Kelet-Magyarország, 1986. január (43. évfolyam, 1-26. szám)
1986-01-03 / 2. szám
Kelet-Magy&rország 1986. január 2. Ilyen még nem voll! — Ilyen még nem volt! — kiáltott fel Ali bácsi, a távolbalátás 104 éves veterán győztese, amikor kisunokája rázárta kezére az 03 tót. De azért mindenki igazat adott neki. Hasonló nagyságú, és éles logikával kiötlött úszóversenyt még nem rendeztek a megye sportszerető Lakosai részére. A viadalon — távja: 200 m vegyes . úszás, egy vödör vízzel a háton — a rajthoz állókat a Malom utcai uszoda kádfürdő részében indították. A nagy érdeklődésre való tekintettel és a verseny tisztaságának megőrzése érdekében a kádak lefolyóit behegesztették, nehogy valaki az úszás alatt csökkentse vödör vizének tartalmát. De így is sokan furfangos dolgokat találtak ki. Nagytorkú Benő például vödrében házi érjesztésű kökénybort hozott, amit az első száz méter megtétele után legurított a torkán. Természetesen produkciójáért kizárták a versenyből. Az úszás legnagyobb meglepetését Gs. Tivadar okozta, aki erre az alkalomra külön hártyákat növesztett kéz-, és lábujjai közé. Tivi ugyanis, amikor beugrott a kádba, szokatlan módon háttal, hangos „heuréka” kiáltással azonnal felszökkent, ellentétben Archiméd esszel, ő arra jött rá, hogy az éjszakai portás néni elveszettnek hitt tűpárnája áll ki a hátsó részéből. „Óvás!” — hangzott mindenfelől, de előbb meg kellett szabadítani Tivit hátsó „tolláitól”, ami végül egy mágnes segítségével sikerült. A versenybíróság, helytadva az óvásnak, bizonytalan időre megtartotta az első három helyezettnek járó értékes tárgyjutalmat (egy-egy fogantyús vödör), és berekesztette a viadalt. (máthé) Megér egy misét! A Los Angeles Lakers amerikai profi kosárlabdacsapat sztárja, a 214 cm-es Kareem Abdul- Jabar meglepő, de magyar szempontból annál érdekesebb telefoninterjút adott lapunknak. A profi liga mérkőzésein átlagban 22 pontot dobó, szemüveges óriás bejelentette, hogy egyéves reklámszerződést kötött a Nyíregyházi Száloptika és Kontakt- lencse Gyárral. Ennek fejében Kareem 1986-ban a mezén viseli a szabolcsiak 5x7 mm-es reklámfeliratát. Az összeg nagyságáról egyik fél sem nyilatkozott, annyi azonban bizonyos, hogy az átláthatatlan szemüvegeiről ismert nyírségi gyár vállalta a Los Angeles —Nyíregyháza oda-visszaút költségeit a világ egyik legjobb játékosának titulált Jabar részére. Ugyanis a proficsillag bemutató mérkőzésen pályára lép á Nyíregyházi Tanárképző Főiskola NB Il-es férfi kosárlabdagárdája ellen. A meccsel kapcsolatban csupán egyetlen kikötést írtak be a szerződésbe. Kareem maga mellé, a csapatába, csak egyetlen embert kér a vendéglátóktól, aki az esetleges kosarak után az alapvonalon túlról bedobja neki a labdát. — A többit egyedül oldom meg — mondta búcsúzóul magabiztosan a proflosllLag. Ehhez, az erőviszonyok alapján, a „tékásoknak” is lesz néhány keresetlen szavuk. (m. cs.) 1 Egyáltalán, lehet még újat kérdezni? Van még olyan téma, amelyről nem nyilatkoztak sportolóink, sportvezetőink? Es ami a legfontosabb: megtaláljuk-e őket az esztendő első napján? Nos, a riportalanyokra mégis csak ráleltünk. Feleleteiket átadjuk olvasóinknak. Mielőtt elfelejtenénk, teljesítjük valamennyiük kérését: az ő nevükben is boldog új évet kívánunk a sport- rovat olvasóinak. — Kinek kíván boldog új évet Czeczeli Károly? — Elsősorban a magyar labdarúgó-válogatottnak kívánok eredményekben gazdag, boldog új évet. Szeretném, ha jól szerepelnének a mexikói világbajnokságon. Nekem már az is csalódás lenne, ha az együttes nem jutna a VB legjobb nyolc csapata közé. Természetesen a nyíregyházi labdarúgóknak is hasonló jó kívánságokat küldök. Nekik kívánom, hogy 1985-nél jobb évet zárjanak az Idén. — Milyen kellemes meglepetést szerzett családjának az elmúlt évben? (Váradi János, az NYVSSC válogatott ökölvívója.) — Már ötödik éve vagyunk házasok, de nyaranta még nem tudtunk közösen sehova elutazni. Július végén elmaradt egy találkozó, és a feleségem igencsak meglepődött, mikor közöltem vele a jó hírt: egy hétig miénk a „világ”. Két nap alatt megszereztük a felszerelést es a gyerekeket is elhelyeztük. Vonattal, busszal és gyalog jártuk a Dunakanyart. Természetesen ez nekem erőnléti edzés is volt, hiszen én vittem a hátizsákot, a sátrat. A meglepetést az idén is szeretném megismételni, de most már a gyerekekkel. — Melyik hónaptól fél és miért 1986-ban Dézsi Mária kosár- 1 labdázó? — Mindegyiktől. Nem tudom előre, mit hoz a jövő kosárlabda és egyéb szempontból. Utóbbit is a kosárlabda határozza meg, attól függően, hogy a bajnokság végén maradok, vagy más csapathoz átigazolok. Egyelőre legfontosabb a bentmaradás az NB I-ben. Utána újra kezdődik a „ki marad?, ki megy?”. Ez minden évben a legnagyobb probléma az együttes számára. Ezenkívül, még egyelőre nem tudom, hogy maradok-e a válogatott keret tagja, és velük együtt kezdem-e a felkészülést a nyári moszkvai világbajnokságra. — Hol, merre járt az elmúlt esztendőben? (Orendi Mihály, az NYVSSC atlétáinak vezető edzője.) — Január végén kéthetes edzőtáborozással és versennyel kezdődött az utazgatásak sora, a klubbal Jablonecben, a csehszlovákok európai hírű atlétikai központjában. Ezt követően óriási élményt jelentő három hét következett Kubában, a felnőtt válogatottal. Július elején Drezdában ifjúsági válogatott viadal, augusztusban pedig Románia, az IBV volt az állomáshely. Ezt követően újra az NDK, az ifjúsági EB. Közben természettesen hazai versenyek. Valamivel többet utaztam, mint az előző években, de igyekeztem haza, hiszen várt a család, augusztusban a második gyermekünk is „megérkezett”. — Hova szeretne eljutni 1986- ban Szokol Diana úszónő? — Az év legfontosabb versenye számomra az úszó ifjúsági Európa-bajnokság, amelyet július 24—27-e között Nyugat-Berlin- ben rendeznek. A 400 és a 800 m gyorsúszásban addig 4:25, illetve 9 percen belüli időt kellene ahhoz elérnem, hogy az utazó keret tagja legyek. És ha már kijutottam, dobogós helyezést várok, főleg 800 méteren. — Mi volt a legnagyobb öröme 1985-ben? (Molnár Zoltán, a Nagyecsedl Tsz SE elnöke.) — Mindenképpen a labdarúgó- csapat kupasikerei. Június 5-én óriási élményt jelentett a játékosoknak és a másfél ezer ecse- di szurkolónak egyaránt, hogy a csapat a hazai labdarúgás szentélyében, a Népstadionban játszhatott. Az örömet csak fokozta, hogy 2:0-ra legyőztük Mád együttesét és a Szabad Föld Kupa Ecsedre került. Majd augusztusban gyarapodott a vitrin készlete, hiszen a nemzetközi porondon is helytálltak a fiúk. A csehszlovák kupagyőztes legyőzésével a Szuper Poharat Is megszerezték. — Melyik hónaptól várja a legtöbbet Listván Lajos? — A legtöbb munkánk májusban lesz, amikor hatodik alkalommal rendezzük meg Nyíregyházán a sportheteket. A kővetkező hónapban a kosarasoktól várom a legtöbbet... A Tanárképző női együttesének bent- maradását az NB I-ben, míg a férfigárda feljutását a legmagasabb osztályba. Június közepén a stadion rekortánpályájában szeretnénk gyönyörködni. Ezzel lehetővé válna, hogy Nyíregyháza rendezzen atlétikai IBV-t. Néhány városkörzet aktíváitól azt várom, hógy nagyobb összefogással, több lelkesedéssel támogassák a sportot lakóhelyükön. Sárréti György — Mi volt a legnagyobb csalódása 1985-ben Sárréti György teniszezőnek? — Életem legrosszabb éve volt az idei. Lejjebb csúsztam a ranglistán, olyan vereségeket szenvedtem, amire nincs magyarázat. A CSB első fordulójában Komáromitól kaptam ki, akit előtte mindig legyőztem. A vidékbajnokságon a négy között szenvedtem vereséget Koncztól. A magyar bajnokságon legalább két fordulón túljutottam eddig, most az elsőben kiestem. Az őszi CSB-n szombaton legyőztem Csé- pait, vasárnap érthetetlenül kikaptam Thúróczytól. A nyíregyházi idényzárón már az első fordulóban búcsúztam. Az NYVSSC is kiesett a felső ágból. Gyorsan szeretném elfelejteni az 1985-ös évet. — Mit vár csapatától 1986-ban? (Eszenyi Dénes, az Nyh. Vo- lán-Dózsa megyei I. osztályú labdarúgócsapatának edzője.) — Az őszi szezont hétpontos előnnyel zárta a csapat. A jelentős előny és a bajnoki teljesítmény alapján a bajnokság megnyerését várjuk a gárdától. Ez a célkitűzés egyre inkább reálisnak mutatkozik. Nem vagyunk elbizakodottak, komoly munkával készülünk a tavaszi folytatásra. A csapat egyértelműen képes a bajnokság megnyerésére. Bajnoki siker esetén feltétlenül erősítetünk kell, hogy ne legyenek gondjaink. — Mivel szeretné meglepni családját az idén? (Végh Sándor hőlégballon-kapitány.) — Amit én tartogatok az új esztendőre, az nemcsak a családi körben okoz majd meglepetést. Szeretném úgy alakítani hivatali elfoglaltságaimat, hogy az eddiginél több idő jusson a családra, s egyben a versenyekre való felkészülésre, az edzésekre is, hogy meg tudjuk ismételni a korábban elért eredményeket. Ezt az időegyeztetést — többek között — azzal is könnyíteni szeretném, hogy a hétvégi gyakorló repülésekre a családot is magammal viszem, azaz a feleségem velem repül, a gyerekek a kísérőkocsiban, a földön követnek. búék labdával Január 1. Csöndes a reggel. A járdán tucatnyi eldobott csákó, szakadt papír- trombita, az óévet búcsúztató vigalomra emlékeztet. BUÉK — olvasom a hóba taposott betűket. Az erdő fáin varjú- sereg károg, az ágak a hó súlyától nehezek. Erdei kitérő: valamikor itt csilingelt a villamos. Csalogat a messzeség. Elindulunk a városköz- I pont felé. Az esztendő első napja. Vajon hogyan köszöntik? A tölgyek alatt melegítős társaság fújtat, akár csak mi. Miért csinálják? S éppen most? Hát önök nem mulattak az éjjel? — Mi, kérem, minden reg- I gél kocogunk — mondta sebtében Horváth István Jósa- városból. — Tudja, kissé- po- j cakosodunk, ezért határoztuk , el néhányan a lépcsőházban, hogy reggelente futunk. Lát- ! ja, még az újév sem lehet ! kivétel. — Meddig mennek? — A Hármasdomb végén | van a forduló, onnan egyenesen hazáig. A Jósa-kútnál is találkozunk néhány kiizzadt sportbaráttal, a főiskola kapujában újabb kettővel, ök még I kifelé, a Tölgyes irányába ' tartottak, mögöttük egy kisfiú szedte szaporán lábait. A stadion kapujához érkezünk. Nocsak! Mérkőzés lesz? A kispályán felbukkan az első jövevény. A fiú át- • lendül a kerítésen, így köze- I lebb. Szemügyre veszi a havas pályát, lábával földet ke- ( rés, vonalat húz. Jön Szilárd a labdával, Géza a pumpával. Újév ide, vagy oda, biztosan nem marad el a hagyományos foci. Szállingózik a hó, ! csakúgy mint a környező házakból a szereplők. A „Szpa- ; ri”-színekben pompázó Lakatos, a „Dózsa-lilában” Tomi, a már ötödik ikszet taposó papája, a többiek . . . Indul a játék, s lábról lábra vándorol a labda. Iram nincs, itt a grundon minek? Trükk, csel, kötény, technika az annál inkább. A pontos, rövid átadások olykor elakadnak a hóban. Itt a szép játéknak van becsülete, a kiskaput így lehet bevenni. Késve érkezik a társaság legsúlyosabb egyénisége, a mázsányi fiatalember. — Mi van Picike? Megártott a bejgli? A kérdezőt válaszra sem méltatja, elfoglalja helyét a beállós — vagy inkább leál- lós — center posztján, de rövidesen méregbe* gurul: — Nem tudjátok időben, pontosan adni a labdát? — Nem! Meg különben is. Elvem, hogy álló embernek nem passzolok — jön a válasz. Gól még nncs. Vita van! ; Szöglet, vagy nem szöglet. Kéz, vagy nem kéz? Sértődésből megítélt büntető, sértődésből tüntetőleg mellé rúgva . . . semmi különös, szokásos hangulat érződik. Az arcok pirosak, kipirultak. Aztán gól itt is, ott is. A végeredmény 3:2! Kinek a javára? Teljesen mindegy. Közeleg a dél, a lusta ebédidő. Hazafelé indul a csapat. Elhangzik a kérdés: — Holnap játszunk? Játszhatunk! — Akkor sziasztok, holnap délután. — Jó, délután . . . Sziasztok. (K-) Az év sportolója Oláh Katalin A nyolcas busz álmosan zötyögött Sóstó felé. Az ablaknál fiatal lány ült képeslapba mélyedve. Rajta sportos kabát, nyakán hevenyészve körültekert hosszú fehér sál. — Ez Oláh Kati lenne? — figyeltem fel a suttogó hangokra. — Úgy látom ő az! Valóban Oláh Katalin volt. Edzésre igyekezett. ★ Másnap a nyíregyházi Vasvári Pál Gimnáziumban találkoztunk, amelynek végzős tanulója. Olyan, mint a többi hasonló korú lány, erényekkel és hibákkal, vsike- rekkel és csalódásokkal a háta mögött, tervekkel és reményekkel előtte. Hálás dolog a búcsúzó évről kérdezni, amelyben vágyai, céljai sorra teljesültek. A nappali összetett bajnokság megnyerése, a nemzetközi ifjúsági versenyen elért győzelme, a Hungária Kupán aratott fölényes elsősége birtokában, minden túlzás nélkül mondhatja: ebben az évben minden sikerült. A hazai versenyek nem okoztak számára különösebb problémát. Megszokta, hogy amint elindul a rajttól, minden idegszálával harcoljon a sikerért. Már vannak elképzelései, mit és hogyan kell javítani, a még jobb eredmény elérése érdekében. Az idén nagyon sokat versenyzett, volt úgy, hogy egy héten hatszor is. összesen hány versenyen indult? — kapásból nem is tudja. De pontosan megtalálható az edzésnaplójában, otthon a lakásban. S benne még sok be jegyzés, amelyek segíthetik, hogy Marina Györggyel, az edzőjével „kitalálják”, miként lehet az új feladatra a legjobban felkészülni. És a váltó? Az egyéni célokkal nem ütközik. Rövid emlékezés. Ötödik kontinens — Ausztrália. Nagy dolog volt, hogy egyáltalán bekerült a VB-csapatba — mondja. Világot látott és versenyzett. A legendás csapatváltón kezdő ember volt, ott loholt a svéd és a norvég lány mögött, harmadikként indította útjára társát. Valami sztori? Hirtelenjében felelevenedett az O-Rin- genben történt edzőtáborozás élménye. Amolyan kísérleti nyűiként vállalt szerepet a férfi világbajnoki ezüstérmes Olsson társaságában, aki futás közben ellenőrizte, segítette, látta el hasznos tanácsokkal Katit. Ahogy ő mondja, nagyon érdekes volt. Legkellemesebb idei emléke? A szövetségi kapitány, Monspart Sarolta előtt stabilizálni tudta magát, eredményeivel hálálta meg az előlegezett bizalmat. A legbosszantóbb? Ez egy hazai versennyel függ össze. Amikor kiderült, hogy a középiskolás országos bajnokságot abban a Kecskemét melletti erdőben rendezik, ahol mindig rosszul szerepelt — elkeseredett. — Kati! — hallottuk, hogy egész kiskorában valaki megkérdezte, mi szeretne lenni, azt mondta hogy világbajnok. Komolyan gondolta? — Nemcsak gondoltam! — Most sem változott a véleménye? — Dehogynem... Akkor talán azt sem tudtam, hogy mit jelent a világbajnokság. Ma már tisztában vagyok vele, hogy iszonyúan nehéz, sőt majdnem lehetetlen elérni. A háromszoros egyéni világbajnok, a svéd Kringstadt, nem lehet megverni. A mögötte állókat már el-elkap- tam egy-egy alkalommal. Hogy képes leszek-e rá...? — Pontosan visszaemlékszik, hogyan lett tájfutó? — Véletlenül csöppentem bele. Csak arra emlékszem, hogy nekem a világ legtermészetesebb dolga volt a futás. A múltról faggatom, ő a jövőről beszél. Tájfutásban, 1986-ban hatfordulós világkupát rendeznek, ebből négy versenyen kell részt vennie. Szeretne eredményes maradni, megőrizni az év sportolója címet. Negyedikés gimnazista, megfontolt, ügyes lány. És szerény. Búcsúzóul felteszem a legszabványosabb kérdést: mit vár a jövő évtől? — Nem jósolok! Szeretném jövő ilyenkor ugyanazt elmondani, amit az idei évről. Ebben maradunk Kati. Kovács György Marina György edző, és Oláh Katalin Az MSZMP Szabolcs-Szatmár megyei Bizottsága és a megyei tanács napilapja Főszerkesztő: Kopka János Szerkesztőség: Nyíregyháza, Zrínyi Ilona u. 3—5. Telelonszámok: központ (42) 11-277. Főszerkesztő: 11-218. Sportrovat: 10-329. Esti ügyelet: 15-124. Telexszám: (73) 344. Postacím: Nyíregyháza, Pf. 47. 4401. Mátészalkai fiókszerkasztőstég: Kölcsey u. 2. Telefon: 612. Telex: 73495. Kiadja a Szabolcs megyei Lapkiadó Vállalat, Nyíregyháza, Zrínyi Ilona u. 3—5. Telefon hirdetésügyben: (42) 10-150. Igazgató, főkönyvelő: 10-003. Postacím: Nyíregyháza, pf. 25. 4401. Felelős kiadó: Mádi Lajos. Terjeszti a Magyar Posta, előfizethető bármely hírlapkézbesítő postahivatalnál, a hírlapkézbesitőknél, a posta hírlapüzleteiben és a Hlrlapelőflzetési és Lapellátási Irodánál (HELIR) Budapest, V. József nádor tér 1. — 1900,— közvetlenül vagy postautalványon, valamint átutalással a HELIR 215—96162 pénzforgalmi jelzőszámra. Előfizetési dij egy hónapra 43,— Ft, negyedévre 129,— Ft, fél évre 258,— Ft, egy évre 516,— Ft. Kérés nélkül küldött kéziratokat nem őrzünk meg és nem adunk vissza. Készül a Nyírségi Nyomdában, Nyíregyháza, Arak u. .15. Felelős vez.: Jáger Zoltán. INDEXSZÁM: 25 059 HU ISSN 0133—2058 _8 _______
