Kelet-Magyarország, 1985. december (42. évfolyam, 282-306. szám)

1985-12-07 / 287. szám

HÉTVÉGI MELLÉKLET Erkölcsi igazsága időtlen Németh liszté: Galilei című drámájának bemutatója dar — külön minidrámája. Gazdag a leltár A szatiiu Kölcsey-bútorok a sz; Minden színháznak szüksé­ge van a megméretésre. Sa­ját erőinek, lehetőségeinek — korlátainak — tisztázására. Elsősorban önmaga számára. Ez valahol a közönséggel, a színházbarátokkal való kap­csolat egyik lényeges fogód­zóját is jelenti. Igazában ez történik minden alkalommal, amikor felgördül a függöny és elkezdődik az előadás. Mégis e mindennapos meg­méretés mellett, vagy azon túl, kell hogy legyenek egy- egy színházi évadban olyan művészi, eszmei célpk, ame­lyek az átlagosnál nagyobb figyelmet, erőkoncentrációt, kollektív munkát kívánnak, s amelyek kockázatával is számolni kell, ha netán a művészi szándék és a megva­lósítás színvonala között nincs teljes összhang. A nyíregyházi Móricz Zsig- mond Színház társulata az évad egyik nagy vállalkozá­saként tűzte műsorra és mu­tatta be november 30-án este Németh Lászfló Galilei című drámáját, melyet a magyar és világirodalom e kiemelke­dő alakja alkotói korszaká­nak második periódusában int. (VII. Gergely, Huszt Já­nos, Galilei, II. József.) A Galileit 1953-ban írta Németh László, népünk, társadal­munk olyan korszakában, amúkor a politika, a hatalom torzulásai nem kedveztek az igazság kimondásának, amely pedig Németh László szerint is — a közösség érdeke, „hisz ez az a lámpás, melynek fé­nyénél helyes irányba tud menni.” Galilei igazságát össze le­het foglalni egy rövid mon­datban: a föld forog. Ezt azonban nem hirdethette nyíltam, ment ez alapjaiban rendítette volna meg a hitre épült egyházat és annak vi­lághatalmát. A nagy tudós sok testi és lelki szenvedés után, a poklok bugyrait meg­járva — barátaira is hallgat­va — végül kénytelen meg­tagadni tudományos tanait. De a hatalom a szadizmusig elment, nyilvánosan kény- szerítette ki esküjét az „el­tévelyedésről”, emberi méltó­ságában, erkölcsiségében alázta meg Galileit, aki ne­hezen ad önmaga számára felmentést. Valójában nem oldja fel önmagát, de tovább kell élnie, hogy a tudomány hasznára váljék. Felismerése, hogy tulajdonképpen ő nél­küle is tovább képes halad­ni a maga útján a tudomány újabb igazságok fel­tárása felé, még tovább nö­veli belső, lelkiismereti, er­kölcsi konfliktusát. Csendes Szigeti András és Blaskó Ba­lázs (Elek fotó) kiballagása a színről egy nagy tudós drámájának ki­mondhatatlan fájdalmát, ma­gányát, mementóját hagyja a nézőre... Németh László Galileijét 1956-ban mutatta be a Kato­na József Színház Gellért Endre rendezésében, Galile­it Bessenyei Ferenc alakította. Azóta nem játszották a tör­téneti drámát, amely külön jelentőséget ad a nyíregyhá­zi színház bemutatójának. Léner Péter 'igazgató, Jászai- díjas rendező a Németh Lász­ló-! szellem mély tiszteleté­ben és annak igézetében vitte színre a drámát. A szüksé­gessé vált húzások — rövidítések — a feszességet, a drámaiságot szolgálják. A rendezés a mű gondolati, ér­zelmi értékeire hagyatkozva komponálta meg a dráma kü­lönböző dimenzióit, amelynek végső kicsengésében az a tö­rekvés is kiérezhető, a főhős — bár önmaga szemében er­kölcsileg elbukik — valójá­ban a közösség, az utókor szemszögéből nem marasz­talható el a hatalommal va­ló megalkuvás miatt. Nem egyenlő erők küzdeméről volt szó. A dráma első része kissé epikusán, már-már szürkén csorgadozik, idillikus hangu­lat is beszüremlik a képbe, melyet Castelli apát megje­lenése élénkít fel. Az első igazi nagy jelenet Galilei — Szigeti András — és Castelli apát — Blaskó Balázs talál­kozása, majd Maculan páter — Csikós Sándor megjelené­se. Sajnos mindezek ellenére a dráma első része a vártnál visszafogottabb, kevésbé ér­zékelteti a lappangó feszült­séget, a vészjós drámai szitu­ációt, amely a küszöbön áll... A darab igazában a má­sodik résztől kezd élni, s ra­gadja magával a nézőt. S ha addig úgy éreztük, „csupán” a gondolati, a belső látvá­nyosság, az értelem izgalma és varázsa tart fogva ben­nünket — mintsem a színpa­di hatás — a második részben a szó színházi értelmében is magával ragadó drámai já­ték tanúi lehetünk. A drá­mai szituáció önitönvénye is tovább gördíti, felpörgeti a cselekményt, amelyet a ren­dezés a drámán belül — Ga­lilei és a Szentszék bírái kö­zötti konfliktus kibontása mellett — olyan ellenponto­zással is felerősít, mint Bar- berliini bíboros — Bárány Fri­gyes Jászai-díjas— és Ma- eulamo páter — Csikós Sán­amely természetesen a mű­bőrt adódik, de kiváló színé­szi munkával az előadás egyik feledhetetlen élményé­vel ajándékozza meg a né­zőt. A fő figyelmet termé­szetesen mindvégig Galileire irányítja a rendezés, életének e drámai ívét az ábrázolás belső művészi eszközeivel éri el a rendező és a darab fő­szerepét játszó Szigeti And­rás. Amikor a bemutatót meg­előzően az előadásról beszél­gettünk Léner Péterrel, azt mondta többek között a Ga­lileiről; ez egy olasz tudós drámája kelet-közép-európai környezetben, s találóan je­gyezte meg a rendező, azért is örökké időszerű, mert egy kicsit valamennyien Galileik vagyunk, akiknek meg kell küzdeni az igazságért. Ezért is maradt időszerű Németh László drámája, amely el­gondolkoztat — a színház eszközeivel természetesen szó­rakoztat is — végső hatásá­ban mégis tovább gondolko­dásra, állásfoglalásra késztet mindenkit, aki azt friss szel­lemmel éli meg. A dráma színrevitele — a rendezőn kívül, vele együtt — a legnagyobb feladatot a főszerepet játszó Jászai-díjas színművészünknek, Szigeti Andrásnak jelentette, akinek Sikerült megbirkózni a nagy művészi feladattal. Saját stí­lusán belül maradva, azono­sulni tudott Galileivel, a drá­mai szituációk érzelmi vál­tozásait belső művészi eszkö­zökkel keltette életre. Talán esetenként a kelleténél kicsit csöndesebben, halk szavúb- ban. Az előadás több kiváló szí­nésznek nyújtott lehetőséget sajátos művészi képességei, tehetsége kamatoztatására. Csikós Sándor Maoulamo pá­tere és Bárány Frigyes Já­szai-díjas Barberini bíborosa, csakúgy mint Blaskó Balázs Castelli apátja az előadás hangulatának, hőfokának meghatározó elemét alkotják. A toszkanai követ szerepében Safranek Károly új oldalá­ról mutatkozott be, kár, hogy kissé mérsékeltnek érezzük arisztokratizmusát. Darabbe­li felesége — Saárossy Kin­ga — nem csak kellemes je­lensége a drámának, meleg tónusú játékával az érzelmi paletta 'egyik figyelemre mél­tó alakja. A többi szereplő a lehetőségek keretein belül mozog: — Simor Ottó Jászai- díjas, Hetey László, Stettner Ottó, Horváth István, Pan- kotay István, Schlanger And­rás, Farkas Ignác, Vajda Já­nos. Figyelmet érdeméi az ír­nok — Mátrai Tamás — és a követné szolgálóién ya: Mester Edit. A darab szerep­lői voltak még: Vajda János, Gados Béla, Fábián József, Teizi Gyula és Katona Zol­tán. Csányi Árpád Érdemes mű­vész — mint vendég — egy­szerre alkotott korhű és mo­dem díszletet, erősítve a drá­ma kontraszt hatását a hát­tér, a környezet hangulatá­nak aláfestésével. Mialkovsz- ky Erzsébet Érdemes művész — mint vendég — talán a Niocoliini követ első részben látott öltözetét kivéve — jól érzékeltette a szereplők .tár­sadalmi és jellembeli sajá­tosságait kosztümjeivel. A dráma dramaturgja Vend András vortit, zenéjiét Palásti Pál állította össze. A Galilei bemutatóját nagy tapssal honorálta a premier közönsége. Érdemes volt a nagy művészi feladatot vál­lalni, önbizalmat adhat és to­vábbi igényes művészi tel­jesítményekre ösztönözheti a társulatot. Vahot Imre jóvoltából fenn­maradt egy rajz Kölcsey Fe­renc kúriájáról, amely az épü­let hátsó, udvarra néző részét ábrázolja. De milyen lehetett belülről, milyeh tárgyak vet­ték körül a költőt? Milyen volt az a mindennapi mozgástér, amelyet kúriája, birtoka hatá­rolt körbe? Ezekre a kérdé­sekre prób állhatunk választ keresni egy 1854-es hagyatéki leltár segítségével, amely a Szabolcs-Szatmár megyei Le­véltár iratai között lappangott hosszú évtizedekig. A hagyatéki leltár Kölcsey Ádámné, született Szuhányi Jozefina összes ingó és ingat­lan vagyonát vette számba. Szuhányi Jozefina 1823-ban Kölcsey Ferenc testvéröccsé- nek, Ádámnak lett a felesége, aki az új asszonyt a testvéré­vel közösen birtokolt kúriába vitte, ahol egy fedél alatt él­tek mindnyájan. Ezen a hely­zeten Kölcsey Ádám korai, 1827-es halála sem változta­tott. Miután Kölcsey Ferenc egész vagyonát Kölcsey Ádám- néra és fiára, Kálmánra hagy­ta, szinite teljes bizonyosság­gal állíthatjuk, hogy a Kölcsey Ádámné vagyonáról felvett hagyatéki leltár Kölcsey Fe­renc egykor volt vagyonát il­letve háza berendezési tárgyait tükrözi. Szuhányi Jozefina vagyoná­ról azért készült részletes lel­tár, mert végrendeletében talános örökösnek Ober Károlyit, fia egykori neve jelölte meg. Ezt nem aka tudomásul venni a rokomx megtámadták a végrendel Ennek iratai őrződtek mi ezáltal nyílt lehetőség hogy bemutassuk Kölcsey renc szűkebb környezetét. Hogy mennyi földterül gazdálkodott a kölltő, erre laszt kaphatunk egy 1837 rán kelt leveléből „ ... tokom ... nem lenne e kát száz hold erdőnél, hatvan hold gyümölcsösm öltödfélszáz szántó és ka földnél”. Az öccse által sz Iáit gazdaságot rendbe 1 és megfontolt, semmit kockáztató gazdálkodássá gyarapított is rajta. Talá zel magyarázható, hogy szonylag nagy eltérés n kozik a hagyatéki leltár i és a fent említett levélr között, ugyanis a hág} leltárban 184 hold szán hold gyümölcsös és ka valamint 145 hold erdő , letesen kivágott átlapo vétetett számba. A Kölcsey-kiúria Sza cseke főutcáján, a mai r lődési ház telkén állott. . hat ablakával az utcára r a kúria bejárata a keni volt. Egy kisebb fajta te ról az előszobába, onna ebédlőbe Jöhetett jutni ebédlőből balra a költő c zószobája, jobbra háló; jána'k ajtaja nyílott. Ezt rom utcára néző hely lakta Kölcsey, az udvari tust pedig a család. A le következő helyiségeket számba a lakóházban: e ba, 3 szoba, könyvtárszc kamra, speisz. A kúriáv telken állott még egy c ház, egy istálló, egy hízói sövénygóré, valamint ga: gi épületeikkel jelzett mény, amelyekben külc típusú szállítójárműve ekék állottak. A szobák berendezé: nem is fényűző, de szeré módról árulkodnak, fő második szobáé, amely ben az ebédlő, részben salgó szerepét látszott b ni. Már jelen vannak a tozott és furnírozott bi de mellettük ott vannak tett bútorok is. A konyhai eszközök« Páll Géza iPlPÄSpÄPl Szom báli galéria Üres az erdő és az út, hó tükröződik mindenütt, s a hóra varjak árnya hull, egy-egy csapat ha fölrepül. A szembe fordított tükör minden árnyat magába fal. Eltűnt a vakond-arcú rög száz tűhegy-harapás alatt. Üresen korúdul a határ, egyetlenegy öreg szekér gördíti az eget odább, pedig a ló egyet se lép. Nem jelzi semmi az utat, eltévedtünk, a rémület, mint aki semmit se akar, csupán önmagára figyel, Oláh János: Tél Csizmadia Attila: Zúzmarás fák

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom