Kelet-Magyarország, 1986. január (43. évfolyam, 1-26. szám)
1986-01-14 / 11. szám
Szalagon a tavaszi, nyári modellek Árrendezés — változásokkal Janu-ár — tréfálkozott az egyik humoristánk, arra célozva, hogy nálunk az év kezdetére szokták időzíteni a központi árintézkedéseket, amelyek persze legnagyobb részt áremelkedéseket jelentettek. Ezért többkevesebb szorongással szoktuk várni a janu-áro- kat és febru-árokat, tüzetesen tanulmányozni az ár- hivatal közleményeit, azt számolgatva, latolgatva: hogyan hatnak ki ezek a családi költségvetésünkre, egyéni terveinkre. Az Országos Anyag- és Anhivatal ezúttal is januárban jelentette be, mire számíthatunk. A szokás szerint megint gondterhelten olvastuk a közlemény sorait, de — jó néhány év után először — egy megkönnyebbült sóhaj kíséretében tettük magunk elé az újságot. Az ok: már ez a híradás, mint amik az elmúlt években ilyen idő tájt megjelentek. Az első igencsak eltérő vonás: az idei központi ár- intézkedések mindössze 0,4 százalékkal növelik a fogyasztói árszínvonalat. Ez igencsak örvendetes fejlemény az elmúlt évekhez viszonyítva. Nem kevesebbet jelent, mint hogy még az idei évre áthúzódó központilag elhatározott árszínvonal-növekedést is beszámítva csak nem egészen egy százalékkal nőnek az árak. A hátralévő 4 százalék — ami persze nem elhanyagolható — már a szabadáras kategóriába tartozik. A másik szembeötlő változás: a legtöbb ármozgás nem érintette az alapvető fogyasztási cikkeket, vagyis a kenyér, a hús, a tej stb. ára nem változott. A harmadik nagy változásról még a párt Központi Bizottsága decemberi ülését követő írásos közleményből, majd pedig az azután megjelent kormányzati dokumentumokból értesültünk: az idén a tervek szerint 5 százalékkal nő a fogyasztói árszínvonal... Az 5 százalék persze nem kevés, több, magasabb, mint jó néhány tőlünk fejlettebb, gazdagabb ország elmúlt évi tényszáma volt, viszont észrevehetően kevesebb annál, mint amiket az elmúlt esztendőkben átéltünk. Csak emlékeztetőül: volt olyan év is, amikor — az árhivatal számításai szerint — 8,3 százalékkal emelkedtek az árak. Ez az átlag igen nagy „szórást” takart, s esetenként úgy éreztük, mintha megbokrosodtak volna az árak. Ehhez képest haladás, méghozzá nem csekély haladás, hogy 1986-ban — a kormány elhatározott szándékához, a mind erőteljesebben kibontakozó antiinflá- cós politikához híven — nem akarjuk meghaladni ‘ azt a bizonyos 5 százalékot. Ismeretes egyébként, hogy az 5 százalék sem testesíti meg az ideális elképzeléseinket, hiszen Havasi Ferenc, a párt Központi Bizottságának titkára egy helyen arról írt, hogy a hetedik ötéves tervidőszak második felében 4 százalékra akarjuk leszorítani az áremelkedés évi mértékét. Ez nem kevés, ha ezt elérjük, akkor elmondhatjuk, hogy a párt és a kormány szilárd és következetes antiinflációs politikája sikeres, s a kényszerű évi áremelkedések mértékében megközelítettük, elértük a világszínvonalat. Az évi 4 százalék ugyanis már egészen jól elviselhető, hiszen — ahogy Szikszay Béla, az Árhivatal elnöke egy alkalommal fogalmazott — ehhez már jól hozzá lehetne kötni a nyygdíjak reálértékének megőrzését, az élet- színvonal érzékelhető emelkedését. A párt és a kormány egész gazdaságpolitikájának az az egyik legfőbb célja, hogy mindezt elérjük. S ebben nem is az ismétlődő és mind szigorúbb árellenőrzések játsszák a főszerepet, meg az például, hogy a szabad árak sem egészen szabadak, hiszen ha egy vállalatnak áremelési szándéka van, először az Árhivatalhoz kell fordulnia jóváha-' gyás végett... Ezek valóban mind nagyon fontos mozzanatok. De a legfontosabb mégiscsak az, hogy eredményesebben, jobban dolgozzunk, mint idáig tettük, mert a már többször említett nálunk gazdagabb és fejlettebb országok is „csak” azért tudtak nagyobb eredményt elérni az ár- ügyekben, mert több v'er- senyképes, olcsóbb és jobb minőségű árukkal tudnak megjelenni a világpiacon, mint amire mi most képesek vagyunk. Tudjuk, hogy ezzel nem mondunk újat, de nem lehet elég nyomatékosan aláhúzni ezt a nagy igazságot. S hogy mennyire valós helyzetet tükröznek e mondatok, bizonyítékként hadd utalunk az Ipari Szemle folyóirat legújabb számának égjük tanulmányára, amely „A fogyasztási cikkek minősége” címmel jelent meg. Ebben nem kevesebbet tárnak fel, meggyőző adatok, tények sokaságával a szerzők, mint azt, hogy a mi ipari vállalataink — tisztelet a kivételnek — jobb minőségűnek tartják a gyártmányaikat, mint ahogy azokat a valóságban megítélik. Jó meg kiváló áruk sokaságáról beszélnek ott, ahol a világpiac csak közepes meg gyenge mércével minősít. Ismeretes, hogy a minőség a versenyképesség egyik legfontosabb kritériuma, s szoros összefüggésben van az exportkilátásokkal, az pedig a gazdasági növekedés ütemével, általában a gazdaság helyzetével. Van tehát min töprengenünk az árügyek kapcsán — s még több a tennivalónk. Erdőgaxdmség : Önállóbb üzemek Január elsejétől — üzemigazgatósággá válásával — a korábbiaknál jóval nagyobb önállóságot élvez a Felső-Tiszai Erdő- és Fafeldolgozó Gazdaság baktalórámtházi, tiszai öki, nyírbátori, vásáros- naményi hadház-téglási üzemegysége, illetve a debreceni parkerdő. A FEFAG ehhez többek között 36 millió forint értékű gépi beruházással teremtette meg a feltételeket. Korszerű szállítóeszközöket, traktorokat, gépkocsikat, darukat, targoncákat vásárolt. Mindezek révén az elavult, úgynevezett nullára leírt gépek nagy részét leselejtezhették. Az új gépek alkalmazásával a Felső-tiszai Erdő- és Fafeldolgozó Gazdaság gépüzemköltsége várhatóan jelentősen csökken. A FEFAG-üzemek önállóságának növekedésétől hatékonyabb eredményesebb vállalati gazdálkodást várnak. . Exportra termel a ruhaipar Minden szalagon egyesült államokbeli exportra termelnek a Vörös Október Férfiruhagyár nyíregyházi gyárában. Az észak-amerikai ízlésnek megfelelő, háromrészes férfiöltönyöket küldenek a tengeren túlra. A hónap végéig mintegy 7 ezer zakó— mellény—nadrág együttes indul útnak. A jelenleg gyártott termékeket hazai alapanyagból szabják, de az is előfordul, hogy a vásárló cég maga küldi el — magyarországi feldolgozásra — a szöveteket, textilneműket. Tervek szerint kisebb megszakításokkal, de folyamatos lesz az amerikai piacra termelés. A nagyvállalati keretszerződéseken belül Nyíregyháza is dolgozik szovjet exportra 1986-ban. A gyár kapacitásai erre az évre teljesen lekötöttek. Termékeik a különböző piacokon beváltak, profilváltás nem várható. A lanyhuló kereslet miatt megszűnik viszont a műbőr zakók gyártása. A Nyírség Ruházati Szövetkezetnek sincsenek szállítási gondjai. Párhuzamosan hat nyugatnémet cégnek csomagolnak blúz—szoknya és blézer—szoknya összeállításokat. A kamionokba rakott divatos holmik tavaszi, illetve nyári modellek. A hét végén 3 ezer kétrészes terméket küldenek el a megrendelőknek. A szövetkezet éves kapacitását már lekötötték. A Divat Ruházati Vállalat termékeiből francia és nyugatnémet hölgyek is válogatDivatos termékek a Divat Ruházati Vállalatnál. hatnak az idén. Az NSZK-ba 60 ezer női kosztümöt és kabátot szállítanak, míg Franciaországba 8 ezer kabátot. Az idei első, nyugatra szánt darabok már meg is érkeztek a megrendelőkhöz. A DIRUVÁLL 1986-tban ugyanannyi terméket ad el belföldön, mint tavaly — hozzávetőlegesen 35 millió forint értékben. T bvábbképzésen a tsz-vezetők Négynapos továbbképzésen vesznek részt hétfőtől Budapesten Szabolcs-Szat- már megye termelőszövetkezeti elnökei, főmezőgazdászai. A kétszázhúsz gazdasági vezető a Termelőszövetkezetek Országos Tanácsa oktatási közponjtában az első nap a megye VI. ötéves tervi teljesítéséről és a VII. ötéves terv szövetkezeti feladatairól hallgatott előadást, amelyet Gyuricsku Kálmán, a megyei pártbizottság titkára tartott. A további programban szerepel Váncsa Jenő, MÉM-mi- niszter előadása az elkövetkezendő öt esztendő termelés- politikai célkitűzéseiről, Szik- szai Béla, az Anyag- és Árhivatal vezetője az árrendszer működéséről és annak hatásáról, Kostyál Rezső, a Pénzügyminisztérium főosztály- vezetője a szabályozórendszer várható eredményeiről tart előadást. Szó lesz még a hitelpolitikáról, a termékforgalmazásról, s az utolsó nap, csütörtökön tartják a fórumot, amelyen országos és megyei vezetők válaszolnak az elnökök, a főmezőgazdászok kérdéseire. ÚJ ÉVI„AJÁNDÉK" Vezetékes víz Mánden A megyei vízmű vállalat fehérgyarmati üzemmérnöksége dolgozód igaza ajándékkal kedveskedtek SzabolcsVideofilm Szabolcs-Szatmárról Szatmár egyik legkisebb települése lakóinak. Január első napjaiban ugyanis Mén- dón sor került az első vízminta vételére; amit a szakemberek megfelelőnek minősítettek. Így nincs akadálya annak, hogy a vízbekötési rajzok és egyéb engedélyek elkészítése, beszerzése után a Lakosság élvezhesse a vezetékes víz előnyeit. A 10 millió 600 ezer forintos munka szemmel látható jele az a 100 köbméteres víztározó, melyet éjszaka töltenek fel Fehérgyarmatról. Ez sokak számára talán furcsa, ugyanis korábban arról adtunk hírt, hogy Fehérgyarmaton víztározó, illetve kút létesítésére lenne szükség. Ez csúcsidőben valóban igény Fehérgyarmaton. Éjszaka viszont csökken a fogyasztás, s ilyenkor van mód a tározó feltöltésére Mám- don. Ez a vízmennyiség viszont nem csak Mánd, de a másik kis szatmári település, Kömörő vízellátását is biztosítja. A két község lakói közel 20—20 ezer forint vízműtársulási díjat fizetnek az évek során. A kömörőiek ezen a nyárom már ugyancsak vezetéken kapják a tiszta, jó minőségű vizek A munkát szinte teljes egészében a SZAVICSAV dolgozói végezték. A vízvezetékrendszer kiépítésével megoldódnak a tsz gondjai is; s korszerűbbé tehetik a gazdálkodást a területen. XLIII. évfolyam, II. szám ÁRA: 1,80 FORINT 1986. január 14., kedd „Leltár miatt zárva...“ (2. oldal;
