Kelet-Magyarország, 1985. december (42. évfolyam, 282-306. szám)

1985-12-06 / 286. szám

1985. december 6. Kelet-Magyarország 3 ÜVEGTECHNIKAI ÜZEM — TÁRSULÁSBAN. A sóstóhegyi Vörös Csillag Termelőszövetkezet, és a METRIMPEX Külkereskedelmi Vállalat közös beruházása alapján üvegtech­nikai üzemet építettek. A 106 millió forintos beruházás nyomán 1700 négyzetméteres alapterületű üzemcsarnok, ugyanilyen nagyságú raktár épült, a hozzá tartozó minden igényt kielégítő szociális létesítményekkel. A korszerű üzemben mérőeszközöket, laborüveg-felszereléseket gyártanak export megrendelésre. Az itt dolgozók száma jelenleg 230 fő, a vég­leges létszám a próbaüzemelés befejezését követően eléri a 300 főt, s a termelési érték meghaladja a 110 millió forintot. (Elek Emil felvételei.) Hiányzó cikkek, új ötletek Áru több megyéből A helyi kiskereskedelmi forgalomnak mintegy 85, a vendéglátásnak közel 70 szá­zalékát az áfész bonyolította le az elmúlt éviben Űjfehér- tón. Legnagyobb figyelmet az élelmiszer-ellátás követel, hi­szen 16 ezer emberről kell -gondoskodni. A nagyközség 29 boltjában vásárolhatnak az emberek. Választékbőví­tés céljából a 'kereskedők Debrecen, Hajdúböszörmény lerakatait is felkeresik. Ked­velt a baromfihús, az elmúlt évben 52 tonna fogyott belőle Űjfehértón, az idei adatok már közel 30 százalékos nö­vekedést ígérnek. Tőkehúst a húsipari vállalat szállít, eb­ből hetente 12—13 mázsa fogy el. Kevés viszont a szalámi, kolbász, melyből jóval több is vevőre találna, csakúgy, mint a különféle füstölt áruból, szalonnából. Javult az ellátás üdítőitalból és sörből, de az országosan is hiánycikknek számító Pepsi és Coca-Cola Űjfehértón sem volt kapható. Üj dolog a Debreceni Konzervgyárral létrejött szerződés, melyet a konzerv­ipari termékek választéká­nak bővítése céljából kötöt­tek. A ruházati Cikkek beszer­zése és forgalmazása gyakran Okozott gondót. Férfiöltöny, férfi- és női nadrág gyakran hiányzik a pultokról. A gyermeikruhák között is bő­ven akad hiánycikk, épp ezért bővítették a beszerzési forrásokat. A Meteor és a Vénusz Nagyker. Vállalattal kötött szerződéstől remélnek e téren javulást. A tartós fogyasztási cikkek körében állandósult néhány termék hiánya. Televíziót, magnót, hűtőszékrényt és rá­diót hiába kerestek a vevők Űjfehértón. Ezért is kutatnak új beszerzési források után. Megegyeztek a Hajdúsági Iparművekkel, hogy az álta­luk gyártott termékekből, al­katrészekből a nagyközség boltjaiba rendszeresen szállí­tanak. (k. é.) Családi kötvény A rossz példa ragadós. A jó példa követen­dő. Vállalataink egy­más után adják ki lakos­sági kötvényeiket. A Volán járműparkjának fejleszté­sére, a Kelet-Szövetkezet árualapjának bővítésére kí­vánja felhasználni a lakos­sági erőforrásokat. Vagyis kölcsönkérnek tőlünk né­hány milliót. A hírek sze­rint mindkét kötvény iránt nagy az érdeklődés — az árusítóhelyeknél az embe­rek sorban állnak. Ez még­is csak kellemesebb lát­vány, mintha kenyérért vagy tejért állnának. Hogy ki, milyen köt­vényt vesz, gondolom az dönti el, hogy melyik vál­lalat visszafizetési feltételei a kedvezőbbek. Ez már majdnem olyan mint a részvény, azzal a különb­séggel, hogy a visszafizetés nem függ a vállalatok jö­vedelmezőségétől — minden évben megbízhatóan fizetik a kötvények magas kama­tait, és ha valamelyik cég kapitalista módon csődbe menne, és szocialista mó- | dón szanálni kellene — tar­tozásainak visszafizetését az állam szavatolja. Vagyis az nem fordulhat elő mint egy-egy tőzsde­krach esetében, hogy a köt­vények elértéktelenednek — legfeljebb a forint veszít előre nem látható módon az értékéből. Na de akinek pénze van, az vegyen lakossági köt­V. ____________________-----------------------------------------\ vényt — még mindig jobb, mintha a derékaljban, vagy a harisnyaszárban rejtegeti. És lám, az embereknek van pénze, és szeretnék ha megfialna. Azt írja az új­ság, hogy főleg a nagyobb címletűek — a 10 000 fo­rintos kötvények — fogy­nak. Ügy látom, hogy a válla­latok a kiskeresetüekre megint nem gondoltak. Még szerencse, hogy itt vagyok én. Ugyanis a minap én is kibocsátottam — segélyké­rő lakossági kötvényemet — csupa 100 forintos cím­letben. Az az igazság, hogy téli­kabátot kellene venni a nagylányoknak. Darabja 2500 forint, két lánynál ez annyi mint ötezer. Az öt­ezer forint keretéig nálam is lehet sorban állni. A köt­vényvásárlás itt is titkos, senki sem köteles felfedni kilétét, én mégis elárulha­tok annyit, hogy az én köt­vényeimből, a lányok ke­resztanyja, az anyósom és | a nagyanyjuk jelentős I mennyiséget vásároltak. Az I öcsémet is sikerült néhány százassal megvágni. kamatokat fizetés­kor, nagy fröccsben és mogyorós csoko­ládéban fizetem — ki hogy kéri. Az én kötvényem le­járati éve is 7 év. Addigra a nagyobbik lány keresni kezd, és tudni fogja, hogy I mivel tartozik szüleinek és I rokonainak. Akinek ez ke- I vés, annak megnyugtatásul I elmondom, hogy a kötvé- I nyék visszafizetéséért a feleségem szavatol. Kulcsár Attila _____________________ J Történt-e csoda a Szatmárban? I __________________________________________________________________________________________________________j Műszakkezdés szeplőkkel Deme Imre termelési fő­mérnök a reggeli „vallató szeánszra” siet, hiszen az előző napi termeléssel kap­csolatos gondokról kell szá­mot adni. Előtte egy kér­dés: milyen volt a novem­ber 14-i reggeli műszak? — Jól indult. Reggel 5 órakor kezdtünk. Legalább­is remélem! A napi prog­ramot teljesíteni fogjuk. — Ez mennyi? Berecz András igazgató- helyettes tárgyalóasztalán a kiterített termelési program térképe — onnan olvassa. — Kétmillió 65 ezer forint. — És sorolja, hogy ezért 80 garnitúra Szamos II szek­rénysort, mennyi Szatmárt, kárpitozott garnitúrát, ex- pot-tt.ermpket kel! termelnie az első műszaknak. — Mi az, ami ezt veszé­lyeztetheti ? — Az elemes bútor gyár­tása. Az első próbakasírozást most kaptuk meg Vásárosna- ményból a forgácslapgyár­ból. Ez meghosszabbítja a gyártási időt. Hiányunk van keményfából, amely az ex­porthoz szükséges. Anyagok — késve Az igazgatóhelyettes arca nyugodt, a míkszáthi pipa­imádók nyugalmával pisz­kálja meg a csibukot, s nyo­mán kellemes illat tölti meg az irodát. Ö így minősíti a reggeli műszakot: — Pontosan indult. Igazo­latlan hiányzásról, ittasság­ról nem kaptam jelentést. A munkafeltételek biztosítot­tak, bár a faforgácslap-ellá­tás akadozik. Nem a meny- nyiséggel van baj, hanem az elemek érkezésének sorrend­jével. Ez programváltozásra kényszerít bennünket. Gon­dot okoz a habanyag ellátá­sa is. Sajóbábony késve szál­lít. „Késik” Kun István, az igazgató is, őt várjuk. Ma reggel ő tartja a kérdezz-fe- lelek értekezletet. Ilyenkor kissé elnyúlik. — Hasznosak — veti köz­be Berecz. — Ezt a módszert akkor vezettük be, amikor „gödörben” úQit^a vállalat. A. gyorsan változó igények­hez -igazodunk. Ha gzükáégeá. változtatunk és azonnal át­szervezünk. Ez bevált. Jelen­tősen hozzájárult, hogy a Szatmár Bútorgyár az első 7 hónapi 26 milliós lemara­dását " november 14-ig 3,2 millióra csökkentette. — ma­gyarázza. Nem történt csoda Csoda történt? Nem. A gyár, amely az év első nyolc hónapjában veszteséges volt, november derekára 10 milli­ós nyereséget könyvelt el (!). Májusban volt a mélypont. Kritikus helyzetbe került a vállalat, hiszen ezer kárpito­zott garnitúra állt a raktár­ban, 20—25 millió forint ér­tékben. — Gyökeres változásokra volt szükség. — folytatja az igazgatóhelyettes. — Bezár­tuk a fehérgyarmati üzemet. Az itt dolgozók jelentős ré­szét a szekrénysorok gyártá­sánál foglalkoztatjuk. Voltak, akik nem vállalták. Akik el­mentek, azok helyére újakat vettünk fel. Lényegében a termékszerkezet-váltással a raktári készletet folyamato­san sikerült értékesítenünk. A kárpitos garnitúrákból a szekrénysorok kombinációjá­val lakószoba bútorokat állí­tottak össze. Így váltak érté- kesíthetővé a korábban el­fekvő kárpitozott bútorok is. — Olykor a szükség meg a kényszei* segít'olyan felisme­résekhez— ame.lyeket kény­telen meglépni az ember, mint a sakkozó — fogalmaz Kun István, az igazgató. — Ha a munkás látja, márpe­dig látta (!), hogy tele volta raktár bútorokkal, az eleve fegyelmezetlenséget, lazasá­got, lógást szült. Mit tagad­juk? Sok volt a gyárban a csellengés. Nem is „hajthat­tuk” az embereket, amikor a meglévő termékeket sem tudtuk értékesíteni. Kötél Gyuláné, a portás, reggeltől jegyzi az esetleges késéseket egy füzetbe. Ezt az igazgató vagy a helyette­se ellenőrzi. Egy igazoltan hiányzó és egy későn érke­zett van délelőtt. Egy alkal­mazott. — A dolgozók hatvan szá­zaléka a buszjárattal érke­zik. Eleve kizárt a késés. Most határoztunk, legalább 5 blokkolóórát vásárolunk. Elég nehéz beszerezni — tá­jékoztat Berecz András. Csellengek magam is az üzemben. Csellengőkkel ta­lálkozom. Egy részük már korán a büfét keresi. — Sajnos így igaz — erő­sítik meg a vezetők. — Laza a norma. A számonkérés bri­gádszintű. Egyelőre egyé­nekre nem is tudják megha­tározni a teljesítményt. Sok egyéb mellett azért sem, mert olykor igen gyorsan kell átállni a tőkés partner igénye szerint az egyik ter­mék gyártásáról a másikra. Pető Tibor az exportüzem vezetője precízen minősíti a műszakkezdést: — Jól indultunk reggel. Hiányzó és igazolatlanul mu­lasztó nincs. Egy késés volt a csengeri vonat késése mi­att. Anyagok, alkatrészek, szerszámok rendelkezésre állnak. Tempós a termelés. A rendelők diktálnak Arca nyugodt. Szigorú em­ber. Azt vallják róla veze­tői, hogy amit mond olyan, mint a szentírás. Fegyelmet követel, a lazaságot nem tű­ri. — Ma is meglesz a tőkés- export-terv. Nekünk a ren­delők diktálják a munka- és üzemszervezést. Ha érkezik a levél, máris át kell állni más termékre. Ebből van a valuta — indokolja. — Itt nem lehet lazítani. Legutóbb másfél hónapja két munkásnak „felmon­dott”. Egyiknek a rendsze­res ittasság, a másiknak a következetes hanyag munká­ja miatt. — Adtam már késésért is fegyelmit, s 3 hónap órabér­csökkentésre javasoltam. Nem mindig vagyok elége­dett a fegyelemmel. A mai nap sikeres. Kun István, az igazgató így minősíti az első műsza­kot: — Él, mozgásban van az üzem Nincs nyűglődés. Ez nagyon fontos. Ha hallom az egyik értékes fűrészgép hangját, nyugodt vagyok. És most hallom. Fegyelmezett műszak kez­dődött. Farkas Kálmán A Szatmár Bútorgyár mun­kájáról változatos interjút közöl a Heti Világgazdaság december 7-i száma, amely­ben Kun István válaszol a kérdésekre. A címe: „Nem tartom magam fenegyerek­nek”. A balkányi 101-es ABC-áruházban már az ünnepi forgalomhoz töltik fel a gondolákat. Az áruház havi forgalma 35 millió forint, amely a decemberi hónapban a tervek sze­rint jelentősen megemelkedik.

Next

/
Oldalképek
Tartalom