Kelet-Magyarország, 1985. december (42. évfolyam, 282-306. szám)

1985-12-09 / 288. szám

„Uat, dt üii mod „ de gáz az nincs . . . propángázzal fűtünk két szo­bát, konyhát, étkezőt, plusz egy olajradiátor is üzemel. A gázból hetenként négy pa­lackkal fogy, s mindezek mellett fázunk. A fürdőszo­ba hőmérséklete 5 fok ... Ha érdeklődünk a kivitelezőtől, mikor kerül a vezeték át­adásra, különböző határidő­ket szaibnak... legalább nyolc család várja — többségük al­bérletben — mások velünk együtt a lakótelepen —, hogy a vezeték nyomás alá kerül­jön, s végre a közművesítés igaz legyen ...” — Higgye el, nekünk is na­gyon kellemetlen — mondja Magyar László, a Nyírteleki Községi Tanács elnöke. — Az eredeti tervék szerint július végére el kellett volna ké­szülni a vezetéknek. Mint­hogy ez nem történt meg, a többszöri határidő-módosí­tás után kértük a kivitelezőt, a KEMÉV-ef, hogy legkésőbb a fűtési szezonra fejezzék be a munkát. Mi ugyanis való­ban garantáltuk a lakóknak, hogy októberben már gázzal fűthetnek. Garancia ide vagy oda, a dolgok jelenlegi állása sze­rint előfordulhat, hogy csak a karácsonyi gyertyagyújtás­kor gyönyörködhetnek a la­kók a gyújtóLáng fényében, és élvezhetik a családi kör melegén kívül a gáz fűté­sét is... n kivitelező számlájára Az ügyben érintettek, min­denekelőtt a KEMÉV, azaz a kivitelező számlájára írják a történteket. Magyarázatuk — akadozó anyagellátás, felada­taik torlódása — aligha győ­zi meg az érdekelteket. És nem menti fel a felelősség < roszlónrésze alól a KEMÉV- «t akkor sem, ha tekintetbe vesszük, hogy éppenséggel a I . /.«eg! tanács portája előtt : rread néni' söprögetnivaló: Klaipov Miklós főépítés-ve­zető iegyzeieifoől kiderül, fatigy április é -ig kellett vol- . . utav-.ii a ’'letet az épí­— január ók csak egy esetről tudnak ... Műszaki ellenőrük, Pollák István szolgál az első jó hír­rel: — Végre megvolt a műsza­ki átadás-átvétel, ami azt je­lenti, hogy a héten jöhet Mis­kolcról a Kerületi Bányamű- szaki Felügyelőség szakembe­re, aki megadja az engedélyt a TIGÁZ-nak, hogy meg­kezdhetik a vezetékrendszer üzemibe helyezését — feltéve persze, hogy mindent rend­ben találnak. Javítanivaló ugyanis még akad a TIGÁZ hatpontos hibajegyzéket állított össze, ezeket a mulasztásokat pótol­ni kell a kivitelezőknek, akik emiatt a hét végén is dol­goztak — mi tagadás, van mit behozniuk. Nagy hagyománya van hazánk­ban a saját erőből, rokonok, ismerősök segítségével végzett építkezésnek. Az utóbbi években az Ilyen módon épült lakások, melléképületek száma megnöve­kedett. Talán nincs Is olyan em­ber, aki ne tudna, vagy ne hal­lott volna olyan tragédiákról, amely Ilyen építkezésen követ­kezett be. Doma Bálint kótaji lakos egy nyári Konyhát és egy kazánhá­zat akart építeni rokanai és is­merősei segítségével, a maga szaktudásában bízva. Doma Bá­lint ugyanis 1961-ben kőműves szakmunkás-bizonyítványt szer­zett. Munkavédelmi ismeretek­ből vizsgát utoljára 1968-ban tett, s az ma már érvénytelen. Bár az alapvető előírásokat tudja, Is­meretei az e téren bekövetke­zett változások miatt már el­avultak. A foglalkozását évek óta nem gyakorolta, vagyonőr­ként dolgozik. Az építési enge­délytől eltérően maga irányítot­ta, szervezte a munkát, mert nyilvánvaló, hogy az így olcsóbb volt, mintha szakembert alkal­mazott volna. Az építkezés során 1985. május 3-án egy 2,5 mázsa súlyú vas­beton gerendát akart mások se­gítségével a 2,5 méter magas nyári konyhája tetejére emelni. A vasbeton gerenda felemelésé­nek megkönnyítése érdekében saját maga — szakszerűtlenül, több mulasztást elkövetve — egy vasból készült csőállványt állított össze. Doma Bálint feladata lett volna az is, hogy a segítségül hí­vott ismerősök munkáját kel­„ - ciiitnhC­töen, legalábbis annyi huza­vona után végre dűlőre jut. Az embernek óhatatlanul eszébe jut az a bizonyos, so­kat emlegetett állatorvosi ló, amelyen egyszerre lehet szemléltetni mindenféle nya­valyát, ezúttal — .jelképesen persze — hazai iparunk szá­mos krónikus betegségét: a szerződéses fegyelmezetlen­séget, az anyagellátási gon­dokat, a határidők tologatá­sát, a munkaszervezési prob­lémákat. Magyarázat mindenre van. Még arra is, hogy ki fizeti a révészt, vagyis (hiszen fűteni addig is kell) ki álltja a te­temes késedelem okozta több­letköltségeket. A lakók, ter­mészetesen. Természetesen ? Gönczi Mária lóképpen összehangolja, figyel­müket a munkaművelet veszé­lyeire felhívja, munkavégzésre alkalmasságuikról meggyőződjön. Doma Bálint arról is tudott, hogy Nagy Béla — ő lett a történet áldozata — a munka megkezdé­se előtt szeszes italt fogyasztott. Ilyen előzmények után Doma negyedmagával a szakszerűtle­nül összeállított állványról meg­próbálta feltenni a gerendát. Négyőjük és a nehéz vasbeton gerenda súlya alatt az állvány összedőlt. Az állványról leeső Nagy Béla mellére rázuhant a vasbeton gerenda, melynek kö­vetkeztében — az igazságügyi orvosszakértői vélemény sze­rint — májrepedést, veserepe­dést, tüdőállomány-vérzést, tü- dőtágulatot, a főér belhártyájá- nak sérüléses repedését, he­veny agyduzzanatot szenvedett el. Nagy Béla a sérüléseibe rö­vid időn belül belehalt. Életét az azonnal alkalmazott orvosi segítség sem tudta volna meg­menteni. A legdrágábbal, az éle­tével fizetett más mulasztása miatt. A Nyíregyházi Városi Bíróság a büntetlen előéletű Doma Bálin­tot a napokban kihirdetett íté­letében bűnösnek mondta ki halált okozó foglalkozás köré­ben elkövetett gondatlan veszé­lyeztetés vétségében, s emiatt őt jogerősen 10 hónap — végrehaj­tásában 2 évi próbaidőre fel­függesztett — szabadságvesztésre ítélte. Dr. Szabó Pál A tárgyalóteremből Összedőlt az „állvány“ _ feladata.- ebben van a legtöbb hiányosság. A háztartásoknak mindössze 47 százaléka ren­delkezik a szükséges tároló- edénnyel. Az előírások szerint egy húszlakásos lépcsőházban ál­talában tizenkét kis méretű kukának kelL lennie, ezzel szemben a gyakorlatban jó, ha ötöt találnak a legtöbb he­lyen, de arra is volt már pél­da, hogy mindössze két sze­méttárolót használtak a la­kók, pedig megfelelő mennyi­ségű tároló mellett elegendő lenne a heti egyszeri szállí­tás. A város egyhanmad részén hetente háromszor, más te­rületein kétszer jelennek meg A más jellegű szállításáról külön gonoo. dik a vállalat. Olyan szol­gáltatások bevezetésén mun­kálkodnak, melyeknek segít­ségével megoldhatók a ház­tartások efféle gondjai. Bi­zonyos időközönként lomta­lanítási akciót szerveznek, ügyfélszolgálati irodát nyit­nak, KÖZTER-faxi indítását szervezik. A vállalat törekvése, hogy a szemétszállítást közmegelé­gedésre végezze. Ehhez azon­ban kevés az egyoldalú igye­kezet. Szükséges, hogy a la­kók, háztulajdonosok is se­gítsék munkájukat. Kovács Éva bizoii., tartoznak sek, az egy, nyugdíjas örege.., lyakezdő fiatalok egy . is. A műsorban Erdei Fe- rencre is emlékeztek, aki­nek munkássága napjaink­ban is sok tanulsággal, fi­gyelmeztetéssel szolgál. Kulcsár Kálmán akadémi­kus beszélt személyes él­ményeiről és utalt a szo­ciológusok mai felelőssé­gére, munkájuk jelentősé­gére. P. G. Éneklő Hamupipőke A Bessenyei Színkör bemutatója Kellemes ajándékot nyújtott át december 7-én a gye­rekeknek a Bessenyei Színkör. A klasszikussá vált mese Romhányi József által feldolgozott változatát mutatta be az amatőrökből álló csoport. A gyermekekhez szóló darabok,sikeréhez a közön­ség reakciója is hozzátar­tozik. A bemutató gyermek­közönsége végig együtt élt az előadással. Nevettek, tapsoltak, tiltakoztak és lel­kesedtek. Kitárták önma­gukat, őszintén reagáltak mindenre. Az indító színpadkép gaz­dag falusi portát idéz, pe­dig városban játszódik a történet. A termetes Hét- zsákné asszonyság a sza­káccsal pöröl. Megjelenik a két nyafka kisasszony, Gyöngyike és Aranyka is. Felbukkan XIII., avagy Kétségbesett Boldizsár ki­rály pitvarmestere, aki ud­vari bálra invitálja a város lányait. A szolgasorba nyo­morított Hamupipőke is re­ménykedik, de nyersen le­hűtik. Innen kezdve isme­rősen csordogál a történet. Romhányi József érdeme, hogy verses szövege kissé távol tart ja a játék témáját az előadástól. Végül a jó elnyeri jutalmát, a gonosz büntetését, ahogyan az a mesében lenni szokott. A népes szereplőgárda já­téka a vásári komédiák alapsémáit idézte, azoknak harsány humora, komikus helyzetei nélkül. A kisasz- szonyok (Szilvássy Klára és Sitku Erika) túlontúl nyafkák voltak, a pitvar­mester (Szántó Sándor) ri­kítóbb eszközöket használt, mint szükséges lett volna, a mostoha is (Srankó Éva) gonoszabb volt a megszo­kottnál. Hamupipőke sze­repében Kiihrner Évát lát­hattuk. Légies volt, finom és visszafogott, játéka meg­lepően érettnek tűnt. Kelle­mes meglepetés volt Kanda Ferenc a nehézfejű király szerepében. Lassú mozgása, általában kifejező arcjáté­ka az előadás egyik nyere­sége. A négy szakmájú Mándi László az eseménye­ket irányította. A szerel­mesek az ő segítségével ke­rültek össze. Képes volt az előadás során ezt az irányí­tó szerepet elfogadtatni. Megnyerő, szimpatikus mo­dorával, egyszerű játékstí­lusával. Gáspár királyfit Illyés Péter keltette életre. Sajnos, ritka pillanatokban tudta csaik elhitetni, hogy ő a társát kereső szerelmes fiatalember. A Bessenyei Színkör tag­jait különös nehézség elé állította az a feladat, hogy Hamupipőke sorsát zenés játékban kellett életre kel­teniük. A kellemes, az elő­adás több pontján is na­gyon kifejező zenét Kazár Pál, Mester Ágnes és Mán­di László szerezték. A nem könnyű énekesi feladattal elsősorban Kührner Éva birkózott meg jól, de slá­gergyanús dalt énekelt Mándi László is. A legke vésbé Gáspár királyfi moz­gott otthonosan a dal vilá­gában, pedig neki Hamupi­pőke szívét kellett meg­nyernie. Lakatos István, az elő­adás rendezője sokat fára­dozik egy, az ifjúság szá­mára játszó színház létre­hozásán. A keresés egyik állomása volt ez az előadás is, amelynek tanulságait ér­demes levonni. Nagy István Attila

Next

/
Oldalképek
Tartalom