Kelet-Magyarország, 1985. december (42. évfolyam, 282-306. szám)
1985-12-10 / 289. szám
4 Kelet-Magyarország 1985. december 10. A szovjet—amerikai kereskedelmi és gazdasági tanács ülésére népes amerikai delegáció érkezett Moszkvába. A képen: a küldöttség vezetője, Malcolm Baldridge kereskedelmi miniszter. Kommentár A szovjet fővárosban háromnapos ülést tart a szovjet—amerikai kereskedelmi és gazdasági tanács. Az amerikai kormányzati delegációt maga Malcolm Baldridge, az Egyesült Államok külkereskedelmi minisztere vezeti, akit csaknem négyszáz üzletember kísért el Moszkvába. z a tanács — amelynek munkájában 25 egyébként még soha nem vettek részt annyian, mint most — egy korábbi, az 1973-as szovjet—amerikai csúcstalálkozó eredménye. Most minden jel szerint nagyon komoly esély van arra, hogy a legújabb, az 1985-ös genfi csúcstalálkozó a korábbinál tartalmasabb életet lehel a létező, de eddig igazán ki nem használt szervezeti keretekbe. Mik ezek a keretek? Olyan társadalmi; de kétségtelen kormányzati jelentőséggel is bíró szervezetről van szó, amelynek amerikai részről több szövetségi állam, a gyáriparosok szövetsége, a kereskedelmi kamara, és kétszázötven cég, szovjet részről pedig összesen száztizerikilenc szerv és szervezet (minisztériumok, egyéb főhatóságok, vállalatok) a tagjai. Régi igazság, hogy a kereskedelmi aktivitásnak termékeny és termékenyítő politikai közegre van szüksége. A jó politikai kapcsolatok kedvezően hatnak a gazdasági érintkezésre, a hidegháború viszont mozdulatlanná, vagy csaknem mozdulatlanná der- mesztheti a gazdasági vérkeringést is. Erre a dermedtségre a legjobb példa az elmúlt fél évtized szovjet—amerikai kapcsolatainak meglehetősen szomorú története, beleértve a gazdasági-kereskedelmi kontaktusok visszaesését is. Komoly esély van rá, hogy ez a Genf utáni mostani ülés sok mindent életre kelthet, ami eddig „fagyott” állapotban várta a melegebb fuvallatokat. A két hatalmas ország számos területen kölcsönös haszonnal virágoztathatná fel kereskedelmi-üzleti kapcsolatait, és ilyen felvirágzásra a múltban már volt példa. Viszonylag kevesen tudják, hogy a harmincas évek elején az amerikai gépipar exportjának negyven (!) százaléka irányult a Szovjetunióba, és több tucat amerikai mammutcég- nek volt megállapodása szovjet partnerrel. A világ jól ismeri dr. Armand Hammer nevét, aki már Lenin idején gyakran járt Moszkvában, és aki személyes példájával évtizedek óta bizonyítja, hogy a Szovjetunióval lehet és érdemes üzletet kötni. Nyilvánvaló, hogy az élet egyéb területeihez hasonlóan sok mindentől (elsősorban a kölcsönös akarattól) függ a folytatás, és biztos prognózist adni ma lehetetlen. De a sokéves hullámvölgy után az újrakezdés ténye is igazán jó hír. A Halley-üstökös „üzenete“ (Folytatás az 1. oldalról) resiet és kínálat egyensúlya javult. A központi Intézkedések hatására a szilárd tüzelőanyagok hiánya fokozatosan enyhült. Több tartós fogyasztási cikkből, például hűtőszekrényből, színes és fekete-fehér televízióból, bojlerből a növekvő kereslet ellenére is mérséklődött a hiány. A ruházati cikkekből mennyiségi gond alig tapasztalható, a választék azonban nem mindig egyezik meg a kereslettel. Kedvező jelenség, hogy egyes fontos iparcikkekből, például lakástextíliákból némi túlkínálat alakult ki. Tovább folytatódott a fogyasztás szerkezetének változása, a lakosság kevesebbel költött ruházkodási termékek vásárlására, miközben szerény mértékben, de nőtt a vegyes iparcikkek iránti igény. A kereskedelmi és ipari gazdálkodó szervezetek termeltetési. termelészer- vezési és importhelyettesítési tevékenységük fokozásával bővítették árualapjaikat. A termelő és a kereskedelmi vállalatok az 1986. évi árualapok biztosítására a termékcsoportok többségére megállapodásokat kötöttek. Az elmúlt időszakban rendeződött az épületszerelvény-, a kéziszerszám-, a radiátor-, az egészségügyi papír-, fiú bőrlábbeli- és a férfiingellátás helyzete. Tovább kívánják javítani az ellátást rádióból, automata mosógépből, televízióból, hűtő- és fagyasztószekrényből, elektromos forróvíztárolókból, víz- és gázvezeték acélcsőből, rozsdamentes evőeszközökből, fotófilmekből, csecsemőruházatból és harisnyatermékekből. Az ipar és a kereskedelem együttes erőfeszítéseket tesz az elektroncső, a villamos szerelési anyagok, a rozsda- mentes mosogatók, a festékáruk és a fiúöltöny ellátásának javítására. 1986-ra a bányászat 5 millió tonna szén kitermelésére vállalkozott. A szállítási szerződéseket 1985. december 15-ig megkötik. A bányászat további 100 ezer tonna lignitet is felajánlott. A kereskedelem mindent megtesz e szénfajta forgalmazásának elősegítésére. OLTEANU MOSZKVÁBAN A szovjet kormány meghívására hétfőn hivatalos baráti látogatásra Moszkvába érkezett Constantin Olteanu vezérezredes, az RKP KB Politikai Végrehajtó Bizottságának tagja, román nemzetvédelmi miniszter. JARUZELSKI—BRANDT TALÁLKOZÓ Wojciech Jaruzelski, a Lengyel Egyesült Munkáspárt KB első titkára, államelnök hétfőn találkozott Willy Brandttal, a nyugatnémet Szociáldemokrata Párt és a Szocialista Internacionálé elnökével. Brandt a lengyel— nyugatnémet kapcsolatok háború utáni normalizálásáról szóló 1970-es szerződés aláírásának 15. évfordulója alkalmából látogatott Varsóba. VÉDELMI GYAKORLATOK KUBÁBAN Védelmi gyakorlatokat tartottak vasárnap Kuba 14 megyéjében, A Santiago de Cuba-i gyakorlatozásokat megtekintette Rau Castro, a Kubai KP KB másodtitkára, a forradalmi fegyveres erők minisztere is. A területvédelmi milíciák soraiba az elmúlt négy év során több mint másfél millióan léptek be, így ezekre az egységekre is lehet számítani a védelmi feladatok ellátásában. FÜLÖP-SZIGETEKI VÁLASZTÁSOK Vasárnap meghiúsult a Fü- löp-szigeteki ellenzék egységes fellépésének lehetősége, mivel Salvador Laurel bejelentette: önállóan indul a február 7-re kitűzött elnök- választásokon. I Sikerült megszerezni az első lényeges tudományos adatot a Halak csillagképe előtt suhanó Halley-üstö- kösről: fejében, vagyis a gázburok övezte magban cián, továbbá két és három atomból álló szénmolekulák vannak. A Szovjet Tudományos Akadémia krími csillagvizsgálója különböző mérésekkel folyamatosan vizsgálja az űr közelgő vándorát. Az így nyert színképek elemzésével kideríthető az üstökös vegyi összetétele, fizikai állapota. A Halley ciánon és szénén kívül több más elemet is tartalmaz, de az előzetes méréseket még alapos elemzés fogja követni. A legtöbbet az Asztron automatikus állomástól várják. A fedélzeten lévő ibolyántúli távcsövet a legutóbbi rádiókapcsolatkor az üstökösre szegezték. A szovjet- francia együttműködéssel készített távcső a földi társainak elérhetetlen ibolyántúli (vagyis rövid) hullámtartományból fog színképeket adni a Halleyről. Az Asztron- ról kapott adatokat számítógépek fejtik meg és dolgozzák fel. A krími obszervatórium egy évvel ezelőtt kezdte meg a Halley nyomon követését nagy érzékenységű tévékamerával kiegészített 50 centiméter átmérőjű tükörteleszkóppal. Az üstökös ekkor még egymitl'iószor haloványabb volt annál, amit az emberi szem segédeszközök nélkül képes észrevenni tiszta, fény- mentes éjszakán. Augusztus óta egy 40 centi átmérőjű asztrográf segítségével tucatnyi fényképet készítettek már az üstökösről. Ezekről kiderült, ahogy közeledik Halley kométája a Naphoz, úgy változik a fejrész mérete és alakja, utóbb pedig megjelent mögötte egy kis csóva, s az üstökösön a működés jelei váltak észlel- hetővé. FÖLDESI JÓZSEF: M yolcvan évvel ezelőtt, 1905. december fián született Mező Imre, a magyar és a nemzetközi kommunista mozgalom kiemelkedő alakja, a nagyszerű ember és forradalmár, aki alig volt 51 éves, amikor 1956. október 30-án a budapesti pártbizottság elleni ostromban halálosan megsebesült. De a viszonylag rövid életút ellenére, ritka szép és gazdag sors adatott meg számára. A tízgyermekes ra- mocsaházi család legkisebb fia Kisvárdán lett szabósegéd; kivándorlása után, 1929-ben belépett Belgium kommunista pártjába. Ettől kezdve éli a bivatásos forradalmárok küzdelmes életét, önkéntesként harcolt a spanyol polgárháborúban, a francia hadsereg katonájaként Szíriába került, 1911-től pedig a francia ellenállási mozgalomban vett részt, a külföldi antifasiszta erőket tömörítő Hazafias Milícia vezetőjeként. Hazajövetele után egy rövid időszakot leszámítva végig a budapesti pártbizottságon dolgozott, több mint 5 évig volt annak titkára. Kommunista meggyőződését. bátor, cselekvő emberségét az ötvenes évek megpróbáltatásai sem törték meg. Egyike volt 'azoknak, akik a legkövetkezetesebben harcoltak a párt lenini normáinak helyreállításáért, a baloldali, szektás és a jobboldali, revizionista torzítások ellen, a törvénytelenségek áldozatainak teljes rehabilitálásáért. Nehéz szolgálat jutott osztályrészül Mező Imrének, aminek azonban ő — természetéből fakadóan is — mindig jókedvvel, könnyű szívvel tudott megfelelni. A legboldogabbnak mindig akkor érezte magát, ha a hazájáért, az osztályáért, vagy egyszerűen a rászorulókért tehetett valami jót, valami hasznosat. Kádár János írta róla 1967. december 20-án: „Az idő múlásával növekszik a felismerés: Mező Imre igaz kommunista, hazafi, nagy ember volt.” Azóta még inkább tudjuk, mennyire az. A Kossuth Könyvkiadó a közeljövőben jelenteti meg a nyíregyházi születésű Földesi Józsefnek, az tJj Tükör főmunkatársának Mező Imréről szóló „Életével, halálával” című kötetét. Szerkesztőségünk ebből közöl szabolcsi indíttatására vonatkozó részleteket. A Ramoesaiházán kiállított születési anyakönyvi kivonat szerint Mező eredeti neve: Mehrel Izsák. Született a Szabolcs vármegyei Raimocsaházán, 1905. december 13-án. Apja: Mehrel Schelig, anyja Blaulicht Sára. Szülei izraelita vallásúak, apja foglalkozása: hitközségi metsző. Egyik keltezés nélküli rövid önéletrajza így summázza életének legfontosabb eseményeit 1948-ig: Önélatrajz Apám korai halála következtében anyám tíz gyerekkel maradt egyedül. Kilencéves koromtól kezdve erősen dolgoznom kellett. Kilenc-tizenhét éves koromig kocsis kod tam, és így iskolába sem jártam. Tizenhét éves koromban elmentem szabóinasnak három és fél évre. Majd felszabadulásom után Kisvárdán, Debreceniben, és rövid ideig Budapesten dolgoztam. 1927-ben külföldre utaztam: Ausztriába, Németországba, majd Belgiumba. Itt ismerkedtem meg a munkásmozgalommal. 1929 végén tagja lettem a belgiumi KP-nak. 1932-től 1936-ig titkára voltam a magyar nyelvű csoportnak, és tagja az M. O. I.-nak, a belga KP idegennyelvű szekciójának. 1936 szeptemberében Spanyolországba mentem. Aktívan részt vettem a Rákosi-század megszervezésében. A második sebesülésem után, 1937 nyarán, háromhónapos tisztképző iskolára küldtek. Mint főhadnagy mentem vissza az egységemhez, és a háború végéig megszakítás nélkül a zászlóaljnál maradtam. 1938 októberében, a Spanyol Kommunista Párt jóváhagyásával, a . Rákosi-zászlóalj kádermunkájával lettem megbízva. Ugyanakkor tagja voltam a 13-as brigád (Lengyel— Dambrovszki) háromtagú pártbizottságának. 1939 február havában szorították át bennünket a fasiszta hadseregek Franciaországba. Először az argelés-i, majd a gurs-i táborban voltam. Tagja lettem az ottani pártcsoport vezetőségének. 1939 május végén hatósági engedéllyel a táboriból kimentem. Ugyanez év augusztusában a francia rendőrség vissza akart vinni a táborba, ennek elkerülése végett a francia KP javaslatára önként jelentkeztem a háború tartamára a francia hadseregbe. A keleti hadsereget Szíriába vitték. A bállbeki garnizon lázadásának leverése után kényszermunkára ítéltek. 1941 júniusában, amikor az angol hadsereg Szíriát felszabadította, a büntetőtáborból' sikerült kijutnom, és pár hónappal később visz- szatértem Franciaországiba. A párttal a kapcsolatot azonnal felvettem. Eure-et-Loire megyék párbvezetőségének tagja voltam, 1944 februárjáig ott fejtettem ki aktivitást. Ekkor a párt felhívott Párizsba és az M. O. I. (a francia központi bizottság idegen nyelvű szekciója) megbízott, hogy vegyek részt a felkelés előkészítésében, a Mili- ces Patriotique (Hazafias Milícia) országos megszervezésében. A felkelés, illetve a németek kiverése után, hat idegen nyelvű csoport átszervezésével bízott meg az M. O. I. 1945 május végén, a francia KB engedélyével és Duclos elvtárs igazolásával elhagytam Franciaországot. Június első hetében érkeztem Magyarországra. A káderosztály elküldött az első hathónapos pártiskolára. Az 1945-ös választások előtt, a többiekkel együtt, én is félbehagytam a pártiskolát, és először a propagandaosztályon lettem instruktor, majd Réti László helyetteseként dolgoztam 1946 szeptemberéig. Ekkor a nagy-budapesti pártbizottság szervezési osztályának lettem az instruktora, pár hónappal később az osztály helyettes vezetője, ahol jelenleg is dolgozom. Az 1947-es budapesti pártkonferencián választmányi és pártbizottsági taggá választottak. Az 1948-as pártkonferencián ismét tagja lettem a választmánynak. Mező Imre” Férfikorának egyik legszebb pillanata ötvenedik születésnapja volt. Ahogy Mezöné visszaidézi az akkori ünnepi vacsorát, boldognak, bizakodónak, a sűrűsödő tennivalókra késznek, erősnek képzelem őt. Születésnapja és magas kitüntetése alkalmából — Vörös Zászló Érdemrendet kapott — sok százan köszöntötték őt szóban, levélben, táviratban. Elolvasva néhány tucat megmaradt üdvözletét, mondhatom: semmi közük a hosszú ideig oly divatos üres, olykor kötelezően előírt ünneplésekhez. Öregék, fiatalok, régi szervezett munkások, kerületi pántbizottságok, pártonkívüli értelmiségiek gratuláltak szívből fakadó levelekben. A hajdani Kopeczy utcai lakás nagy ebédlőjében is sokan ülték körül az ünnepi asztalt. A régi elvtárs és barát, Kádár János, — aki akkor a Pest megyei pártbizottság első titkára volt — üdvözlő sorait már az irodában megkapta: „Azt hiszem, hogy minden becsületes kommunista, aki Téged személyesen ismer, velem együtt örül kitüntetésednek” — írta. A vacsoránál egy kis ezüstözött kelythet adott át a köszöntő szavak kíséretében. Történelmi riport Mező Imre életéről Ott volt az Apró és az Orbán házaspár, Prieszol Olga, Nagy Mária, Veres József és mások. Mező jókedvűen, ingujjra vetkőzve tréfálkozott, és a többiek kívánságára már ismert, de szívesen hallott, önmagát is megfricskázó történeteket mesélt gyerekkorából, a belgiumi, spanyolországi, franciaországi időkiből. Pedig igazán nehéz időszak volt ez, ami Mezőnek is sok álmatlan éjszakát okozott. 1953 júniusa — a központi vezetőség ülése — után hiába ölelkezett össze ország-világ előtt Rákosi és Nagy Imre 1954 májusában az MDP III. kongresszusán, és hiába jelentették ki, hogy a párt egysége szilárdabb, mint valaha, majd mindenki tudta, hogy tovább folyik közöttük a hatalmi kötélhúzás. Míg 1953—54^ben a szektás, dogmatikus magatartást tartották a legfőbb rossznak, s Nagy Imre lett a júniusi út, az új szakasz zászlóvivője; 1955-ben fordult a kocka, és a Rákosi vezette Központi Vezetőség már a jobboldali opportunizmust jelölte meg minden bajok forrásának. Nagy Imrét kizárták a Politikai Bizottságból és a Központi Vezetőségből, felmentették a Minisztertanács elnöki tisztéből, majd december 3-án kizárták a pártból is. Mindez elkeserítette Mezőt, optimizmusából eredően mégis derűlátással kommentálta az eseményeket. Ezen az estén meg különösképpen. A legfontosabbnak azt tartotta, hogy mindenkit maradéktalanul rehabilitáljanak, akit ártatlanul meghurcoltak, függetlenül attól, milyen funkcióban volt, vagy melyik koalíciós párthoz tartozott. Gyakorta találkozott olyan „rehabilitáltak- kal”, akiknek kifejezetten megtiltották, hogy visszamenjenek korábbi munkahelyükre, szakmájukba, akiktől ígéretet csikartak ki, hogy nem beszélnek a történtekről. Mező nem elégedett meg azzal, hogy a perújrafelvételek során kimondják a meghurcoltak ártatlanságát: az volt a véleménye, és ezért lehetőségei körében mindent meg is tett, hogy ki-ki kerüljön vissza eredeti funkciójába, vagy hasonlóba. És bármilyen vontatottan valósult is meg mindez, bízott abban, hogy a rehabilitált elvtársakkal fokozatosan erősödik a párt, és lassan-iassan felülkerekednek azok az erők, amelyek képesek helyreállítani tekintélyét, újra megteremteni egységét. Akik ebben az időszakban látták őt, beszélgettek vele, méltán érezték, hogy Mező Imrének nagyon fontos szerepe lesz ebben a harcban, a válság leküzdésében. (Folytatjuk)
