett. A földesúr Büdszentmihály- ra Gergely deák hajdúcsapa­tát engedte be. A község 1624- től évtizedeken át Erdélyhez tartozott, az erdélyi fejedel­mek törvénnyel biztosították a hajdúkiváltságokat. A tö­rökök kiűzése után ez a jobbágyinál emelkedettebb állapot megszűnt, a lakosság elszegényedett. Ekkorra már kialakult az az ólaskertes te­lepülésforma, mely a leg- uóbbi időkig fennmaradt. A XIX. század elején — ahogy az Gombás András és Hunya­di József kutatásaiból nyo­mon követhető — a község a rés zíbirtokok örököseitől a művelt terület nagy részét megvásárolta. A jobbágysorstól a tiszabü- di és büdszentmihályi lako­sokat is az 1848-as törvények szabadították meg. Az úrbér­rendezésnél, tagosításnál el­követett igazságtalanságok­ra a szentmihályiak 1850-ben parasztzendüléssel válaszol­tak. A múlt század második felében a folyószabályozások­kal, mocsarak lecsapolásá- val újabb termőföldek szaba­dultak fel. A bontakozó pol­gári fejlődés jele, hogy a lakosság 1885-ben hozzálá­tott a Nánás—Szentmihály közötti vasút építéséhez. Meg­alakították a Takarékpénztá­ri Részvénytársaságot, lét­rehozták Szabolcs megye el­ső gazdakörét. Az időközben összeolvadt két települést 1950 óta Ti- szavas váriként találjuk a helységnévtárban. 1970-től nagyközség, majd városi jo­gú nagyközség. Fejlődése kü­lönösen az utóbbi egy-másfél évtizedben gyorsult fel. Köz­pontjában tetszetős lakóhá­zak épültek, bővült üzlethá­lózata. A Keleti-főcsatorna szomszédsága kedvezett az öntözéses mezőgazdaságnak. Az 1929-ben alapított Al­kaloida Vegyészeti Gyár mel­lett újabb üzemek, szövetke­zetek adnak munkát a tisza- vasváriaknak és a környé­ken élőknek. Az általános iskolákban, a szakmunkás- képző intézetben a törté­nelmi hagyomány és a ter­mészeti értékek becsülésére nevelik a lagfiatalabb vá­roslakókat, akik lakóhelyük több nagy szülöttéről vehet­nek példát: a magyar mező- gazdaság úttörőjéről, Pethe Ferencről, a szabadsághar­cos Vasvári Pálról és a gyár­alapító gyógyszerész Kabay Jánosról. (reszler) Ünnepi tanácsülés A mai nap bizvást ne­vezhető történelminek Ti­szavasvári életében. Bár már január elsejétől meg­illeti a városi cím, az er­ről tanúskodó oklevelet ma délelőtt adja át Be- recz János, a párt Köz­ponti Bizottságának tit­kára. (Lapunkban — az ünnepi alkalom tisztele­tére — most jelenik meg először Tiszavasvári vá­ros oldala, s ezentúl hat­hetenként rendszeresen ol­vashatják. A tizenegy órakor kez­dődő kibővített, ünnepi tanácsülést megelőzően, fél kilenckor adják át ren­deltetésének a gyári lakó­telepen azt az egészség- ügyi komplexumot, ame­lyet a tanács, a gyógyszer­tári központ és az Alka­loida közös beruházásá­ban építettek fel. Gyógy­szertár és négy orvosi ren­delő kapott helyet az új épületben. A település tör­ténelmének nagyjairól sem feledkezik meg Tisza­vasvári az ünnepi pillana­tokban; fél tizenegykor a hála koszorúit helyezik el Pethe Ferenc, Kabay Já­nos és Vasvári Pál emlék­művén. Délután fél há­romkor pedig a régóta várt új tanácsháza alap­kövének letételére kerül sor. Krónika képekben A századelő üdvözlőlapján még Bűd Szent Mihály mutatkozik be az idegeneknek. A kép bal oldalán az 1830-as években épült községháza, amely még ma is működik. Tiszavasvári legszebb régi épülete, a volt Dessewffy- kastély. A patinás kúria napjainkban másfél száz magára ha­gyott idős ember otthona. [ tJj tábla fogadja a város mindkét szélén a 36-os úton érkezőket. A Polgár felőli üdvözlőtábla mellett mű­ködik immár öt hónapja az az új üzemanyagtöltő-állo- más, amely a tanács és a Vasvári Pál Termelőszövet­kezet közös beruházásában létesült. A több, mint hat­milliós költséggel épült, öt kútfejes állomást a tsz üze­melteti, s a múlt esztendő utolsó négy hónapjában mintegy tizennyolcmillió fo­rintos forgalmat bonyolított le. Nem csupán üzemanya­got, hanem apróbb, de fon­tos alkatrészeket is besze­rezhetnek itt tíz autósok, a helyi ÁFÉSZ pedig gyors- ételekkel, üdítőkkel, kávé­val várja büféjében az úti­vendégeket.

Next

/
Oldalképek
Tartalom