Kelet-Magyarország, 1986. január (43. évfolyam, 1-26. szám)

1986-01-03 / 2. szám

4 Kelet-Magyarország 1986. január 3. Véres évkezdet Dél-Afrikában a rendőrök az új évben ott folytatták, ahol tavaly abbahagyták. Ti­zenegy fekete tüntetőt öltek ■meg a rendfenntartó erők, s egész január elsején tartat­tak a zavargások, tiltakozó megmozdulások. Durban vá­rosában sortüzet nyitottak a felvonulókra, máshol meg­elégedtek a könnygázzal és ■a gumilövedékekkel. Az indulatok tehát egyet­len másodpercre sem csilla­podnak, a „fekete kará­csonyt” véres évkezdet kö­vette. Immár ezerre rúg a tavaly kiéleződött válság ál­dozatainak száma, s egyre messzebbre kerül a békés rendezés lehetősége. Az apartheid hívei nem csak, hogy nem tárgyalnak a leg­jelentősebb fekete politiku­sokkal, de elnyomó intézke- j dések sorával sújtják még a mérsékeltnek számító szerve­zetek vezetőit is. Winnie Mandela például most buj­kálni kényszerül, mert meg­győződése szerint a hatósá­gok az életére törnek. Előbb sowetói otthonából száműz­ték, majd felgyújtották a la­kóhelyéül kijelölt házat. A fajüldöző rezsim kétség­kívül óriási elnyomó gépe­zetet tart fenn. A korszerű­en felszerelt fegyveres erők mellett széles körben alkal­mazzák a tömegtájékoztatás manipulálását — nem nehéz, hiszen minden jelentős esz­köz a fehérek kezében van —, s nem lebecsülhető a tit­kosrendőrség szerepe sem. A törzsi ellentétek mögött is gyakran a megosztási politi­ka, vagy éppen titkos ügy­nökök provokációi sejthetők. Amíg Pretoria legnagyobb tőkés kereskedelmi partnerei nem gyakorolnak nagyobb ■nyomást a Botha-■kabinetre, a feketék ügye aligha talál meghallgatásra. Az állandó ostromállapot, a vég nélküli feszültség azonban eddig is gyengítette a dél-afrikai vál­lalatok üzleti hitelét, s ma •már nem vall józan előrelá­tásra komolyabb összeget be­fektetni mondjuk egy namí- biai aranybányába ... A forradalmi helyzethez az elmélet szerint két dolog kell. Az egyik, hogy a töme­gek ne akarjanak a régi mó­don élni — ez Dél-Afrikában már adott. A másik, hogy az uralkodó osztály már ne tudjon a régi módon kormá­nyozni. Ha a dolgok menete nem vesz gyökeres fordula­tot, elképzelhető, hogy ez a feltétel is hamarosan telje­sül. Horváth Gábor I# r m r r r r I _ _ Keptaviron erkezett Oj év első napján Mihail Gorbacsov az amerikai, Ronald Reagan pedig a szovjet néphez intézett televíziós köszön­tőt. A képen a beszédek elmondása közben az SZKP KB főtitkára és az amerikai elnök. (Telefotó — AP—MTI—KS) „ Önmerénylet“ Libanoni bonyodalmak (Folytatás az 1. oldalról) A január 1-től várossá nyilvánított Tlszavasvári leg­nagyobb üzemének az Alka­loida Vegyészeti Gyárnak dolgozói minden eddiginél nehezebb esztendőre számí­tanak az idén. A több mint kétezres kollektíva az év eleji tervtárgyaló fórumokon a kedvezőtlen kül- és belpia­ci hatások ellensúlyozásának lehetőségeit teszik mérlegre. Nagy reményeket fűznek az új műholdas, számítógépes információs rendszer műkö­désétől — amelyhez a ME- DIMPEX közreműködésével a közelmúltban csatlakoztak. Az információs adatbank- rendszer segít az új piacké­pes termékekre való átállás­ban és az üzemen belüli ku­tatásfejlesztés irányainak meghatározásában. Az Al­kaloidában egyébként két új készítmény gyártását kezdik meg az idén. A gyomorsav- megkötő Tiszacid nevű tab­lettát és a Glialka gyomirtó szemek egy új változatát ál­lítják elő. Az utóbbi újdon­sága, hogy mivel nem kiszór­ható folyadékként, hanem szilárdabb, sűrűbb állapot­ban kerül forgalomba, így alkalmazási területe a ko­rábbi vegyszernél sokkal szé­lesebb lehet. Az egyik szilveszteri me­rénylet igazi célpontja Elie Hobeika, a „Libanoni Erők” nevű jobboldali keresztény milícia vezetője volt. A Dzsemajel elnök elleni „me­rényletet” pedig maga az el­nök biztonsági csoportja ter­helte ki, hogy eltereljék a figyelmet az elnök szerepé­ről — hangoztatta csütörtö­kön a „Libanoni Erők” ke­zén lévő sajtó és rádió. Szilveszter napján először a libanoni államfőt szállító gépkocsiáort vették tűz alá — de az elnök nem ült.ko­csijában. Percekkel később két rakétagránát is eltalálta azt a gépkocsit, amely Asz- szad Saftarit, Hobeika közeli munkatársát szállította. Saf- tari sértetlen maradt, Hobei- Ika pedig nem sokkal előbb már kiszállt az autóból. A Libanoni Erők — a da­maszkuszi egyezmény egyik aláírója — azt állítja tehát, hogy Amin Dzsemajel elnök el akarta tétetni láb alól Elie Hobeikát, a jobboldali ke­resztény erők tényleges, fegy­veres hatalommal rendelkező vezérét, aki eltávolodott a falangista {járttól. Az akció­ra azelőtt került sor, hogy Dzsemajel elnök csütörtökön Szíriába utazott. A libanoni államfő nehéz helyzetben Csütörtökön az egyik ró­mai kórházban meghalt az a görög asszony, aki súlyos fej­sérülést szenvedett a fiumici- nói repülőtéren múlt pénte­ken végrehajtott merénylet­kor. Ezzel tizenhatra emelke­dett a barbár vérengzés ha-- lálos áldozatainak száma. Az olasz fővárosban közben to­vább folynak a vizsgálatok az eset hátterének felderíté­sére, s az olasz nyomozók szorosan együttműködnek más nyugat-európai államok hatóságaival. Csütörtökön megoperálták a merénylet egyetlen életben maradt, sebesült tettesét, Mohammed Sarhamot. A terroristát már többször is kihallgatta Sica ügyész. S bár a nyomozás titkos, a saj­tó szerint biztatóak az eddi­gi eredmények. Sarham val­lomásában elmondta, hogy csoportjuk tíz főből állt (né­gyen Bécsben, négyen Ró­mában léptek akcióba, ket­ten fedező szerepet töltöttek be.) Azt is közölte, hogy tu­domása szerint eredetileg a madridi repülőtéren is végre kellett volna hajtani egy me­rényletet, de később e terv megváltozott. van; Háfez Asszad Szíriái el­nök azt várja tőle, hogy igent mondjon a damaszkuszi egyezményre, annak adjon alkotmányos érvényt, s így induljon meg az egyezmény gyakorlati végrehajtása. Te­hát mondják ki a tűzszünetet, nevezzék ki az új nemzeti egyiségkormányt, kezdődjék meg az alkotmány reformjá­nak előkészítése. Ha Dzse­majel igent mond, kihívja maga ellen az egyezményt el­lenző — és* Hobeika ellen fellépő — keresztény vezetők dühét. Ha viszont elutasító választ ad, nemcsak Szíriával kerül szembe, de szinte egész Libanonnal, mert a lakosság mintegy megváltásként fo­gadta a milíciák damaszku­szi békéjének hírét. A Libanoni Erők vádjait nem támasztotta alá bizonyí­tékokkal. Tény azonban, hogy szerda este Camille Samun lakásán — a veterán marom- ta politikus az egyezmény leghevesebb ellenzője — is­mét összedugta fejét a ke­resztény ellenzék, közöttük a Falangista Párt vezetői, és isimét hangoztatták: üdvözlik Ugyan a békét, de a felvázolt politikai reformokkal nem értenek egyeli. Figyelemre méltó: Dzsema­jel elnök többször méltatta A vallomást az olasz nyo­mozók összehasonlították a bécsi rendőrség vizsgálati eredményeivel, s úgy tűnik, néhány ponton vannak „egyezések”. Ügy tűnik, hogy a terroristák jobbára csak saját szűk cselekvési terüle­tüket ismerik, csak saját fel­adataikkal voltak tisztában, nem tudnak túl sokat a szer­vezetről, de meglehetősen ravaszak. Az egyik olasz na­pilap emlékeztetett például arra, hogy Sarham azt mond­ta: az Abu Mussza által ve­zetett szervezetnek (Arafattal szembenálló csoportnak) a tagja. A terrorista bécsi tár­sai ugyanakkor — némi ha­bozás után — többféle szer­vezetet is megjelöltek, ame­lyek egymással ellentétben állnak. Az olasz és osztrák hatósá­gok együttműködésének kö­szönhetően sikerült megtud­ugyan a damaszkuszi egyez­mény pozitív vonásait, de egyetlenegyszer sem kötelez­te el magát az egyezmény betartása mellett. Bejrútban csütörtökön kö­zölték, hogy Rasid Karami kormányfő még a hét végén Damaszkuszba utazik. A Szí­riái vezetőkkel az új kor­mány összetételéről tárgyal. Szíriába várják Franzsié volt libanoni elnököt is. Ö ugyan eltökélt híve Szíria Libanon­ban folytatott „nemzetmen­tő” tevékenységének, de a damaszkuszi, egyezményt el­lenzi. Befolyása azonban még mindig igen nagy a keresz­tény táborban, s Szíria ezért szeretné maga mellé állítani őt A hírek szerint szó van arról is, hogy Camille Samun ugyancsak tárgyal Haddam Szíriái alelnökkel. Bejrúti megfigyelők szerint jelenleg a jobboldali keresz­tény táborban csúcsosodiíak ki az ellentétek a damaszku­szi egyezmény körül. A régi politikusgárdának, Dzsema­jel elnököt is beleértve igen korlátozottak a cselekvési le­hetősége. Hobeilkia pedig fi­gyelmeztette őket: kíméletlen lesz, ha meghiúsítják terveit. „Ezt az egyezményt a harci terepen kötötték, nem pedig a tárgyalóasztalnál” — mon­dotta. Ez világos célzás arra, hogy ez idő szerint Libanon­ban a terepen dőlnek el a dolgok, márpedig ott a fegy­veres „Libanoni Erők” tartja kézben az ellenőrzést. ni: a terroristák eredeti cél­ja mind Rómában, mind Bécsben az lett volna, hogy — ha életben maradnak — néhány utast túszul ejtsenek, elérjék a kifutópályát, s az El A1 légitársaság Tel-Aviv felé készülő gépén elhagyják az országot. A nyomozás még korántsem ért véget, időre van szükség, hogy fényt de­rítsenek a teljes igazságra. Az olasz nyomozók érintke­zésbe léptek a görög, a fran­cia és belga kollégáikkal is, akik szintén szélsőséges arab terroristákat tartóztattak le az utóbbi órákban. A fiumicinói repülőtér al­kalmazottai csütörtökön tün­tetést és sztrájkot rendeztek azt követelve, hogy jobb biz­tonsági körülményeket te­remtsenek a repülőtéren az utasoknak és az alkalmazot­taknak. Újabb áldozat Nyomozás Rómában A világ több részén, de különösen Gatin-Ameriká­ban alighanem fekete esz­tendőként tartja majd szá­mon az emlékezet az elmúlt esztendőt a természeti ka­tasztrófák miatt Az elemek csapásai 1985-ben összesen 74 ezer ember halálát okoz­ták. Ezt a számokkal való­jában aligha kifejezhető veszteséget doUármilliár- dokra becsült anyagi kár tetézte. A tragikus lista élén La- tin-Amerika áU, ahol hat­vanezer ember vesztette életét a természet kegyet­len szeszélyei miatt. A vi­lágnak ezen a táján több ország, különösen Chile és Mexikó földrengésveszélyes övezetben fekszik, amely egyben a vulkáni tevékeny­ség színtere, hiszen mind­két természeti jelenség a földkéreg nagy törésvona­lai mentén fordul elő. A tu­domány ugyan nagyot lé­pett előre a természeti ka­tasztrófák előrejelzésében, a készülő elemi csapások pon­tos helyét és idejét azon­ban ma sem tudja megál­lapítani. 1985. március 3-án Chile a rrténelmének egyik leg­nagyobb, ha nem is a leg­több emberéletet követelő földrengését élte át: az or­szág közepét megrázó föld­lökések következtében 177 ember vesztette életét és mintegy két és fél ezren se­besültek meg. Az ország gazdaságában óriási károk keletkeztek. (Az 1939 januá­ri chilei földrengés 30 ezer ember életét oltotta ki.) Hét hónappal később, szep­tember 19-én Mexikóban viszont az ország történel­mének legerősebb, a kilenc fokú Richter-skála szerinti 8,2 erősségű földrengés pusztított. Mexikóváros köz­pontjának jelentős része, több száz középület és la­kóház, köztük a központi kórház néhány másodperc alatt romhalmazzá válto­zott. A hivatalos adatok szerint ötezren vesztették életüket, a mexikói fejlesz­tési intézet 35 ezer halálos áldozatról adott hírt. A se­besültek száma ötvenezer, a károsultaké pedig 300 ezer volt. A veszélyeztetett övezet­ben terül el Kolumbia is, ahol november 13-án az 5400 méter magas Névadó del Ruiz vulkán kitörése okozott katasztrófát. A sze­rencsétlenséget nem a láva. a vulkáni törmelék és ha­mu okozta — a felszabadu­ló hő megolvasztotta a hegyóriás eljegesedett csú­csának gleccsereit. A hatal­mas vízmennyiség a magá­val ragadott vulkáni ha­muval és a lemosott talaj­jal iszapáradatként höm­pölygőit alá és a tűzhányó lábánál hét falut pusztított el. Armero városa óriási te­metővé változott, az iszap a város 25 ezer lakosának háromnegyedét temette ma­ga alá. Kolumbiában emberem­lékezet óta nem pusztított olyan súlyos természeti ka­tasztrófa, mint tavaly: csaknem 23 ezren vesztet­ték életüket, közel négy és félezren sebesültek meg, a károsultak száma 230 ezer volt. Nemcsak a föld mélye, de az ég szeszélyei is vezet­hetnek katasztrófákhoz. A földmozgások szempontjá­ból biztonságos Brazíliában januárban az ég megnyíló csatornái az ország délke­leti részében súlyos áradá­sokat okoztak, miközben a középső és déli vidékein, ahol május óta nem esett eső, olyan pusztító az aszály, amilyenre 1963 óta nem volt példa. Az árvizek 163 ember halálát okozták és tízezrek váltak földön­futóvá, 6,2 millió hektár került víz alá. Az elemek azért a termé­szeti katasztrófák által leg­inkább veszélyeztetett má­sik kontinenst, Ázsiát sem kímélték 1985-ben. Délke- let-Kínában a júliusi özön­vízszerű áradásokban 275- en lelték halálukat, a haj­léktalanok és egyéb káro­sultak száma másfélmillió. Indiában júliustól novem­berig pusztítottak árvizek, és mintegy ezren vesztet­ték életüket. „Aratott a halál” Föl­dünk legnagyobb földré­szén a ciklonok és a tájfu­nok nyomában is. Május­ban ciklon keltette tenger­ár pusztított Banglades par­ti területein a Bengáli- öbölben, 11 ezer halottat és 250 ezer hajléktalant hagy­va maga után. Afrika sem maradt ki a kegyetlen sorból: 132 em­bert sújtottak halálra a vil­lámcsapások Zimbabwében az esős évszak idején. Egy helyi néphitre emlékeztet­ve mondogatták az afrikai országban: „esőisten elége­detlen volt, mert hónapok óta nem áldoztak neki sem­mit”. .. A Krím csalogánya Vlagyimir Ivaszjuk „Cservona Ruta” dalával kezdődött szerencsés pályafutása. A dal egy varázsvirágról szól, amely szerencsét hoz a szerelemben. Szófija Rotarunak, a Krími Állami Filharmónia magánénekesének a szerencsét és elismerést tehetsége és szorgalma hozta meg. Az ukrán és moldvai SZSZK népművésze, a Lenini Komszomol-díj kitüntetettje, több nemzetközi verseny győztese. Fellépései behálózzák az egész országot. Gyakran ven­dégszerepei külföldön is. Szófija Rotaru tanácstag; a Krí­mi területi tanács küldötte. Művészi palettája, amelyen szervesen kapcsolódnak orosz, ukrán, moldvai dallamok, évről évre színesebb és kifejezőbb lesz. A „Hazám”, „Adjuk a földet a gyermekek­nek”, „Nem feledhetem”, „Gólya a háztetőn” cimű dalai kis drámai elbeszélések: a békéről, barátságról, szerelemről szólnak. Koncertműsoráért megkapta a Szovjetunió Állami díját. Szófija Rotaru énekel. (Fotó: TÁSZSZ—ÁPN) JAAP I * Ij Á a iHlU n IfiriHRS7Rl IfllS/lfnlfiS fiifí3 llfUU II IliiIIIUULUII IIUIUULII Ullm UfU

Next

/
Oldalképek
Tartalom