Kelet-Magyarország, 1986. január (43. évfolyam, 1-26. szám)
1986-01-18 / 15. szám
2 Kelet-Magyarország 1986. január 18. Farsangi készülődés A Jelmezkészítő és Kölcsönző Vállalatnál idejében felkészültek a báli évadra. Feltöl- tötték a készleteket mind a gyermek, mind a felnőtt farsangi jelmezekből. Az idén mintegy ezer fajta jelmezzel várják a bálozókat. Képeinken: rokokó női táncruhát próbál az ifjú farsangoló. — Gyermek huszárjelmezben. tómoga1^' Kedvezmények ,á*,? lakásépítéshez Még 1984 elején hozott rendeletet a Minisztertanács arról, hogy nagyobb támogatást kell adni a fiatal házasoknak és a többgyermekes családoknak ahhoz, hogy lakáshoz jussanak. A megyei tanács egy programot dolgozott ki, melyben meghatározta, hogy mennyi pénzt kapnak a városi tanácsok és néhány nagyközség ahhoz, hogy az 1983 közepéig nyilvántartásba vett lakásigénylők három éven belül lakáshoz jussanak. A legtöbb igénylő természetesen Nyíregyházán volt: akkor közel négyezer nevet tartottak számon, akik közül 2300-at érintett ez a program. Megszületett a megye- székhelyen is a döntés, így a múlt év februárban bevezették az újfajta támogatási rendszert. Amikor a program elkészült, nyilvánvaló volt, hogy az igénylők húsz százaléka csak akkor juthat lakáshoz, ha saját anyagi erejét is feláldozza, s vagy a lakásszövetkezetnél próbálkozik, vagy magánerőből épít, hiszen már akkor tudHol füstbe mesy, hol logonkhoz verjük. Átváltozó forintok M ár nem emlékszem, melyik ünnep előtt voltunk éppen, a lényeg az, hogy — mint mostanában nem egyszer — késő délutánra elfogyott a boltokból a kenyér. Másnap reggel tehát, többedmagam- mal én is sorban álltam az egyik vendéglátóhelyen, kenyérre várva. Pirosra sült, ropogós, szinte még meleg vekniket kaptunk. Az előttem lévő hölgy kettőt is vett, majd elmenőben odaszólt gyermekének: „Nézd csak, fiam, milyen szép, friss kenyér, ki is dobhatjuk, amit tegnap hozott apád”. Megütköztem a hallottakon. Azt gondolná az ember, hogy most, amikor több mint öt forint egy fél kiló, újra van becsülete a kenyérnek. A statisztika is ezt látszik igazolni, hiszen a gyáraktól évről évre kevesebb kenyeret rendelnek, s ebből is arra következtethetnénk, hogy ma már nem dobjuk ki olyan könnyen a szikkadt, más-, vagy uram bocsá’ harmadnapos, de még ehető kenyeret, mint akár még pár évvel ezelőtt is. S lám... De máris gurul tovább a gombolyag. Eszembe jutnak a guberálók, akik reggelenként degeszre tömik szatyrukat a kukából előhalászott kenyérrel; a gyerekek, akiket még a nyáron láttam „focizni” egy fél kenyérrel; az otthonról hozott, tízóraira szánt vajas zsemle, ami ugyancsak a szemétkosárban köt ki... De söprögessünk csak még egy kicsit a házunk táján. Minden bizonnyal szélsőséges példa, de nem én találtam ki. Van egy ismerősöm, aki este, moziba, színházba menvén égve hagyja otthon a villanyt, bekapcsolva a televíziót (!). Amikor megkérdeztem, mi a csudáért csinálja ezt, azt mondta, azért, mert így, ha majd hazajön, olyan lesz, mintha várná valaki ... Klári barátnőmnél egész nap ég a gáztűzhely lángja. Minek oltogassam, gyújtogassam folyton, mondja, úgyis átalányt fizetek érte! ■Ismeretségi körömiben hirtelenjében nem is tudok olyat (jómagámat is beleértve), aki ne folyó vízben mosogatna. Hja, ez is átalány — egyelőre . .. Vagy itt van a telefon. Már felemeltük a kagylót, de még keressük a számot; megvan a szám, de még elmesélünk egy viccet; tárcsázunk, majd hallózunk, tisztázzuk, itt ki beszél, ott ki beszél, míg végre vala- hára rátérünk mondandókra. Közben haszontalanul teltek a percek, „ültünk a vonalon", anélkül, hogy abból bárkinek is haszna származott volna — kára annál inkább, mert másvalaki esetleg épp amiatt nem tudott telefonálni. És hogy olykor mennyi fölösleges fecsegést-locsogást hoznak — visznek a kábelek (néha negyedórákon, félórákon át), arról jobb nem szólni. A magánbeszélgetések zömét is a munkahelyen bonyolítjuk le (takarékosság magyar módra), a telefon- számla pedig nem tud beszélni, pedig lenne mit mondania. Nem is tudom, mi lesz, ha egyszer majd (mert ez a jövő) nálunk is felszerelik az elektronikus telefonközpontokat, s a számítógép (mint nem egy, nálunk előbbre tartó országban) tárolni fogja, ki, mikor, milyen számot hívott, s meddig beszélgetett a vonal másik végén ülővel . .. H agyjuk most azokat (elenyésző kisebbségben vannak), akik átesnek a ló másik oldalára, s például noha van telefonjuk, de leginkább csak azért, hogy őket hívják; vagy azokat, akik a legkisebb teljesítményű égő mellett vakiáinak, jobban féltve forintjaikat a szemük világánál. Félreértések elkerülése végett nem azokról van szó, akiknek kény- szerűségből minden fillérjüket be kell osztani! De valahogy az az érzésem, hogy még mindig nehezen találjuk az ésszerűség, a célszerűség ösvényét, s minduntalan eltévedünk gyakrabban a fölös nagyvonalúság, hogy ne mondjam, pazarlás, ritkábban az ok- tondi kuporgatás útvesztőjében. Pedig az az ösvény létezik. Gönczi Mária Uj jelzőlámpa Émaz Nyíregyházán Festék az utakra Cserélik a fényvisszaverő táblákat Kőhaj ításnyira a vasútállomástól még a Idén (befejeződik az új autóbusz-pályaudvar építése Nyíregyházán. Az átadás után változásra számíthatunk a megyeszékhely közlekedésében. Bár a forgalom egyelőre nem indokolja, de a buszok haladásának megkönnyítésére mégis szükség van egy új forgalomirányító lámpára a Széchenyi — Vasgyár — Petőfi utca kereszteződésében. A lámpát — mintegy 2 millió forintért — terv szerint az év második felében szereli fel a Közúti Igazgatóság. J avában készülődnek a tavaszi munkákra az igazgatóság szakemberei. Az elmúlt hónapok alatt alaposan megkoptak szerte a megyében az útburkolati jelek. Amint kitavaszodik, azonnal megkezdik a felezővonalak újrafestését 1500 kilométer úthálózaton. A főútvonalakon egy ■hónap alatt frissítik fel a burkolati jeleket, a többi úton pedig ősz végére készülnek el a munkával. A speciális fényvisszaverő gyöngyökkel dúsított festékből 70 tonnát használnak fel az idén. A megyében lévő 2100 kilométer hosszú országos köz- úthálózat mentén 13 ezer korszerű, fényvisszaverő tábla segíti a közlekedésit. Az új típusú foszforeszkáló táblák kihelyezése a hetvenes évek ■elején kezdődött meg, s ’78— 79-ben fejeződött be. Élettartamuk nyolc év, így a hetedik ötéves terv alatt nagy részüket cserélni kell. F egyver, pénzszállító autó, országút, rabló- támadás — tiszta krimi. Méghozzá nem a tévében, hanem a balatoni országúton. Tizenegymillió forintos zsákmánnyal távozik a bandita, miután a kocsi személyzetét becsukta az autóba. Nahát, micsoda sztori — mondja az újságolvasó, és titkon elmereng, lelke mélyén azt latolgatja, hogy mihez is kezdene ö ekkora summával.. . Aztán jót derül a végkifejleten: a sofőr és a rabló összejátszott — és egykettőre le is buktak. Méginkább tetszik neki, hogy a vakmerő támadó egy cipész, aki nem maradt a kaptafánál. S a végén már harsányan nevet, mert eszébe jut, hogy az eredeti szakmájában sem túl erős a rabló suszter — nem tudott egy jó nyül- cipőt csinálni magának ... (tárná völgyi) Ha ló nincs... . . . tehén is jó. Ezzel a jelszóval jellemezhetnénk legjobban a két ibrányi férfi tettét, ami miatt végül is bíróság elé kerültek. Június elejére ló nélkül maradt a harmincegy esztendős Bor István, s feltétlenül szerezni akart egyet az elhullott jószág helyett. A hatvanöt éves Szabó Kálmánnal közösen arra az elhatározásra jutottak, hogy a legegyszerűbb, ha nem is a legegye- nesebb módszer az lesz, ha szétnéznek a határban. Hátha akad valahol egy csellengő, gazdátlan paripa. Körül is néztek a környékbeli tanyákon, de első próbálkozásuk nem járt sikerrel. Jó két hétre rá megint elindultak, s csatan- golásuk során az éjszakai órákban Búj mellé, a Sárga-tanyára jutottak el. Lovat ugyan nem találtak, de — módosítva a közisták a tanácson, hogy 1985- ben és ’86-ban az OTP-laká- sok és a csökkenő számú tanácsi bérlakások száma ösz- szesen is kevesebb, mint az igénylőké. Kevés az „induló“ pénz A támogatási rendszer a múlt év áprilisában lépett hatályba, így amikor decemberben visszatértek az értékelésére, összesen 7—8 hónap tapasztalatait összegezhették. Erről kérdeztük dr. Kovács Mihályt, a városi tanács vb igazgatási osztályának vezetőjét. — A programban szereplők száma 1985 júniusában 567 volt, ők nem kerültek sem a tanácsi bér, sem az OTP-lakáshoz juttatandók névjegyzékére. A nyár folyamán minden ilyen igénylőnek levelet írtunk és tájékoztattuk azokról a lehetőségekről, amelyekkel úgy gondoltuk, segíthetjük lakáshoz jutásukat. Mindössze tizen- ketten adtak olyan választ, hogy vállalják az építkezés valamelyik formáját. Nem nyugodtunk bele a kudarcba, de amikor a városi KISZ-bizottság munkatársaival együtt két alkalommal is beszélgetésre hívtunk száz lakásigénylőt, kiderült, hogy a fiatalok többségének még 40—50 ezer forintja sincs, enélkül" pedig lehetetlen bármilyen vállalkozásba is kezdeni. Nem segített bennünket az sem, hogy sok információjuk volt az építkezések elhúzódásáról, az építőanyaggondokról és ezek bizalmatlanságot eredményeztek. Még előnyösebben — A beszélgetés azonban arra jó volt, hogy rájöjjünk: az építkezéseknél még előnyösebb támogatási rendszert kell kialakítanunk, illetve, hogy azok az alacsony pontszámmal rendelkező igénylők, akik Nyíregyháza környékén laknak, ugyanúgy megkaphassák az építkezéshez szükséges támogatást, mint aki Nyíregyházán építkezik, mert a gyors városba áramlás újabb infrastrukturális feszültségek kialakulásához vezet. Fél év alatt összesen hetvenen kaptak támogatást, ezen a héten pedig újabb nyolc családnak szavazott meg különböző összeget a végrehajtó bizottság, összességében a 78-ból 66-an OTP- lakás vásárlásához, 12-en építkezéshez kaptak támogatást. A vissza nem térítendő támogatás a vásárlásokhoz 2 millió 300 ezer, a kamatmentes hitel 2 millió 200 ezer volt, a tizenkét építtető 580 ezer vissza nem térítendő támogatást és 470 ezer kamatmentes hitelt kapott. Ezek a viszonylag alacsony számok elsősorban annak tudhatok be, hogy mire a támogatási rendszer hatályba lépett, addigra az OTP-lakások vevőit már kijelölték, de az utána kijelölt 120 lakás vevőinek közel fele élt a támogatási lehetőséggel. Az idén várhatóan többen élnek majd vele, hiszen 620 lakás építését tervezi az OTP, s ebből több mint 400 vevőjét a lakásügyi hatóság jelöli ki. lolben kaphatják Decemberben a végrehajtó bizottság újabb kedvezményekről döntött; ezután OTP-lakás vásárlása esetén az egy lakásra eső terület- előkészítési költség növekedését a tanács átvállalja vissza nem térítendő támogatás formájában. Építés esetén a vissza nem térítendő támogatás maximális összegét 100 ezer forintban határozta meg, 100 ezer forint kamatmentes hitelt lehet igényelni, de méltánylást igénylő esetekben akár 100 ezernél nagyobb is lehet a hitel összege. Nem lehet viszont most már Nyírteleken 100 forint tartós használatba vételi díjért telekhez jutni. Ezt a lehetőséget azért szüntették meg, mert szinte senki nem jelentkezett, így a telkeket a nyírteleki tanácsnak adták át, ezután ők értékesítik, természetesen nem eszmei, hanem a telek értékének megfelelő áron. Jelentős módosítás, hogy a programba felvehetők körét kibővítették: mindazok igényelhetik a támogatást, akik 1985. január elsején elismert lakásigénnyel rendelkeztek és megfelelnek a többi feltételeknek. Tehát fiatal házasok, kettő, vagy annál több gyermekük van, ide tartoznak a gyermeküket egyedül nevelő szülők is, akik szociális tanácsi bérlakásra jogosultak, vagy csak azért nem jogosultak erre, mert az egy főre jutó jövedelem meghaladja ugyan a 3 ezer forintot, de a 3500-at nem éri el. B. J. mert mondást — beérték sza már helyett is a közelben ki pányvázott zsemle színű tehén nel. Kihúzták a földből a karót s a Bor lakásához közeli mezőre hajtották a jószágot. (A gazdának szerencséje volt, mert megtalálták a tehenét, s viszonylag hamar vissza is kaphatta.) A Nyíregyházi Városi Bíróság dr. Jenei Zoltán tanácsa lopás büntette miatt vonta felelősségre a két tehénkötőt. Az előző lopásért éppen börtönben lévő, s korábban is többször büntetett Szabó Kálmán másfél év börtönt kapott. A büntetlen előéletű Bor István nyolc hónapot kényszerülne börtönben tölteni, ha a két év próbaidő alatt ismét ösz- szeütközésbe kerül a törvényekkel. Bor ezenfelül négyezer forintot is meg kell fizessen. Az ítélet jogerős. FOGADÓ JÁSZBERÉNYBEN. Már vendégeket fogad a Jászság egyik legkorszerűbb, új vendéglátóipari egysége a „Lehel Gyöngye” fogadó, Jászberény határában. Az épület stílusában is jól illeszkedik környezetébe. A szinte minden igényt kielégítő szállodai rész 15 szobával, szoláriummal, szaunával is rendelkezik. (MTI fotó — Szabó Sándor felv.) A nagy balhé
